Az anya 4 hónap alatt 13-féle pszichiátriai szert kapott, mielőtt megfojtotta három gyermekét

Lindsay Clancy 2026 júliusában kezdődött pere nemcsak három kisgyermek meggyilkolásának körülményeire irányította rá a figyelmet, hanem arra a pszichiátriai kezelésre is, amelyben anyjuk a tragédiát megelőző hónapokban részesült. A bíróságon bemutatott adatok szerint Clancy négy hónap alatt több mint 30 receptre összesen 13-féle pszichiátriai szert kapott hét különböző felírótól. A tárgyalás során az is kiderült, hogy többször súlyos állapotromlásról számolt be, miközben gyógyszereit újra és újra változtatták, kombinálták és emelték. A per így a pszichiátriai polifarmácia, a gyógyszerek káros hatásai és az ellátás összehangolásának hiánya körüli kérdéseket is a nyilvánosság elé tárta.

Lindsay Clancy 2026 júliusában kezdődött, élőben közvetített pere hatalmas közérdeklődést váltott ki. Újságírók és érdeklődők töltötték meg a tárgyalótermet, miközben az interneten is tömegek követték a felfoghatatlan tragédia részleteit. A per során a figyelem arra a hét szakemberre is ráirányult, akik Lindsay-nek összesen 13-féle pszichiátriai gyógyszert írtak fel, valamint arra, hogy e gyógyszerek erőszakos viselkedést és öngyilkossági késztetést előidéző lehetséges hatásai szerepet játszhattak-e gyermekei megölésében. A bizonyítékok, valamint a Lindsay-t kezelő pszichiáterek és pszichiátriai ápolók vallomásai világszerte ráirányították a figyelmet a pszichiátriára oly jellemző gondatlan ellátási gyakorlatra.

Matt Walsh író és ismert podcaster úgy fogalmazott: ha Lindsay orvosai büntetőjogi értelemben gondatlanul jártak el, akkor nekik is börtönben lenne a helyük.

Nem foglalunk állást Lindsay Clancy tettével vagy jogi felelősségével kapcsolatban; ezek megítélése a bíróság feladata. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a pszichiátriai kezelés, amelyben részesült, sem az alkalmazott polifarmácia – vagyis több gyógyszer egyidejű alkalmazásának – mértéke. A gyógyszereket több különböző pszichiáter írta fel, gyakran fizikális vizsgálat, laborvizsgálatok vagy az ellátás megfelelő összehangolása nélkül. Mindez egyértelmű tanulságul kell hogy szolgáljon a szabályozó hatóságok és a bűnüldöző szervek számára: a pszichiátriai szerek káros hatásait – köztük az agitációt, az akatíziát (kínzó belső nyugtalansággal és mozgáskényszerrel járó állapot), az öngyilkossági és emberölési gondolatokat, valamint a gyógyszerek elhagyásakor jelentkező reakciókat – nem lehet a szőnyeg alá söpörni.

„A gyógyszerek elvették tőlem az anyaságomat és az életemet.”
– Lindsay Clancy

A toxikológiai vizsgálat négy vényköteles gyógyszert mutatott ki abból a vérmintából, amelyet Lindsay-től azon a napon vettek, amikor a vád szerint megölte három gyermekét: lamotrigin (Lamictal, hangulatstabilizáló), mirtazapin (Remeron, antidepresszáns), kvetiapin (Seroquel, antipszichotikum) és trazodon (Desyrel, antidepresszáns).

Dr. Roger McFillin klinikai szakpszichológus arra hívta fel a figyelmet, amiről a Lindsay Clancy-per ügyészei talán nem tudnak – vagy amit az elmarasztaló ítéletre törekedve figyelmen kívül hagynak: a három gyermek megölését megelőző négy hónapban Lindsay Clancy több mint 30 receptre összesen 13-féle tudatmódosító szert kapott. „Szinte mindegyiktől rosszabbul lett, és ezt el is mondta nekik. Az a szakma, amely ezt tette vele, egészségügyi ellátásnak nevezi magát. Ez nem egy botrány a pszichiátrián belül. Ez maga a pszichiátria” – mondta Dr. McFillin.

A „kezelés” kínos részletei

A tárgyalás iratai szerint Jennifer Tufts pszichiáter különböző időpontokban szertralint (Zoloft), trazodont (Desyrel), amitriptilint, lorazepamot (Ativan), diazepamot (Valium), buspiront (BuSpar) és lamotrigint (Lamictal) írt fel Clancynek.

Tufts elismerte, hogy Lindsay-vel kizárólag telefonon konzultált, személyesen nem is találkoztak.

