Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

4-ből 1 magyar legyen gyógyszerfüggő?!

A pszichiáterek minden negyedik magyart pszichiátriai diagnózissal látnának el – derült ki a médiahírekből a napokban. Az ENSZ különleges referense szerint viszont éppen annak jött el az ideje, hogy megbélyegzés és gyógyszerezés helyett végre tényleges segítséget nyújtsunk a krízishelyzetben.

pills on red bckgrdnNem meglepő módon, sokkal többen keresték fel a mentális egészségügy intézményeit a kilátástalan helyzetbe került emberek közül az elmúlt hónapok során. Jelentősen megmutatkozott ez a jelenség a gyógyszerek forgalmain is, hiszen márciusban kiugró mennyiségekben keltek el – számtalan más vényköteles gyógyszer mellett – a pszichiátriai szerek is. Példának okáért az antidepresszánsok eladási mutatói a februári 630 millió forintról márciusra 860 millióra emelkedtek – ami 36%-os emelkedést jelent.

Ahogy a magyar Pszichiátriai Társaság alelnöke, Szendi István is megerősítette, ennek a feltűnően magas értéknek az oka az volt, hogy két-három hónapra előre ellátták a gondozottakat pszichiátriai szerekkel. Ilyenformán azt gondolhatnánk, hogy a következő hónapban lényegesen kevesebb szer felírása volna indokolt, áprilisban mégis a szokott forgalmakat generálták a pszichiátriai szerek. Amennyiben a pszichiátriai szakma további törekvéseket tervez arra vonatkozólag, hogy minden negyedik magyar lakost rákapcsoljon az ellátórendszerre – még ha a kapacitásuk jelen pillanatban nem is elégséges ehhez –, ezek az amúgy is szédületes számok tovább száguldhatnak a csillagászati nagyságrendek felé.

Az ENSZ egészségügyi különbiztosa, Dainius Pūras professzor a közelmúltban adott interjújában éppen ezzel kapcsolatban fejtette ki aggodalmát:

Nem értek egyet azzal, hogy a jelenlegi járvány alatt gyarapodnának a »mentális betegségek«. Többen fognak viszont szorongani, többen lesznek szomorúak, többen szenvednek majd a bizonytalanságtól és kiszámíthatatlanságtól. Miért nevezzük mindezeket mentális betegségnek?”

Dainius Pūras, aki maga is pszichiáter, többször rámutatott már egy igen aggasztó tendenciára: a mentális egészségügyi ellátórendszer jelenleg az életbeli problémákat betegséggé nyilvánítja, hogy lehetővé tegye a tudatmódosító szerekkel történő kezelésüket, miközben az emberi jogaiktól, szabadságuktól is megfosztja a gondozottakat.

A mentális betegség azt feltételezi, hogy az agyban történt valami baj, tehát orvosokra van szükség, hogy rendbe hozzák. Ezzel újra megerősítjük a túlmedikalizálás és a hatalmi játszmák ördögi körét” – mondta az ENSZ különbiztosa.

Pūras amellett, hogy erős kritikával illeti a pszichiátriát, a megoldást jelentő irányt is egyértelműen kijelöli:

Itt van az ideje, hogy újragondoljuk a mentális egészségügyet. Ezt a területet nem démonizálni vagy hibáztatni kellene, a pszichiátriát fel kell szabadítanunk az idejétmúlt megközelítések alól. Ha jobb mentális egészséget akarunk, meg kell néznünk, mi történik a családokban, iskolákban, munkahelyeken, közösségekben és a társadalmunkban. Toleránsak vagyunk? Védelmezzük az emberi jogok alapelveit? Ha a válasz igen, akkor jó mentális egészségre számíthatunk.

Ha ezeket az alapelveket követjük, akkor létezik kiút a krízisből a mentális egészségügyi ellátás és a pszichiátria számára.”

