Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Megmenekülhet a fiú a felesleges gyógyszerezéstől

2348 freepikMegoldódni látszik a kilencéves kisfiú esete, akit kis híján elszakítottak édesanyjától, mert az anya nem egyezett bele, hogy fia pszichiátriai szer hatása alatt töltse a tanévet – eljárásbeli hiba hozott kedvező fordulatot.

Koppány, az átlagosnál jóval intelligensebb kisfiú kálváriája úgy tűnik, megnyugtató módon végződik. A kisfiú korábbi családi konfliktusait nehezen viselte, ebből adódóan magatartási problémák jelentkeztek nála, nehéznek bizonyult a gyermekközösségbe való beilleszkedés. Ezek után sajnos ő sem kerülhette el azt, ami rengeteg életrevaló gyermekkel történik Magyarországon: hiperaktivitással diagnosztizálták, és egy pszichiátriai szert javasoltak a tünetek elnyomására. Az édesanya azonban – miután alaposan tájékozódott a szert illetően – ellenezte, hogy Koppány egészségét ilyen kockázatnak tegyék ki: tény, hogy a szóban forgó tabletták hatóanyaga az amfetaminból (hétköznapi nevén: speed) származik, és egy kategóriában szerepel a súlyos függőséget okozó drogokkal. Vitaminokkal, homeopátiás készítményekkel és az édesanya kitartó gondoskodásával nagyon jó eredményeket értek el Koppánnyal az ellentmondásos tabletták nélkül, majd több szakvélemény is megerősítette, hogy nincs szüksége pszichiátriai szerekre. Sajnos azonban a rendszer mégis közbeszólt.

Egy, az iskolában dolgozó tanár feljelentése nyomán a Gyámhivatal eljárást kezdeményezett az édesanya ellen. Mondván, hogy veszélyezteti a gyermeket azzal, hogy megtagadja a serkentőszert tartalmazó tabletták adását, az ügy odáig fajult, hogy kilátásba került a gyermek családból való kiemelése. Az édesanya ezt peres úton támadta meg a bíróságon, hiszen a legutóbbi szakvélemények mind őt igazolták: Koppánynak nincs szüksége potenciálisan függőséget okozó serkentőszerekre, hogy egészségesen fejlődhessen.

A legutóbbi tárgyalás alkalmával kiderült: a Gyámhivatal jogi hibát vétett, amikor a gyermek kiemeléséről szóló határozatot hozta, így azt a bíróság semmisnek nyilvánította. A hivatalnak – amennyiben továbbra is kitartana korábbi álláspontja mellett – új eljárást kell kezdeményeznie, melyben már kénytelen lesz figyelembe venni az elmúlt időszakban készült vizsgálati eredményeket is.

Koppány édesanyjának a hosszú ideje húzódó megpróbáltatások során egyszer sem fordult meg fejében, hogy feladja a gyermekéért vívott harcot, kitartása pedig úgy látszik, végre meghozta gyümölcsét. Az édesanyát segítő jogvédő szervezet felhívja a figyelmet: az eset közel sem példa nélkül álló, túlzottan is sokszor írnak fel rutinból amfetamin-jellegű pszichiátriai szereket általános iskolás gyermekeknek, holott gondoskodással és természetes megoldásokkal is lehetséges kedvező eredményeket elérni.

Ez a társadalmi célú hirdetés Koppányról és édesanyjáról készült:
https://youtu.be/cb5m1K7J8LU

Fotó: Designed by bristekjegor / Freepik

A szorongás és a depresszió tünetek, nem pedig betegségek

511749 PI4VEB 306 freepikA következő cikket Gregg Henriques, Ph.D. klinikai szakpszichológus jelentette meg a Psychology Today nevű szaklapban.

Nagyon gyakori eset, amikor először találkozom egy kliensemmel, aki mentális gondokkal küzd, hogy szorongásról vagy depresszióról panaszkodik. Íme egy tipikus beszélgetés:

Én: Tehát megosztaná velem, hogy miért jött ma el hozzám?

