Idén lenne 100 éves a magyar származású Dr. Thomas Szasz, a pszichiátria nyugalmazott professzora, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért társalapítója. Az általa elindított mozgalomnak köszönhetően mára számtalan emberi életet sikerült megmenteni attól, hogy végleg eltűnjön a pszichiátria süllyesztőjében.
Thomas Stephen Szasz 1920-ban született Budapesten, 1938-ban költözött családjával az Egyesült Államokba. A New York-i Állami Egyetem nyugalmazott pszichiátria professzora, az Amerikai Pszichiátriai Társaság örökös tagja, a Nemzetközi Törvényszéki Pszichológiai Akadémia tagja, több mint ötven különböző díj nyertese, a pszichiátria egyik legkeményebb kritikusaként vált ismertté világszerte. A témában több száz cikket és mintegy 35 könyvet írt, amelyek közül nem egyet egyetemi tankönyvként is használtak, sőt, a kötelező olvasmányok között is megtalálhatóak. Társalapítója volt az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) nevű nemzetközi szervezetnek, amely a pszichiátria területén történő emberi jogsértések, visszaélések kivizsgálásával foglalkozik.
Szasz a személyes szabadság fáradhatatlan védelmezője volt, és az egész világon jól ismerték briliáns szónoki és előadói képességét. Rendszeresen bírálta a pszichiátriát mint a társadalmi és politikai kontroll eszközét, ezzel kapcsolatban így írt: „Bár lehet, hogy nem tudunk róla, napjainkban tanúi vagyunk a Terápiás Állam születésének. A pszichiátriának, mint a társadalmi kontroll intézményének talán ez a legfőbb vonatkozása. Amikor a terápiás állam kifejezést használom, ezt iróniával teszem; terápiás azok számára, akik bezárnak, akik a terápiát végzik, de nem terápiás az áldozatok, a páciensek számára.”
Szasz szövetsége a CCHR-ral annak megalakulásakor, 1969-ben kezdődött, amikor a CCHR-ral együtt felkarolták egy magyar menekült, Győry Viktor sorsát. Győryt kényszerrel szállították egy pszichiátriai intézetbe, meztelenre vetkőztették, elkülönítették és akarata ellenére elektrosokkolták. Szasz segítségével derült ki, hogy amit a pszichiáterek skizofréniának bélyegeztek (összefüggéstelen, érthetetlen beszéd), az nem volt más, mint Győry anyanyelve, a magyar. Ez volt a CCHR első sikeresen végigvitt ügye, amely precedenst teremtett a pszichiátriai kényszerbeszállítások és a kényszerítő pszichiátriai gyakorlat tekintetében.
Szasz így írt az emberjogi szervezetről: “Nagyra kell becsülnünk a CCHR-t, mert valójában ez az a szervezet, mely az emberiség történetében először szervezett meg egy politikailag, társadalmilag és nemzetközi szinten is jelentős hangot, hogy szembeszálljon a pszichiátriával. Ez még soha nem történt meg az emberiség történetében.” A munkásságának köszönhetően létrejött nemzetközi szervezet magyarországi csoportja már 25 éve tárja fel a mentális egészségügyben történt visszaéléseket.
Szasz örökségét, gondolatait mindazok továbbviszik, akik felemelik a hangjukat a visszaéléseket okozó pszichiátriai gyakorlatokkal szemben, amíg a személyes szabadság és az emberi jogok mindenki számára helyre nem állnak a mentális egészségügy területén.