A kényszerítésmentes pszichiátria nem csak álom

Sokak rémálma, hogy valós vagy mondvacsinált okkal a pszichiátriára szállítják, ahol ki vannak téve a korlátozásnak, kiszolgáltatottságnak, az ápolószemélyzet kénye-kedvének. Noha mindez sajnos napi gyakorisággal történik meg a mai pszichiátriai osztályokon, egy közelmúltbeli olaszországi kutatás feltárta: nagyon is léteznek ma pszichiátriai osztályok, amelyek fizikai korlátozások, kényszerítések nélkül működnek. Ráadásul a WHO, az ENSZ, de még az Európai Pszichiátriai Társaság is úgy tartja, hogy a pszichiátriákon használt kényszerítő gyakorlatok kifejezetten károsak, és fel kell hagyni a használatukkal. Bár Magyarországon még van bőven hová fejlődni ezen a téren, a bemutatott példákat követve ezek a célok messze nem tűnnek elérhetetlennek.

A kórházi pszichiátriai ellátás napjainkban gyakorlatilag egyet jelent a kényszerítő eszközökkel: zárt ajtók, fizikai és kémiai korlátozások (például gyógyszeres szedálás, ágyhoz rögzítés), bíróságilag elrendelt kórházi beutalások, és így tovább. Ugyanakkor az elmúlt évek során az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ is egyre inkább azt hangsúlyozza, hogy a kényszerítő gyakorlatok eltiporják az emberi jogokat, és jelentős károkat okoznak az ellátottaknak.

A kényszerítés súlyos fájdalmat és szenvedést okozhat egy személynek, és hosszú távú fizikai és mentális egészségügyi következményekkel járhat, amelyek akadályozhatják a felépülést, és jelentős traumához, sőt halálhoz vezethetnek” – írja a WHO és az ENSZ által közösen kiadott útmutató.

Nincsenek ágyhoz szíjazott páciensek

Bár hazánkban érdemi törekvés eddig nem mutatkozott a kényszerítő gyakorlatok visszaszorítására, egy Olaszországban készült felmérés szerint ez a cél a megfelelő eszközökkel nagyon is elérhető. Raffaella Pocobello, PhD és csapata összesen 24 olyan olaszországi pszichiátriai egységtől gyűjtött össze adatokat, melyek kifejezetten a korlátozásmentes megközelítés mellett köteleződtek el. A visszajelzések szerint 24-ből 14 intézményben 2022-ben egyáltalán nem kellett fizikai kényszert alkalmazniuk az ellátottakkal szemben, a fennmaradó 10 helyen pedig 2 és 43 alkalom között volt ilyenre példa, átlagosan 4,5 alkalommal. Ezeket azonban „kivételes alkalmakként” tartották számon, és közel sem napi rutin gyakorlatként.

Hogyan érték el mindezt?

Az intézmények döntő többségében (79.2%) rendszeresen tartottak a a személyzetnek olyan képzési programokat, amelyek lehetővé tették a személyzet számára, hogy hatékonyan reagáljanak a különböző helyzetekre, és ezáltal csökkentsék a kényszerítő eszközök alkalmazásának szükségességét.

A kutatásban vizsgált összes intézményben az ellátottak megtarthatják személyes tárgyaikat, például telefonjukat, és a létesítmények felében egyedül is kimehetnek a szabadba. A legtöbb intézmény egyéni gondozási tervet alkalmazott (24-ből 22), és rendelkezett olyan privát helyiségekkel, ahol a terápia zajlott (24-ből 20).

Mindössze kilenc intézménynek volt páncélozott ajtaja, amely a zárt osztályra vezetett. A 24-ből 16-ban nem használtak kamerát, és a nyolcból ötben pedig csak bizonyos helyiségekben. A 24-ből tizennyolcnak volt kertje vagy valamilyen külső terület az ellátottak számára.

Nem az erőforrások hiánya okozza a problémát

Az idén áprilisban megrendezett Európai Pszichiátriai Kongresszuson is szóba került az emberi jogokat tiszteletben tartó kezelések fontossága. Dr. Julian Beezhold, az angliai Norfolk és Suffolk NHS Foundation Trust sürgősségi pszichiátriai tanácsadója így nyilatkozott egy a Medscape-nek adott interjúban: “Nagyon fontos, hogy csökkentsük a pszichiátriában a kényszerítéseket.”

Beezhold kihangsúlyozta, mindez nem feltétlenül arról szól, hogy több pénznek vagy erőforrás kell rendelkezésre állnia. “Még korlátozottabb erőforrásokkal is lehet jobban teljesíteni” – mondta.

A tavaly októberben kiadott dokumentumban a WHO és az ENSZ konkrét törvénymódosítási javaslatok egész garmadáját sorakoztatta fel, melyek alkalmazásával bármely ország képes lehet az emberi jogokat tiszteletben tartó mentális egészségügyi ellátást biztosítani. Reméljük, hogy ez a magyar jogszabályokra is hatással lesz, és így hazánkban is kevesebb jogsértés történik a hazai mentális egészségügyi ellátás során.

Kép: Részlet az Unsane (Tébolyult) című 2018-as mozifilmből.