Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Kínszenvedés lehet a leszokás az antidepresszánsokról, mondja két pszichiáter

drugs 2907982 1920A szorongás, áramütés-érzés, rossz hangulat, szédülés és álmatlanság csak néhány tünet azok közül, amelyekről a páciensek beszámoltak, mikor elhagyták a depresszióra felírt szereket, írja az angol DailyMailOnline, egészség-rovatában megjelent cikkében. Bizonyos esetekben ezek annyira súlyosak, hogy a betegek újra elkezdik szedni a szereket – vagy azért, mert tévesen azt gondolják (vagy kezelőorvosuk azt mondta nekik), hogy ezek a depresszió visszatérésének a tünetei, vagy mert nem tudták elviselni az elvonási tüneteket.

Ezzel kapcsolatban látott napvilágot egy jelentés, amely a The Lancet Psychiatry című pszichiátriai szaklapban jelent meg a közelmúltban. Szerzői arra figyelmeztetnek: az antidepresszánsokról való, mellékhatások nélküli leszokás sokkal hosszabb ideig tarthat, mint azt a jelenlegi szakirodalom állítja. A hivatalos álláspont szerint, amely az Egyesült Királyságbeli Nemzeti Egészségügyi Intézet (NICE) által kiadott irányelvekben szerepel, a legtöbb embernél az elvonási tünetek „általában enyhék és egy hét alatt elmúlnak”.

A jelentés mindkét szerzője maga is megtapasztalta az antidepresszánsok elvonási tüneteit – David Taylor, a King’s College London pszichofarmakológia professzora húsz évvel ezelőtt. „Ami velem történt, nem olyan volt, mint ahogyan azt a könyvekben olvastam.” – mondta. A másik szerző, Dr. Mark Horowitz, a Londoni Egyetem kutatója, fokozatosan hagyta el az escitalopram (Lexapro, Magyarországon pl. Cipralex – a szerk.) nevű antidepresszánst az elmúlt 12 hónap során, melyet 15 évvel ezelőtt írtak fel neki. Dr Horowitz, aki PhD fokozatot szerzett az antidepresszánsok agyra gyakorolt hatásaiból, azt mondta: „Nem tudtam elképzelni, milyen súlyos tüneteket okoz az antidepresszáns megvonás, amíg én magam át nem éltem. Nehezemre esett elhagyni a Lexapro-t a tavalyi év során. Lefeleztem az adagot, de ettől szédülni kezdtem, álmatlanság, szorongás és ingerlékenység lett úrrá rajtam.” Hozzátette: „A NICE irányelvein kívül nem nagyon találtam semmit a szakirodalomban. Mikor az interneten kerestem útmutatást, betegfórumokon találtam észszerű tanácsokat – mindannyian egy sokkal lassabb elvonási programot javasoltak.”

Taylor professzor így írt: „Úgy tűnik, két ellentétes álláspont létezik az antidepresszánsok elvonását illetően. Míg az egészségügyi szakemberek úgy hiszik, az elvonási tünetek ritkák, nem súlyosak, és egészen gyorsan megszűnnek, sok beteg hosszú ideig tartó, súlyos tünetekről számol be, és arról, hogy nehézséget okoz az antidepresszánsok ajánlott módon való abbahagyása.” A szerzők ezért jelentésükben támogatják azt a javaslatot, amely alapján módosítani tervezik a hivatalos irányelvet, hogy antidepresszánsok elvonásakor az adagokat a szörnyű mellékhatások elkerülése érdekében sokkal lassabban csökkentsék.

Hogy az antidepresszánsok az utcai kábítószerekhez hasonló (vagy azoknál is erősebb) függőséget okoznak, nem újdonság, ahogy az sem, hogy ezek kémiailag valójában legális kábítószerek. Bár orvosi körökben ez régóta tudott, az átlagember rendszerint csak akkor szembesül ezzel, amikor saját bőrén vagy családtagján keresztül nyer róla személyes tapasztalatot – sokszor csak akkor, amikor már késő.

