A koronavírus miatt tovább nőtt a kiszolgáltatottság a pszichiátrián

Eddig sem volt túl rózsás a helyzete azoknak, akik kényszerrel kerültek a pszichiátriára: a törvény által biztosított jogi garanciák inkább csak papíron léteztek. Amióta viszont a kényszerbeszállítások jogi ellenőrzését is online intézik, a kiszolgáltatottság csak tovább nőtt – a képernyőn bejelentkező hatóság előtt a betegnek szinte esélye sincs, hogy tisztázza magát. Egy jogvédő szervezet emiatt panasszal fordult az Ombudsmani hivatalhoz.

Van egy terület az egészségügyben, ahol – ha csak átmenetileg is – de megfoszthatják az embert a szabadságától és egyéb jogaitól. Míg egy bűntett vádlottja szabadon megvédheti becsületét a bíróságon, a mentális betegnek bélyegzett személy gyakran futószalagon kerülhet zárt intézménybe, ahol további sorsa csak a kezelőorvosán múlik. A legtöbben talán úgy gondolják, hogy ilyesmi csak a filmekben történhet, sajnos azonban a gyakorlatban is megeshet nap mint nap.

A kényszerrel pszichiátriára vitt személy számára a törvény biztosít egy eljárást, ami elméletben lehetőséget nyújt jogainak megvédésére: ez az úgynevezett bírói szemle. Ennek során a helyi bíróság képviselője, néhány más szakértő társaságában ítélkezik, jogos volt-e a kényszerbeszállítás.

Sokan meglepődnének azon, milyen könnyen kerülhet valaki ilyen helyzetbe. Olykor elég, ha valaki dührohamot kap, és mérgében falhoz vág egy hamutartót, vagy épp a régebb óta szedett pszichiátriai szerek mellékhatásai/elvonási tünetei miatt válik ijesztővé a viselkedése. Nem egy példa volt rá, hogy egy háziorvos vagy pszichiáter által látatlanban megírt sürgősségi beutaló juttatott be valakit a pszichiátriára.

Játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy miként is védheti meg jogait valaki, akit akarata ellenére szállítottak be, azt feltételezve róla, hogy veszélyt jelent magára vagy másokra nézve. Mivel főhősünk szinte biztosan nem lesz elragadtatva a beszállításától, borítékolható, hogy ellenállást tanúsít majd, így fecskendővel szolgálják fel neki a bevezető szolgáltatást: egy erős antipszichotikus szert, amitől öntudatlan állapotba kerül. A papírforma szerint innentől számítva 24 órán belül a kórház értesíti a helyi bíróságot, majd 72 órán belül megtörténik a bírói meghallgatás. A bíróság a kiértesítést követően – a törvény szerint – haladéktalanul kirendel egy független elmeszakértőt, aki megvizsgálja a személyt, és részletes leírást készít az állapotáról. Jogos kérdés azonban, hogy mennyire mérhető fel egy olyan személy mentális státusza, aki a szedálástól öntudatlanul, vagy legalábbis beszédre vagy gondolkodásra alig képes állapotban fekszik egy kórházi ágyon.

A COVID-19 előtt egy bíró személyesen jelent meg a kórházban 72 órán belül, és levezette a páciens meghallgatását, egy elkülönített helyiségben, ahol jelen volt a független szakértő, és a személy jogi pártfogója is. Bár a ceremónia – a beteg állapota miatt – az eddigiekben is gyakorta a kórteremben zajlott, a szoba többi betegének társaságában, ez a járványhelyzet óta most még cifrábban alakul.

Mint tudjuk, a fertőzések megelőzése miatt az egészségügyi ellátórendszerben bevezetésre került a távgyógyítás, az orvos videón keresztül beszélget a beteggel, majd elektronikusan írja fel számára a gyógyszereket. Nincs ez másképpen a bírói szemlék esetében sem: a bíró már nem jelenik meg személyesen a kórházban, mindössze egy monitor képernyőjén. Így méri fel, hogy a valószínűleg továbbra is erősen legyógyszerezett beteg számára indokolt-e a kényszerkezelés, megfosszák-e a szabadságától és akarata ellenére gyógyszerezzék-e a következő négy hétben, illetve olykor – persze csakis a saját érdekében – az ágyához is kötözzék.

Szürreálisan hangzik vagy sem, az eljárás ma ezen minta alapján zajlik a pszichiátriákon. A betegnek, aki az osztály vendégszeretetéből adódóan eleve kiszolgáltatott helyzetben van, most egy kamerán keresztül kell „táv-meggyőznie” egy bírót arról, hogy nem veszélyes a környezetére, és alkalmas rá, hogy visszatérjen a családjához.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány, a mentális egészségügy visszásságait feltáró civil szervezet a beadvánnyal fordult az Alapvető Jogok Biztosához. A beadványban megjelölte azokat a pontokat, melyeknek meg kellene valósulniuk, hogy az e-tárgyalás megfelelő szerepet tölthessen be a pszichiátriai betegek nem peres eljárásában, és a bíró megalapozott döntést hozhasson az ügyekben.

E pontok között szerepel, hogy a beteget nem nyugtatózzák le, így a tárgyalás ideje alatt sem mozgásában, sem beszédkészségében nincs korlátozva. Mikor a pszichiátriai intézet értesíti a bíróságot a beszállításról, az összes szükséges dokumentumot is mellékeli: a körülményeket részletező orvosi beutalót, a mentők beszállítási jegyzőkönyvét, a beteg felvételét végző szakorvos, kezelőorvos laikus számára is jól érthetően megfogalmazott, részletes véleményét, és annak rögzítését, hogy felvételkor a beteg milyen konkrét viselkedése utalt a közvetlen veszélyeztető magatartásra. A képviseletet ellátó személy a bírói meghallgatás előtt elektronikus eszközön keresztül ténylegesen felveszi a beteggel a kapcsolatot, és időt szán arra, hogy tájékoztassa, illetve tájékozódjon a beteg állapotáról, az igazságügyi szakértő pedig személyesen vizsgálja meg a beteget és lelkiismeretes, tényszerű leírást ad a betegről.

Remélhetőleg a beadvány nyomán pozitív változások történnek a pszichiátriákon.