Kliens: Nos, mostanában nem érzem jól magam. Előfordul, hogy rossz a hangulatom, és nem tudom lerázni magamról. Nem akarom depressziósnak érezni magam.

Én: Mi az, amitől depressziósnak érzi magát?

Kliens: Nem tudom. Igazából semmi. Ez csak úgy a semmiből jön. És csak azt kívánom, hogy bárcsak ne érezném így magam.

Ezután elkezdem összeszedni az adatokat az életükkel kapcsolatban, és szinte mindig előkerülnek a depresszió (vagy szorongás) okai. A leggyakoribb történet a következő (ezek az összetevők általában fél-egy óra alatt körvonalazódnak – az érthetőség kedvéért felgyorsítva egy főiskolai tanuló kontextusába helyeztem):

Én: Szóval meséljen nekem arról, hogy mi történik. Milyen az élete itt a főiskolán?

Kliens: Bejárok az órákra, de valójában nem igazán érdekel az, amit csinálok. De nyilvánvalóan szükségem van főiskolai végzettségre, ha jó állást akarok szerezni. Van néhány srác, akivel együtt lógok néha, de ők nem igazán tudják, hogy mi történik velem, és nekem nincs kedvem beszélni velük erről. Mostanában, mivel nyomottnak érzem magam, ki sem jövök a szobámból.

Én: És mi a helyzet a párkapcsolatok terén?

Kliens: Az előző félévben összejöttem valakivel. De jelenleg nincs párkapcsolatom.

Én: Egyáltalán?

Kliens: Egyáltalán.

Én: Beszéljen nekem a szüleivel való kapcsolatáról.

Kliens: Az rendben van, azt hiszem. Néha beszélek velük.

Én: Tudnak róla, hogy hogy érzed magad?

Kliens: Nem. A jegyeimmel törődnek, nem akarom őket még a hangulatommal is terhelni.

Én: Milyen volt a kapcsolatotok amíg felnőttél?

Kliens: Jó volt, azt hiszem. Elváltak, mikor én 12 éves voltam. Anyám elhagyta apámat, én pedig elköltöztem vele és a barátjával – aki most a nevelőapám.

Én: Vele milyen a kapcsolatod?

Kliens: Nem jó. Ő egy barom.

Én: Rossz hatással volt ez az édesanyáddal való kapcsolatodra?

Kliens: Nem tudom, sohasem beszéltünk róla.

Az egyik dolog, amit az emberek a legkevésbé értenek, amikor szorongásról vagy depresszióról van szó, az a probléma gyökerének az érzésekkel való kapcsolata. Társadalmunk hajlamos összekeverni ezeket a dolgokat, és túlzottan is gyakran az érzéseket címkézi problémának. Gondoljunk erre a következőképpen. Ha eltöröd a kezed és elmész a sürgősségi ellátóba, nem fogod azt mondani, hogy „fáj a karom-rendellenességben” szenvedek. A fájdalom annak a jele, hogy van egy probléma. Vagy ha sokáig odakint vagy kabát nélkül és nagyon elkezdesz fázni, nem mondod azt, hogy „fázási-rendellenességem” van. Vagy ha már jó hosszú ideje nem ettél és igazán éhes vagy, akkor nem „éhség-rendellenességed” van. A fájdalom, a hideg és az éhség érzete annak a jelzései, hogy az alapvető szükségleteid, mint a testi épséged, a meleg és az étel nem elégségesek. Az érzések nem maguk a problémák.
A negatív érzések, mint a depresszió és a szorongás ugyanígy működnek. A depresszió és a szorongás az esetek túlnyomó többségében arra utaló érzelmi jelzések, hogy az egyén pszichológiai egészsége nem ideális, és emberi kapcsolatai nem kielégítőek. Valóban, amikor depressziót vagy szorongást látok, az első dolog, amit megnézek, az az emberi kapcsolatok értéke. Mint nagymértékben társas lényeknek, az embereknek értékes kapcsolatokra van szükségük a következő területeken:

1. Család
2. Társak, barátok
3. Párkapcsolatok
4. Társadalmi kapcsolatok

Szintén számít még saját magukkal való kapcsolatuk, illetve annak mértéke, hogy mennyire büszkék saját magukra és mennyire képesek elfogadni önmagukat. Életbevágó, hogy elismerjen és értékeljen minket a családunk, a barátaink, a társunk, és hogy valamilyen ismert és értékes módon kell hozzájárulnunk a társadalomhoz. És szintén életbevágó, hogy tiszteljük és megértsük saját magunkat.

