Hatodik bejegyzés//

…elektromos sokk-kezelést alkalmaztak rajtam. De hozzá teszem, az én kérésemre. Mindent a betegért. Tudni lehetett akkoriban, az ottani pszichiátrián ( ami zártosztályként funkcionált, annak minden hátrányával), hogy az osztályvezető asszony a mindenek felett álló szak- és egyéb tekintély. Vitába lehetett szállni vele, csak nem volt értelme. Minden az Ő akarata, tetszése, vagy ízlése szerint történt, és tanulmányaiból szerzett elgondolásai alapján. Talán még vörös diplomája se volt. Eleinte azt gondoltam, hogy legalább az van neki. De valaki közölte, hogy igazi orvosi diplomával nem rendelkezik. Szakosított képzéssel pedig még úgy se. Egyszer párbeszédbe bonyolódtam volna vele, ha lehetne pszichiáterekkel bármilyen konstruktív vitát folytatni. Nem lehet. Mindn nemű érv, logika úgy pattant le róluk, mintha nem is létezne…Valamiben megkérdőjeleztem a gyógyterápiát egy betegtársammal kapcsolatban a kedves főorvos doktornőnél. Már nem is tudom mit vetettem fel. De jött a válasz: Nekem harminc éves rutinom van. – mondta. Kvázi neki van igaza. Megkérdeztem tőle, hogy harminc év alatt mennyi beteget gyógyított már meg? Kicsit lefagyott. Nem mondott semmit. Tovább görgette a vizitet egy másik beteget vizitálva. Sokszor hallotam olyan érvet Tőlük, hogy ezt Ők jobban tudják, mert ezt tanulták. Meg bárkit agyon lehet csapni érvek helyett azzal, hogy “nekem diplomám van”. Az elektromos sokkolás engedélyezte a főorvos doktornő nálam, bár az én esetemben az akkori kezelőorvosom ezt nem javasolta, de nem Ő döntött. Mindenen, és mindenben az osztályvezető. Ami érthető, hiszen ha valami balul sül el, neki kell vállalni a felelősséget. Ami úgy tűnt jogi felelőséggel nem jár. Csak esetleg kellemetlenségekkel. De még politikai felelősséggel sem. “Mondjon le.” Nem kérhetőek számon a döntéseik és nincs szükségük döntéseiket alátámasztani tudományos tényekkel. Legfeljebb, bizonyos elméleteket, vagy álláspontot vizsgáltak, de indokokkal nem szolgáltak. Se betegeknek, se hozzátartozóknak. Olybá tűnt így számomra az ilyen gyógyterápia, mintha egy átlag józan eszű ember képtelen lenne Őket, a magas szellemi színvonaluk miatt megérteni. Ők az értelem, az igazság, a normalitás. Ami rajtuk kívül esik, az meg az egyéb. Így érzékeltem. Így fogtam fel. És Ők igyekeztek is ezt a látszatot fenntartani. Egy orvos nem eshet ki a tévedhetetlenség nimbuszából, hiszen úgy tűnt akkoriban, hogy mindent tudnak, minden betegségről és mindenre tudnak valamilyen gyógyszert. Amiben azért az utóbbi igaznak bizonyult..
Folyt..Köv..