Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Senki sem segít az antidepresszáns-függőkön

woman taking white pillEgy friss tanulmány megdöbbentő adatokat tárt fel arról, mekkora a baj a receptre felírt antidepresszánsok terén: függővé vált pszichiátriai kezeltek óriási tömegei kényszerülnek online közösségektől segítséget kérni a tengerentúlon, amikor függőségükkel az ellátórendszer magukra hagyja őket. Hazánkban sem feltétlen jobb a helyzet, mivel zömmel ugyanazok a pszichiátriai szerek forognak a magyar egészségügyben is.

Bárki fel tud sorolni olyan szereket, amelyek fájdalmasan épülnek be az ember hétköznapjaiba – hiszen társadalmunk jelentős része személyesen is érintett a témában. Nem is kell ehhez messzebbre mennünk napi rituáléinknál, mint a reggeli kávé, a cigaretta, vagy a fárasztó munkanap végén elfogyasztott egy-két sör. Gondolkodás nélkül ide sorolnánk a hírhedt illegális drogokat is, hiszen ezek látványosan tesznek tönkre emberi életeket.

Van azonban egy szervesen ide tartozó kategória, amire talán csak a közvetlenül érintettek gyanakodnának: a receptre felírt pszichiátriai szerek. Bár a legtöbben tisztában vannak vele, hogy az altató- és nyugtatószerekre könnyen rá lehet szokni, az antidepresszáns tabletták esetében ez már nem ilyen közismert. Különösképp azért, mert orvosi körökben az a népszerű álláspont, hogy a depresszióra felírt hatóanyagokat egészen könnyedén el lehet hagyni. Ezt azonban rémálomba illő történetek tízezrei cáfolják, hiába tartanak ki magyar pszichiáterek is az antidepresszánsok ártalmatlansága mellett.

Egy januárban publikált nemzetközi tanulmány arra mutatott rá, hogy a betegek gyakran kénytelenek saját megoldásokat találni, amikor az ellátórendszer cserben hagyja őket: emberek tízezrei fordulnak közösségi média csoportokhoz segítségért az antidepresszánsokról való leszokásban. 16 különböző Facebook-csoport bejegyzéseit követték nyomon 13 hónapon át, melyekben 67 125 résztvevő osztotta meg tapasztalatait.

„Több tízezer ember elvonási tapasztalatai rejtőznek ezekben a csoportokban, ahol segítséget kapnak a leszokásban, pedig ezért az egészségügyi ellátórendszernek kellene felelnie” – írja a két angol és egy amerikai kutató által jegyzett tanulmány. A kutatók azt figyelték meg, hogy a betegek sok esetben éppen a pszichiáter javaslatára felezték le az adagot, majd pedig hagyták el teljesen, mindezt pedig egyetlen hét vagy akár csak néhány nap leforgása alatt. „Ez a megközelítés gyakran jelentős szenvedést és szorongást okoz a pácienseknek, amely után teljesen elveszítik a bizalmat és hitet abban, hogy a kezelőorvosuk képes segíteni nekik a biztonságos leszokásban” – írják.

Egy korábbi tanulmány szerint a betegek 56%-a tapasztal elvonási tüneteket, amikor megpróbálják abbahagyni az antidepresszánsok szedését. Az elvonási tüneteket tapasztalók 46%-a a súlyos kategóriába esik, náluk esetenként akár egy éven át is fennmaradhatnak ezek a tünetek. A probléma ezzel az, hogy az említett tünetek, melyek olykor a létezést is elviselhetetlenné teszik az ember számára (pánikrohamok, szorongás, hangulatingadozás, szexuális zavarok), gyakorta egybevágnak a „betegség” tüneteivel, amelyre eredetileg felírták őket, csak éppen nagyságrendekkel meghaladják azokat. A pszichiáter azt a következtetést vonhatja le, hogy a beteg „depressziója rosszabbodott”, így ismét felírja a korábban szedett tablettákat – így beletaszítva a pácienst egy olyan lehúzó örvénybe, amelyből nagyon keserves a visszaút.

A Facebook-csoportok jellemzően arra tanítják a tagokat, hogy havonta 10%-kal csökkentsék az adagot, elkerülve ezzel a bénító erejű elvonási tüneteket. A kutatás szerzői szerint ez egy jól megalapozott és dokumentált eljárásmód.