A gyógyszereket bármiféle orvosi vizsgálat elrendelése nélkül írták fel, annak ellenére, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM) egyértelműen hangsúlyozza: alapos kivizsgálással fontos elkülöníteni az általános egészségi állapotból eredő problémákat a mentális zavaroktól.

„A szó szoros értelmében drogdílerek.”
– Dr. Roger McFillin klinikai szakpszichológus

Ezt a súlyos mulasztást a tárgyalás során is dokumentálták, és számos forrás – köztük Dr. McFillin – is felhívta rá a figyelmet:

• 2022. szeptember 15.: Lindsay ekkor beszélt először pszichiáterrel, videóhíváson keresztül. Senki nem mérte meg a pulzusát vagy a vérnyomását. Nem mérték meg a testsúlyát. Senki nem vizsgálta meg személyesen. Nem vettek tőle vért, nem rendeltek el pajzsmirigy-vizsgálatot, és nem ellenőrizték a vas-, B12-vitamin- vagy D-vitamin-szintjét. Azt sem kérdezték meg tőle, hogyan táplálkozik, miközben csecsemőjét szoptatja. Semmiféle fizikális vizsgálatra nem került sor.
• Már ezen az első alkalmon felajánlották neki a Zoloft antidepresszánst. Lindsay azonban nem kérte, mert szoptatott, és először gyógyszermentes terápiával szeretett volna próbálkozni.
• Később azonban ezt írta: „Három kisgyerekről kellett gondoskodnom, és egy kicsit szorongtam. Úgyhogy azt tettem, amit ilyenkor az ember tesz… kértem egy pszichiátertől Zoloftot.” Miután az orvos utasítására megemelte az adagot, saját szavai szerint „egy szemhunyásnyit sem tudott aludni”. Lindsay arról számolt be, hogy 48 órán keresztül egyáltalán nem aludt. Pszichiátere ekkor azt mondta neki, hagyja abba a Zoloft szedését, és a feljegyzés szerint azt tanácsolta, hogy az alvás elősegítésére Ativant és Benadrylt szedjen. „Ekkor kezdett minden rosszra fordulni” – írta Lindsay, hozzátéve, hogy az elalváshoz „függővé vált” a gyógyszertől.
• A Zoloft (szertralin) gyakran okoz alvászavarokat, mivel fokozza a szerotonin aktivitását, növeli az agyi aktivitást és megváltoztatja a REM-alvás mintázatát. A kezelés kezdetén agitációt is kiválthat.
• Október 20.: Az adag emelésével Lindsay álmatlansága tovább súlyosbodott. Nem volt étvágya, hasmenése volt, egész nap sírt – ami saját feljegyzése szerint egyáltalán nem volt jellemző rá –, emellett ködös volt a gondolkodása, éjszakánként pedig egymást kergették a gondolatai. Saját szavaival élve attól rettegett, hogy öngyilkossági gondolatai lesznek, vagy valami rossz történik, és nem akart egyedül maradni. Dr. McFillin így kommentálta mindezt: „Ez a nő rosszul reagált erre a gyógyszercsoportra, és fel kellett volna ismerni, hogy állapotának romlását ez a szer okozza.”
• 2022. november eleje: Tufts és Lindsay megállapodtak abban, hogy fokozatosan elhagyják az Ativant, amelyről a pszichiáter is elmondta, hogy függőség kialakulásának kockázatával jár. A következő hónapban azonban Tufts megtudta, hogy Lindsay időközben több más, egy másik pszichiáter által felírt gyógyszert is elkezdett szedni. „Ativan nélkül komoly nehézségei voltak az alvással” – vallotta a pszichiáter.
• Lindsay aggódott amiatt, hogy függővé vált az olyan szerektől, mint az Ativan. „Bármit hajlandó vagyok kipróbálni, de újra és újra arra jutok, hogy függővé váltam az Ativantól, miután két és fél héten keresztül mindennap szedtem Benadryllel együtt, a Zoloftra adott rossz reakció után” – írta Jollottának, egy pszichiátriai szakápolónak egy üzenetben. „Úgy érzem, függő vagyok tőle, és azt érzem, nem hallgatnak meg, amikor azt mondom, hogy ez is lehetséges. Úgy érzem, mindenféle gyógyszerekkel próbáljuk kezelni az álmatlanságomat, miközben a valódi ok az Ativan-függőség. Már egyáltalán nincsenek azok a szorongó gondolataim, amelyek korábban voltak; úgy érzem, teljesen eltompultam.”
