Vajon számít bármit, hogy december 10-én, az emberi jogok világnapján minden évben felhívjuk a figyelmet e jogok létezésére? Minden bizonnyal igen; de ez még nem jelenti azt, hogy be is tartják őket. Különösen az élet azon területein, ahol az emberi jogok amúgy is gyenge lábakon állnak, mint például a pszichiátriákon – erre hívja fel a figyelmet a világnap kapcsán egy pszichiátriai jogsértések feltárására szakosodott emberjogi szervezet.

Sokan talán üres papolásnak tartják, amikor az emberi jogok kerülnek szóba – hiszen ezek legtöbbje oly természetes velejárója mindennapi életünknek, hogy fontosságukat csak akkor vesszük észre, ha alapvető jogainkba durván beletaposnak vagy semmibe veszik őket. Természetesnek vesszük például, hogy szabadon mehetünk bárhova, ahová szeretnénk: autóba ülhetünk, és elgurulhatunk egy másik városba, vagy felállhatunk a kanapéról, és lesétálhatunk a boltba. E szabadságjog kínzó hiányát azonban saját bőrén érzi az az ember, akit egy pszichiátriai osztályon az ágyához lekötözve vagy a zárt osztály kérlelhetetlenül kulcsra zárt ajtaja mögött tartanak.
Pedig e jogokat nem puszta szórakozásból vetették papírra és fogadták el. A második világháború olyan mértékű szenvedést, jogtiprásokat és bűntetteket szabadított rá az emberiségre, melyekre addig nem volt példa – s melyekre a felelősen gondolkodó vezetők joggal mondhatták: soha többé ilyet. Ezért vált szükségessé, hogy a háború után, 1948-ban a minden embert megillető alapvető jogokat összegyűjtsék, leírják, és az ENSZ közgyűlése elfogadja, illetve az országok aláírásukkal igazolják nemcsak egyetértésüket, de azt is, hogy ezek betartásáért felelősséget vállalnak.
Azóta, több mint hat évtized elmúltával e jogok maradéktalan érvényesülése nemhogy még mindig kérdéses, de úton-útfélen találkozhatunk semmibe vételükkel. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű szervezet, mely Magyarországon 28 éve vizsgálja ki a pszichiátriákon történő jogsértéseket, az idei emberi jogi világnap alkalmából felhívja a figyelmet: a pszichiátriai kezeltek emberi jogi szempontból még napjainkban is társadalmunk egy legkiszolgáltatottabb rétegét jelentik.
Manapság a pszichiátriai az egyetlen hely, ahová úgy zárhatnak be valakit, hogy nem követett el bűncselekményt; rendszeresen kerülnek napvilágra esetek, ahol a kezeltek megalázó bánásmódnak esnek áldozatul (ezekről gyakorta az alapvető jogok biztosa, vagyis az Ombudsman ad hírt), és még ma is hátránnyal indul egy vagyonmegosztásban vagy gyermekelhelyezési perben az, akit előzőleg pszichiátrián kezeltek.
Nem véletlen, hogy az utóbbi években olyan nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ vagy a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) is hangsúlyosan hívják fel a figyelmet újabb jelentéseikben: itt az ideje végleg száműzni a kényszerítést és az erőszakot a pszichiátriai osztályokról és intézetekből.
Ha ezt sikerül elérni, már jelentős lépést tettünk a felé, hogy az emberi jogok végre helyükre kerüljenek mindenki számára.