Szintén ezt a területet fedi le a SurvivingAntidepressants.com (túlélni az antidepresszánsokat) című weboldal, melynek tulajdonosa maga is átélte az antidepresszánsokról való leszokás borzalmait. Annak idején ő maga is orvosról orvosra járt, hogy találjon végre valakit, aki elhiszi neki: a tünetei nem valami rejtélyes elmebaj visszatértét jelzik, csupán az idegrendszere kiált segítségért, mert képtelen visszaállni a normális működésre az éveken át tartó antidepresszáns-szedés után. A weboldalon 6000 (!) különböző esettörténetet találunk, ahol korábbi pszichiátriai kezeltek mesélik el azt a kínokkal teli utat, ahogyan ők maguk végül sikeresen kiszabadultak az antidepresszánsok szorításából. Ha egy megbízható ellátórendszer a rendelkezésükre állt volna, amikor le akartak szokni a tudatmódosító szerekről, valószínűleg ezek a történetek sohasem születtek volna meg. Ironikus tény, hogy mindezek dacára az OPAI főigazgatója, Németh Attila is a makacs tényekkel szemben álló nézetet képviseli: „Az antidepresszánsoknál bizonyított, hogy nem okoznak függőséget.”

Egy külső szemlélőben joggal fogalmazódhatnak meg kérdések. Vajon Magyarországon ki vállal felelősséget azokért, akik hasonló helyzetbe kerülnek – főként most, hogy az ellátórendszer a járványkezelést helyezi előtérbe, és a tablettákat online, személyes találkozók nélkül írják fel? Másodszor pedig: a pszichiáter vajon megfelelően tájékoztatja-e a pácienseit az antidepresszánsokról való leszokás lehetséges elnyújtott időtartamáról – ami a példákból okulva akár egy éven át is eltarthat, kínok között?

A mindennapi gyakorlatban egy pszichiáter teljes egészében a szabályok szerint jár el, ha bármiféle agyi vizsgálatot mellőzve, az agy kémiai folyamatait befolyásoló tudatmódosító szereket ír fel. Hogy ezek után mekkora felelősséget tud vállalni pácienseiért és azok egészségéért, az éppen annyira jó kérdés, mint az, hogy az így létrejövő, kétes hatékonyságú elmeegészségügy hosszú távon hova vezet.

A „gyógyszerért” bármire hajlandó lett volna

pills scatteredIjesztő történet rajzolódik ki az első ránézésre szokványos bűnügyi hír mögött: január 9-én egy fiatalember fogyatékkal élő férfira tört rá saját otthonában, hogy bántalmazza, majd gyógyszerét elvegye tőle. Úgy tűnik, olyan gyógyszerekkeringenek társadalmunkban, melyek akár őrült erőszakra is rávehetik fogyasztójukat, épp úgy, mint a tiltott kábítószerek. Ráadásul e szereket nap mint nap írják fel segítséget kereső, gyanútlan pácienseknek. Ezekre a tablettákra az egészségbiztosító tavaly egyetlen hónap alatt 62 millió forintot fizetett ki.

A rendőrség hírei szerint a 19 éves fiatalember azért tört rá az 52 éves férfira saját otthonában, mert szüksége volt a gyógyszerre, amit a férfi szedett. Ahogy a rendőröknek később elmondta: bármire hajlandó lett volna ezekért a tablettákért.

Mégis miféle „orvosság” késztet egy embert ilyen tettekre?

Bár a tudósításból nem derült ki a válasz, a rendőrségi fotók egyikén jól kivehető, hogy az elkövető megszállottságának tárgya a „klonazepam” nevű hatóanyag volt, amit legtöbben Rivotril néven ismerünk. Ennek a tablettának, amelyet a pszichiáterek előszeretettel írnak fel szorongásoldóként, a legszembetűnőbb jellemzője, hogy akár hetek alatt képes meglepően erős függőséget kialakítani. A „beteg” viszont csak akkor kezdi el érezni a helyzet súlyát, amikor valamiért egy-két napig nem tudja, vagy nem akarja bevenni a következő adagot, és villámcsapásszerűen törnek rá a lehengerlő erejű elvonási tünetek, melyeket ha egyszer megtapasztal, bizonyosan nem akarja átélni többé.

