Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Fekáliával elfertőzött sebbel halt meg a kórházban

hosp coldHosszú és fájdalmas kálváriát járt be az a Jász-Nagykun-Szolnok megyei férfi, akinek állapota tíz évnyi pszichiátriai kezelés során egyre csak romlott. A sorozatnyi elektrosokk szintén nem segített, széklettel fertőzött sebei csak tovább rontották a helyzetét; a férfi végül a különféle szövődmények eredményeképpen meghalt. A család feljelentést tett.

A fiatal férfi 2008 óta vendégeskedett folyamatosan Jász-Nagykun-Szolnok megye kórházainak pszichiátriai osztályain. Az évek során pszichiátriai szerek számtalan kombinációját próbálták ki rajta – eredménytelenül, a férfi állapota egyre csak romlott. Végül 2017-ben Szolnokon egy olyan új depóinjekciót (vagyis tartós, elnyújtott felszívódású injekciót) kapott, amely a hivatalos gyógyszeradatbázis szerint Magyarországon nem is volt forgalomban.

A férfi eddig sem nyert sokat az éveken át tartó pszichiátriai kezelésekből, a depóinjekció után viszont különösen rosszra fordult a helyzet: testvére megfigyelése szerint szűnni nem akaró, pánikrohamszerű állapot lett úrrá rajta, naphosszat remegett keze-lába, nehezen nyelt, folyamatosan verejtékezett, nyugtalansága mellett állandó volt szapora szívverése.

Újabb kórházi beutalás következett. A másfél hét múlva történt belgyógyászati vizsgálat megállapította, hogy izmai merevek, lábfeje duzzadt, jobb csípőjén felfekvésből adódó seb található. A férfit családtagjai naponta látogatták, de – beszámolójuk szerint – kezelőorvost egyetlen alkalommal sem láttak rokonuknál. Telefonon próbáltak információt szerezni, ám nem kaptak válaszokat a férfi állapotáról. Emiatt a szülők intézkedésének köszönhetően 2017 októberében mentővel szállították egy budapesti pszichiátriai klinikára.

A budapesti pszichiátrián állapota tovább rosszabbodott. A felfekvéses seb kiterjedt és elmélyült, a belgyógyászati leírás szerint több alkalommal híg széklettel (!) szennyeződött. Az orvosi dokumentáció szerint „...aktuálisan is nagy mennyiségű bűzös széklet pelenkában. Hólyagkatéterén át törmelékes barna színű koncentrált vizelet ürül.”

A pszichiáterek elektrosokk-kezelést javasoltak, így a férfit tízszer elektrosokkolták. Az ezt követő neurológiai vizsgálat aluszékonyságot, meglassultságot, illetve test szerte finom izomrángásokat észlelt.

A férfi állapota tovább romlott, a minimális táplálék- és folyadékfelvétel miatt testsúlya erőteljesen lecsökkent. Egy ezt követő vizsgálat végül húsevő baktérium fertőzést igazolt a testében. A férfit újra a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kórházba szállították, ahol azonban az előrehaladott folyamatot megállítani már nem tudták; 2018 januárjában a húsevő baktérium okozta fertőzés és keringési elégtelenség miatt 37 évesen meghalt.

A férfi családja bűncselekmény gyanúja miatt a rendőrségen feljelentést tett, a nyomozás jelenleg is zajlik.

Gyógyszerek helyett testmozgás

active adult aerobic 864990Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a testmozgás nemcsak a mentális egészség megőrzéséhez szükséges, de akár a krónikus mentális betegségeket is gyógyíthatja. Példának okáért: ma már egyértelmű, hogy a testmozgás csökkenti a depresszió valószínűségét, és karban tartja a mentális egészséget az öregedés során. A kezelés tekintetében a testmozgás éppen olyan hatékonynak bizonyul mint a gyógyszerek, olyan állapotokban is, mint az enyhe és középsúlyos depresszió, demencia, szorongás, és a kognitív problémák a skizofréniában.

De hogyan?