Egy nemzetközi jogvédő szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért magyarországi csoportja Dainius Pūras álláspontját megerősítve arra hívja fel a figyelmet, hogy a bajba jutott emberek tudatmódosító szerezése legjobb esetben is egy gyógyszerfüggő társadalom megteremtését eredményezheti. Ha valóban segíteni akarunk az embereken, felejtsük el végre, hogy kimutathatatlan agyi rendellenességeket próbálunk tünetmentesíteni. Állítsuk helyre az emberi jogokat a társadalom legjelentősebb területein, és roppant tehertől szabadíthatjuk meg az egészségügyi ellátórendszert.

Veszélyben a gyermekeink mentális egészsége

 sad boyAz iskola és a társadalmi nyomás húzza le a fiatalok mentális állapotát, derül ki a WHO által közzé tett felmérésből. Megoldást viszont aligha jelentene az, ha gyógyszerfüggővé tennénk a jövő generációját.

Az ellátórendszerben a mentális problémák esetén döntően a pszichiátriai szerek jelentik a „választ”, joggal aggódhatunk tehát, hogy gyermekeink egyre romló mentális állapotára utaló jelek egy kémiai lavinát indíthatnak el. Nem ez volna ez első ilyen eset a történelemben, hiszen gondoljunk csak bele, mi történt, amikor elkezdett elterjedni az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) diagnózisa a kilencvenes évek elején: szó szerint az egekbe szökött a hiperaktivitás kezelésére felírt stimuláns szerek forgalma. Ez a tendencia pedig máig is folyamatosan nő. Vajon mennyire hiányzik a világnak egy újabb, a fiatalokat megcélzó gyógyszerhullám?

Az aggasztó előjelek


Egy nagyszabású felmérés szerint Európában a 11 és 15 év közötti gyermekek mentális egészsége észrevehetően leromlott az elmúlt évek során. A megkérdezett gyerekeket 2014 és 2018 között követték nyomon, a vizsgálatot pedig tovább folytatják, a COVID-19 hatásainak felmérése céljából.


„Az Európa szerte egyre több fiú és lány gyermek számol be rossz mentális állapotokról – nyomott hangulat, idegesség vagy ingerlékenység –, ez pedig mindannyiunk számára aggasztó jelenség” – mondta Dr. Hans Henri P. Kluge, a WHO Európai Régiójának Igazgatója egy állásfoglalásában.
„Ahogyan erre a növekvő problémára reagálunk, az generációkon át visszhangozni fog.”


A felmérés arra mutatott rá, hogy minden negyedik serdülő korú idegességre, ingerlékenységre panaszkodik, és legalább egyszer egy héten nehezen alszik el. Emellett az országok egyharmadában egyre több serdülő jelentette, hogy nyomás alatt érzi magát az iskola miatt, és egyre csökken azok száma is, akik azt jelzik vissza, hogy szeretnek iskolába járni. A legtöbb országban az életkor előrehaladtával romlanak az iskolával kapcsolatos tapasztalatok.
A jelentésben szintén kiemelték, hogy jelentős különbségek fedezhetőek fel az egyes országokban felmért mentális jóllétet illetően. Ezek okaként a kulturális, politikai és a gazdasági tényezőket jelölték meg.

Aligha lehet kétséges bárki számára, hogy ezt az állapotot kezelni kell, hiszen a jövő generációja múlik a jelenbeli döntéseinken. Ennek megközelítése azonban lényegesen nagyobb gondosságot igényelne a szokottnál.
Az elsődleges kezelési mód a mentális nehézségekre a pszichiátria részéről továbbra is tudatmódosító szerek felírását jelenti, ez alól pedig sajnos a gyerekek sem kivételek. Félő tehát, hogy a szakma a fiatalabb korosztály egyre romló mentális állapotát hasonló törekvések útján kísérli meg helyreállítani.

Gyógyszereken élő társadalom

Hazánkban jelenleg is mérhetetlen mennyiségben értékesítik a különféle pszichiátriai szereket, csak az antidepresszánsok hatszázmillió forint forgalmat hoztak a gyógyszergyártó cégeknek idén áprilisban.

