Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Tíz éve halt meg Michael Jackson - Mit üzen a popkirály tragédiája?

Photo of MJJ HISTORY ERA for fans of Michael Jackson 20405586Halálának tizedik évfordulóján rajongók milliói emlékeznek meg a poplegenda haláláról. Michael Jackson amerikai zenész nem csak lemezeladási csúcsaival hívta fel magára a világ figyelmét, hanem különcségeivel is. A popkirály legendás életútjának hóbortjai – „Jacko” legjei – egy maratoni koncertsorozatban tetőztek volna 2009–2010-ben, amelyre azonban már nem került sor: orvosa „segítsége” révén függőséget okozó szerek végeztek a popkirállyal tíz esztendeje, június 25-én.

A minden idők egyik legsikeresebb előadóművészének számító világsztár albumai több tízmillió példányban keltek el világszerte. A jó 45 évnyi zenei pályáján tizenhárom Grammy-díjjal jutalmazott zenész 2009-ben bejelentette, hogy visszatér a koncertszínpadra. Rajongók tömegei várták a tervezett londoni koncertsorozatot a több mint egy évtizedes turnészünet után: az utolsó nagy-britanniai fellépésként beharangozott előadásokra már egy évvel előbb – szinte percek alatt – elfogyott mind a háromnegyed millió jegy.

A maratoni koncertsorozatra készülő énekes nyugtatókat és antidepresszánsokat szedett, s e szerek mellékhatása kóros álmatlanság volt. Magánorvosa, hogy ezt kezelje, rászoktatta Jackót a propofol nevű, műtétekhez használatos kórházi altatószerre. Az orvos összesen 17 súlyos szakmai hibát vétett a popsztár kezelése során, amelyek végül az énekes halálához vezettek – nyilatkozta a Columbia University egyik professzora, akit a vád tanújaként hallgattak meg. Gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében a Los Angeles-i esküdtszék bűnösnek találta az elhunyt popsztár orvosát, aki a rárótt négy év börtönbüntetésből kettőt töltött le, amikor 2013-ban szabadlábra került.
Michael Jackson a halálát megelőző órákban hatalmas adag, 25 milligrammnyi propofolt kapott az egyébként szedett, nem kevesebb mint 6 különböző szer – nyugtató, antidepresszáns és fájdalomcsillapító – mellé. A sok-sok kémiai anyag méregként telítődött a popkirály szervezetében. 

A művészvilágban nem ő az egyetlen, aki így járt: az Oscar-díjas Heath Ledger ausztrál filmszínész szervezete is tele volt kémiai anyagokkal – pszichiátriai szerekkel és fájdalomcsillapítókkal –, aminek következtében életét vesztette 2008-ban; ő is álmatlanságban szenvedett, és hat különböző szert szedett. 
Brittany Murphy amerikai színésznő szervezete úgyszintén ilyen mérgekkel telítődött; ő is 2009-ben vesztette életét.

Tudatmódosító szerekre szedett újabb tudatmódosító szerek:nyugtatók, antidepresszánsok, függőséget okozó altatók – tömegesen írják föl szereiket a pszichiáterek, ami sok-sok milliárd dolláros profitot termel nemzetközileg a gyógyszergyártóknak. A 2009. évi adatokon nyugvó becslések szerint – Michael Jackson halálának éve ez – mellékhatásukként a pszichiátriai szerek évente több mint 700 ezer súlyos reakciót váltanak ki és évente 42 ezer ember halálát okozzák. A Michael Jackson által – a híradások szerint – szedett pszichiátriai szerek magyarországi gyógyszerleiratában is szerepel, hogy ezek a szerek szívproblémákat, légzészavart okozhatnak.
Vajon hány emberéletbe kerül még – hány pótolhatatlan művésznek kell még meghalnia, mielőtt a "csodaszerként" ajnározott, valójában álmegoldást jelentő pszichiátriai tudatmódosító szerek a múlt süllyesztőjébe kerülnek?

Újabb indokolatlan gyermekgyógyszerezést hiúsított meg egy elszánt szülő

15078Amikor a nyolc év körüli lánynak viselkedési és tanulási problémái alakultak ki, az élete alaposan felfordult.

A dolgok odáig fajultak, hogy édesanyját az iskola kötelezte: vigye el a lányát pszichiáterhez. A pszichiáternél tett látogatásnak meg is lett az eredménye: az ADHD-ra elsődlegesen alkalmazott stimuláns szert írták fel a lánynak, és kötelezővé tették számára, hogy beszedje azt.