Leegyszerűsítve: A testmozgás közvetlen hatással van az agyra. A rendszeres testmozgás növeli az agy bizonyos régióinak térfogatát, úgy, hogy jobb vérellátást biztosít, ami javítja az agysejtek oxigén és tápanyagellátását, és elősegíti az agysejtek jelátvitelét, növekedését és egymással való kapcsolatait.

A mentális egészségben a legfontosabb tényező a hippokampusz – az agy azon része, amely a memóriáért, az érzelmek szabályozásáért és a tanulásért felelős. Állatkísérletek meggyőzően azt mutatták, hogy a testmozgás hatására új agysejtek jönnek létre a hippokampuszban (neurogenezis), előzetes bizonyítékok alapján ez ugyanígy igaz az emberekre is.

Madhukar Trivedi pszichiáter bemutatta, hogy heti három-négy alkalommal elvégzett 45-60 perces aerob vagy erőnléti edzés, segíteni tud akár a krónikus depresszión is. A hatás általában négy hét után válik érezhetővé (ennyi idő kell a neurogenezis beindulásához), és folytatni kell 10-12héten át a legjobb antidepresszáns hatás eléréséhez.

 

Az eredeti cikk a Psychology Today-en jelent meg, 2018. május 22-én.

A pszichiátriákon ma is gyakran sértik a legalapvetőbb jogokat

public hospital70 éves az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

A pszichiátriákon ma is gyakran sértik a legalapvetőbb jogokat



Éppen 70 esztendeje, hogy 1948. december 10-én, a II. világháború borzalmaiból ocsúdva, az Egyesült Nemzetek tagállamai egybehangzóan elfogadták a nyilatkozatot, amely minden emberi lény legalapvetőbb jogait fekteti le. Az Egyesült Államok 32. elnöke, Franklin D. Roosevelt felesége, Eleanor Roosevelt aktív közreműködésével létrejött nyilatkozat azóta is iránymutató az emberek alapvető jogainak tekintetében. De vajon 70 év elég volt ahhoz, hogy mindez a gyakorlatba is átkerüljön? Vagy vannak még olyan területek, ahol semmibe veszik e jogokat?

A háború borzalmas pusztítását követően egy dologban alighanem mindenki egyetértett, közemberek és államférfiak egyaránt: ilyen többet nem történhet meg. Ez a gondolat hívott életre egy olyan nemzetközi megegyezést, amely a továbbiakban elejét veheti az addig példa nélkül álló bűntettek újbóli megtörténtének. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát az ENSZ Közgyűlése egyhangúlag fogadta el, ám nyolc ország – a szovjet blokk és Szaúd-Arábia – tartózkodott. Az aláírás óta december 10-én ünnepeljük az emberi jogok világnapját.

A Nyilatkozat 30 pontja tisztán megfogalmazza, mik azok az emberi jogok, amelyek minden egyes emberi lényt kivétel nélkül, születésénél fogva megilletnek. De az országok, amelyek aláírásukkal magukénak deklarálták ezt a fontos egyezményt, vajon komolyan veszik-e az abban leírtakat, vagy idealista szavaknak gondolják csupán?

A válaszért nem kell messzire mennünk. Ha végigtekintünk a napjainkban is dúló, ideológiai vagy vallási okokból kirobbant háborúkon, a gyermekprostitúció és az emberkereskedelem elterjedtségén, könnyen beláthatjuk, hogy a Nyilatkozat sok helyütt ma is csupán idealista álom.

Még rosszabb, amikor a legalapvetőbb jogokat a legkiszolgáltatottabb emberek rovására tiporják. Ráadásul olyan helyeken, ahol az emberek többsége a legkevésbé számítana rá. Egy nemzetközi emberi jogi szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért, amely a pszichiátriai intézetekben történő jogsértések feltárásával és megszüntetésével foglalkozik, a világnap kapcsán felhívja a figyelmet: a pszichiátriákon sok helyen a mai napig olyan súlyosan sértik az emberi jogokat és méltóságot, amit a többség egyszerűen el sem hisz – kivéve, ha saját szemükkel látják.

