Megduplázzák az öngyilkosság kockázatát, ha hosszú távon szednek bizonyos nyugtatószereket, ráadásul a kockázat a szedés idejével arányosan növekszik. A közelgő ünnepek sokak számára fokozott stresszel járnak, ám ha a tablettáktól várnak gyors enyhülést, könnyen végzetes csapdába eshetnek.
Ha kiállnánk az utcára egy forgalmas helyen, és megkérdeznénk az arra járókat, tudják-e, mire való a Xanax, alighanem eltartana egy ideig, mire valaki nemmel felelne. A leghétköznapibb „gyógyszerek” egyike, a háziorvosok is felírhatják „enyhe nyugtatóként” jó néhány más elnevezésű, de ugyanazon hatóanyagú szerrel együtt (Frontin, Helex, stb.).
Egyszerűnek és gyorsnak tűnő módszer ez arra, hogy feloldja az ember szorongását, legyen az akár munkahelyi stressz, vizsgadrukk vagy családi vita miatt. Csakhogy a történet ritkán áll meg ezen a ponton, hiszen ami egyszer bevált, az működhet akár minden héten, vagy minden nap, és az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy már el sem tudja képzelni az életét a tablettái nélkül. Hosszú távon viszont olyan károkat okozhatnak, amelyek mellett semmiségnek tűnhet az eredeti probléma, ami miatt szedni kezdték azokat.
Egy idén publikált, nagyszabású amerikai tanulmány arra mutatott rá, hogy az „alpralozám” (a Xanax hatóanyaga) tartalmú szerek gyakorlatilag megduplázzák az öngyilkossági kísérletek kockázatát azok körében, akik hosszabb távon szednek ilyen tartalmú szereket. Sőt, a kutatók mintegy két és félmillió amerikai páciens betegéletútját követve úgy találták, hogy ez a veszély a szedés hosszával egyenes arányban áll: havonta öt százalékkal növekszik az öngyilkosság valószínűsége.
Egy szintén amerikai non-profit szervezet arra szakosodott, hogy az úgynevezett „benzodiazepin” jellegű gyógyszerek (ide tartozok az alprazolam is) veszélyeire hívják fel a közönség figyelmét. A Benzodiazepine Information Coalition szerint ezek az öngyilkosságok sokszor azért következnek be, mert a páciensek képtelenek együtt élni azokkal az idegi károsodásokkal, melyeket a benzodiazepinek hosszú távon okoznak.
„Ezt onnan tudjuk, hogy sokan hagynak hátra feljegyzéseket, amelyekben megosztják az általuk átélt gyötrelmet és reménytelenséget (...). Ez az állapot az egyéneket hónapokig vagy évekig tartó, súlyos, szűnni nem akaró tünetek csapdájába ejtheti – a fizikai gyötrelemtől kezdve a súlyos idegrendszeri és pszichológiai károsodásig” – írják a weboldalon.
Egy másik, idén áprilisban publikált tanulmány ténylegesen azt találta, hogy átlagosan minden hatodik hosszú távú benzodiazepin-használó páciens munkaképtelenné válik, és rokkantsági nyugdíjra szorul. Ennek egyik fő oka a kutatók szerint a szellemi képességek romlása: a benzodiazepinek a felfogási sebességre, a memóriára, a figyelemre és a problémamegoldó készségre nézve a legkárosabbak. „Ha a kezelést már évek óta alkalmazzák, nehéz motiválni akár a kezelőorvost, akár a pácienst annak abbahagyására” – írják a szerzők. A tanulmány szerint az esetek döntő többségében pszichiáter írja fel az első adag benzodiazepint a pácienseknek.
A NEAK adatai szerint Magyarországon a tavalyi évben nagyjából 240 ezer ember napi adagjának megfelelő mennyiséget vásároltak alprazolám hatóanyagú gyógyszerekből. Csak idén októberben 132 millió forinttal fedezte a társadalombiztosító a gyógyszeradagokat, 2023-ban pedig összesen több mint kétmilliárd forinttal. Az alprazolámot szedő magyarok száma azonban ezen is jócskán túlmutathat, mert a NEAK a forgalomban lévő szereknek csak mindegy kétharmadát támogatja, így jó néhány olcsóbb készítményről nem is érhetőek el nyilvános eladási adatok.
A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a lakosság túl könnyen hozzájut ezekhez az ártatlannak tartott szerekhez, mivel a lelki problémákat elsősorban tudatmódosító szerekkel kezelik manapság az elmeegészségügyben. A szorongás oldására számos ismert természetes megoldás létezik, a páciensek pedig megérdemlik, hogy a pszichiátria kémiai álmegoldásai helyett valódi és hatékony segítséget kapjanak, ami ténylegesen megoldja a problémáikat gyógyszerfüggőség vagy idegrendszeri károsodás nélkül.