Az anya, megfelelően tájékozódva a szer hatásairól, tiltakozott ez ellen. A események odáig fajultak, hogy gyámhivatali eljárás indult az anya ellen, azzal a céllal, hogy a gyereket kiemeljék a családból – vagyis a lányt elvegyék az anyától, mert nem hajlandó beadni a gyermekének a pszichiátriai szert.

Az édesanya addig kutatott az interneten, míg rátalált egy hiperaktivitásról szóló kiadványra, melyből kiderült számára, hogy rengeteg tényező válthat ki ADHD-ra jellemző tüneteket – melyeket a gyermekpszichiátriai vizsgálatokon rendszerint figyelmen kívül hagynak.

A kiadványban olvasottakon felbátorodva az anya fizikai kivizsgálásra vitte a gyereket, ahol kiderült, hogy a lánynak ételallergiája van – ez okozta a nyugtalanságát és a viselkedési problémáit.

A vizsgálati eredmények birtokában az anya az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért alapítványhoz fordult, hogy megtudja, mitévő legyen, mert attól fél, el fogják venni tőle a gyereket. Az alapítvány jogi képviselőjének segítségével az anya sikeresen elérte, hogy a lányát vizsgáló pszichiáter visszavonja korábbi álláspontját a gyógyszer szükségességét illetően.

Ha az édesanya nem lett volna ilyen kitartó és elhivatott, akkor mára bizonyosan az ő lánya is azon gyerekek egyre népesebb táborába tartozna, akik indokolatlanul szednek veszélyes pszichiátriai szereket, miközben a problémák eredeti kiváltó okai felfedetlenül maradnak, és csak rosszabbodnak az idő múlásával.

Kép: Designed by prostooleh / Freepik

A depresszió gyógyszerek megháromszorozzák a demencia kockázatát

small image from rawpixel id 383819 jpegEgy friss tanulmány úgy találta, hogy azoknál a közép és időskorú embereknél, akik antidepresszánsokat szednek, megháromszorozódik a demencia kialakulásának kockázata. Az antidepresszánsok károsíthatnak, sőt el is pusztíthatnak alapvető fontosságú idegsejteket, állítják egy 71515 embert vizsgáló tanulmány szerzői.
 
A demencia gyakorisága 3.4-szeres volt azoknál, akik 60 éves kor felett antidepresszánsokat szedtek.
A talált eredmények remélhetőleg arra ösztönzik majd a betegeket és orvosaikat, hogy mérlegeljék az antidepresszáns terápia kockázatait és előnyeit.
 
Izraeli, svéd és new york-i kutatók 71515 valódi beteget vizsgáltak 2013 és 2017 között.
A tanulmányban résztvevők mindannyian 60 éves kor felettiek, és 2012-ben nem diagnosztizálták demenciával.
Az antidepresszánst szedők 11%-ánál alakult ki demencia a tanulmány időtartama alatt, míg azoknál, akik nem szedtek antidepresszánsokat, ez az arány 2.6 % volt.
 
„Tanulmányunk eredményei azt jelzik, hogy az idős korban szedett antidepresszánsok fokozhatják a demencia kockázatát.” mondták az izraeli Haifa egyetem kutatói.
 
A kutatók azt feltételezik, hogy a szerek károsítják az idegsejteket, megállítják azok növekedését, illetve mérgező hatást gyakorolnak az agy többi sejtjére.
 
Az antidepresszánsok első megjelenése óta semmilyen tudományos bizonyíték nem született arra, hogyan „gyógyítanák” ezek a szerek a depressziót, vagy bármilyen más kórképet. A terület „szakértői” mind máig csak feltételezik, hogy az agyi ingerületátvivő anyagok felborult egyensúlya a közvetlen oka a depressziónak, így annak visszaállításával a betegség is megszüntethető.
A fenti tanulmány sem támaszt alá mást, minthogy ezen elméletek megszámlálhatatlanul sok emberi életet tesznek tönkre, különösen akkor, ha a pszichiátriai szerekkel a legvédtelenebb csoportokat veszik célba: az időseket és a gyermekeket.
 