A Nyilatkozat 5. cikke például így fogalmaz: „Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.” Mégis: a pszichiátriákon világszerte ma is százezerszám elektrosokkolnak pácienseket. A fizikai vagy kémiai korlátozás, az ágyhoz kötözés, a büntetés, a megalázó bánásmód szinte mindennapos részei a mai pszichiátriai kezeléseknek – sokszor Magyarországon is.

Vagy ott van például a 9. cikk: „Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni.” Mégsincs szükség sokra, hogy valaki akarata ellenére a pszichiátrián találja magát – az emberjogi szervezet számos olyan eseten dolgozott már, amikor vagyoni vagy örökségi vita, gyermekelhelyezési ügy, válóperi összeütközés vagy hasonló vitás helyzet miatt került az egyik fél kényszerrel a zárt osztályra, és ehhez elég volt egy ügyesen szerzett orvosi beutaló. A pszichiátriát megjárt ember aztán már hátránnyal indul bármely vitás ügyben – akármennyire is jogtalan volt a beszállítása. Úgy tűnik, mai világunkban a pszichiátria az egyetlen hely, ahol úgy foszthatnak meg valakit a szabadságától, hogy nem követett el bűncselekményt. Ráadásul Magyarországon a hivatalos adatok szerint évente tízezres nagyságrendben rendelik el a kötelező pszichiátriai kezeléseket.

A pszichiátriákon történő atrocitásokról és jogsértésekről napvilágra kerülő hírek szinte mindennaposak, Magyarországon és a világ más részein egyaránt. Nem véletlen, hogy 2017-ben az ENSZ egyik különleges referense sürgős szemléletváltást és radikális módszerváltásokat javasolt a mentális egészségügyben. Dainius Pūras professzor jelentésében, amely tavaly június elején került az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elé Genfben, komoly kritikai észrevételeket fogalmazott meg a jelenlegi, vezető pszichiáterek által oly nagyra magasztalt pszichiátriai rendszerrel és kezelésekkel kapcsolatban: „Most már egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre egy olyan rendszer kudarcáról, amely túlzott módon támaszkodik a mentális egészségügyi szolgáltatások orvosbiológiai modelljére, beleértve a tudatmódosító gyógyszerek elsődleges és eltúlzott használatát, és mégis, ezek a modellek továbbra is fennmaradnak”, mondta Mr. Pūras.

Jelentésében Mr. Pūras figyelmeztetett, hogy a hatalom és a döntéshozás a mentális egészségügyben az „orvosbiológiai kapuőrök” kezében összpontosul, különösen azokéban, akik a biológiai pszichiátriát képviselik. (Azt a pszichiátriát, amely az embert csupán lélek nélküli állatnak, biológiai reakciók összességének tekinti.) E kapuőrök, akiket a gyógyszeripar támogat, azzal tartják fenn hatalmukat, hogy két idejétmúlt elképzeléshez ragaszkodnak: hogy a mentális nehézségekkel küzdő és „mentális zavarral” diagnosztizált emberek veszélyesek, illetve hogy a biológiai beavatkozás számos esetben orvosilag szükséges. „Ezen elképzelések állandósítják a megbélyegzést és megkülönböztetést, csakúgy, mint a kényszerítés gyakorlatát, amely széles körben elfogadott marad napjaink mentális egészségügyi rendszerében”, húzta alá Mr. Pūras.

Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy az ENSZ az alapvető emberi jogok védelme érdekében a pszichiáterek jogosultságainak csökkentését javasolta. Az A/HRC/39/36 számú, Mentális egészségügy és emberi jogok című 2018-as ENSZ-jelentés így fogalmazott:

„Az államoknak biztosítaniuk kellene, hogy minden egészségügyi ellátás és szolgáltatás, beleértve minden mentális egészségügyi ellátást és szolgáltatást, az érintett egyén szabad és tájékozott beleegyezésén alapuljon, és hogy azok a jogi rendelkezések és irányelvek, amelyek engedélyezik a kényszerítések és kényszerbeavatkozások használatát, ideértve az akarat ellenére történő kórházba vagy intézetbe szállítást, a korlátozások, pszichiátriai agysebészet, kényszergyógyszerezés és más kényszerítő eszközök alkalmazását,... hatályon kívül kerüljenek.”