Különösen aggasztóvá teszi ezt a mutatót, hogy a szakirodalom szerint csak a betegek mintegy fele tapasztal bármiféle javulást az említett szerektől, a 18 éven aluliak esetében pedig gyakorlatilag hatástalanok. Bár ez utóbbi kijelentés csak félig tekinthető valósnak, hiszen ez csak a pozitív hatásokra értendők: a nem kívánt eredmények rendre megjelennek a fiatalkorúaknál is, melyek közül kiemelt figyelmet igényelnek az öngyilkossági késztetések. Ha mindezt hozzáadjuk ahhoz a tényhez, hogy az antidepresszánsok és az egyéb tudatmódosító szerek nem arra hivatottak, hogy meggyógyítsanak egy vélt vagy valós rendellenességet, csak a tüneteket nyomják el, abszolút logikátlannak és indokolatlannak tűnik a gyerekek mentális állapotát ezekkel kezelni.

Ami tényleg kezelné a helyzetet

Az országonként eltérő eredményekben szerepet játszó – politikai, társadalmi és gazdasági – tényezők kétségkívül azok, melyek nagy hatással vannak a fiatal korosztály mentális egészségére. Ezek tehát a kulcsszerepet betöltő összetevők, melyek javítására volna érdemes a figyelmünket és az erőforrásainkat fordítani, élhetőbbé téve a környezetet a gyerekek számára.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy felelőtlenség volna ezeket a szőnyeg alá söpörve kitartani a hatástalannak – sőt, kártékonynak – bizonyuló tabletták mellett.

Bizonyosan nem egy tudatmódosító szereken nevelkedett társadalomnak szeretnénk megágyazni, javítsuk hát azokat a tényezőket, amelyek a tényleges problémát okozzák.

Kétszer annyian halnak meg ettől a pszichiátriai szertől

elderly taking red pillFegyelmezőeszközként használt pszichiátriai szerek és megrövidített életek: a kórházakban és idősek otthonaiban meglepően gyakran választják ezeket a szereket valódi gondozás helyett. Éppen a napokban került nyilvánosságra egy szívszorító történet, ahol hasonlóképpen bántak el egy idős hölggyel.

A WHO jelentéséből már korábban kiderült, hogy a pszichiátriai betegek akár húsz évvel rövidebb ideig élnek, köszönhetően a nekik felírt pszichiátriai szerek káros hatásainak. Az igazság azonban az, hogy ez a hatás közel sem csak a pszichiátriai betegeket érinti. A pszichotikus állapotokra alkalmazott idegbénító szereket, az antipszichotikumokat igen széles körben alkalmazzák a nem pszichiátriai betegek körében is – például az idősek otthonaiban lakóknál, ha túl mozgékonyak, vagy egyéb okokból kifolyólag okoznak nehézséget az intézmény dolgozóinak.

Éppen a napokban látott napvilágot egy cikk a Magyar Hírlapban, melyben egy, a Pesti úti Idősek Otthonában elhunyt idős hölgy fia számolt be ugyanerről a helyzetről. Édesanyját – bár ő határozottan kérte, hogy ne tegyék – mégis pszichiátriai szerekkel tömték. A férfi egy másik lapnak tett nyilatkozata szerint édesanyjának azért adták a rengeteg tudatmódosító szert, hogy ne kelljen törődni vele. Az otthonban azt állították róla, hogy demenciában és érelmeszesedésben szenvedett, fia szerint azonban egyik sem volt igaz.

„Ezzel a mesével próbálták alátámasztani, hogy miért kapta azt a rengeteg nyugtatót, amitől folyamatosan kába volt.”
„Biztosan tudom, hogy az édesanyámnak nem volt ezekre szüksége! A zárójelentés szerint anyám idegrendszere ép volt, neurológiai eltérést sem tapasztaltak a kórházban, ez alátámasztja, hogy nem voltak pszichés betegségei. Az egyetlen ok, amiért ezeket kaphatta, hogy ne kérjen és ne tegyen szóvá semmit, magyarán, ne kelljen vele törődni.”