Most nézzünk újra vissza az előbbi beszélgetésre. Azonnal látható, hogy a kliensünk alacsonyan van az összes felsorolt tartományban. Elidegenedve érzi magát a családjától, nincsenek közeli barátai, nincs párkapcsolata, és nem lát egy egyértelmű módot arra, hogy értékesen hozzájáruljon a társadalomhoz. És ötlete sincs arról, hogyan gondoljon pozitívan önmagára.

A depresszió annak a módja, ahogyan érzelmi rendszerünk jelzi számunkra, hogy a dolgok nem működnek rendesen, és emberi kapcsolataink nem elégségesek. Ha alacsonyan vagy ezeken a kulcsterületeken, a család, a barátok, a párkapcsolat, a csoportok és saját magaddal való kapcsolatod területein, a depresszió érzése ebben az összefüggésben pontosan olyan, mint fájdalmat érezni egy törött kar miatt, fázni kint a hidegben, vagy éhséget érezni 24 étkezés nélkül töltött óra után.

Társadalmunk jelenlegi felépítéséből adódóan a depresszió gyakran nem segít abban, hogy újraindítsuk a rendszert és igénybe vegyük a többi ember segítségét, hanem ehelyett még jobban elszigetelődünk, ami egy csúnya, gonosz lefelé vezető spirált eredményez, még kevesebbet vagyunk hajlandóak tenni, magunk ellen fordulunk, ezáltal pedig még depressziósabbak leszünk. Így tehát a depressziós tünetek gyakran tényleg hozzájárulnak a problémához és az emberek tényleg szenvednek a negatív érzelmi szindrómáktól, a különösen negatív hangulat pedig egyértelműen része a problémának.

De azt mindenekelőtt mindenki számára tisztává kell tenni, hogy a szorongás és a depresszió a pszichoszociális szükségletek és fenyegetések tünetei. Semmiképpen sem szabad ezeket idegen érzésekként kezelni, melyeket meg kell szüntetni vagy helyre kell hozni – pont úgy, ahogyan nem kezelnénk egy törött karból származó fájdalmat, kihűlést vagy éhséget egy tablettával ahelyett, hogy ténylegesen rendbe hoznánk a törött karját, meleg helyre vinnénk vagy enni adnánk az egyénnek.

Eredeti cikk: https://www.psychologytoday.com/us/blog/theory-knowledge/201603/anxiety-and-depression-are-symptoms-not-diseases

Fotó: Designed by Freepik

Újra itt az iskola, újra jönnek a tabletták...

 student1Az egyik receptre felírt tudatmódosító szer eladási statisztikái minden év szeptemberében ugrásszerűen megnőnek. Ez azonban nem meglepő, hiszen a hiperaktivitás kezelésére használt szerek ebben az időszakban kerülnek újra terítékre, amikor véget ér a nyári szünet.

Bizony nincs könnyű dolga annak a tanárnak, akinek az osztályába bekerül egy különleges gyerek, aki többet beszél, többet mozog, sokkal intenzívebben érdeklődik a világ iránt és úgy egyáltalán, látványosan nyughatatlanabb a többieknél. Nem csoda, hogy ezzel kilóg a sorból, hiszen a tanteremben szigorú szabályok szerint kell viselkednie minden tanulónak: csendben kell ülniük 45 percen át, csak akkor beszélhetnek, ha a tanár felszólítja őket, és eközben figyelniük kell az óra anyagára. A gyerekek túlnyomó része jobbára könnyen rávehető erre a viselkedésre, ám a legtöbb osztályban előfordul legalább egy különleges gyerek, aki kétségtelenül fel tudja borítani a tanóra megszokott rendjét.

