Vajon jó dolog lenne-e egy általános, bizonyítottan működőképes gyógymód a drogfüggőség kezelésére? És lehet-e ilyen?

Huszonöt évvel ezelőtt a kérdés eléggé furcsának, sőt képtelennek tűnt volna. „Hát persze, hogy jó dolog lenne!” és „Viccelsz?” lettek volna a leggyakoribb válaszok.

Napjainkban azonban a válaszok egészen mások lennének. Egy drogfüggő ezt mondaná: „Nézd, ne beszélj nekem gyógyulásról, minden létező programot kipróbáltam, de nem jött össze. Egyik sem működik.” Vagy: „Az örökletes dolgokat nem lehet gyógyítani. Anyám is drogfüggő volt.” Egy laikus azt mondaná: „Már megtalálták a gyógymódot, a metadont, nem igaz?” Vagy: „Azt találták, hogy a drogfüggőség egy gyógyíthatatlan agyi betegség, tudod ez olyan, mint a cukorbetegség, nem lehet gyógyítani.”

A drogfüggőknél, a drogfüggők családjai körében, illetve a kormánytisztviselőknél, a médiában vagy bárhol máshol is nagyon jól meg lehetne figyelni a szó, de még a gyógyulás gondolatának teljes hiányát is. Helyette olyan szavak léteznek, mint kór, betegség, krónikus betegség, kezelés, szinten tartás, ártalomcsökkentés, visszaesés. Akárhogy is fejezik ki, kimondatlanul egyetértenek abban, hogy a drogfüggőség gyógyíthatatlan, és a függőnek meg kell tanulnia, hogy ezzel együtt éljen, és hozzá kell szoknia ahhoz,hogy így fog meghalni.

Biztos, hogy minden remény elveszett?