Az időseket tizedelő tabletták

Számos tanulmány felmérte már az antipszichotikumok hatását a nem pszichiátriai betegek halálozási arányára nézve. Ilyenek az idősek, a demens betegek, a Parkinson-kórban szenvedők, a krónikus tüdőbetegek, az általános kórházi páciensek, a serdülők és a gyermekek. Nagy általánosságban a kutatók jelentései arról tanúskodnak, hogy az antipszichotikus szerek növelik a halálozási arányt.
Íme egy összefoglaló a tanulmányok legfontosabb eredményeiről:

  • Egy 2018-ban készült meta-analízis (korábbi kutatások eredményeit kiértékelő elemzés) szerint az antipszichotikumok megkétszerezik a halálozási arányt a demenciával diagnosztizált betegek között. „Újabb keletű tanulmányok több országból is megerősítették, hogy antipszichotikus szereket nem szabadna felírni demens betegek részére, mivel jelentősen megnövelik a rohamok és a bármilyen okból adódó halálozás kockázatát.” – írták a szerzők.

  • Egy 2016-ban készült, 15 000 Parkinson-kórral kezelt háborús veteránt vizsgáló tanulmány szerint azok között, akiket antipszichotikumokkal kezeltek, 2,35-ször nagyobb volt a hat hónapon belüli halálozási arány.
  • Egy 2009-es tanulmányban, amelyben 27 500 Medicaid (az alacsony keresettel rendelkezők számára fenntartott egészségbiztosítási program az USA-ban) résztvevőt vizsgáltak, azt találták, hogy a nem-pszichiátriai betegek, akiket antipszichotikumokkal kezeltek, kétszer olyan gyakran haltak meg szívbetegségben, mint a szereket nem használó résztvevők.
  • Egy 2019-ben készült tanulmány 190 000 gyermeket és serdülőt követett nyomon 5-24 éves korig. Az eredmények alapján a bármilyen okból származó halálozás mértéke közel kétszerese azok körében, akiket antipszichotikumokkal kezeltek.

Egy 2018-ban készült vizsgálatban ausztrál kutatók összefoglalták a fentieket: az antipszichotikumok növelik a halálozási mutatókat minden betegcsoportban. A vizsgálatban az alábbi hét pontot fogalmazták meg:

1) A bármilyen okból származó halálozás viszonylagos kockázata közel kétszeresére nő az antipszichotikumokat szedő betegeknél.
2) A megemelkedett halálozási kockázat a kezelés első 180 napjában a legmagasabb.
3) A halálozás kockázatának mértéke a dózis nagyságától függ, és a dózis emelésével növekszik.
4) Kevés különbség van a tipikus (régebbi típusú) és az atipikus (újabb típusú) antipszichotikumok között a kockázatokat tekintve.
5) A halálozás kockázatának mértéke jelentős, és hasonlóan magas minden használó esetében, ideértve a demens és a nem demens betegeket is.
6) Az antipszichotikumok felírásának és használatának jelenlegi gyakorlatát jobban kellene korlátozni, és szigorúbban kellene felügyelnie az egészségügyi hatóságoknak.
7) Erősen bátorítani kellene az orvosokat arra, hogy ne írjanak fel antipszichotikumokat, és néhányat, mint például a haloperidolt, a korlátozott gyógyszerek közé kellene sorolni, és neurotoxikus (idegméreg) szerként kellene kezelni.