• Benzodiazepinek rendszeres szedése esetén akár két–négy hétnél rövidebb idő alatt is kialakulhat fizikai függőség. 2020-ban az FDA a legsúlyosabb, úgynevezett fekete keretes figyelmeztetéssel látta el ezeket a szereket, amely szerint a benzodiazepinek használata „a visszaélés, a helytelen használat és a függőség kockázatának teszi ki a használókat, ami túladagoláshoz vagy halálhoz vezethet”. Egy, a The Primary Care Companion for CNS Disorders című folyóiratban 2017-ben megjelent tanulmány pedig arra a következtetésre jutott, hogy a benzodiazepinek alkalmazása az öngyilkosság fokozott kockázatával hozható összefüggésbe, aminek egyik lehetséges oka, hogy növelhetik az impulzivitást és az agresszivitást, illetve elvonási tüneteket idézhetnek elő.
• November 21.: A pszichiátriai szakápoló felírta Lindsay-nek a Prozac antidepresszánst. Négy nappal később az álmatlansága súlyosbodott, ezért a Prozacot hirtelen elhagyták. Ugyanezen a napon egyszerre három új gyógyszer – Ambien, Remeron és Klonopin – szedését kezdték meg, miközben Lindsay még be sem fejezte egy benzodiazepin fokozatos elhagyását. Dr. McFillin így fogalmazott: „Fontos megérteni, mi történik egy gyógyszer hirtelen elhagyásakor. Az agy azonnal alkalmazkodni kezd a gyógyszer jelenlétéhez: megváltoztatja a receptorok számát és érzékenységét. Ha a gyógyszert megvonják, mindezek az alkalmazkodási folyamatok ellensúly nélkül maradnak, és kialakul egy elvonási állapot, amelynek megvan a maga időbeli lefolyása és a maga tünetegyüttese – ezek pedig szinte teljesen megegyezhetnek azokkal a panaszokkal, amelyek miatt a beteg eredetileg segítséget kért.”
• McFillin beszámolója szerint Lindsay már másnap nem tudta eldönteni, mi valóságos és mi nem. Ezt azonnal jelezte is: a világ valószerűtlennek, eltorzultnak és távolinak tűnt számára; zavart volt, feledékennyé vált, úgy érezte, elszakadt a saját testétől, nem tudott vezetni, és nem lehetett egyedül hagyni.
• Néhány nappal később egy antipszichotikummal is kiegészítették a gyógyszereit. December 6-án a férje egy orvosi konzultáción már arról számolt be, hogy felesége tízezerszer rosszabbul van, mint a gyógyszerek szedésének megkezdése előtt; az addigra már felírt Seroquel antipszichotikum adagját pedig fokozatosan a napi 400 milligrammos adaghoz közelítették.
• December 20.: Lindsay felkereste a providence-i Women and Infants Hospital részleges kórházi ellátást nyújtó programját, ahol megvizsgálták, de nem vették fel a programba. Polgári keresete szerint az ottani szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy tüneteit inkább a gyógyszerek idézték elő, mintsem depresszió, túl sok gyógyszert kapott, és a programjuk nem megfelelő számára, mivel nem szülés utáni depresszióban szenvedett. „Ez volt az egyetlen helyes állapotfelmérés, amelyet bárki végzett rajta négy hónap alatt” – írta McFillin.
• 2023. január 9.: Lindsay-nek felírták a benzodiazepinek közé tartozó diazepamot, majd január 12-én trazodont, január 16-án pedig a triciklusos antidepresszáns amitriptilint.
• Január 23.: Megduplázták az amitriptilin adagját. Gyermekei másnap délután meghaltak. Dr. McFillin megkérdőjelezte azt az eljárást, hogy miután egy SSRI-re adott kedvezőtlen reakció következtében Lindsay 48 órán keresztül egyáltalán nem tudott aludni, a szert egyik napról a másikra elhagyták, majd négy héttel később ugyanebből a gyógyszercsoportból egy másik szert adtak neki, hogy ezután azt is hirtelen elhagyják. „És ezek után egyetlen délután alatt három új gyógyszert kezdenek el adni neki, miközben az előző szer fokozatos elhagyását még be sem fejezte?”

