Bár az emberi jogok tisztelete és következetes betartása az élet sok területén hagy kívánnivalót maga után, talán sehol nem annyira, mint napjaink pszichiátriai osztályain, ahol még mindig szokásos gyakorlat a páciensek kényszerítése, korlátozása, ájultra gyógyszerezése – hívja fel a figyelmet egy emberjogi szervezet a december 10-i világnap kapcsán. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata életbe lépésének 73. évfordulóján a szervezet hangsúlyozza, közösen kell lépéseket tennünk, hogy az elmeegészségügyben végre megszűnjenek ezek a megalázó gyakorlatok.
Jól példázza ezt az az eset, amikor tavaly egy nő azzal fordult a jogvédő szervezethez segítségért, hogy a pszichiátriai betegfelvételt követően – az egyébként teljesen önellátó – édesapjára azonnal pelenkát adtak, és az ágyához kötözték. Az eset később másodszor is megtörtént, lekötözve és bepelenkázva tartották három hétig egy pszichiátriai osztályon, és a látogatások során kék-zöld foltokat talált édesapja testén. Az idős férfi az őt ért bánásmódnak és kezelésnek köszönhetően a kórházban életét vesztette.
Az elmúlt nagyjából két év feje tetejére állt világában semmi meglepő nincs abban, ha az emberek gyakrabban válnak zaklatottá vagy netán zavarodottá, hiszen életük stabil pontjai újra meg újra veszélybe kerülnek. Azonban az igazi megrázkódtatás gyakran akkor éri az embert, amikor segítségül fordul a mentális egészségügyi ellátórendszerhez, és egy modern pszichiátriai osztályon találja magát. A “beteg” otthona a következő hetekben-hónapokban jó eséllyel egy sivár kórterem lesz, ahol kiláthat a rácsok között az ablakon, kimehet a mosdóba, és egy közös helységbe, ahol olykor tévét is nézhet. Egy ilyen környezet önmagában is elég nyomasztó ahhoz, hogy még jobban magába zuhanjon az ember, és ha eddig nem is voltak tényleges mentális nehézségei, ezen a helyen bizony szerezhet párat. A napok egy ilyen helyen összefolynak, amire jókora lapáttal rátesznek a napi szinten adagolt, gyakran félálomszerű zsibbadást okozó pszichiátriai szerek, az osztály többi lakója pedig alvajáróként csoszog fel és alá az osztály szűkös folyosóin.
Mindehhez időnként magától értetődően kapcsolódik a “zűrösebb” páciensek ágyhoz, székhez vagy radiátorhoz kötözése, mint a “megoldás” arra, hogy a nyugtalan vagy zavarodott ember ne okozzon gondot a személyzetnek. „Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni” – mondja ki az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 5. cikke. Egy ágyához kötözött, kiszáradáshoz közeli ember látványa kétségkívül nem azt a benyomást kelti, hogy az emberi jogok buzgón megvalósulnak a pszichiátrián. A nyilatkozat szerint továbbá minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, orvosi gondozáshoz is. Sajnos a mentális egészségügy jelenleg nem is állhatna messzebb ettől.
Megannyi tanulmány és kutatás bizonyította már, hogy a megfelelő testmozgás önmagában is rengeteget segíthet egy ember lelkiállapotán, annak hiánya pedig látványosan ronthat rajta. Ettől mégis megfosztják a pszichiátriai osztályok lakóit, de az sem ritka, hogy a kikötözött betegeknek még azért is könyörögniük kell a nővéreknek, hogy kimehessenek a dolgukat elvégezni, vagy hogy ihassanak egy pohár vizet. Ez utóbbi pedig talán a mozgásnál is fontosabb, hiszen a kiszáradás önmagában is kiválthat mentális tüneteket, a nyakló nélkül adagolt pszichiátriai szerekről pedig köztudott, hogy kiszáradást okoznak. Senkinek sem kell orvosi diploma, hogy belássa: a test számára idegen kémiai anyagok nem tudnak kiürülni a testünkből, ha a kiválasztórendszer nem jut folyadékhoz.
Nem kizárt azonban, hogy még ilyen istentelen körülmények között is javulhat egy ember állapota, ha kap egy kis törődést és odafigyelést – emberi mivoltunkból adódóan legalább ezt meg kellene kapnunk ott, ahová gyógyulni megyünk. Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy sok esetben embertelen, akár kínzással is felérő bánásmóddal, megaláztatással és önkényességgel kell szembesülnie a kezelteknek. Emberek olykor olyan rémálmokat idéző traumákról számolnak be egy hosszabb-rövidebb pszichiátriai bent tartózkodás után, amelyet nehezebb feldolgozni számukra, mint amiért eredetileg a pszichiátriára kerültek. A kezelésük alatt „beállított” tudatmódosító szereket pedig akár életük végéig is szedni kényszerülhetnek, mert segítség nélkül lehetetlennek tűnhet leszokni róluk.
Aligha vitatható, hogy a megfelelő étkezés, folyadékbevitel és testmozgás a legalapvetőbb szükségletek az emberi test működéséhez. Ezeket szándékosan megvonni egy gyógyulni vágyótól minimum jogsértő gyakorlat, az embertelenség, megalázó bánásmód pedig lehetetlenné teszi a gyógyulást. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány az emberi jogok napján arra hívja fel a döntéshozók figyelmét, hogy itt az ideje érvényesíti a fent említett jogokat a pszichiátriákon, és valódi segítséget nyújtani a lelki válságba jutott lakosoknak.