Támogassa Ön is alapítványunk munkáját adója 1%-ával! Adószámunk: 18282704-1-13

Mikor a szülőknek vagy gondviselőknek dönteniük kell egy egészségügyi kérdésben, rendelkezniük kell elegendő információval ahhoz, hogy tájékozott, felelős döntést hozhassanak – kiváltképp olyan esetekben, ahol az kockázatokkal is járhat.

A gyógyítás területén azt az eljárást, mikor az orvos vagy egészségügyi szakértő informálja a beteget, Tájékozott Beleegyezésnek nevezzük, és mind jogi, mind pedig etikai szempontból elengedhetetlen. Az általános gyógyászatban a tájékozott beleegyezés a következőket foglalja magába: 1) a diagnózis természete, 2) a javasolt kezelés kockázatai, 3) az elérhető kezelési alternatívák közlése. Ezen információk birtokában a szülő teljesen tisztában lehetne a helyzettel, és felelős döntést tudnának hozni gyermekük sorsa felől.

Az első dolog, amit egy szülőnek tudnia kell, az az, hogy a tájékozott beleegyezés gyakorlatilag nem létezik a mentális egészségügy területén sem a diagnosztikát, sem a kezeléseket illetően.

1) A DIAGNÓZIS – Ha a tájékozott beleegyezést ténylegesen alkalmaznák, a szülőknek tudtára kellene adniuk, hogy minden „mentális rendellenesség” diagnózisa teljesen szubjektív (csakis a viselkedés alapján döntik el), és semmilyen tudományos vagy orvosi módon nem igazolható – semmilyen képalkotó vagy laborvizsgálat nincs, ami bizonyítaná, hogy fiziológiailag baj volna a gyermekkel, és ezzel alátámasztaná a tudatmódosító szerek adagolásának szükségességét, melyek igazoltan okoznak akár életveszélyes mellékhatásokat is.

2) A KOCKÁZATOK – A gyermekek számára felírt tudatmódosító szerekre több mint 409 gyógyszerfigyelmeztetést adtak ki nemzetközileg. Sok olyan gyermekeknek rendszeresen felírt szerről – ideértve az ADHD szereket és a szorongásoldókat – dokumentálták, hogy függőséget okozhatnak, elvonási tüneteiket tekintve pedig felveszik a versenyt az olyan utcadrogokkal, mint a heroin és a kokain. Ha a tájékozott beleegyezés tényleg használatban lenne, akkor a szülőket tájékoztatniuk kellene a szerek dokumentált kockázatairól, mielőtt ilyen tudatmódosító anyagot kezdenének adni gyermeküknek.

3) AZ ALTERNATÍV GYÓGYMÓDOK – Vegyük figyelembe, hogy a gyermekeket rendszerint úgy diagnosztizálják mentális zavarokkal, hogy valaha is végeztek volna teljes testi kivizsgálást rajtuk, amely felfedhetett volna tényleges testi problémát, ami a magatartási problémákat kiválthatja. A szülőket a legritkább esetben tájékoztatják arról, hogy sok olyan testi állapot létezik, ami képes mentális „zavarokra” jellemző tüneteket is okozni. Ezek közé tartozik az ólommérgezés, az allergiák, a mellékvese működési zavara, a szegényes étrend – csak hogy megnevezzünk néhányat. Minden gyermeknék szükség volna egy úgynevezett „differenciál diagnózisra”, ahol az orvos egy átfogó kórtörténetet vesz fel, és teljes fizikai kivizsgálást végez, ahol kizár minden lehetséges orvosi problémát.