Támogassa Ön is alapítványunk munkáját adója 1%-ával! Adószámunk: 18282704-1-13

Helló, a nevem David, és gyógyszerfüggő vagyok!

Az alábbi cikk a Los Angeles Times nevű folyóiratban jelent meg a közelmúltban. A cikk írója saját tapasztalatairól számol be az antidepresszánsokkal kapcsolatban.

Egy gyógyszerfüggő beszámolója következik

Tíz évvel ezelőtt egy orvos antidepresszánsokat írt fel nekem, amiktől gyógyszerfüggő lettem. 

Az elmúlt másfél évet azzal töltöttem, hogy megpróbáltam leszokni róluk. Ez volt az egyik legnehezebb dolog, amit valaha tettem. 

Nevezzék ezt hozzászokásnak, de lehet függőség is, vagy aminek csak akarják. A rabja lettem.

3 hét tisztán

Miután szépen lassan lecsökkentettem az adagokat, ez lesz a harmadik hét, hogy egyáltalán nem szedem. Az érzést nem mondanám bénítónak – elvégre hónapokon át készültem erre a pillanatra –, viszont nagyon kellemetlen.

Kérdezzék meg a kollégáimat! Ingerlékenyebb és házsártosabb voltam-e a szokottnál? Kérdezzék meg a szerkesztőmet!

Tapasztalataim az antidepresszánsokkal tükrözik számtalan ember kínjait, amelyekkel az erős, receptre felírt szerekről való leszokás közben néznek szembe – szerekről, amelyek pozitív szerepet is játszhatnak az életünkben, amíg rá nem jövünk, hogy csapdába estünk.

„Az egyik dolog, amire rájöttünk az opioid járványból* okulva, hogy sok beteg úgy gondolja, ha a gyógyszert orvos írta fel, akkor az nem lehet ártalmas” – mondta Keith Humphreys, a Stanford Egyetem pszichiátria- és viselkedéstudományi professzora.
„Ezek erős szerek – mondta nekem. – Sok jót és sok kárt is képesek okozni.”

Rendkívül intenzív hatású szerekről van szó

A fájdalomcsillapítók, antidepresszánsok, szorongásoldók, nyugtatók, stimulánsok mindegyike olyan intenzív hatást gyakorol használóik testére, hogy súlyos elvonási tünetekkel kell számolniuk (az adagok csökkentése esetén – a ford.), főleg ha teljesen abbahagyják szedésüket. Olyan tünetekkel, mint az émelygés, a kimerültség, a hányinger, a hangulatingadozás és más állapotok, amik nyomorulttá tudják tenni a mindennapi életünket. Néhány esetben még öngyilkosság is előfordulhat.

Adam Bisaga, a Columbia Egyetem Orvosi Centrumának pszichiátriaprofesszora szerint: „A legtöbb ember nincs felkészülve a változásokra, amiket ezek a szerek okozni képesek a testükben. (…) Minden nap bevenni egy tablettát nem nehéz… De az, hogy le tudj szokni egy szerről, már sokkal több munkával fog járni.”

A gyógyszerfüggőségi kalandjaim azután kezdődtek, hogy I-es típusú cukorbetegséggel diagnosztizáltak

Ez a genetikai eredetű cukorbetegség (az egész családomban előfordul), ellentétben azzal a típussal, amelyik az elhízottsággal van összefüggésben.

Több tanulmány is kimutatta, hogy a cukorbetegség több mint kétszeresére növeli a klinikai depresszióra való hajlamot

Ez nagyrészt a krónikus betegséggel való küzdelem miatt alakul így, de szerepet játszhat benne az is, hogy felborul a test természetes kémiai egyensúlya.

A hirtelen leállt hasnyálmirigyem nehéz időszakot okozott, ami miatt heteken át terapeutához jártam. De nem a depresszió miatt kértem segítséget az endokrinológusomtól, bár nem tudtam aludni.

Sohasem voltam jó alvó. A cukorbetegség aknamezővé változtatta az éjjeleket, mert csak hánykolódtam, forgolódtam vagy ébren feküdtem órákon át.

Az endokrinológusom nem lepődött meg ezen. Azt mondta, az alvászavar gyakori jelenség az I-es típusú cukorbetegségnél, és felírt nekem egy antidepresszánst. 

Azt mondta, ez majd helyrehozza azt az egyensúlyzavart, ami ébren tart engem éjjelente. És így is történt. Néhány hét múlva már jobban aludtam. Emellett a feleségem szerint nyugodtabb lettem, és jobb volt a közelemben lenni.

Mi van, ha nem tudom majd elviselni az elvonási tüneteket?

A New York Times egyszer csak mindent tönkretett egy rendkívüli vizsgálattal, amiben részletezik a kínokat, amelyekkel a gyógyszerfüggő, antidepresszánsokról leszokni próbáló emberek élnek át. Abbahagyási szindrómának nevezik.

„A betegek, akik megpróbálják letenni a szereket, gyakran azt mondják, hogy nem képesek rá. – írta a lap. – Az emberek fele, akik csökkentették a gyógyszeradagjukat, súlyosnak értékelték az elvonási tüneteket. (…) Közel 50%-a azoknak, akik megpróbálták letenni a szereket, épp a tüneteik miatt voltak képtelenek rá.”

Ez megijesztett engem. Azon ritka alkalmakkor, amikor elfelejtettem bevenni a napi tablettámat, már kora délutánra zavartnak és részegnek éreztem magam. Sistergést hallottam a fejemben, mintha a pulzusom próbálná kijavítani magát.
Mi van, ha jön egy földrengés vagy más katasztrófa, ami miatt nem tudnám bevenni a gyógyszeremet? Mi van, ha nem tudom majd elviselni az elvonási tüneteket? Mit tehetnék akkor, és mikor lesz ebből elég? 

Igen, szerettem, hogy jobban alszom. Igen, tetszett, hogy a feleségem jobban szeretett a közelemben lenni. De ki voltam én? Önmagam voltam, vagy csak egy kémiai felfokozottság hatása? Ha abbahagynám a szedését, mi történne?

Ekkorra már egy új endokrinológusom volt. Ő is olvasta azt az újságcikket, és megegyeztünk abban, hogy az antidepresszánsok több bajjal járnak, mint ahogy korábban gondoltuk. Azt is mondta, hogy mivel már évek óta szedem a tablettákat, meglehet, hogy a testem már rendbe hozta azt, ami nem működött jól.

Vagy nem. Ez is előfordulhat, akár az életen át tartó inzulinfüggőség, és akkor boldogabb lennék, ha szedném az antidepresszánsokat.

Nem tudjuk, míg meg nem próbáljuk. Tehát kidolgoztunk egy hosszú távú programot az adagok csökkentésére. És most végre elértem azt a pontot, hogy teljesen el tudtam hagyni a tablettákat.

Ez két hete történt. Eleinte kicsit jobban éreztem magam. Most rosszabbul vagyok – lelassultam, ingadozik a hangulatom, és ingerlékeny vagyok. Már azon is gondolkodtam, hogy újra szedni kezdem az antidepresszánsokat.
Bármit, csak ne kelljen így éreznem magam.

*Opioid járvány: Súlyos függőséget okozó fájdalomcsillapító szerek (Tramadol, Oxycodone, stb) túlzott mértékű használata az Egyesült Államokban, mely sok esetben okozott túladagolásból származó halálesetet.

Eredeti cikk: https://www.latimes.com/business/story/2019-09-05/prescription-drug-dependence