70 évvel azután, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megszületett, még mindig rengeteg a teendő, hogy a mindenkit megillető alapjogok a helyükre kerüljenek. Ehhez elengedhetetlen annak elérése, hogy egy olyan, visszaélésektől hemzsegő területen, mint napjaink pszichiátriája, kérlelhetetlenül és maradéktalanul érvényre jussanak az emberi jogok, és a megalázás, a kárt okozó kezelések, az alapjogok sárba tiprása végre eltűnjenek a múlt süllyesztőjében.

Maradandó károsodást szenvedett a megmérgezett férfi

man 2734073 1920Feszültség és alvászavar miatt keresett segítséget a pszichiátrián a bajai férfi. A beállított pszichiátriai szer évekig tartó szedése után furcsa tünetek jelentkeztek: a férfin időbeli orientáltság zavara és a gondolkodási képesség jelentős csökkenése lett úrrá. Kiderült: a pszichiátriai szer szintjét a vérben nem ellenőrizték elég gyakran, így az mérgező szintet ért el. Bár egyes panaszai javultak, a férfi beszédkárosodása, úgy tűnik, maradandóvá vált.

A bajai kórház pszichiátriáján 2013-ban felírt szer lítiumot tartalmaz, egy olyan fémet, amely felhalmozódás esetén mérgezést vált ki. A férfi évekig szedte a szert úgy, hogy annak szintjét nem ellenőrizték megfelelő időközönként; bár a hivatalos előirat szerint egy hónapig hetente, három hónapig havonta, majd háromhavonta kell ellenőrizni, volt olyan időszak, amikor 14 hónapig nem nézték meg, milyen magas a vér lítium-szintje.

Egy idő után a felesége hívta fel a kezelőorvos figyelmét: férjénél időbeli orientáltság zavara lépett fel és a globális gondolkodás képességének elvesztése következett be. Férje rendszeresen járt külföldre vásárolni, és a kezelés alatt teljesen megváltozott: például vezetés közben nem figyelte a közlekedési táblákat, fogalma sem volt, induláskor mennyi üzemanyag van az autóban, vagy hogy mennyi pénz van nála.

2016 júniusában már olyan rossz állapotban volt, hogy ismét pszichiáterhez került, aki újabb két pszichiátriai szert írt fel neki. Miután ezeket szedni kezdte, rémálmok, alvajárás, térbeli és időbeli dezorientáció jelentek meg viselkedésében. Így aztán újra befektették a pszichiátriára, ahol visszaállították a lítium-terápiát.

A 2016 őszén elvégzett méréskor a férfi vérében a lítium szintje a maximálisan megengedett érték közel kétszerese volt. Ennek ellenére a pszichiáter a „terápiát” nem állította le. A férfi állapota rohamosan romlott: éjjel már nem tudott aludni, szaladgált, dobálta magát az ágyon, izomrángásai és remegése egyre erősebbé váltak. A felesége szállíttatta a kórházba, ahol a vérvételt követően kiderült: a férfi lítiumszintje már meghaladta a megengedett érték háromszorosát. Csupán ezután kezdték meg a lítiummérgezés kezelését. A férfinak ekkor már nyelési nehézségei voltak, a feleségének nem tudott válaszolni; a kórházban öntudatlanul, bepelenkázva és kikötözve feküdt.

