---

Egy friss tanulmány megdöbbentő adatokat tárt fel arról, mekkora a baj a receptre felírt antidepresszánsok terén: függővé vált pszichiátriai kezeltek óriási tömegei kényszerülnek online közösségektől segítséget kérni a tengerentúlon, amikor függőségükkel az ellátórendszer magukra hagyja őket. Hazánkban sem feltétlen jobb a helyzet, mivel zömmel ugyanazok a pszichiátriai szerek forognak a magyar egészségügyben is.

Bárki fel tud sorolni olyan szereket, amelyek fájdalmasan épülnek be az ember hétköznapjaiba – hiszen társadalmunk jelentős része személyesen is érintett a témában. Nem is kell ehhez messzebbre mennünk napi rituáléinknál, mint a reggeli kávé, a cigaretta, vagy a fárasztó munkanap végén elfogyasztott egy-két sör. Gondolkodás nélkül ide sorolnánk a hírhedt illegális drogokat is, hiszen ezek látványosan tesznek tönkre emberi életeket.

Van azonban egy szervesen ide tartozó kategória, amire talán csak a közvetlenül érintettek gyanakodnának: a receptre felírt pszichiátriai szerek. Bár a legtöbben tisztában vannak vele, hogy az altató- és nyugtatószerekre könnyen rá lehet szokni, az antidepresszáns tabletták esetében ez már nem ilyen közismert. Különösképp azért, mert orvosi körökben az a népszerű álláspont, hogy a depresszióra felírt hatóanyagokat egészen könnyedén el lehet hagyni. Ezt azonban rémálomba illő történetek tízezrei cáfolják, hiába tartanak ki magyar pszichiáterek is az antidepresszánsok ártalmatlansága mellett.

Egy januárban publikált nemzetközi tanulmány arra mutatott rá, hogy a betegek gyakran kénytelenek saját megoldásokat találni, amikor az ellátórendszer cserben hagyja őket: emberek tízezrei fordulnak közösségi média csoportokhoz segítségért az antidepresszánsokról való leszokásban. 16 különböző Facebook-csoport bejegyzéseit követték nyomon 13 hónapon át, melyekben 67 125 résztvevő osztotta meg tapasztalatait.

„Több tízezer ember elvonási tapasztalatai rejtőznek ezekben a csoportokban, ahol segítséget kapnak a leszokásban, pedig ezért az egészségügyi ellátórendszernek kellene felelnie” – írja a két angol és egy amerikai kutató által jegyzett tanulmány. A kutatók azt figyelték meg, hogy a betegek sok esetben éppen a pszichiáter javaslatára felezték le az adagot, majd pedig hagyták el teljesen, mindezt pedig egyetlen hét vagy akár csak néhány nap leforgása alatt. „Ez a megközelítés gyakran jelentős szenvedést és szorongást okoz a pácienseknek, amely után teljesen elveszítik a bizalmat és hitet abban, hogy a kezelőorvosuk képes segíteni nekik a biztonságos leszokásban” – írják.

Egy korábbi tanulmány szerint a betegek 56%-a tapasztal elvonási tüneteket, amikor megpróbálják abbahagyni az antidepresszánsok szedését. Az elvonási tüneteket tapasztalók 46%-a a súlyos kategóriába esik, náluk esetenként akár egy éven át is fennmaradhatnak ezek a tünetek. A probléma ezzel az, hogy az említett tünetek, melyek olykor a létezést is elviselhetetlenné teszik az ember számára (pánikrohamok, szorongás, hangulatingadozás, szexuális zavarok), gyakorta egybevágnak a „betegség” tüneteivel, amelyre eredetileg felírták őket, csak éppen nagyságrendekkel meghaladják azokat. A pszichiáter azt a következtetést vonhatja le, hogy a beteg „depressziója rosszabbodott”, így ismét felírja a korábban szedett tablettákat – így beletaszítva a pácienst egy olyan lehúzó örvénybe, amelyből nagyon keserves a visszaút.

A Facebook-csoportok jellemzően arra tanítják a tagokat, hogy havonta 10%-kal csökkentsék az adagot, elkerülve ezzel a bénító erejű elvonási tüneteket. A kutatás szerzői szerint ez egy jól megalapozott és dokumentált eljárásmód.

Szintén ezt a területet fedi le a SurvivingAntidepressants.com (túlélni az antidepresszánsokat) című weboldal, melynek tulajdonosa maga is átélte az antidepresszánsokról való leszokás borzalmait. Annak idején ő maga is orvosról orvosra járt, hogy találjon végre valakit, aki elhiszi neki: a tünetei nem valami rejtélyes elmebaj visszatértét jelzik, csupán az idegrendszere kiált segítségért, mert képtelen visszaállni a normális működésre az éveken át tartó antidepresszáns-szedés után. A weboldalon 6000 (!) különböző esettörténetet találunk, ahol korábbi pszichiátriai kezeltek mesélik el azt a kínokkal teli utat, ahogyan ők maguk végül sikeresen kiszabadultak az antidepresszánsok szorításából. Ha egy megbízható ellátórendszer a rendelkezésükre állt volna, amikor le akartak szokni a tudatmódosító szerekről, valószínűleg ezek a történetek sohasem születtek volna meg. Ironikus tény, hogy mindezek dacára az OPAI főigazgatója, Németh Attila is a makacs tényekkel szemben álló nézetet képviseli: „Az antidepresszánsoknál bizonyított, hogy nem okoznak függőséget.”

Egy külső szemlélőben joggal fogalmazódhatnak meg kérdések. Vajon Magyarországon ki vállal felelősséget azokért, akik hasonló helyzetbe kerülnek – főként most, hogy az ellátórendszer a járványkezelést helyezi előtérbe, és a tablettákat online, személyes találkozók nélkül írják fel? Másodszor pedig: a pszichiáter vajon megfelelően tájékoztatja-e a pácienseit az antidepresszánsokról való leszokás lehetséges elnyújtott időtartamáról – ami a példákból okulva akár egy éven át is eltarthat, kínok között?

A mindennapi gyakorlatban egy pszichiáter teljes egészében a szabályok szerint jár el, ha bármiféle agyi vizsgálatot mellőzve, az agy kémiai folyamatait befolyásoló tudatmódosító szereket ír fel. Hogy ezek után mekkora felelősséget tud vállalni pácienseiért és azok egészségéért, az éppen annyira jó kérdés, mint az, hogy az így létrejövő, kétes hatékonyságú elmeegészségügy hosszú távon hova vezet.