Egyetértés született az antidepresszánsok elvonási tüneteiről

antidepresszansok

Nemrég jelent meg egy európai vezető kutatók által publikált tanulmány, amelyben dokumentálták, hogy a pszichiátria évtizedekig nem volt hajlandó valódi orvosi rendellenességként elismerni az antidepresszánsok okozta elvonási tüneteket. A helyzet végre változni látszik.>>>

Megtörtént az első lépés az antidepresszánsok okozta elvonási tünetek elismerésének irányába

A kutatók a tanulmányban rámutattak arra, hogy a pszichiáterek álláspontja szerint az antidepresszánsok miatt kialakult elvonási tünetek „csak egy kisebb betegcsoportot érintenek, többnyire enyhék, és maguktól elmúlnak 1-2 héten belül”. A valóság azonban egészen mást mutat.

Az SSRI (szelektív szerotoninvisszavétel-gátló) antidepresszánsok ugyanis különösen magas arányban okoznak elvonási reakciókat… rövid idővel az abbahagyásuk után”, olyan – még lassú és óvatos elvonásnál is jelentkező – orvosi tünetekkel, mint a szorongás, ingerlékenység, nyugtalanság, hangulatzavar, alvászavar, kimerültség, remegés, izzadás, áramütésérzés, paresztézia (zsibbadással és szúró érzéssel járó érzékelési zavar), szédülés, émelygés, hányás, zavartság és csökkent koncentrációs képesség”.

Egészen mostanáig az „enyhe és magától gyógyuló” változat volt a hivatalos álláspont az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) és az egyesült királyságbeli Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institute for Health and Care Excellence – NICE) részéről. Ez pedig meghatározta a használati útmutatók tartalmát mindkét országban, mióta az első SSRI antidepresszánsokat (Prozac, Zoloft és Paxil) elfogadták a késői 1980-as és a korai 1990-es években.

A pszichiátria „közkedvelt magyarázata” azonban ingatag alapokon nyugszik.

Éveken át nem kutatták az antidepresszáns szerek és az elvonási tünetek közötti összefüggéseket

Az antidepresszánsok abbahagyása miatt kialakult elvonási tünetek bizonyítékai eleinte kifejezetten gyengék voltak, mivel az ekkora kasszasikernek számító gyógyszerek elvonási tüneteivel kapcsolatban éveken át semmilyen kutatást nem végeztek.

„Közel két évtizedre volt szükség az SSRI-k megjelenése után, hogy az első módszeres tanulmányt publikálják” – jegyezték meg a kutatók. Később újabb tanulmányok is megjelentek, amelyek megerősítették, „hogy az elfogadott és régóta fennálló nézőpont… ellentétben áll a ritka, de folyamatosan gyarapodó (az elvonási tüneteket igazoló) bizonyítékokkal”.

A pszichiátria mint szakma „régóta abba az illúzióba kapaszkodott, hogy az elvonási tünetek jelensége egy alacsonyabb rendű probléma, csak egy kisebb csoportot érint, és magától elmúlik” – írták a tanulmány szerzői. 

Ez pedig azt jelentette, hogy figyelmen kívül hagytak több százezer betegektől, illetve az ő rokonaiktól és gondozóiktól származó online posztot, csakúgy, mint a kedvezőtlen egészségügyi hatások két évtized alatt összegyűlt kézzelfogható bizonyítékait.

„Szerencsére a dolgok kedvező fordulatot vettek. Először is, a pszichiáter szakma elkezdte elismerni, hogy ezeket a komoly kérdéseket sokáig figyelmen kívül hagyták és minimalizálták.”
„Mindezeken túl, két pszichiáter kutató, miután maguk is megtapasztalták a súlyos elvonási tüneteket, kifejlesztettek egy neurofarmakológiai (idegrendszerre ható gyógyszereket tanulmányozó tudomány) modellt a gyógyszerek fokozatos elhagyásához az elvonási tünetek enyhítésére. Egy dán csoport pedig olyan leszoktatásban segítő csomagokat fejlesztett ki, amelyek segítenek még biztonságosabban elhagyni a szereket” – zárták gondolataikat a rendhagyó tanulmányt szerző kutatók.

Eredeti cikk: https://www.psychologytoday.com/us/blog/side-effects/201908/antidepressant-withdrawal-and-scientific-consensus

Tanulmány:
Hengartner, M., Davies, J., & Read, J. (n.d.). Antidepressant withdrawal – the tide is finally turning. Epidemiology and Psychiatric Sciences, 1-3. doi:10.1017/S2045796019000465

Fotó: Designed by Freepik