Tízedik bejegyzés//
…és igen. Jobban aludtam aznap este. Ha leszedálják az embert, akkor az eszéről se tud. Én voltam így egy igen perdöntő napon…Sokadjára rendelték el későbbiekben a kényszergyógykezelésemet, valamilyen számomra máig ismeretlen indokkal. Valaki hasraütésre bemondta, hogy rosszul vagyok és az orvosok már meg se vizsgáltak. Tudták a diagnózist és kész. Egy paranoid skizofrént el lehet vitetni, hiszen elméletben ön és közveszélyes. Úgy érveltem egyszer egy bíróságon, hogy ilyen nincs. Valaki vagy veszélyes (legalább is időnként), vagy önveszélyes (legalább is időnként). A kettő együtt nem nagyon állja meg a tényszerűséget. A hó tud lefele esni, vagy tud felfele esni, de egyszerre mindként irányba nem. Ráadásul a paranoia lényege, hogy az ember fél. Szinte mindentől és mindenkitől. Tehát fél bántani bárkit. Fél az ilyen beteg a rendőröktől az orvosoktól, a háborútól, az erőszaktól, a pókoktól…stb. Tehát eszébe se fog jutni bárkinek ártani. Az ilyen időszakot csak túl lehet élni. Várni, amig jobbra nem fordul az ember állapota és sokszor elég a pihenés alvás, regenerálódás esetleg valamilyen nyugtató hatású készítmény és jól lesz az ember. A súlyos paranoia az ilyen. Tengerészgyalogogosok számoltak be például olyan esetekről, hogy szolgálatuk alatt bevetésen napokig nem tudtak aludni. Ebből kifolyólag a mély fizikai idegi kimerülség és az alvás hiány súlyos paranoid téveszmékhez vezetett még náluk is. Ilyet én is megtapasztaltam. A mély kimerültségtől paranoid téveszméim lettek. A gyógymód ilyen esetekben, ha más “probléma” nincs az alvás, pihenés, regenerálódás és túlmegy az emberen. Szóval voltam akasztott ember is már vagy ha az nem, de sokszor leszedáltak. Valamilyen injekció “koktéllal” kiütöttek. Ha úgy látta az orvos, hogy szükséges, akkor igen. És általában “úgy” látták. Ha a jogaimra hivatkoztam vehemensen, ezt agressziónak látták. Ha ellenvélemény fogalmaztam meg, vagy bármilyen kritikát, akkor meg valószínüleg közveszélyes esetet láttak bennem. De nem. Meggyőződésem, az ilyen kezelések és hozzáállás bosszú volt, vagy büntetés. Kimondva kimondatlan. Törvényileg hatalmi túlkapás. Sokadjára. Bevittek a zártosztályra mindennemű bírói végzés vagy felhatalmazás nélkül. És józan értelmezhető indokkal se szolgáltak. Egyik ilyen alkalommal ahogy próbáltam az osztályos nővértől valamilyen indokot kérni, közölve vele, hogy indokolatlanul megfosztottak a szabadságjogaimtól és a méltóságomtól is és megaláztak. Igen sejtelmes mosollyal közölte velem, hogy “nem, mert nem mondott nekem olyanokat hogy csináljak az ebédlőben vagy tíz fekvőtámaszt”. Kb. ennyivel le lett volna tudva a dolog, de a kis nővéren azért láttam valamilyen élvhajhász szadista beütést. Ilyen emberek sajnos mindenhol előfordulnak és hatalmi pozicióban szeretnek lenni a legjobban. Nekem azonnal elrendelte a leszedálásomat, egyébként megkerülve az ügyeletes orvos hozzájárulását. Törvény rendelkezik most már, hogy mivel és milyen dózisban lehet betegeket lenyugtatózni. És indok is kell, de olyat bárki bármikor ki tud találni. Bizonyítani meg szinte semmit nem kell. Nos megkaptam az előírt dózisú injekció koktélt és azzal le is lettem volna tudva, de mivel elég erős szervezetem volt, akkor az még nem ütött ki. Rövid időn belül másodjára is megkaptam a maximális dózist, vénásan. Onnantól kezdve pár perc után filmszakadás…nem is tudom meddig voltam ilyen tudat nélküli állapotban, de később visszajött néhány emlékem. Mialatt a nyugtató működött bennem, azalatt menet közben jöt egy elmeorvosszakértő, akinek hivatalosan már rég nyugdíjba kellett volna vonulni. Úgy hetven évesnek tippeltem és később megtudtam, nem is tévedtem nagyon. Szóval előbb lenyugtatóztak aztán jön az elmeorvos szakértő, mert mint utólag kiderült elrendelték a gyámság alá vételemet is. Kérvényezték hivatalból. A szakértőnek a feladata lett volna eldönteni, hogy indokolt e. Nem tudom, hogy mi volt az indok, de ezzek után rövid úton már gyámság alatt is voltam. A szakértőn láttam, hogy zavarban van. Talán meg lett neki mondva, mi legyen a véleménye rólam. A szakvéleménye. Három dolgot kérdezett csupán. Tudom e mikor születtem. Tudom e hol vagyok. És tudom e milyen nap van. Komolyabb témákról is el tudtam volna vele beszélgetni, de Ő csak erre volt kíváncsi. Válaszoltam a kérdéseire ahogy illik, de nem jártam szerencsével…
Folyt. Köv..