----------------------------

Forrás:

https://www.dailymail.co.uk/health/article-6797517/Proof-getting-depression-pills-without-crippling-effects-MONTHS.html

 

Szükség volt-e a Merényi pszichiátria bezárására?

hospital hallway2019. február végén bezárták a Merényi Gusztáv Kórház pszichiátriáját. A hivatalos indoklás szerint szakemberhiány miatt; ám az osztály működését az elmúlt években számos alkalommal övezte komoly botrány. Tekintsük át, miről vált hírhedtté a Merényi pszichiátriája, ami szintén időszerűvé tehette a bezárását.

  • 2015 elején az Ombudsmani Hivatal munkatársai rajtaütésszerű vizsgálatot végeztek a Merényi pszichiátriáján, ahol elborzasztó higiéniás és emberi jogi körülményeket tártak fel. A júliusban napvilágot látott jelentés szerint szennyvíz folyt egy pelenkával eldugaszolt vécéből; a személyzet törölközőket tett az ajtókba, megelőzendő a szennyvíz beáramlását a kórtermekbe, de ez nem járt sikerrel. A mennyezet több helyen is beázott, a vécékben és fürdőhelyiségekben alapvető tisztálkodási szerek hiányoztak, az egyik beteget a radiátorhoz kötözték.

  • 2015. októberben szintén ugyanezen az osztályon egy páciens az ágya vasrácsával agyonvert egy másik férfit, aki ráadásul – mint kiderült – tévedésből került az osztályra. A személyzet ebből mit sem észlelt.

  • Csupán néhány nappal a fenti eset után újabb ügy került nyilvánosságra ugyanonnan: egy férfi kiugrott a zárt osztály második emeletéről.

  • 2015. novemberben az osztályt átmenetileg bezárták, hogy „megoldásképpen” 40 millió forintból felújítsák – nem mintha ez megoldást jelentett volna a nemtörődömségre és a megalázó bánásmódra. A felújítás után az osztályt 2016. márciusban újra megnyitották.

  • 2016 nyarán egy fiatal lány a neki felírt pszichiátriai szerektől rosszul lett, így a Merényi pszichiátriai osztályán kért segítséget. Bent maradni azonban nem akart, ezért leszedálták és a zárt osztályra tették.

  • 2017 augusztusában már arról szóltak a hírek, hogy a nemrégiben felújított osztályon az álmennyezet fölött patkányok szaladgálnak; egy helyen az álmennyezet le is szakadt, és egy patkány az egyik ápolónő elé esett; az osztályon patkányvizelet orrfacsaró bűze terjeng.

Már 2015-ös vizsgálatakor az Ombudsman is azt javasolta, hogy ezt a pszichiátriai osztályt zárják be, mert alkalmatlan egészségügyi ellátás biztosítására. Ha késéssel is, ha más indoklással is, de erre idén februárban végül sor került.

A pszichiátriai osztályokkal, intézetekkel kapcsolatban viszonylag rendszeresen kerülnek napvilágra botrányok, hírek jogsértésekről, megalázó bánásmódról. Ez nem véletlen; sajnos úgy tűnik, napjaink pszichiátriai ellátásának rendszeres velejárója a kényszerítés, az akarat ellenére adott kezelés. Pedig van rá példa a világból, hogyan lehetne egy elmeosztályt a kezeltek megelégedettségére és jó eredményekkel működtetni. Az alábbi 15 perces film egy ilyen intézetet mutat be:

https://www.youtube.com/watch?v=jCBBsGr18_k

 

Captagon - az iszlám drog

pills 716574 1920A kábítószerhelyzet különös fejezetét jelenti a katonák "harcra drogozása" a Közel-Keleti frontokon. A Szíriában dúló háború hullámai Európát sem kímélik, ám hogy a háború kíméletlenségében, az ember ember elleni kegyetlenségében milyen szerepet játszanak a drogok, az ma már jól ismert: temérdek híradás számol be a Captagon nevű drogról, amelytől a katonák, beleértve az Iszlám Állam harcosait is, „nem ismernek félelmet”. Kevésbé közismert, hogy a szert eredetileg gyermekek tanulási és viselkedési nehézségeire írták fel a 60-as években.


A Captagon nevű serkentőszer hatóanyagát – amely kémiai unokatestvére egy ma is használt, főként fiataloknak felírt pszichiátriai szernek, az Adderallnak – eredetileg a német Degussa AG gyógyszergyár vezette be 1961-ben az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) nevű pszichiátriai „rendellenesség” kezelésére – amelyről egyébként a mai napig nem bizonyították, hogy valódi orvosi betegség lenne. A szer ezután terjedt el szerte a világon, és bár mellékhatásai miatt végül betiltották, az illegális piacon utat talált magának a háborús övezetbe is.

