Nem szűnt a látogatók áradata a Lurdy Házban azon a tényfeltáró kiállításon, amelyet a szervezők úgy hirdettek: bemutatja a pszichiátria tevékenységének sötét oldalát. Volt, aki kiakadt rajta, a többség mégis örömének adott hangot, hogy benézhetett a pszichiátria sokszor nyomasztó kulisszái mögé.
„Pszichiátria: Segítség vagy megtévesztés?” Ez a címe annak az ingyenesen megtekinthető vándorkiállításnak, amely számos európai nagyváros után Budapesten nyitotta meg kapuit egy hétre július végén. A szokatlan tárlat olyan témákat járt körbe és mutatott be, melyek gyakran erős gyomrot kívánnak – a látogató bepillantást nyerhet a valamikori tébolydák világába; megtudhatja, hogyan fejlesztették ki a ma már többnyire embertelennek tartott elektrosokkot és viselkedésmódosító agyműtéteket; hogyan jutottunk odáig, hogy manapság mintegy húszmillió iskoláskorú gyermeket gyógyszereznek tanulási problémákra hivatkozva, és hogy ez milyen pusztító következményekkel jár a társadalomban. Bemutatja a náci és a szovjet pszichiátria hátterét, és körüljár számos más olyan – sokszor kényes – témát, amiről másutt nemigen esik szó. Mindezt a kiállítás valódi dokumentum-felvételek nyers valóságán keresztül mutatja be, ezért a tárlat megtekintését gyengébb idegzetűeknek és 16 év alattiaknak a szervezők nem is ajánlották.
„Leginkább a rasszizmus és az állatokon/gyerekeken való kísérletezés dühített”, írta egy tanuló. „A kínzások voltak megdöbbentőek számomra” – ezt már egy pszichológus írta, miután végignézte az anyagot. „Szívem szerint kötelezővé tenném”, jelentette ki egy pedagógus, egy csoportvezető pedig így nyilatkozott: „Nagyon felkavaró, de fontos dolgokra hívja fel a figyelmet.”
„Az a leginkább dühítő, hogy ez most történik, nem csak »történelmi érdekesség«”, írta visszajelzésében egy egyetemi hallgató. „A legtöbben elég egyoldalúan kapnak információt a témában, és szerintem a legtöbben nem érzik, hogy lenne joguk megkérdőjelezni, vagy saját véleményt formálni, de ez a kiállítás erre ösztönöz.”
„Mindenkinek tudnia kellene erről. Szülők számára kötelezővé tenném”, írta egy jogász, pszichológus a kiállítás megtekintése után. Ha kötelezővé nem is lehet tenni egy ilyen tárlat megtekintését, a szervező Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány is azon a véleményen van: minél többeknek kellene látni a bemutatott anyagot, mert sokkal több köze van a mindennapjainkhoz, mint elsőre gondolnánk.
A kiállítás várhatóan a jövő évben ismét Magyarországra látogat majd.