A haloperidol nevű antipszichotikus szert, amelyet a fenti tanulmányban idegméregként jelöltek meg, és amely 1967 óta van forgalomban, nem mellesleghazánkban is aktívan alkalmazzák. Márciusban, vagyis egyetlen hónap alatt, nem kevesebb mint 10 millió forint forgalmat generált a gyógyszeriparnak. (Forrás: NEAK)

Kétségkívül indokolt volna végre felülvizsgálni ezeknek a szereknek az alkalmazási területeit: fegyelmezőeszközként történő használatuk aligha tekinthető orvosilag indokoltnak. A károk, amiket okozni képesek, ezzel szemben jócskán túlmutatnak azokon az „előnyökön”, melyek egyáltalán szóba kerülhetnek.

Új fejlemények a zárt osztályon meghalt fiatalember ügyében

showerVizes padló és pszichiátriai szerek okozhatták a halálát annak a fiatalembernek, akit tavaly december végén vesztette életét egy budapesti kórházban. 
 
A fiatalembert decemberben agresszív viselkedés miatt szállították a Péterfy Kórház pszichiátriájára. Kilenc napot töltött a zárt osztályon, majd az utolsó nap reggelén besétált a férfi zuhanyzóba, ahonnan már nem jutott ki élve. A médiában is nagy port kavart esetben ez idáig nem született helytálló magyarázat a történtekre, egy jogvédő szervezet azonban alaposabban utánanézett az incidens körülményeinek.
 
A fiatalember agresszivitása sokat javult a bent tartózkodása alatt, ami nem is csoda, ha számításba vesszük azt a négy igen erős pszichiátriai szert, amit a zárt osztályon kezelés gyanánt kapott. Ezen szerek közös jellemzője, hogy szédülést, járászavart és hirtelen szívhalált okozhatnak, együttes alkalmazásuk pedig kerülendő. 
A biztonsági kamera felvételeit visszanézve megállapították, hogy a fiatalember – aki a bekerülése napjáig aktív sportoló volt – erősen bizonytalan járással közelítette meg a férfi zuhanyzót. A reggeli vizit alatt nem találták őt a helyén, ezért egy ápoló benézett a férfi zuhanyzóba, ahol már eszméletlen állapotban talált rá.
 
A haláleset okán összehívott szemlebizottság a helyszínt átvizsgálva megállapította, hogy a zuhanyzóban eresztett a csap, emiatt a padló folyamatosan vizes volt. A végzetes napon tehát a fiatalember számára minden körülmény adott volt, hogy a baleset bekövetkezhessen: súlyosan leszedált állapotban, tudatmódosító szerek kölcsönhatásainak befolyása alatt közelítette meg a vizes padlójú zuhanyzót, ahol ráadásul nem volt rajta kívül senki más.
 
Az osztályos orvos elmondása szerint ráadásul a szóban forgó csap már egy hete csöpögött, melyet egészen a kérdéses napig nem javíttattak meg. 
Hogy hogyan tűnhetett indokoltnak ilyen mennyiségű pszichiátriai szer alkalmazása mindössze kilenc nap leforgása alatt, arra aligha találnánk elfogadható magyarázatot. Az azonban joggal feltételezhető, hogy ezek nélkül a fiatalember nem egy pszichiátria zuhanyzójában lelte volna halálát, hanem ma is élhetne, talán a hazánkat képviselő sportolók egyikévé válhatott volna.
 
Az alapítvány reméli, hogy a folyamatban lévő kivizsgálások eredményeképpen felelősségre vonják azokat, akik e tragikus eset létrejöttét elősegítették.
 

A koronavírus teszi etikussá a mentális egészségügyet

brain scansA pszichiátriákon már csak testi kivizsgálás után vesznek fel új betegeket, derült ki az EMMI által kiadott új pszichiátriai eljárásrendből. Ha mindig ilyen módon működne a pszichiátria, sokkal kevesebb félrekezelésből adódó sérelem keletkezne a területen.