A katonák ilyetén „harcra drogozása” nem példa és előzmény nélküli: a második világháborúban a német hadsereget a Pervitin márkanevű metamfetamin-tabletták millióival látták el. A szer növelte a kockázatvállalási hajlandóságot, miközben csökkentette a fájdalomérzetet, az éhség- és szomjúságérzetet és az alvásigényt. 1939-ben a drogot egy katonaorvos 90 egyetemi hallgatón tesztelte, hogy végül megállapítsa: a Pervitin segíthet a náci fegyveres erőknek, hogy megnyerjék a háborút.

A sok millió dolláros Captagon-üzlet ma a közel-keleti feketepiac szerves részét képezi. A kémiailag hozzá hasonló, szintén amfetamin-alapú pszichiátriai serkentőszer, az Adderall mellékhatásai között szerepel a hallucináció, mánia, agresszió, ellenségesség és pszichotikus epizódok; a Captagon – más amfetaminokhoz hasonlóan – eufóriát, függőséget, lecsökkent gátlásokat, nagyobb mennyiségben pszichózist, paranoiát és erőszakos agressziót okozhat.

– Egy felettesünk adta nekünk – számolt be egy katona, aki szedte a Captagont –, kötelesek voltunk bevenni a tablettát, és amikor bevettem, ha megláttam egy Hezbollah harcost vagy egy szír katonát, meg akartam ölni és meginni a vérét. Többé nem gondolsz a saját családodra sem. Amikor beveszem a tablettát, mindenkit meg akarok ölni.

Egyes pszichiátriai, receptre felírt szerek és az általuk kiváltott agresszív viselkedés sem új keletű téma, hiszen a sokszor válogatás nélkül gyilkoló, akár családjukat sem kímélő ámokfutókról igen gyakran derül ki, hogy pszichiátriai tudatmódosító szerek hatása alatt álltak. A kérdés már csak az, mikor jutunk el oda, hogy gátat szabjunk e szerek széles körű társadalmi terjedésének, mielőtt túl késő lesz.

Nem akarja gyógyszerezni – elveszik az anyától a gyereket?

 

child 1154951 1920

Eddig csak Nyugat-Európából vagy az USA-ból hallottunk olyan sztorikat, hogy elveszik a szülőktől a gyereket, mert nem akarnak tudatmódosító pszichiátriai szereket adni neki. Riasztó módon úgy tűnik, ez a tendencia Magyarországon is kezd teret nyerni.
 

Édesanyja szerint a 8 éves kisfiú magatartási problémáinak hátterében olyan traumák álltak, amelyeknek a gyerek rendszeresen ki volt téve. A gyermekpszichiáter egy serkentőszert írt fel a fiúnak – olyan pszichiátriai szert, amely kémiailag a speeddel és a kokainnal rokon, és amely hosszabb távon súlyos következményekkel járhat a gyermek életére és egészségére nézve.

Az anya mindezzel tisztában volt, nem véletlenül döntött úgy, hogy a gyógyszerezéshez nem ad hozzájárulást. Ám a kórház ezt nem hagyta annyiban: eljárást indított a gyámhivatalnál. Az elsőfokú hatóság az eljárás végén a gyermek védelembe vételéről döntött, egyszersmind a gyógyszerezés elrendeléséről.

Az anya fellebbezett, de a másodfokú hatóság is ragaszkodott a gyermek kötelező pszichiátriai gyógyszerezéséhez. Miután az anya ezt visszautasította, hiszen a szakemberek is leírták, nem szükséges a gyógyszeres kezelés, a hatóság bekeményített: az elsőfokú határozatot megsemmisítették, és a gyermek nevelésbe vételéről döntöttek – vagyis arról, hogy a fiút kiemelik a családból és nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban helyezik el, ahol már nincs akadálya a kényszergyógyszerezésnek.