A pszichiátriáról az intenzívre került, ahol gerinccsapolást végeztek rajta. Egyéb kiegészítő terápiáknak köszönhetően állapota lassacskán javulni kezdett. Miután állapota stabilizálódott, rehabilitációs kezelésekben vett részt, hogy ellensúlyozni próbálják a pszichiátriai szer okozta mérgezés káros hatásait. Gyógytornász segítségével lassan ismét lábra tudott állni és a négy végtagra kiterjedő bizonytalan mozgása és egyensúlyzavara fokozatosan javult, de teljesen nem múlt el. Viszont súlyos beszédkárosodása, összefolyó, érthetetlen beszéde maradandóvá vált. 2017-ben a Bács-Kiskun Megyei kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatala 70%-os össz-szervezeti egészségkárosodást állapított meg.

A férfi a pszichiátrián vele történtek miatt, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményének gyanújával feljelentést tett, a nyomozás jelenleg folyamatban van.

Egy rövid videóbejátszás a férfiról:

https://youtu.be/vsj5JASYMMo

Jövőnk a tét - A gyermekek jogainak világnapjára

affection 1866868 640Minden év november 20-án azoknak a jogaiért emelünk szót, akik társadalmunk egyik legkiszolgáltatottabb rétegét alkotják, egyszersmind annak jövőjét jelentik: a gyermekek. Jogaikat még manapság is számos veszély fenyegeti, amelyek közül talán az egyik legrejtettebb az a tudattompító gyógyszerezés, amelyet a segítség köntösébe burkolva végeznek.

Az ENSZ 1989. november 20-án fogadott el egyezményt a gyermekek jogairól, amelyet Magyarország is aláírt 1990-ben. Így november 20-án a gyermekek jogainak világnapját ünnepeljük. Bár az egyezmény 24. cikke kijelenti: „Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát”, ezen a napon még tragikusabbá válik az a máskor sem szívderítő kép, hogy a világon mintegy 20 millió, és Magyarországon is sok ezer gyermeket „kezelnek” tudatbefolyásoló pszichiátriai szerekkel, valójában nem létező betegségekre hivatkozva.

Ezekről a magatartási és viselkedési problémákról soha nem igazolták, hogy orvosi értelemben betegségek lennének – így a gyógyszerezésnek sincs semmilyen orvosi alapja. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a gyermekeknek adott kábítószer-jellegű anyagok milyen komoly és milyen sokféle mellékhatást okozhatnak a fejlődésben lévő szervezetben, akkor nem csodálkozhatunk, hogy egyre több szakember és jogvédő hívja fel a figyelmet e jelenség veszélyeire. Az egyik ilyen pszichiátriai szer, amelyet hiperaktivitásra vagy figyelemzavarra írnak fel gyermekeknek széles körben szerte a világon, olyan amfetamin-jellegű vegyület, amely a súlyos függőséget okozó anyagok kategóriájába esik, olyan utcai kábítószerekkel együtt, mint kokain és a speed.

A jelenség alól Magyarország sem kivétel. Egy iskolás fiú évekig szedte iskolai nehézségeire a fent említett pszichiátriai szert, majd teste szinte egyik napról a másikra félig lebénult, szellemi képességei pedig drámai módon visszaestek. Az orvosi vizsgálat úgy találta, hogy a fiú károsodása valószínűleg az évekig adagolt pszichiátriai szer mellékhatása volt.

Különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek azok a gyermekek, akik igazi család nélkül, állami gondozásban nőnek fel, így nem áll rendelkezésükre az a családi és szülői oltalom, ami megvédhetné őket attól, ha magatartási problémáik miatt tudatmódosító szereket írnak fel nekik.


Egy felmérés szerint, amelyet az állami gondozott gyermekeket ellátó intézmények körében végeztek, a gyógyszerezett gyermekek 37%-a magatartási problémák miatt kap tudatmódosító szereket, és a megkérdezett intézetek 65%-a nyilatkozott úgy, hogy tapasztalnak mellékhatásokat a gyermekeken.