Nem nehéz hát belátni, hogyan sarkall egy ilyen pszichiátriai szer valakit akár extrém dolgokra is azért, hogy elkerülje a bénító pánikrohamokat, hallucinációkat, zavartságot – hogy csak néhányat említsünk a tünetek hosszan kígyózó sorából. Persze arról nincs szó, hogy mindenki, aki ezt a szert szedi, őrülten fog rátörni szomszédjára, ha elhatalmasodnak rajta az elvonási tünetek. Kérdés viszont, hogy társadalmi szinten mindez megéri-e – különös tekintettel arra a közismert tényre, hogy ezek a szorongásoldók nem oldják meg a fogyasztók eredeti problémáját, ami miatt a pirulát felírták nekik. Napjainkban a pszichiátria megoldása a mentális nehézségekre még mindig egyszerű, mint a bot: kémiai anyagok használata a kellemetlen lelki tünetek elnyomására. Semmi valódi segítség.

A NEAK hivatalos adatai szerint a fent említett hatóanyagú szerekből csak 2020 novemberében 132 ezer doboz fogyott Magyarországon, amire az egészségbiztosító 62 millió forintot fizetett ki, természetesen az adófizetők által befizetett járulékokból. Vajon ebből az összegből nem lehetne valódi megoldásokat fejleszteni, melyek nem ejtik rabul a felhasználóit?

Ideje lenne ránézni, hogyan hat a társadalmunkra, ha tömegével alkalmazunk ilyen tudatmódosító, függőséget okozó szereket többek között szorongásra, depresszióra és kényszercselekvésekre is, melyeket a pszichiátria betegségként tart számon. Ami a pszichiáter számára gyors megoldás, az a betege életét szó szerint romba döntheti. Így akár sokkal rosszabb helyzetbe kerülhet végül, mint ami miatt besétált a rendelőbe.

Mégis a gyógyszerek okozták a férfi halálát

woman s hand pours medicine pills out bottleÉletébe került a Baranya megyei férfinak a pszichiátriai kezelés. Kényszerrel vitték a kórházba, ahol testi betegségeit figyelmen kívül hagyva pszichiátriai szerekkel kezdték "kezelni" – nem is bírta sokáig. A most elkészült gyógyszerészi szakvélemény szerint a gondatlanul adagolt szerek hozzájárultak a férfi halálához. Az Állampolgári Bizottság az Emberio Jogokért Alapítvány foglalkozás körében elkövetett, halált okozó veszélyeztetés gyanújával rendőrségi feljelentést tett.

A Baranya megyei férfi háza előtt rendőrök és mentők jelentek meg 2019 szeptemberében, hogy kényszerkezelésre szállítsák őt a pszichiátriára. Később kiderült: a háziorvos a szomszéd elmondása alapján állított ki beutalót anélkül, hogy az érintettet látta volna. A férfi gyanútlanul végezte szokásos napi tennivalóit az otthonában, érthető módon zaklatottá és elutasítóvá vált a hívatlan vendégek láttán – először nem is akart ajtót nyitni. Végül megbilincselve vitték el a saját házából, és még csak azt sem tudta, hogy miért.

A kórházba érve a férfi továbbra is hevesen ellenállt, ezért erős tudatmódosító szerekkel injekciózták le, és egy ágyhoz kötözték. A férfi jó ideje járt már ebbe a kórházba különféle szakrendelésekre, mivel súlyos krónikus testi problémái voltak. És bár mindez nyilvánvalóan nem volt titok a kezelő pszichiáter számára, a szerek beadását mégis úgy rendelte el, mintha nem állna fent semmilyen kizáró körülmény, sőt, ottléte alatt egyetlen labor- vagy EKG vizsgálatra sem került sor. A hat napon át tartó gyógyszerezés azért nem folytatódott tovább, mert a férfi szervezete végül feladta a küzdelmet, és eltávozott az élők sorából.

A történtek után az elhunyt férfi testvére a CCHR-hoz fordult segítségért, amely az ügy átvizsgálása után panasszal fordult az illetékes hatóságokhoz, hogy az eset kivizsgálását kezdeményezze. A család ezen kívül rendőrségi feljelentést is tett, és bár a vizsgálatok nyomán született igazságügyi orvosszakértői vélemény kimondta, hogy az elmaradt vizsgálatok szabályszegésnek minősülnek, és az alkalmazott szerek hozzájárultak a beteg korai halálához, a feljelentést ez alapján mégis elutasították.

A pszichiátriai jogsértések kivizsgálására szakosodott alapítvány azonban nem adta fel a harcot: az orvosi dokumentumok alapján gyógyszerészeti szakvéleményt készíttetett, amely rámutatott olyan pontokra is, melyekre az igazságügyi szakértő nem tért ki a véleményében. Így több súlyos szakmai tévedésre is fény derült, illetve arra is, hogy „nagy valószínűséggel a túladagolással adott, és a szakmai javallatokkal ellentétesen alkalmazott gyógyszer-kombináció okozták” a férfi halálát okozó szívelégtelenséget.