A pszichiátria gondatlan „ellátási gyakorlata”

A sajtóbeszámolók szerint Jennifer Tufts pszichiáter a tanúvallomása során frusztráltnak, udvariatlannak és felkészületlennek tűnt, a nekiszegezett kérdésekre pedig „ügyetlenül, botladozva” válaszolt. Tuftsot az ügyészség idézte be tanúként, és elismerte, hogy a gyilkosságokat megelőző négy hónapban úgy kezelte Lindsay-t és írt fel neki többféle pszichiátriai szert, hogy egyszer sem találkozott vele személyesen. Kizárólag videóhívásokon keresztül tartották a kapcsolatot.

Sem Tufts, sem a Clancyt később kezelő pszichiátriai szakápoló, Jollotta nem rendelte el azokat a vér- és egyéb fizikális vizsgálatokat, amelyekkel az orvosnak először ki kellene zárnia a testi eredetű okokat, mielőtt szülés utáni depresszióra gyanakszik. A vérvizsgálatoknak és egyéb vizsgálatoknak többek között a következőket kellene ellenőrizniük:

• vitamin- és ásványianyag-hiány;
• pajzsmirigy-működési zavar;
• hormonális egyensúlyzavar;
• vércukorszint-szabályozási zavar;
• krónikus gyulladás vagy fertőzés.

A teljes vérkép alapvető vizsgálat, amely többek között a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék jellemzőit vizsgálja. Különösen hasznos lehet olyan tünetek okainak feltárásában, mint a fáradtság, a koncentrációs nehézségek és az energiahiány.

A szülés utáni időszakban végzett vasanyagcsere-vizsgálat során többek között a szérumvas, a ferritin, a transzferrin és a transzferrinszaturáció értékeit mérik, ami segíthet feltárni az olyan tünetek okát, mint a fáradtság, a szédülés, a ködös gondolkodás és a légszomj.

A pajzsmirigyfunkciós vizsgálat a pajzsmirigy működését méri fel, és különösen fontos lehet a szülés utáni pajzsmirigygyulladás felismerésében, amely jelentősen befolyásolhatja az anyagcserét és a hangulatot. A vizsgálat különösen hasznos lehet az olyan tünetek hátterének tisztázásában, mint a szorongás, a fáradtság, a ködös gondolkodás, a hajhullás és a hőmérséklet-változásokkal szembeni fokozott érzékenység.

Az éhomi inzulinszint vizsgálata a vércukorszint szabályozásáról ad információt, és segíthet felismerni az inzulinrezisztencia korai jeleit. A vércukorháztartás zavaraira gyakran érzékenyebben utalhat, mint az éhomi vércukorszint önmagában, és fontos lehet az olyan tünetek hátterének feltárásában, mint a fáradtság, az ingerlékenység, a ködös gondolkodás, az alvászavar és a menstruációs rendellenességek.

Végül a D-vitamin-szint vizsgálata fontos ennek a tápanyagnak az értékeléséhez, amely szerepet játszik többek között a hangulat, a vércukorszint szabályozása, az immunrendszer működése, a hormonális egyensúly és a szövetek regenerációja szempontjából. További hasznos vizsgálat lehet kóros pajzsmirigyértékek esetén a pajzsmirigy elleni antitestek meghatározása; az energiaszinttel, a hangulattal és a kognitív működéssel összefüggő problémák esetén a B12-vitamin- és folátszint vizsgálata; valamint az elektrolitszintek ellenőrzése a szervezet folyadék- és elektrolit-egyensúlyának felmérésére.

Dr. McFillin így összegez: „Lindsay Clancy elmondta az őt kezelő szakembereknek, hogy a gyógyszerektől rosszabbul van. A válaszuk ott van a dokumentációban: nem volt megfelelő betegségbelátása; mérgezték, ezért még többet adtak neki. Tizenhárom különböző szert. Hét különböző felírótól. Több mint 30 receptet négy hónap alatt. Nevezzük nevén: az egészségügyi ellátás nevében addig tömték gyógyszerekkel ezt a nőt, míg szinte teljesen elveszítette önmagát. Ez nem egy elszigetelt kudarc. Ez a pszichiátria bevett ellátási gyakorlata, és csak azért került most vizsgálat alá, mert gyerekek haltak meg. A kérdés soha nem az volt, hogy őrült volt-e ez a nő. A kérdés az, hogy mi volt előre látható.”

Hol tart az ügy most?

Lindsay Clancy első büntetőpere 2026. szeptember 4-én eredmény nélkül zárult, miután az esküdtszék hét nap tanácskozás után sem tudott egyhangú döntésre jutni. A beszámolók szerint 11 esküdt a büntetőjogi felelősség hiánya miatti felmentés mellett állt, egy esküdt azonban ezt ellenezte.

Az ügy továbbra sincs lezárva. Clancy védői most a vádak elutasítását kérik arra hivatkozva, hogy egy újabb per sértené a kétszeres büntetőeljárás tilalmát, és külön vizsgálatot kértek az egyetlen, felmentést ellenző esküdt magatartásával kapcsolatban is. Az ügyészség egyelőre nem jelentette be, hogy újra bíróság elé állítja-e Clancyt; a következő fontos meghallgatást szeptember 29-re tűzték ki.