 

Újabb emberi szokásokat nyilvánítanak "mentális betegséggé"

573039 PLJ5D9 874Az elmúlt hetekben a legújabban kitalált "mentális betegségektől" volt hangos az internetes média: hivatalosan is bejegyzett betegség lesz a játékfüggőség, vagyis a gaming zavar, a nemi identitászavarról pedig úgy „döntöttek”, kitörlik a betegségek közül.

Sokan talán ezeket a híreket megmosolyogtató érdekességként könyvelik el, és nem gondolkodnak el rajta, vajon hogyan válhatnak egyes emberi szokások vagy érzések egyik napról a másikra "mentális betegséggé", vagy milyen hatással lesz ez hosszú távon az életünkre.

Viszonylag ritkán hallani arról, hogy ténylegesen kimutatható, valódi testi betegségek be- vagy kikerülnének a betegségek osztályozási rendszeréből. Ez nem meglepő, hiszen a valódi orvosi állapotok objektív eszközökkel kimutathatóak. Más a helyzet azonban a „mentális betegségekkel”, amelyekről – mivel ezeket nem lehet vizsgálatokkal, műszerekkel kimutatni – a terület szakértőinek véleménye alapján döntenek. Ezek a „szakértők” pedig kétségkívül pszichiáterek.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott Betegségek Nemzetközi Osztályozása (ICD) elérkezett a tizenegyedik kiadásához, amely a játékfüggőség mellett olyan állapotokat is "mentális betegségnek" bélyegez és egyéni azonosító kóddal lát el, mint az elhúzódó gyász vagy a kényszeres szexuális viselkedés. Vagyis ezentúl írásba lesz foglalva, hogy egy ember mennyi időt tölthet el gyásszal, vagy mennyire lehet aktív szexuálisan ahhoz, hogy még ne számítson pszichiátriai betegnek. És persze ha már betegségről van szó, akkor velük egy időben a hozzájuk tartozó indikációk (kezelési ajánlások) is megszületnek, így a jelenleg alkalmazott pszichiátriai szereket ezentúl még szélesebb körben felírhatják a pszichiáterek - olyan tudatmódosító szereket, amelyek a kőkemény függőség kialakítása mellett elborzasztó mellékhatások egész sorát okozhatják. A tendenciának köszönhetően még kiterjedtebb lesz a „kezelések” palettája, melyek elszámolhatóak az egészségpénztár felé.

Ez az aggasztó folyamat sajnos jó ideje tart már. A "pszichiátriai rendellenességek" első, 1952-es listája még csupán 112 "zavart" tartalmazott. Ez a szám 1994-re 374-re növekedett, és azóta is emelkedik. Talán könnyű azt gondolni, hogy a "mentális betegségek" számának növekedése a tudomány fejlődésének velejárója – de ez sajnos nincs így. Ezeket a rendellenességeket ugyanis többségi szavazással hívják életre, és semmilyen tudományos vizsgálati eredmény nem támasztja alá őket – nem véletlen, hogy a diagnózisuk sem orvosi vizsgálatokkal, csupán tünetlisták alapján történik.

És hogy mindez hosszú távon hova vezethet, azt talán csak a "szép új világ" rémképét vizionáló sci-fi-írók láthatják előre...

 

Fotó: Designed by Freepik

Végre pszichiáterek is elismerték az antidepresszánsok súlyos elvonási tüneteit

A pszichiáterek elismerték, hogy az antidepresszánsok nagyon súlyos, hosszan tartó elvonási tüneteket okozhatnak.Történelmi pillanatnak tekinthető, hogy az Egyesült Királyságban a napokban hivatalossá tették: nagyon is gyakoriak a súlyos, hosszan tartó antidepresszáns elvonási tünetek. Amióta az első antidepresszánst szabadalmaztatták az 50-es években, az a hivatalos álláspont volt az elfogadott, hogy ezekről a szerekről nem nehéz „leszokni”, hiszen legfeljebb enyhe elvonási tünetekkel járnak, melyek egy-két héten belül megszűnnek. Azon ritka eseteket, amikor súlyosabb tüneteket okozott a szer abbahagyása, „elvonási szindrómának” nevezték. Évtizedeken át számtalanszor bebizonyosodott – mivel a betegek rémálomba illő és hónapokig tartó tünetekről számoltak be –, hogy ez az álláspont legjobb esetben is csak egy eufemizmus (szépítő kifejezés) lehet arra, ami valójában történik a szerek abbahagyásakor.