Az alapítvány az új szakvélemény birtokában most újra feljelentést tett a férfi korai halálának ügyében, hogy az eset ne maradhasson büntetlenül.

 

Fotó: Hand photo created by jcomp – www.freepik.com

 

A kocsonyás anyag vesszőfutása

syringe brain freepikTalán nem is maradt már élő ember a Földön, akit nem értek volna még el a járványügyi intézkedések, korlátozások, illetve a média által közölt rémisztő hírek masszív hullámai. Ténylegesen senkinek sem kell hát megbetegednie ahhoz, hogy átélje a pandémia terheit, hiszen tömegével akadnak emberek, akik teljesen tünetmentesen töltöttek heteket házi karanténban, vagy akár rosszabb körülmények között is.

Határozottan várható következménynek tekinthetnénk tehát, hogy a szeretteiktől elszigetelődni kényszerült, bevételi lehetőségeiktől megfosztott, félelemben élő lakosság körében egyre-másra jelennek meg mentális problémák is. Elvégre érző lények vagyunk, éppen az volna tehát a meglepő, ha nem viselnének meg minket lelkileg ezek a cseppet sem szívderítő körülmények.

A média hírei szerint a társadalom egyre nagyobb hányada kezd el szorongásra, örömtelenségre, kilátástalanságra panaszkodni, melyre reagálva a mentális egészségügy képviselői rendre neki is álltak felállítani a diagnózisokat. Egyre több forrásból hallunk arról, hogy pszichiáterek szerint fokozott figyelmet kell szentelni a lakosság mentális állapota kezelésének, amely észszerűnek is tűnhet, míg el nem érkezünk magához a „kezeléshez”.

Alig másfél kiló kocsonyás anyag

Sokan talán úgy gondolnak a mentális egészségügyi ellátásra – így a pszichiátriára , mint a lélek gyógyászatára, ahol az életbeli nehézségekből adódó lelki problémákra kaphat az ember megoldást. Beszélgetésen alapuló terápiák, ahol jól kibeszélheti magát az ember, majd pedig segítenek neki szembenézni a nehézségekkel. Egészen ideális volna, ha így lenne.

Aki úgy dönt, hogy megkezdi ezt az utat, annak azonban hamar csalódnia kell: a beszélgetés meglepően rövid idő múlva egy diagnózissal végződik, a páciens pedig pszichiátriai szerekről szóló recepttel távozhat. Itt pedig jóhiszeműen feltételezhetjük, hogy az ellátórendszer túlterhelt, és az orvosnak mindössze ennyi ideje van a betegeire, így igyekszik gyorsan és hatékonyan segíteni mindenkinek.

Van azonban egy másik, nagyon is kézenfekvő magyarázat is erre a jelenségre, melyet a közismert magyar pszichiáter, Bánki M. Csaba írt le „A beteg elme” című könyvében:

Ma már tudjuk, hogy amit tudatnak, »léleknek« nevezünk, az a koponyánkban helyet foglaló alig másfél kiló kocsonyás anyag természetes biológiai működése…”

Majd ezt a mérsékelten finom utalást kicsivel később egy egyértelműbb kijelentéssel is megerősíti:

Csakhogy ma már kétséget kizáróan tudjuk, hogy az emberben önálló lélek (»psziché«) nincs; amit pszichés működésnek, pszichés funkciónak nevezünk, az az agy egyik élettani funkciójának megnyilvánulása…”

Ezzel a talány szempillantás alatt szertefoszlani látszik, és "érthetővé teszi" a pszichiáter működési formáját: a betege nem életbeli problémákat, lelki fájdalmakat, és ezekből adódó mentális panaszokat hozott a rendelőbe, hanem alig másfél kiló kocsonyás anyagot, amely az utóbbi időben nem működik jól. Az ő feladata tehát, hogy ezt a hibásan üzemelő kémiai rendszert most helyreállítsa.

Ha a beteg a vírushelyzet miatt szorong, nyomott a hangulata, és ez kihat az életvitelére, feltételezhetően az agya szorul javításra.