Ilyenkor a mai trendek szerint szinte késlekedés nélkül egy feltételezett „agyi rendellenesség”, a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) gyanúja merül fel, és a gyermeket máris orvoshoz irányítják – innen pedig meglepően rövid út vezethet az általánosan használt serkentőszer felírásához. Sokan számolnak be arról, hogy a gyerekek a szerek hatása alatt kezelhetőbbé válnak – nem meglepő, hiszen igen erős szerekről van szó, a leggyakrabban használt hatóanyag egyenesen az amfetaminból (speed) származik. A valódi kérdés az, hogy milyen árat kell fizetniük ezeknek a gyerekeknek azért, hogy kémiailag bírják rá őket az elvárt viselkedésre.

Egy mentális egészségügyi visszaélésekkel foglalkozó jogvédő szervezet ilyen visszajelzéseket kapott azoktól a szülőktől, akiknek gyermekeit hiperaktivitással diagnosztizálták, és erre serkentőszereket írtak fel nekik:


„...a gyógyszer után három órával evés közben keze-lába járt, mint egy »ideggyengének«, délután kiborulás, dührohamok, este a nyolc órakor alvó gyerekem még fent van, este 10-kor pörgött, ugrált! Sírtam! Soha nem akarom ilyen állapotban látni!”

 

„Semmilyen orvosi vizsgálat nem történt, még egy vérvétel sem. Egyszerűen megfigyelés és elbeszélgetés történt a gyerekkel (pszichiáter, gyógypedagógus). A gyerek pupillái kitágulnak a gyógyszer bevétele után, csak néz a semmibe. Kb. 1 óra múlva a gyermek ugyanúgy viselkedik, mint gyógyszer nélkül. [A szer] szedése alatt a gyermek étvágya csökken, sőt egyáltalán nem éhes. Fogyás tapasztalható. A gyógyszer kiürülése után az étvágy megnő, a gyermek nagyon sokat eszik. Hízás is felléphet, nálunk pl. igen. Agresszivitás is jellemző, hirtelen harag stb.”

 

„Sokkal izgatottabb lett a gyermek, mint egyébként (holott »nyugtatnia« kellett volna). Nem evett jól, lefogyott, zavart volt, sokkal figyelemhiányosabb. Sokszor alva járt. Miután elhagyta és helyette B12 vitamint kapott, sokkal jobb lett a közérzete, evett, nőtt, nyugodtabb lett, és elhagyta az alvajárást.”


Bárhogyan is nézzük, ez aligha nevezhető emberséges megoldásnak a gyerekek fegyelmezését illetően – bár a pszichiátria nézetei szerint ez a legjobb, ami csak történhet egy ADHD-s gyermekkel. Hogy ténylegesen jelen van-e egy azonosítható agyi rendellenesség, az valójában egy másodlagos kérdés a diagnózis felállításában – ebből adódóan az ilyesfajta vizsgálatokat teljes mértékben ki is hagyják az eljárás során.

 Talán nehéz elhinni, de bőven elég, ha a „szakember” azonosítani véli a tüneteket, és máris „minden kétséget kizáróan” megállapíthatja, hogy a gyermek agyi problémában szenved, melyre a pszichiátriai szer a megfelelő kezelés. A gyermek viselkedésének valódi oka így rejtve marad, és egy feltételezett szervi betegség kezelése veszi kezdetét, mely bár látszólag javíthat némileg a gyermek viselkedésén, ám ez éppen annyira jelent megoldást, mint lelki fájdalmakra az alkohol.


Olykor a látszatmegoldások nagyságrendekkel több kárt képesek okozni, mint ha a problémát kezeletlenül hagytuk volna. Nagyon is vitatható, hogy egy gyermek jobban jár-e, ha egy függőséget okozó pszichiátriai szer hatása alatt nő fel, elszenvedve a szervezetére gyakorolt hosszú távú hatásait, mintha türelemmel és gondoskodással segítenék őt, hogy az átlagemberek világában megtalálja és megállja a helyét, nem ritkán kiemelkedő teljesítményt nyújtva a számára megfelelő területen.


