A negyvenes éveinek végén járó férfi azért kapott kórházi beutalót, hogy egy rutinbeavatkozással eltávolítsanak egy rosszindulatúnak látszó bőrelváltozást. A műtétet sikeresen elvégezték, így az ilyenkor szokásos háromnapos megfigyelés után haza is mehetett volna a családjához, aznap este azonban váratlan dolog történt. A férfi kiment a kórház udvarára dohányozni, ahol hirtelen rosszul lett és összeesett, egyik térdén ráadásul olyan súlyosan meg is sérült, hogy azonnali kezelést kellett kapnia rá a traumatológián.

Rutinműtétnek indult, halállal végződött

Másnap, amikor felesége bement hozzá, hogy meglátogassa, férjét már bepelenkázva találta a bőrgyógyászat egyik kórtermében. A nővérek elmondása alapján térdsérülése miatt kellett pelenkát alkalmazniuk. Az asszony egészen estig ott maradt férjével, és észrevette, hogy kissé hallucinál, amit jelzett is a dolgozóknak, bár amire elbúcsúzott tőle, már helyreállt az állapota. Aznap éjjel, mivel ismét hallucinációk törtek rá, a férfit átvitték a pszichiátriára, ahol igen erős tudatmódosító és antipszichotikus szereket kezdtek adagolni neki. Bár orvosai tudatában voltak a férfi testi állapotainak, amelyek mellett közel sem biztos, hogy kaphatott volna ilyen szereket, az előírások szerinti vizsgálatok elvégzését rendre elmulasztották.

Másnap felesége ismét meglátogatta őt a kórházban, a bőrgyógyászaton viszont közölték vele, hogy férje már a pszichiátriai osztályon van. Meg is találta őt egy ágyon fekve az osztály folyosóján, egy szál pólóban és pelenkában, takaró nélkül – ő maga takarta be férjét egy lepedővel. Mivel az asszony rendkívül embertelennek találta azt, ahogyan férjével bántak, megkereste a kezelőorvosát, hogy kérdőre vonja. A pszichiáter szerint a férfi delíriumos állapotban volt, és csak 24 órás megfigyelésre tervezték ott tartani őt, amíg elmúlnak a hallucinációi. Ez idő alatt azonban továbbra is kapta az erős pszichiátriai szereket.

Az asszony a következő napokban is folyamatosan bejárt férjéhez, akit egyre rosszabb állapotban talált: egyre többet aludt, egyre jobban legyengült, és egyértelműen kiszáradás jeleit látszottak rajta. Úgy tűnik, a pszichiátriai osztályon – bár a pszichiátriai szerek közismerten okoznak kiszáradást – nem adtak neki eleget inni.

A térdsérülése miatti kontrollvizsgálatra 4 nappal a kiírt időpont után került sor, ekkorra pedig már szövetelhalás kezdett kialakulni a térdébe ültetett elszívócsövek környékén. Mikor felesége a vizsgálatot követően meglátogatta őt, már beszélni sem tudott vele, mert a gyógyszerektől gyakorlatilag egyáltalán nem volt magánál.

Másnap hajnalban az események drámai fordulatot vettek: a férfinek váratlanul leállt a szíve. Sikeres újraélesztést végeztek rajta, majd az intenzív osztályra helyezték át. Itt nem sokkal később ismét szívleállás következett be, ám ezúttal az újraélesztés már nem járt sikerrel, a férfi elhalálozott.

A történet egy rövid bőrgyógyászati beavatkozással indult, de csakhamar rémálom lett belőle. Mivel többször felmerült a gyanú, hogy a későbbi állapotromlást egy nem túl gyakori, ám annál veszélyesebb mellékhatás okozhatta, melyeket a férfinek napokon át adagolt pszichiátriai szerek válthattak ki, felesége rendőrségi eljárást kezdeményezett a kórház ellen. Amikor a potenciálisan halálos kimenetelű szindróma lehetősége számításba került, megtehették volna, hogy leállítják a szerek adagolását, erre mégsem került sor. A nyomozás során fény derülhet arra, mi vezetett végül a férfi halálához, és remélhetőleg ezúttal a felelősségre vonás sem marad el.