Szenteste, az éjféli miséken összegyűlő emberek talán kissé ellentmondásosnak éreznék, hogy a pszichiáter, akihez szakértői segítségért fordul, váltig állítja, hogy lélek nem létezik. Bár gyakran emlegetik a magyar népet keresztény nemzetként, a materialista elmegyógyászatot mégis szemrebbenés nélkül elfogadjuk.

Az egyetértés a fontos, nem a bizonyítékok

Bár mindez felettébb tudományosan hangzik, a gyakorlatban egy ilyen diagnózis mint a szorongás vagy a depresszió , mégsem tekinthető sokkal többnek egy feltételezésnél. Mert bár agyi hírvivőanyagok zavaraként tekintenek rájuk, a diagnózishoz mégsem végeznek semmilyen tényleges tesztet, ami az agy kémiai folyamatait feltérképezné. Egyszerűen azért, mert ilyen vizsgálatok nem léteznek.

Hogyan reagálna vajon az ember, akinek miután felsorolta a maga által megfigyelt tüneteit , háziorvosa bármiféle vizsgálat nélkül felírna kétféle vérnyomáscsökkentő és vércukorcsökkentő gyógyszert? Vagy az, akinek rutinszerűen begipszelnék fájós lábát, hiszen az nyilvánvalóan el van törve? A mentális egészségügy azonban ezen minta alapján működik már hosszú évtizedek óta, így aligha merül fel a betegben kétely a diagnózist illetően – a szakmai tekintély magabiztosan kitölti azt a vákuumot, amit az orvosi bizonyítékok hiánya okoz. Semmit sem kell igazolni, ha a pszichiáterek a világ minden táján egyetértenek abban, mi számít betegségnek, és mi lehet rá a kezelés.

Mindenki a saját sorsáért felel

Egy pszichiátriai diagnózis kissé másképp működik, mint általában az orvoslásban. Egy tüdőgyulladásból ki lehet gyógyulni, a törött csontok beforrnak, életmódváltással még a krónikus panaszok is megszűnhetnek. De hallottunk már olyat, hogy valaki teljesen felgyógyult a bipoláris zavarból, vagy a skizofréniából? Az ember lehet tünetmentes, de a diagnózis végigkíséri egész hátralevő életét: onnantól fogva számíthat rá, hogy testi panaszokkal, fájdalmakkal is pszichiátriára szállítják, és vizsgálatok helyett tudatmódosító szereket kap.

Sajnos teljesen természetes és elfogadott dolog, ha egy pszichiátriai beteg egész élete során szedi a tablettákat, melyek nélkül bénító erejű elvonási tünetek jelentkeznének, olykor akár már fél napon belül is. Ezekért a dolgokért a pszichiáter sosem felelős.

Tisztában kell lennünk vele, hogy ha mentális nehézségek miatt tudatmódosító szereket kezdünk szedni egy orvosilag kimutathatatlan betegségre, azzal nem oldódnak meg az életbeli problémáink. Viszont ezzel fejet hajtunk egy olyan rendszernek, amely életük végéig pácienssé teszik az embereket, és az okozott kárért sosem vállal felelősséget.

Az első otthon töltött szilveszter után is mentálisan épen

Aligha tudnánk könnyedén felidézni a legutóbbi alkalmat, amikor nem mehettünk el sehová szilveszter éjjelén – hiszen békeidőben ilyen már emberemlékezet óta nem történt. Persze közel sem ez az egyetlen rendhagyó dolog, amit az idei évről elmondhatunk. Kétségkívül itt van az ideje, hogy hátrahagyjuk 2020 viszontagságait, és új lapot nyissunk a reményekkel teli jövő év felé.

Kevés fontosabb dolog van, amire jövőre is ügyelnünk kell, mint a testi és lelki egészségünk, hogy a 2021-re kitűzött terveinket ne árnyékolhassák be fizikai vagy mentális panaszok. Ezért pedig sokkal többet tehetünk, mint gondolnánk – a megoldás kulcsa az alapokban rejlik.

Amellett, hogy biztosítjuk magunknak az elegendő pihenést-alvást, és a megfelelő tápanyagokban gazdag táplálkozást, az új évben iktassunk be szokásrendszerünkbe némi testmozgást, sportot is! Egy magyarországi felmérés, ami a lakosság fizikai és mentális állapotát vizsgálta a COVID-19 első hulláma alatt, a következőket állapította meg:

Fontos a kedvező pszichés állapot fenntartása ahhoz, hogy kevésbé legyenek jellemzők a kijárási korlátozás okozta mentális problémák, megakadályozva ezzel az immunrendszer gyengülését, és ezen keresztül a szervezet fokozottabb sebezhetőségét. A rendszeres fizikai aktivitás és sport kedvező hatása, protektív faktorként [védő tényezőként] való megjelenése a testi-lelki egészség megőrzésében vitathatatlan.”

year 5026133 640

Senkinek sem kell olimpikonná válnia ahhoz, hogy hozzájáruljon saját egészségéhez, a rendszeres testmozgást egészen alacsony szinten is elkezdhetjük. A lényeg a tudatosság, tehát annak szellemében mozogjunk-sportoljunk, hogy mindezt saját magunkért tesszük, saját céljaink támogatásaképpen.

