Támogassa Ön is alapítványunk munkáját adója 1%-ával! Adószámunk: 18282704-1-13

A gondterhelt élet jobban magyarázza a depressziót, mint az elromlott agy

A depresszió hátterében sokkal inkább az életbeli nehézségek állnak, mint az agy kémiai folyamatai – írják a pszichiátria elismert szakértői. A kutatók meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal támasztják alá állításukat, melyet ideje volna komolyan venni: hazánkban is súlyos milliárdokat költünk antidepresszánsokra évente, melyeket emberek százezrei szednek akár évtizedeken át.

Joanna Moncrieff professzor, aki 2022-ben azzal szerzett globális figyelmet, hogy egyértelmű bizonyítékokkal döntötte meg a nyolcvanas évek óta köztudatban élő „kémiai egyensúlyzavar” (avagy szerotonin-elmélet) teóriát, öt szerzőtársával együtt újabb támadást indított a gyógyszerközpontú megközelítés ellen. A Molecular Psychiatry nevű szaklapban publikált cikkükben hosszasan sorolják azokat a kutatási eredményeket, melyekből kiderül, hogy a depresszió jelenségéhez sokkal több köze van az ember életkörülményeinek, mint az agyban keringő kemikáliáknak.

“Azt gondoljuk, hogy egy kóros folyamat meggyőző bizonyítékának hiányában valószínűbb, hogy a depresszió része az életkörülményekre adott érzelmi reakciók skálájának” – írják Moncrieff és munkatársai, majd így folytatják: “…valószínűbbnek tűnik, hogy a depresszió nem egy hibás agy, hanem a stresszre vagy viszontagságokra reagáló normális agy eredménye: más szóval egy viselkedési állapot, amelyet leginkább az elme (vagyis az emberek gondolatai, érzései és cselekedetei a szociális kontextusukban) és nem az agy szintjén lehet megérteni”.
A depresszió okainak kutatása jellemzően ma is az agyra irányul, vagyis az érzelmek/viselkedési minták és az agy működésének kapcsolatát veszik célba. A szerzők azonban egész más módon közelítik meg a kérdést: „Például az agy bizonyos területeinek aktiválódása és a “Beatles-zene kedvelése” közötti összefüggés tanulmányozható, de ezt a vonzódást sokkal inkább úgy lehet megérteni, ha megvizsgáljuk az adott személy életében ehhez a zenéhez kapcsolódó viszonyokat és élményeket. Ugyanez vonatkozik a kétségbeesés és a reménytelenség érzésére is.”

Moncrieff és csapata arra is rámutat, hogy rengeteg megtévesztő információ lát napvilágot a depresszióval kapcsolatban, melyeket nem szabad készpénznek venni. „Mindig lesz valahol egy tanulmány, amely kapcsolatot mutat ki egy adott biológiai paraméter és a depresszió között. Mivel évente több ezer tanulmány készül, amelyek mindegyike több tucat mérést végez, a kedvező eredmények közül sokról kiderül, hogy hamisak” – írják a szerzők.

Végül a kutatók így zárják soraikat: „Rengeteg bizonyíték van arra, hogy életünk körülményei és nem a kémiai anyagaink egyensúlya nyújtja a legtöbb felvilágosítást a depresszióról.”

Moncrieff egy tavaly októberi interjúban így nyilatkozott azokról a páciensekről, akik előnyösnek érzik az antidepresszánsokat, és az ő hatására hagynak fel a szedésükkel: „Nem aggódom amiatt, hogy az emberek elveszítik az antidepresszánsok előnyeit, mert igazán nem hiszem, hogy ezek valóban előnyösek lennének, az esetek döntő többségében legalábbis. És úgy gondolom, hogy ha az embereket arra bátorítják, hogy másképp tekintsenek az érzéseikre, és gondolkodjanak el azok másfajta kezelési módjain, az jó dolog, nem pedig rossz. Ami miatt aggódom, az az, ha az emberek hirtelen abbahagyják ezeket, és ezzel elvonási tüneteket idéznek elő. Ezek függőséget okozó szerek, és egyeseknél súlyos elvonási tüneteket okozhatnak.”

A lehetséges alternatíva kérdésére pedig így felelt: “…a legtöbb ember problémái a társadalmi és személyes körülményekhez kapcsolódnak, amelyek egyéni megoldást igényelnek. Tehát egyetlen dologgal nem válthatunk ki mindent, amit a mentális egészségügyi rendszer jelenleg csinál.”