Miközben komoly pénzek folynak el drogmegelőzésre, hogy a fiatal generációkat megóvjuk a kábítószerek ártalmaitól, és miközben a drogok ennél még sokkal komolyabb összegben mérhető kárt okoznak a társadalomnak, 2024-ben az egészségbiztosító több mint félmilliárd forintot fizetett ki egy olyan drogra, melynek utcai változatától a szülők óva intik gyermekeiket.
A ketamin szót hallva a jól informáltak felkaphatják a fejüket: ja igen, a partikon használt drog, ami hallucinációkat és zavartságot okoz, és melynek illegális birtoklásáért ugyanúgy börtönbüntetés jár, mint a heroinért. Arról már kevesebb szó esik, hogy ezt az erős drogot újabban olyanoknak írják fel receptre Magyarországon is, akiknek depressziójával nem tudnak mit kezdeni.
Az eredmény természetesen nem több mint szimpla droghatás: a ketamin, melyet orrspray formájában juttatnak a szervezetbe, eufóriát okoz, illetve a testtől és a környezettől való elhatárolódás érzését, így a páciens megkönnyebbülést tapasztalhat. Azt azonban nem biztos, hogy tudják a lelki bajukra segítséget kereső páciensek, milyen következménye lehet a pillanatnyi megkönnyebbülésnek. A ketamin (illetve ennek orrspray formája) használata során fellépő mellékhatások közé tartoznak a szájszárazság, zsibbadás, pulzuslassulás, hányinger, hányás, koordinációs problémák és egyensúlyzavarok, valamint pszichés tünetek, például disszociáció és hallucinációk. Hosszú távon pedig előfordulhat húgyhólyaggyulladás, májkárosodás, memóriazavarok és függőség kialakulása is.
Az országos egészségbiztosító által a ketamin orrsprayre kifizetett összeg évről évre emelkedik: a tavalyi évben a biztosító már 555 476 309 forintot fizetett ki erre a szerre az adófizetők pénzéből. Mivel egy adagot az egészségbiztosító 73 073 (!) forint értékben térít, könnyű kiszámolni, hogy ez mintegy 7600 adag ketamin tb-finanszírozását jelenti a tavalyi évben.
A ketamin bevezetése az egészségügybe jellemző példája azon látszatmegoldások sorának, melyekkel a pszichiátria megoldani próbálja az emberek lelki nehézségeit. A „kémiai megoldások” a pszichiátria eszköztárának szinte teljes egészét teszik ki manapság, annak ellenére, hogy ez számos kritikát váltott már ki világszerte nemcsak tudományos, de társadalmi berkekben is.
Az ENSZ különleges referense, Dainius Puras pszichiáterprofesszor már 2017-ben így írt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tett jelentésében: „Most már egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre egy olyan rendszer kudarcáról, amely túlzott módon támaszkodik a mentális egészségügyi szolgáltatások orvosbiológiai modelljére, beleértve a tudatmódosító gyógyszerek elsődleges és eltúlzott használatát, és mégis, ezek a modellek továbbra is fennmaradnak.” Majd így folytatta: „Az atyáskodó és szélsőségesen gyógyszerközpontú elképzelések utat kell, hogy engedjenek a részvételen alapuló, pszichoszociális gondoskodásnak és támogatásnak a közösségben. Léteznek költséghatékony és sikeres lehetőségek, amelyeket mindenfelé a világon használnak már – ezeket csak előtérbe kell hozni és fenn kell tartani.”
Volna tehát alternatív mód a mentális egészségügyre ketamin és hasonló drogok nélkül is – a kérdés csak az, a pszichiátria ki tud-e szakadni a gyógyszeripar bőségesen zubogó pénzcsapjának delejező bűvköréből.
