Ismét a pszichiátriákon uralkodó mostoha és sokszor megalázó körülmények kerültek fókuszba egy januárban zárult nemzetközi kutatásnak köszönhetően, amely Európa 35 országában vizsgálta a pszichiátriai osztályokon fennálló állapotokat, siralmas eredménnyel. Vajon miért már megint a pszichiátriát éri a kritika? Véletlen csupán?
2015-ben a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriája szerepelt hetekig a híradásokban, amikor az Alapvető Jogok Biztosa vizsgálatának elborzasztó eredményei napvilágra kerültek. De ez sem egyedi eset volt – rendszeresen bukkannak fel hírek, történetek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a pszichiátriai osztályokon sok minden folyik, csak gyógyítás nem nagyon.
Persze, pénz kell ahhoz, hogy a penészes falakat, beázó tetőket kijavítsák, vagy ahhoz, hogy az osztályon legyen vécépapír vagy ágynemű. De úgy tűnik, a magyarázat legtöbbször megáll ennél: nincs pénz, ez a baj a pszichiátriával. Bezzeg ha pénz lenne…
Ám kicsit alaposabban szemrevételezve a dolgot feltűnhet, hogy nem minden pénzkérdés a pszichiátrián. A pénz nem fogja megoldani az idős emberek radiátorhoz kötözését, a lélekölő bánásmódot, a személyzet nemtörődömségét, és nem fogja kiküszöbölni a pszichiátriai kényszerbeszállításokból adódó megaláztatásokat sem.
A statisztikai adatok szerint Magyarországon évente több mint tízezer* esetben történik kényszerbeszállítás a pszichiátriai osztályokra és intézetekbe. Ez cirka harminc ember naponta – vagy több. Tényleg ennyi ember válna egyik pillanatról a másikra olyan ön- vagy közveszélyessé, hogy nincs más megoldás, mint erővel a pszichiátriára toloncolni őket? Aligha. Egy magyarországi emberjogi szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért tapasztalatai szerint a pszichiátriai kényszerbeutalást rendszeresen használják olyan ügyekben, ahol az egyik fél előnyre akar szert tenni a másikkal szemben: válóper, gyermekelhelyezés, vagyoni vagy örökségi viták. A szervezet az elmúlt húsz évben számtalan esetben mentett ki embereket az ilyen viták miatti jogtalan pszichiátriai kényszerkezelés karmaiból.
Az említett európai jelentésről beszámoló egyik cikk szerint „A kezelések lényegi eredménytelensége, a megalázottság, a gyógyszerek mellékhatásai, a kórházban tapasztalt fizikai és lelki erőszak, a jogokról vagy akár a saját állapotról való tájékoztatás hiánya, a teljes elszigetelődés, a rossz fizikai körülmények, a stigma és a félelem egy következő kezeléstől mind felbukkantak a [pszichiátriai kezelésben] résztvevők visszaemlékezéseiben.”
A mentális egészségügyi kezeléseket annak alapján kellene megítélni, hogy milyen mértékben javítják és erősítik az egyént, felelősségérzetét és mentális jóllétét, és csak a valóban működőképes módszereknek szabadna támogatást biztosítani. Erősen kétséges, hogy a mai pszichiátriai kezelések kiállnák-e ezt a próbát.
