A pszichiáterek álláspontja szerint az antidepresszánsok nem okoznak függőséget, így olykor még a szorongásoldók helyett is javasolják őket. Németh Attila, az OPAI főigazgató főorvosa korábban így nyilatkozott a Magyar Narancsnak a témát feszegető kérdésére:
„Ez butaság. A függőség azt jelenti, hogy ha hirtelen elvonják a szert, akkor megvonásos tünetek lépnek fel, illetve a folyamatos szedés miatt ugyanahhoz a hatáshoz egyre nagyobb mennyiségre van szükség. Az antidepresszánsoknál bizonyított, hogy nem okoznak függőséget.”
Majd pár évvel ezelőtt ismét hasonló álláspontot fejtett ki a a Magyar Nemzetnek:
„Ha pánikbetegséget kezelünk, azt általában antidepresszánssal és szorongásoldóval tesszük. Előbbi nem okozhat függőséget, utóbbi is inkább csak akkor, ha az érintett beteg a szorongásos rohamokat addig mással, például alkohollal csillapította, és ezt váltja fel a nyugtató, szorongásoldó gyógyszer kontrollálatlan szedése.“
Nem szükséges mélyre ható szakértelem, hogy megállapítsuk, ez a kijelentés szöges ellentétben áll a legfrissebb kutatási adatokkal, melyeket a következő bekezdésekben ismertetünk. Egy főigazgató véleményével kevesen mernek vitába szállni, hiszen állásfoglalásával gyakorlatilag az egész pszichiátriai szakmát képviseli. Mégis úgy tűnik, valami nagyon félrement ezen a területen.
A “Pszichoterápia és Pszichoszomatika” című szakmai folyóirat új cikke áttekinti a jelenlegi szakirodalmat az elvonási tünetekről több pszichiátriai szer abbahagyása vagy csökkentett adagolása során. A felülvizsgálat mind antidepresszáns, antipszichotikus és szorongásgátló szerekre vonatkozott. A kutatók megállapították, hogy még a fokozatos abbahagyás, az úgynevezett lassú elhagyás esetén is elvonási tünetek jelentkeztek a vizsgált gyógyszerek minden típusában.
A felülvizsgálatot Fiammetta Cosci (Firenzei Egyetem) és Guy Chouinard (Maastrichti Egyetem) készítette. A szerzők úgy találták, hogy a közhiedelemmel ellentétben a szelektív szerotonin-újrafelvétel-gátlók (SSRI antidepresszánsok), az antipszichotikumok és a szerotonin-noradrenalin-újrafelvétel-gátlók (SNRI-antidepresszánsok) abbahagyása súlyosabb és hosszabb ideig tartó elvonási szindrómát mutatott, mint a benzodiazepineké (Xanax, Rivotril, stb.). Ez a bizonyíték vitatja azon klinikusok és kutatók javaslatait, akik szorgalmazzák a szorongás elleni benzodiazepinek alkalmazásának felváltását antidepresszánsokkal és antipszichotikumokkal.
A pszichiátriai gyógyszerekről való leszokás továbbra is fontos kérdés, mivel a legfrissebb kutatások szerint az antidepresszánssal kezelt emberek több mint fele tapasztal elvonási tüneteket. Mind az SSRI, mind az SNRI antidepresszánsok érintettek ebben. Jelentős bizonyítékok vannak arra, hogy az antipszichotikumok abbahagyása hosszantartó és nehéz folyamat is lehet. A többféle gyógyszerrel kezelés, illetve a nem megfelelő gyógyszerhasználat veszélyei komoly aggodalomra adnak okot az egész világon, amikor a kutatók elkezdik feltérképezni annak veszélyeit.
A tanulmányok rámutattak, hogy a tudatmódosító szerek elvonási tünetei relapszusnak (az eredeti állapot visszatérésének) tűnhetnek, ezáltal az az illúziót hozva létre, hogy a gyógyszerek abbahagyása a mentális egészség zavarainak visszatérését eredményezi. A tanulmányok szerzői rávilágítanak, hogy a „rendellenességek” tényleges visszatérése és az elvonási tünetek megjelenése között az a különbség, hogy az utóbbi gyorsabb és súlyosabb.
Az antidepresszánsok esetében úgy találták, hogy az elvonási tünetek között szerepel többek között fájdalom, fáradtság, szívritmuszavar, hasmenés, homályos látás, zsibbadás, agyi elektromosság-érzületek, amnézia, depresszió, hallucinációk és stroke-szerű tünetek.
Úgy találták, hogy az SSRI-k abbahagyása után visszatér a depresszió és a szorongás. Az SSRI-k hosszú távú alkalmazását követően tartós elvonási zavar (tünetegyüttes) jelenik meg, olyankor is, ha az abbahagyás fokozatos.
Az elvonás utáni rendellenességek, amelyek a tanulmányok szerint néha még egy évvel az abbahagyás után is folytatódtak, magukban foglalhatnak tartós pánikbetegséget, depressziót, memóriakárosodást, kóros szerencsejátékot, általános szorongásos tüneteket, különféle szexuális diszfunkciókat és egyéb zavarokat. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a gyógyszergyártók inkább az “antidepresszáns abbahagyási szindróma” kifejezést használják, mint az „elvonás” kifejezést, mivel ez kevésbé irányítja a figyelmet a gyógyszerek nemkívánatos mellékhatásaira.
Az antipszichotikumok abbahagyása, az adag csökkentése vagy a gyógyszerváltás kétféle elvonást követő szindrómát okozott: tardív diszkinéziát (kontrollálatlan, rángatózó mozgások) és túlérzékenységi pszichózist (hallucinációk, katatónia, illúziók). Az előbbi rövid távú használat után is előfordulhat.
Az antipszichotikumok megvonási tünetei közé tartozik a hidegrázás, mellkasi fájdalom, elektrosokk-szerű érzetek, reszketés, nemzőszervi túlérzékenység, kóma, parkinsonizmus, letargia, katatónia, szorongás, depresszió és egyéb tünetek. A visszatérő tünetek között szerepel a katatónia és a teljes körű pszichózis újra megjelenése. A második generációs antipszichotikumok, amelyeknek a promóció szerint kevesebb mellékhatása van, ugyanolyan sok új és visszatérő elvonási tünetet okoznak, mint az első generációs szerek. A fokozatos csökkentés sem tudta megakadályozni ezen megvonási tünetek megjelenését.
Összességében a felülvizsgálat megállapítja, hogy az SSRI-k, az SNRI-k és az antipszichotikumok gyakran köthetők tartós leszokási zavarhoz, a betegség tünetei súlyosságának fokozódásához.
Eredeti cik: https://www.madinamerica.com/2020/06/review-documents-short-long-term-withdrawal-effects-psychiatric-drugs/