Az angliai Royal College of Psychiatrists (Pszichiáterek Királyi Testülete) most először ismerte el, hogy az antidepresszánsok hónapokig tartó mellékhatásokat képesek okozni, és az elvonási tünetek által okozott lehetséges károk miatt minden beteget figyelmeztetni kell a kockázatokról, a szerek első felírásának alkalmával. Az egészségügyi hatóságok éveken keresztül alábecsülték az antidepresszánsokról való leszokással járó nehézségeket, kitartva amellett, hogy a tünetek enyhék, és egy-két hét alatt elmúlnak. Ám a napokban közzétett „állásfoglalásban” a Királyi Testület elismerte, hogy vannak betegek, akik „súlyos” elvonási tüneteket élnek át, melyek hetekig, hónapokig eltartanak.

A Királyi Testület által kiadott állásfoglalásban az áll, hogy ha a betegek el akarják hagyni a a tablettákat, fokozatosan kell csökkenteniük az adagokat heteken vagy akár hónapokon keresztül, hogy minimalizálják a mellékhatásokat. A kiadványban egy októberben publikált tanulmányt idéznek, mely szerint az emberek 56%-a tapasztal elvonási tüneteket, amikor abbahagyják az antidepresszánsok szedését. Szintén hozzátették: „A jelenlegi bizonyítékokat is számba kell vennie a gyógyszereket felíró orvosoknak, egyeztetve a betegekkel, mielőtt antidepresszáns kezelésbe kezdenének.” „Az antidepresszánsok abbahagyása az adagok lassú, fokozatos csökkentésével kell, hogy történjen a kínokat okozó tünetek elkerülése érdekében, akár több hónapon keresztül, a beteg számára elviselhető arányban csökkentve a dózisokat.”

Dr. Joanna Moncrieff, a Londoni Egyetem pszichiátere hozzátette: "Nagyon örülök ennek a változásnak – nagyon fontos, hogy az orvosok komolyan vegyék azon betegek problémáit, akiknek nehézséget okozott a szerek elhagyása. Remélhetőleg ezentúl eleve óvatosabban fogják felírni őket.”

Két hétig tartó antidepresszáns szedés után egy angol kétgyermekes anyuka, Simone Cohn, lehengerlő szorongást érzett, szájszárazság és hányinger alakult ki nála. A tüneteket második gyermeke születése utáni depressziójának rosszabbodására fogta. „Ma már rájöttem, hogy ezek a tabletták mellékhatásai voltak, amiket szedtem. Eleve nem voltam elragadtatva attól, hogy antidepresszánsokat szedjek. Tanácsot szerettem volna kérni a háziorvosomtól, de ő felírta nekem a citalopramot.” Amellett, hogy szorongása csak fokozódott, családjától is egyre inkább elkülönülve érezte magát.

Tünetei közel sem múltak el gyorsan, ezek a mellékhatások hónapokig jelen voltak. „Mondtam a háziorvosnak, hogy abba akarom hagyni az antidepresszánsokat. Ő erre azt mondta, ezek nem okoznak függőséget, csak felezzem le az adagokat egy hétre, és aztán ne szedjem tovább.” Ez nem egészen így történt. „Hónapokig éreztem még szédüléseket, még erősebb szorongást, agyi áramütésszerű érzéseket naponta többször is.” Ugyanezeken a megpróbáltatásokon ment keresztül, amikor meggyőzték őt, hogy próbáljon ki két másik antidepresszánst is. Mára már jobban van, és a hangulata stabil. „Sosem szedek többé antidepresszánsokat” – mondta.

A közel 25 éve működő jogvédő szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért tapasztalata, hogy Magyarországon is rengeteg esetben okoznak az antidepresszáns szerek életre szóló függőséget, mivel ténylegesen segítő szándékú orvosi tanácsadás hiányában az emberek képtelenek megbirkózni a hónapokig elhúzódó elvonási tünetekkel, és inkább elviselik az életüket megkeserítő krónikus mellékhatásokat. Sok példa bizonyítja ugyanakkor, hogy nem lehetetlen leszokni róluk folyamatos orvosi – lehetőleg nem pszichiáter – segítséggel, testmozgással, vitaminokkal és megfelelő táplálkozással.