Általános jelenség a mentális egészségügyben, hogy ha egy személy mentális tüneteket produkál, és nincs egyértelmű jele, hogy azokat egy testi állapot okozná, a diagnózis egy pszichiátriai rendellenesség lesz – annak ellenére, hogy ismert tény: számos testi baj válthat ki olyan tüneteket, mintha az "mentális zavar" volna. Bár ahogy a jelenleg érvénybe léptetett eljárásrendből is kiderül, nagyon is szükséges volna kiszűrni a háttérben meghúzódó testi problémát a pszichiátriai kezelés megkezdése előtt, ez jellemző módon idáig nemigen képezte részét a betegfelvételnek.

Méltatlan helyzetbe került betegek

Konkrét esetek szolgálnak bizonyságul arra, mit okozhat, ha vizsgálatok nélkül zárják ki a testi tényezőket, és kezdik meg az erős tudatmódosító szerekkel történő kezelést. Az alábbi történet csak egy azok közül, melyekkel az alapítvány az elmúlt évek során találkozott:

Egy férfi korábban azért kereste fel a pszichiátriát, mert állandó fejfájások gyötörték, melyek mellett később zavartság is jelentkezett. A pszichiátrián figyelmen kívül hagyva a tünetek lehetséges kiváltó okát, megkezdték a tudatmódosító szeres kezelést, amitől a férfi gyakorlatilag magatehetetlenné vált, bepelenkázott fekvő betegként töltötte a következő három hetet. Felesége vitette át egy másik kórházba, mellyel az életét mentette meg: ott már elvégeztek rajta egy MRI-vizsgálatot, ami fény derített egy kiterjedt agydaganatra – eddigi tüneteinek valódi kiváltó okára.

Az ehhez hasonló esetek egy mintázatra világítanak rá, mely alapján a pszichiátriai ellátórendszer kétségtelenül alkalmas volt hasonló szituációk kitermelésére, akár nap mint nap.

Hol került homokszem a gépezetbe?

E kérdés megválaszolásához nem szükséges túlzottan mélyre ásnunk, hiszen maga a betegfelvételi folyamat szolgál rá magyarázatul. Nevezetesen ahhoz, hogy mentális zavart állapítsanak meg valakinél, nem szükséges testi vizsgálat, hiszen a pszichiátriai diagnózisokat nem műszerekkel vagy laboreredmények alapján állapítják meg. Csupán tünetek alapján teszik azt, így az esetleges testi kiváltó okok észrevétlenül átcsúszhatnak a rostán.

Mindezt pedig csak súlyosbítja az a tényező, melyre a WHO is felhívta a figyelmet egy 2015-ben kiadott jelentésében: a pszichiátriai kezelteket az ellátórendszer is gyakran hátrányosan különbözteti meg.


„Példának okáért, a súlyos mentális zavarokkal küzdő emberek gyakran részesülnek alacsony minőségű fizikai ellátásban, […] a betegségmegelőzéstől a beavatkozásokig. Mikor a súlyos mentális zavaros személyek kórházi ellátásban részesülnek, az gyakorta végződik rossz kimenetellel. Az ellátó személyzet negatívan állhat hozzá a súlyos mentális zavarokkal küzdőkhöz, vagy hiányozhat a megfelelő képzettség az ellátásukhoz.”


Ha tehát egy személy fizikai betegség okán produkál mentális tüneteket, a korábbi eljárásmód szerinti kezelés akár azonnal borítékolható módon jelentett számára közvetlen életveszélyt.

Krízis kellett a változtatáshoz

Határozottan aggasztó a tény, hogy az eredeti eljárásrend szerint egy testi betegségtől szenvedő személy éppen az egészségügyi ellátórendszer közepén kerülhetett életveszélybe, ha tünetei alapján pszichiátriai szerekkel történő kezelésnek vetették alá, figyelmen kívül hagyva a fizikai kiváltó okokat. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány arra hívja fel a figyelmet, hogy a vírusveszély elhárultával továbbra is kiemelten indokolt volna fenntartani azt az eljárásmódot, hogy pszichiátriai osztályra csakis testi kivizsgálás után vegyenek fel betegeket.

