A mai pszichiátriai kezelések zsákutcát jelentenek, ideje lenne ezt felváltani olyan ellátórendszerrel, amit az ENSZ és a WHO is szorgalmaz, hogy a mentális betegek végre valódi segítséget kapjanak – hangzott el azon az előadáson, amit az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány szervezett május 20-án Budapesten, amelyhez a helyszínt támogatásként a Szcientológia Egyház biztosította. Az alapítvány Magyarországon 30 éve kíméletlenül tárja fel a pszichiátria területén történő jogsértéseket.
Abban mindannyian egyetértünk, hogy a mentális egészség nagyon fontos dolog – szögezte le előadásának elején Dobos János, az alapítvány elnöke. Ezzel együtt úgy látja: a mai pszichiátriai kezelések nem állítják helyre a páciensek megromlott mentális egészségét, így nem is elégítik ki azt az igényt, amit a társadalom joggal vár el a pszichiáterektől. Dobos szerint ezt a pszichiátria nemzetközi szaktekintélyei is elismerték, amire konkrét példákat is hozott.
Az előadáson felszólalt Dr. Lenkei Gábor, az ismert orvos is, aki elmondta: a pszichiátria területén hiányoznak az olyan objektív diagnosztikai eljárások, amelyek az orvoslás egyéb területein alapvetőek, és amelyek tényleges gyógyítást tennének lehetővé.
A megoldások már léteznek, csak használni kellene őket
Az előadás lényegi része azoknak a módszereknek a bemutatása volt, melyek szerte a világon jó eredményekkel tudtak vagy tudnak segítséget nyújtani a mentális betegeknek. A bemutatott példák közt szerepelt a Soteria projekt, mely a 70-es, 80-as években az Egyesült Államokban működött Dr. Loren Mosher pszichiáter jóvoltából; Dr. R. M. Bucke elmeszanatóriuma Kanadában, mely a 19. század végén szerzett hírnevet hatékonyságával; Dr. Giorgio Antonucci olasz orvos tevékenysége, aki az Osservanza Intézetben a legsúlyosabb skizofréneket segítette vissza a társadalomba; az Open Dialogue („Nyílt Párbeszéd”) nevű finn kezdeményezés, melyet a 80-as években dolgoztak ki a lappföldi Keropudas Kórház pszichiáterei, s amelynek lényege, hogy a mentális krízisben lévő embereket nem hagyják magukra, kerülik a kórházi elszigetelést és a stigmatizációt, és a gyógyszerhasználatot minimálisra szorítják. Az Open Dialogue nyomon követéses vizsgálata kimutatta, hogy betegeik 83%-a visszatért teljes munkaidős foglalkoztatásba vagy tanulmányaihoz, és a skizofrénia előfordulási aránya a régióban 100 000 főre vetítve 33-ról 2-3-ra csökkent. Ugyanígy szó esett az „Aranyketrec” néven elhíresült Vas megyei, intaházai elmeintézetről is, ahol Dr. Benedek István pszichiáter az 50-es években nyugodt otthont, s ezzel a gyógyulás lehetőségét biztosította azon szerencsétlen mentális betegek számára, akik a társadalomban már nem találták a helyüket.
Dobos János bemutatója szerint ezen módszerek közös jellemzője, hogy szakítanak a mai hagyományos, gyógyszerközpontú, gyakran kényszerítő és tekintélyelvű pszichiátriai gyakorlatokkal, és a hangsúlyt olyan elemekre helyezik, mint a páciens jogainak és nyugalmának tiszteletben tartása, a barátságosság és bizalom, a rendszeres kommunikáció, és az olyan tevékenységek biztosítása, melyeket a betegek szívesen végeznek, és ami javítja az önbecsülésüket és mentális jóllétüket. Az alapítvány szerint e módszerek bevezetése nem pénz, hanem elsősorban szándék kérdése, amire Magyarországon is igen nagy szükség lenne.