Az anya továbbra is küzd a gyermekéért, de jelenleg arra vár, mikor veszik el tőle végleg a fiát. Kétségbeesésében egy emberjogi szervezethez fordult segítségért (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért), amely a pszichiátriákon történő jogsértések felderítésének specialistájaként dolgozik szerte a világon. A szervezet magyarországi csoportja most vizsgálja, milyen lépések tehetők annak érdekében, hogy az édesanya és a gyermek együtt maradhasson, ne vegyék el a fiát azért, mert nem hajlandó kitenni őt a tudatmódosító pszichiátriai szerek veszélyeinek

Kurt Cobain születésnapjára

maxresdefaultFebruár 20-án ünnepelné születésnapját a "fájdalom poétája"

Az egész világ döbbenten fogadta Kurt Cobain hirtelen és sokkoló halálhírét 1994-ben. Széles körben a „saját generációja John Lennonjaként” emlegették, de Cobain neve az illúzióvesztettséggel és boldogtalansággal is rokon volt: öngyilkosságról írt dalszövegeiben és énekelt dalaiban. 

Cobain már régóta a pszichiátriai stílusú „segítség” áldozata volt, amelynél a megoldások épp olyan kétségbeesettek voltak, mint a szituációk, amelyek megoldásában folyamatosan kudarcot vallottak. Az igazság az, hogy az iskolás időszakát megelőzően az őt „hiperaktivitással” diagnosztizáló személyek egyfajta kémiai kényszerzubbonyba dugták Cobaint. Kurt egy energiával teli, tehetséges és kreatív gyermek volt, aki szeretett rajzolni és Beatles dalokat énekelni.

Egyike volt azon gyerekeknek, akiket az 1960-as és 1970-es évektől függőséget okozó, tudatbefolyásoló szereknek vetettek alá az „oktatási segítség” álcája alatt. Cobain a Ritalin nevű pszichiátriai szeren felnőtt gyermek volt.

A pszichiáterek állításainak ellenére, hogy e serkentőszerek segíthetnek a gyermek tanulásában, Cobain gyenge tanuló maradt, aki kimaradt a középiskolából. A receptre felírt, függőséget okozó szerek szedésével töltött évek után könnyedén nyúlt az utcai drogokhoz.

Cobain harca a heroinfüggőséggel az évek során széles körben ismert lett, mivel sorozatosan vallott kudarcot a függősége megoldására tett kísérletekben. Összességében Cobainnek kezeletlen, krónikus orvosi problémái voltak, ami az egész életére kihatással volt – s amelybe beletartozott a gerincferdülése, amit a nyakában hordott gitár súlya tovább rontott, valamint „égő, émelygő” gyomra, mely gyakran az öngyilkosság határára sodorta. A hasüregi fájdalom a Ritalin egyik mellékhatása. Cobain heroint szedett, mert az „kioltotta a beleiben égő tüzet”.

Cobain drogproblémája kritikussá vált. Végső kétségbeesésében felesége, Courtney Love és barátaik beíratták Cobaint egy pszichiátriai drogelvonó központba. Harminchat órával a felvétele után megszökött a programról, és egy csendes Seattle-i környéken, a garázsa feletti apró szobában egy sörétes puskából leadott fejlövéssel véget vetett saját életének.

Heroint és függőséget okozó pszichiátriai nyugtatót, Valiumot találtak a vérében. Öngyilkosságakor hátrahagyott búcsúlevelében két dolgot említ, amelyek ehhez a végzetes döntéshez vezettek – a gyomorfájás, mely évek óta gyötörte, és a zenéje miatti aggódás, amiről azt írta:" Nincs már bennem szenvedély, és úgy emlékszem jobb kiégni, mint elenyészni."

Már 25 éve nincs velünk a "fájdalom poétája".

Kép: youtube.com

Gyógyszer vagy egészség

responsibility3Az, hogy gyermekünk zavartalanul fejlődhessen és válhasson egészséges felnőtté, a mi felelősségünk, szülőké. Ez olykor azt is jelenti, hogy az ő érdekükben le kell mondanunk bizonyos kényelmekről; ez bizony egyetlen szülő számára sem ismeretlen dolog. Azonban ennek a témakörnek kevésbé nyilvánvaló vonatkozása is létezik. Nevezetesen, le kell tudnunk mondani arról is, hogy egy tabletta segítségével kontrolláljuk gyermekünk viselkedését, azzal igazolva mindezt, hogy „az ő érdekében tesszük”, mert különben nem járhatna abba a bizonyos iskolába. Gyakran ez tűnik a könnyebb útnak, sőt, olykor az egyetlen járható útnak. Az az iparág, mely ezt a szituációt generálja, és folyamatosan életben tartja, sajnos gyakran sikeresen hiteti el velünk, hogy nincs más megoldás.