Forrás: https://www.dailymail.co.uk/news/article-7084025/Royal-College-Pyschiatrists-warn-doctors-anti-depressants-dangerous-effects.html

Kép: Designed by Freepik

93 éves lenne Marilyn Monroe

Marilyn MonroeJúnius 1-jén ünnepelné születésnapját a valamikori szexszimbólum, akinek Hollywood a lábai előtt hevert. Elismerték komoly alakításaiért csakúgy, mint világhírű szőke bombanőt. Közel 30 filmet forgatott, köztük az olyan sikereket, mint A szőkék előnyben, a Hét év vágyódás és a Van, aki forrón szereti.

Ennek ellenére, mint minden legenda, a Monroe halála után hagyott imázs éppen annyira mítosz, mint amennyire igaz: a nyilvánosan imádott, de meggyötört színésznő, aki a drogok és nyugtatók érzéketlen, könnyelmű világát választotta a rideg valóság helyett, míg végül belehalt.
     
     Monroe 1926. június 1-én Norma Jean Mortensonként született Los Angelesben. A második világháború alatt gyári munkásnőként készültek róla az első professzionális fotók, és ekkor kezdődött fotómodell pályafutása. Címlaplányként vált híressé, és így kapta első mellékszerepeit a 20th Century Fox és a Columbia Pictures filmstúdióknál. 1951-től már fontosabb szerepeket is kapott, elsősorban vígjátékokban.
     
     De a szenzációhajhász főcímek mögött Monroe életének tényei és utolsó napjainak tragédiája más történetet mutat meg nekünk.
     
     Hét évvel halála előtt, mialatt karrierje felfelé ívelt, egy színész-oktató azt javasolta, hogy vesse alá magát pszichoanalízisnek, hogy „lecsapolják az összes kitörő energiáját”. 1955. február elején Monroe analitikus ülésekre járt Margaret Hohenberhez. Az analízis – a folyamatos kérdezősködésekkel a motivációkról és saját magáról – szinte azonnal elkezdett rossz hatással lenni rá: „Megpróbálok művésszé válni és őszinte lenni, és néha úgy érzem, az őrület határán vagyok. Megpróbálom a legőszintébb     részemet kihozni magamból, és ez nagyon nehéz. Vannak olyan időszakok, amikor azt gondolom, »Csupán őszintének kell lennem«. De néha ez nem megy olyan könnyen. Mindig megvan az a titkos érzésem, hogy csak egy ócska kis ripacs vagyok, hogy csak színlelek...”
     
     Monroe életrajzírója, Donald Spoto ezt írta a kezeléséről: „A túlzott önmegfigyelés felkavarta önbizalomhiányát. Az intuíciója szenvedett a ráerőltetett, tudatos intellektualizmus terhétől, ami megbénította őt, és még jobban visszanyomta őt önmagába.”
     
     A színésznő végül elment a New York-i freudista pszichiáterhez, Marianne Krishez, aki erős barbiturátokat (altatót) írt fel neki, melyekkel Monroe haláláig visszaélt. Kris egyúttal rávette Monroe-t arra, hogy befeküdjön egy pszichiátriai osztályra, testi kivizsgálás és pihenés céljából. Ehelyett Monroe-t bezárták egy kipárnázott zárkába, ahol addig verte az ajtót, míg véresre horzsolta az ökleit.
     
     1960-ban Monroe elkezdett járni Ralph Greenson pszichiáterhez, aki még mélyebbre taszította őt személyes poklába. A doktor gyorsan és teljes körűen átvette felette az irányítást. „Én akartam lenni az egyetlen terapeutája” – írta. Biztosította, hogy egyenletes barbiturátos diétán tartsa. „A taktikája végzetes volt” – írta Spoto. – „Ahelyett, hogy páciensét a függetlenség felé irányította volna, pontosan az ellenkezőjét csinálta, és ténylegesen elérte, hogy csak tőle függjön... Greenson biztos volt abban, hogy képes lenne úgy uralkodni rajta, hogy megtegyen bármit, amit csak szeretne.”
     
     1962. augusztus 5-én, miután hat órát töltött Greensonnal, Monroe-t gyógyszer-túladagolástól holtan találta meg házvezetőnője, Eunice Murray. Azon a szombati napon, az esti órákban kialudt a „gyertya a szélben”.
     
     Monroe közel sem az egyetlen tehetséges művész, aki pszichiátriai kezeléseknek esett áldozatul. Ernest Hemingway, Kurt Cobain, Vivien Leigh, Frances Farmer, Judy Garland – csupán néhány név azok közül, akiknek életében a pszichiátriai befolyás visszafordíthatatlan károkat okozott.