„Az biztos, hogy nagyon nehéz egy ilyen gyerekkel élni” – írta az egyik fenti édesanya – „én, mint szülő ezt nagyon jól tudom, de azt hiszem, ezeknek a gyerekeknek ugyanolyan joguk van az élethez és az érvényesüléshez, mint bármely más egészséges gyereknek. Nem szabadna őket különcként kezelni, mert úgy érzem, ezért van az, hogy sok ilyen gyerek elveszik ebben a világban, és nem tud a társadalom igényeinek megfelelni...”

Fotó: Adobe Stock

Kényszerkezelések törvénytelenül

256560 P4EPI8 125 freepikEgy rehabilitációs otthonban évek óta lakó fiatalembert egy tucatnál is többször szállítottak át akarata ellenére a közeli kórház pszichiátriai osztályára anélkül, hogy az illetékes bíróságot erről értesítették volna – holott jogszabály kötelezi erre az illetékes pszichiátert. Cseppet sem megalapozatlan a feltételezés, hogy ennek mintájára hasonló esetek ugyanígy országszerte rendszeresen előfordulnak.

A fiatalember hosszú ideje lakója már a rehabilitációs otthonnak. Ez idő alatt a pszichiátriai osztályt vezető pszichiáter átlagosan évente kétszer követte el ezt az egyértelmű szabályszegést: felvette a fiatalembert a pszichiátriára anélkül, hogy ezt jelezte volna a területileg illetékes bíróság felé, akik ezáltal a szabályoknak megfelelően megtarthatták volna az ilyenkor kötelező bírói szemlét. Mivel a fiatalember gondnokság alatt áll, így gondnokát, az édesanyját minden esetben értesítenie kellett volna a pszichiáternek a beszállításról és kérhetett volna önkéntes felvételi engedélyt a kezeléshez, ám ezt egyetlen esetben sem tette meg. Ez jellemzően az a fajta jogsértés, melyet gyakorlatilag korlátlan alkalommal elkövethetett volna a pszichiáter, ha a fiatalember édesanyja nem keresett volna fel egy jogvédő szervezetet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt.

Legjobb esetben is csak becsléseink lehetnek arra nézve, hogy ez az eset hányszor történhet meg országszerte, hiszen ahogyan a fenti eset is szemlélteti: ez a terület a legkevésbé sincs hatósági ellenőrzés alatt. Szinte magától értetődik ez a forgatókönyv, a szabályokat, melyeket senki sem tartat be, idővel elkezdik semmibe venni – kiemelten igaz ez a gondnokság alatt álló pszichiátriai betegekre, akiket eleve nem illet meg az önrendelkezés joga, így semmit sem tehetnek az ellen, hogy alapvető emberi jogaikat sárba tiporják.

A jogvédő szervezet reméli, hogy ezen példaértékű eset nyomán a hatóságok jobban a pszichiáterek körmére néznek majd.

Az ADHD „gyógyszerei” elváltozást okoznak a gyerekek agyában

639550 POKE9U 74 freepikEgy általános ADHD-szer befolyásolja az agy fejlődését a gyerekeknél, ezért fokozott elővigyázatossággal kellene felírni – mondták az orvosok.

A metilfenidát, melyet Ritalin márkanéven ismerünk, megváltoztatja az ADHD-s gyerekek agyának jelrendszerét, de a felnőttekét nem – derül ki egy új holland tanulmányból. Az MRI-felvételek azt mutatják, hogy a fiataloknál, akik szedik a szereket, változások következtek be a fehérállományban – ami létfontosságú az üzenetek továbbításához a testben.

Az elmúlt évek alatt komoly vita alakult ki, mivel a tudósok 50 év használat után erőtlennek találták a szer előnyeit és hátrányait igazoló bizonyítékokat. A szer megváltoztatja az agy kémiai anyagait, hogy ezáltal stimulálja a figyelemért és összpontosításért felelős területeket. Mind ez idáig azonban keveset tudtunk arról, hogy milyen hatással van az agy fejlődésére, beleértve a fehérállományt is.