Tovább küzd a maradandóan károsodott férfi

 man 2734073 1920A bajai családapa 2016-ban lett lítiummérgezés áldozata. A lítiumot feszültségre és alvászavarra írták fel neki, ám a szer ellenőrizetlenül addig halmozódott fel a testében, amíg a férfi súlyos beszédkárosodása maradandó lett. Az első rendőrségi vizsgálat eredménytelenül zárult, ám egy friss toxikológiai szakvélemény megállapította a kezelő pszichiáter mulasztását. A férfi és családja most újabb jogi csatát indít.

A lítiumtartalmú pszichiátriai szert még 2013-ban írták fel a férfinak a bajai kórházban. Mivel a lítium elemi állapotában egy fém, amely idővel képes felhalmozódni a szervezetben, így annak szintjét az előírás szerint folyamatosan ellenőrizni kell a páciens vérében. E szerint fél év szedés után legalább háromhavonta kellett volna a lítium szintjét vizsgálni a vérszérumban, mégis eltelt 14 hónap anélkül, hogy egyetlen ilyen vizsgálatra sor került volna. Így történhetett meg, hogy a férfi vérében a – mellesleg mobiltelefonok akkumulátorában is használt – fém végül a megengedett érték háromszorosát is elérte.

A férfi munkája részeként rendszeresen járt külföldre vásárolni, és a kezelés alatt teljesen megváltozott: például vezetés közben nem figyelte a közlekedési táblákat, fogalma sem volt, induláskor mennyi üzemanyag van az autóban, vagy hogy mennyi pénz van nála.

2016 júniusában már olyan rossz állapotban volt, hogy ismét pszichiáterhez került, aki újabb két pszichiátriai szert írt fel neki. Miután ezeket szedni kezdte, rémálmok, alvajárás, térbeli és időbeli dezorientáció jelentek meg viselkedésében. Így aztán újra befektették a pszichiátriára, ahol visszaállították a lítium-terápiát.

Néhány hónap elteltével a férfi állapota rohamosan romlani kezdett: éjjel már nem tudott aludni, szaladgált, dobálta magát az ágyon, izomrángásai és remegése egyre erősebbé váltak. A felesége szállíttatta a kórházba, ahol a vérvételt követően kiderült: a férfi lítiumszintje már meghaladta a megengedett érték háromszorosát. Csupán ezután kezdték meg a lítiummérgezés kezelését. A férfinak ekkor már nyelési nehézségei voltak, a feleségének nem tudott válaszolni; a kórházban öntudatlanul, bepelenkázva és kikötözve feküdt.

A pszichiátriáról az intenzívre került, ahol gerinccsapolást végeztek rajta. Egyéb kiegészítő terápiáknak köszönhetően állapota lassacskán javulni kezdett. Miután állapota stabilizálódott, rehabilitációs kezelésekben vett részt, hogy ellensúlyozni próbálják a pszichiátriai szer okozta mérgezés káros hatásait. Gyógytornász segítségével lassan ismét lábra tudott állni, és a négy végtagra kiterjedő bizonytalan mozgása és egyensúlyzavara fokozatosan javult, de teljesen nem múlt el. Viszont súlyos beszédkárosodása úgy tűnik, maradandóvá vált.

Bár a korábban elindított rendőrségi nyomozás eredménytelenül zárult, a család nem adta fel a harcot. A napokban elkészült toxikológiai szakvélemény újfent megállapította, hogy a férfi – bár elméletileg folyamatos orvosi felügyelet alatt állt – mégis lítiummérgezés áldozata lett. A szekértő megállapította, hogy más, egy időben szedett gyógyszerek (melyekről a pszichiáter is tudott) hatására nem tudták a férfi veséi megfelelően kiválasztani a lítiumot, így érhetett el mérgező szintet a vérében.

A család egy jogvédő szervezet segítségével most új kivizsgálást indítványozott a férfit kezelő pszichiáter ellen.