A felelősség tudatosságot feltételez.

Annak ellenére, hogy a „hiperaktivitásra” – melyet vizsgálatok híján kizárólag a viselkedés megfigyelése és szubjektív vélemények alapján diagnosztizálnak – felírt szereket ártalmatlannak állítják be, a valóságban hatásukat tekintve alig térnek el a komoly függőséget okozó utcadrogoktól (kokain, amfetamin), és igen súlyos mellékhatásokat okoznak.

Bármennyire is elfogadott manapság, ismerjük fel, hogy mennyire abszurd dolog az, ha kábítószert adunk gyermekünknek, hogy a hatása alatt jobban viselkedjen az iskolában. Ha ezt egy legálisnak nyilvánított szerrel tesszük, az semmivel sem kevésbé abszurd.

Egy 2001-es tanulmány, amely az Amerikai Orvosi Társaság Folyóiratában jelent meg, azt találta, hogy a serkentőszer (Ritalin) erősebb, mint a kokain. A játszótéren drogot áruló gyerekek csak R-vitaminnak, R-golyónak vagy szegény ember kokainjának nevezik ezt a serkentőszert. A szert porrá törik, és beszippantják vagy injekcióban adják be.
E szer és a hasonló amfetamin-jellegű szerek megvonása esetén az egyik fő komplikáció az öngyilkosság.

 

Egy Harvard-on tanult amerikai pszichiáter a következőket fogalmazta meg erről:

1. A kezdeti stimuláns szer (pl. Ritalin) olyan nem kívánt hatásokat okoz, mint a depresszió, szorongás, nyugtalanság, alvászavarok, pszichózis és agresszió, melyekről az egészségügyi szakemberek nem ismerik fel, hogy ezek a gyógyszerek káros hatásai. Gyakran ezeket a gyógyszerhatásokat elhessegetik, figyelmen kívül hagyják, vagy más mentális zavarok megnyilvánulásainak tekintik őket, ami olyan gyógyszerkoktélok felírásához vezet, melyek tönkre teszik az egyének életét az évek alatt.

2. Ezek a szerek úgy „működnek”, hogy elfojtanak minden önálló viselkedést, és kényszercselekvést erőltetnek a gyermekekre, így azok kevésbé szocializálódnak, beszűkül a gondolkodásuk és egyszerűen nem tudnak fejlődni, miközben felnőnek, mert szociális és pszichoszociális képességeik behatárolódnak.

3. A stimulánsokról sosem mutatták ki, hogy javítanák a tanulási képességeket vagy a mentális és fizikai jóllétet. Azt ellenben kimutatták, hogy visszafogják a fizikai növekedést.

4. Maga az ADHD diagnózisa tönkreteszi a gyermek személyes felelősségérzetét és önkontrollját, így azt fogja hinni, hogy képtelen irányítani saját magát. Ez aláaknázza a felnőtté válás legfontosabb szempontját: felelősséget vállalni gondolatainkért, érzelmeinkért és viselkedésünkért.

Tény, hogy mai társadalmunk nem teszi egyszerűvé számunkra, hogy felneveljünk egy gyermeket, aki jócskán elevenebb és kissé szétszórtabb az átlagnál, és emiatt nem illik bele a sorba.

Azonban mind a mai napig senki sem igazolta meggyőzően azt, hogy a gyerekeknek biológiai vagy nerológiai problémájuk van, ezért függőséget okozó stimuláns drogokat kell szedniük. A mi döntésünk, hogy egyetértünk egy egyszerűnek tűnő gyógyszeripari megoldással, vagy rászánjuk az időt és energiát, hogy gyermekünk egészségesen és boldogan nőhessen fel.

https://jamanetwork.com/journals/jama/article-abstract/194125

https://breggin.com/childrens-page/

https://emberijogok.hu/a-pszichiatria-ismeretlen-arca/pszichiatria-egy-globalis-problema/a-pszichiatria-drogokhoz-koti-az-on-vilagat