Az Amszterdam Egyetem kutatói levezettek egy tanulmányt, melyben 50 fiú és 49 fiatal férfi vett részt, akiket ADHD-val diagnosztizáltak. Egyetlen résztvevő sem szedett metilfenidátot a kutatást megelőzően. A kutatás vezető írója, Dr Liesbeth Reneman azt mondta: „Mi vagyunk az elsők, akik ez idáig gyógyszermentes betegeket vizsgáltak ebben az összefüggésben.” Hozzátette: „ez létfontosságú, ha meg akarjuk tudni, milyen hatással van a metilfenidát a fejlődésben lévő agyra.”

A résztvevők 16 héten át kaptak metilfenidátot vagy placebót. Egy héttel a kezelés megkezdése előtt minden beteg agyáról MRI-felvételt készítettek. Az MRI a frakcionált anizotropiát (FA) vizsgálta, ami a fehérállomány minőségét és összetételét méri fel. A fiúknál megnövekedett fehérállományt mutattak ki négy hónap metilfenidát kezelés után, ami arra utal, hogy a metilfenidát hatással van a fehérállomány fejlődésére. Azonban nem tudják biztosan, hogy ez a magas FA-érték jót vagy rosszat jelent, illetve hogy visszafordítható-e. A felnőttek esetében nem mutattak ki eltérést a Radiology nevű folyóiratban megjelent eredmények szerint.

Dr Reneman és munkatársai jelenleg a metilfenidát hosszú távú hatásait vizsgálják, mivel ez egy életbe vágó terület, tekintetbe véve, hogy sok ADHD-s beteg éveken át szedi a szert. Ez idő alatt a kutatók szeretnék, ha szigorúbban szabályoznák az ADHD-szerek felírását.
Dr Reneman azt mondta: „Amit a talált adataink máris kihangsúlyoznak, az az, hogy gondosan mérlegelni kell a gyermekek ADHD-szerekkel való kezelését, amíg többet nem tudunk a fiatal korban felírt metilfenidát hosszú távú hatásairól.

Dr Punit Shah, az Egyesült Királyságbeli Bath-i Egyetem pszichológia oktatója ezt mondta: „A tanulmány korlátozottságai ellenére egyetértek az írók érzéseivel az ADHD szerek (túlzott) felírásával és az általuk kiváltott idegrendszeri fejlődési tényezőkkel kapcsolatban.”

A metilfenidátot a feketepiacon is árulják a közép- és főiskolai tanulóknak, mert az egészséges emberek összpontosítási képességét is mesterségesen felfokozza – csakúgy, mint az amfetamin (speed), melyből a metilfenidátot eredetileg előállították.

Eredeti cikk: https://www.dailymail.co.uk/health/article-7351889/Commonly-prescribed-ADHD-drug-Ritalin-affects-brain-development-children.html

Fotó: Designed by Freepik

Túlszámlázott kezelések

OGMM860 FreepikA napokban egy nő különös panasszal keresett fel egy jogvédő szervezetet. Azt vette észre, hogy pszichiátere meg nem történt kezeléseket tüntet fel a leletein, hogy azok ezáltal elszámolhatóak legyenek a társadalombiztosító felé. A nő a szervezet segítségével több panaszt is benyújtott a hatóságok felé az ügyben.

Az asszony már hosszú ideje jár vissza a kontrollkezelésekre, melyek során a szokásos injekciót minden alkalommal megkapta. A szakmai protokoll szerint a szer beadását egy vizsgálatnak kell megelőznie, mely megerősíti, hogy fenn áll-e még a diagnózis kritériumainak megfelelő mentális állapot. A nőt évek óta kezelő pszichiáter azonban nemcsak hogy elmulasztotta végrehajtani ezt a vizsgálatot a havi találkozók során, de – azt feltételezve, hogy pszichiátriai betegként biztosan nem kelti majd fel a nő figyelmét – gondosan leadminisztrálta a szükséges kezeléseket, mintha szabály szerint meg is történtek volna. Ezzel amellett, hogy semmibe vette saját felelősségét az asszony kezeléséért, olyan összegeket is bezsebelt a társadalombiztosítótól, melyekre sohasem volt jogosult.