A pedagógusoknak érthetően nincs mindig könnyű dolguk ezekkel a gyermekekkel, ám még közülük is sokan tisztában vannak vele, hogy a pszichiátriai gyógyszerezés nem oldja meg a gyermekek problémáját. „A gyógyszer eleinte 'lenyomja' a gyereket, és rövid időn belül a probléma visszaáll a gyógyszerszedést megelőző szintre” – írta az egyik pedagógus. „A mellékhatások miatt nem biztos, hogy a fejlődésben lévő szervezeteknek ez a gyógyszeres kezelés megfelelő” – írta egy másikuk.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nemzetközi központja néhány éve dokumentumfilmet készített a pszichiátria területén történő emberjogi visszaélésekről, amelynek részeként a gyermekek pszichiátriai gyógyszerezésének problémáját is vizsgálták. Ez a filmrészlet itt tekinthető meg:

http://hu.cchr.org/videos/psychiatry-an-industry-of-death/kids-in-psychiatrys-cross-hairs.html

November 20-a azok jogainak világnapja, akik a jövőt jelentik társadalmunk számára. Ezért az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány ezen a napon felhívja a nyilvánosság figyelmét a gyerekek pszichiátriai gyógyszerezésének veszélyeire, abban a reményben, hogy ennek helyét minél hamarabb ésszerű, a gyerekeknek valóban segítséget nyújtó megoldások veszik át.

Egyszer mérgez, másszor gyógyít...?

drugs 1728381 1920Furcsa história kapott széles nyilvánosságot a napokban: egy pécsi ápolónő titokban pszichiátriai szereket adagolt kollégáinak. Az ügyészség egészségsértés miatt most vádat emelt ellene. De ugyanezeket a szereket még nagyobb dózisokban adagolják a pácienseknek. Az miért nem mérgezés?

A hírek szerint a pécsi idegsebészeti klinikán dolgozó ápolónő közel egy évig, heti rendszerességgel adagolt titokban kollégái italába pszichiátriai szereket, hogy megtudja, milyen hatásuk lesz. Az eredmény: feszültség, fáradékonyság, álmosság, izomgörcsök, illetve pánikszerű rosszullétek a kollégáknál. Nem is csoda, hogy az ügyészség vádat emelt: könnyű testi sértésért akár két évet is kaphat.

De várjunk csak: ugyanezeket a tudatmódosító szereket a pszichiátriákon is masszívan adagolják a kezelteknek. Nem heti alapon: naponta többször. Őket vajon nem mérgezik ezek a szerek?

Dehogynem. Bár egy pszichiáter alighanem itt azt mondaná: a szerek csak akkor fejtenek ki jótékony hatást, ha a páciens pszichiátriai rendellenességben szenved. Az a baj, hogy a hivatalos szakmai reklámszövegtől eltekintve ezek a szerek a páciensek körében is komoly gondokat okoznak.

Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a szerek csupán arra alkalmasak, hogy a kellemetlen mentális tüneteket kémiailag elnyomják, de valójában nem gyógyítanak meg semmit. Ráadásul pszichiátriai körökben is elismerik: csupán elméleteik vannak arra vonatkozóan, hogy ezek a szerek hogyan fejtik ki hatásukat. Mellékhatásaik listája viszont roppant hosszú: az ápolónő kollégái által tapasztalt álmosság, izomgörcsök, rosszullétek mellett a pszichiátriai szerek okozhatnak – számos egyéb mellékhatáson túl – akaratlan mozgást, összefolyó beszédet, tájékozódási zavart, sőt, bizonyos szercsoportok a vizsgálatok szerint okozói lehetnek akár erőszakos magatartásnak vagy öngyilkossági késztetéseknek is.

Mérgezés a javából. A szedálástól kábult, mellékhatásokkal küzdő páciensek szenvedéseiért mégsem vonnak felelősségre senkit. És ha egy-egy károsult mégis felemeli a hangját, az ügy rendszerint könnyen kimagyarázható „szakmai” érvekkel.

Az ápolónő és „kísérlete” jó figyelemfelhívás lehet a pszichiáterek számára: változtatni kellene, hogy a hivatalos mentális egészségügy ne mérgező tudatmódosító szerek adagolásából álljon.