A probléma sajnos nem egyedi és nem új keletű. A pszichiátriai visszaélések feltárására szakosodott civil szervezet évek óta tárja fel a pszichiátria területén elkövetett pénzügyi csalásokat. Mi is történik pontosan? Egy adott kezelést kétszer-háromszor is lejelentenek a biztosító felé; a pácienst egyszerre lejelentik járóbeteg és fekvőbeteg kezelésre; vagy egy 10 perces gyógyszerfelírás okán olyan „terápiákat” számláznak ki az egészségbiztosítás felé, amelyek egyébként 40-50 percig tartanak, és ezekből akár kettőt-hármat is. Mindezzel persze jogtalanul többszörözhetik meg a bevételeiket.

Egy Pest megyei férfi egy pszichiátriai osztályon kapott kezelést. Néhány nap múlva hazaengedték, de az egészségbiztosítónak erről nem szóltak: nekik továbbra is azt jelentették, hogy a férfi náluk van kezelésen, és felvették az ezért járó biztosítási pénzeket. Egy fiatal egri nő kamaszkora óta éveken át kapott pszichiátriai kezeléseket akarata ellenére; az ügy vizsgálata során kiderült, hogy a nő ellátásai során összesen 31 olyan pszichiátriai kezelést jelentettek le, amik soha nem történtek meg. Egy másik esetben egy pszichiáter alkalmazottként dolgozott egy pszichiátriai klinikán, miközben a magáncégével szolgáltatásokat nyújtott egy szociális intézetben. Az intézet egyik ápoltjának kivizsgálása után a vizsgálatot a pszichiátriai klinikán keresztül lejelentette a biztosítónak, ugyanakkor az intézettől is felvette a vizsgálatért járó munkadíjat – így a térítés összege duplán folyt be, az adófizetők pénzéből. Ráadásul a pszichiáter úgy írt fel receptre pszichiátriai szereket, hogy nem volt engedélye rá. Az ügy kivizsgálása során a pszichiáter azzal igyekezett kimenteni magát, hogy mindezt a betegek érdekében tette.

A listát még hosszan lehetne folytatni – és könnyen lehet, hogy csak a jéghegy csúcsa kandikál ki a vízből. A napvilágra került eseteket mindenesetre az egészségbiztosító a jogtalanul felvett összegek másfélszeresének visszavonásával szankcionálta.

Az is kiderült, hogy nem csupán magyar jelenségről van szó. Az Egyesült Államokban például évente mintegy 100 milliárd dollár kár éri az országot egészségügyi csalások miatt, ebből hozzávetőleg 40 milliárd a pszichiátria területén elkövetett csalásoknak köszönhető.

Az állami egészségügyi ellátásban dolgozó orvosok esetében persze a büntetést nem az orvostól, hanem a kórháztól vonják vissza. Annak ellenére, hogy az összeg visszafizetésében a kórház biztosítója részt vállal, figyelembe véve a magyar egészségügy és a kórházak sokszor alulfinanszírozott állapotát, halmozódó adósságait, nehéz pénzügyi helyzetét, ezek a csalások mindenképp hozzájárulnak az egészségügy és a kórházak pénzügyi nehézségeihez. Ráadásul a pszichiátriai kezelések többszörös kiszámlázása vagy TB-támogatás igénylése soha meg nem történt kezelések után azt a látszatot keltik, hogy a valóságosnál több kezelés történik, ami a pszichiáterek hiányának vagy túlhajszoltságának látszatát erősíti – és ami egyébként segít elterelni a figyelmet arról a tényről, hogy napjaink pszichiátriai kezelései igazából nem alkalmasak arra, hogy a páciensek lelki egészségét helyreállítsák.

Az ilyen pénzügyi csalások felderítésének tehát továbbra is tétje van, hiszen az adófizetők által az egészségügyi kasszába fizetett pénzek korrekt felhasználása az egész magyar egészségügy szempontjából létfontosságúnak mondható.

Fotó:Designed by Jannoon028 / Freepik