A másik dolog, amire mindenképpen ügyelnünk kell az új évben is, az, hogy ne kerüljünk kémiai anyagok hatalmába, ne tekintsünk megoldásként a tudatmódosító szerekre, még akkor sem, ha orvos írja fel őket.

Átmenetileg úgy tűnhet, hogy egy szorongásoldó szer vagy antidepresszáns enyhülést hoz, megszabadít a feszültségtől. A pszichiáterektől azt is hallhatjuk, hogy az ilyen szerek mindössze helyreállítják az agyban felborult kémiai egyensúlyunkat. Erre azonban mégsincs kézzel fogható bizonyíték, nincsenek vizsgálatok, amik kimutatnának valamilyen eltérő működést az agyunkban.

Ami ezzel szemben egészen biztos: kémiai anyagok nem oldják meg életbeli nehézségeinket, nem hozzák vissza, akiket elvesztettünk, nem fizetik be a számláinkat és nem virágoztatják fel a vállalkozásunkat. Ehelyett függőséget és bénító mellékhatásokat okoznak, majd olyan elvonási tüneteket, amik nagyon könnyen juttathatnak bárkit egy pszichiátriai osztályra, kényszerkezelésre.

Mindez pedig elkerülhető egyszerűen azzal, hogy nem választjuk a tudatmódosító szerek általi kerülőutat, nem értünk egyet semmilyen kimutathatatlan „mentális rendellenességgel”.

Kezdjük a 2021-es évet testileg és lelkileg egészségesen, tűzzünk ki elérhető célokat, és támogassuk egymást ezek elérésében!

Így éljük túl idén a rendhagyó ünnepeket

sad christmasA téli hónapok évről évre újra próbára teszik a lelki erőnket: egyre sötétebb és hidegebb van, egyre kevesebbet vagyunk a szabadban, és kevesebbet látjuk a napot. Idén pedig a korlátozások miatt már egymás arcát sem láthatjuk, sőt, egymás közvetlen társaságát is kerülnünk kell. Az ünnepek közeledtével ez a feszültség csak tovább fokozódik, az ilyenkor megszokott szertartásainkról úgy tűnik, idén le kell mondanunk. Mindez kétségkívül hatással van ránk, bárhol is vagyunk, bármit is csinálunk – a napfény hiánya már önmagában is megalapozza a nyomott hangulatot.

Szerencsére azonban nincs kőbe vésve, hogy mindezzel egyet kellene értenünk, ahogyan azzal sem, hogy valamiféle „szezonális depresszió” borítana árnyékot az évünk utolsó heteire.

Rendkívül sokszor hangzik el mostanában, hogy a koronavírus miatt egyre gyakoribbak a „mentális problémák”. Mindez könnyen azt a benyomást keltheti, mintha a „depresszió” életünk elkerülhetetlen része volna, mintha valami láthatatlan erő szívná el az életkedvünket.

Semmi sem ok nélkül történik

Egyre inkább beépül a köztudatba az a nézőpont, hogy ha valaki túl hosszú ideig szomorú, kedvtelen, ha túl sokáig gyászol, ha a kedélyállapota kihat a környezetére, munkájára is, akkor nyilvánvalóan mentális beteg. Vagyis ma már nem lehetünk „csak úgy” szomorúak és örömtelenek ameddig akarunk, egy ponton túl ez kórosnak minősül – legalábbis a pszichiáterek szerint. Mennyivel egyszerűbb magyarázatnak tűnik azt mondani, hogy agyi rendellenesség, genetikai hajlam, kóros kémiai folyamatok váltják ki az örömtelenséget! Bárcsak bizonyíték is volna rá, mert bizony ma százból száz pszichiátriai diagnózist állítanak fel tényleges vizsgálatok nélkül.

Holott valószínűleg sok olyan ember, aki depressziós tünetekre panaszkodik, valójában meg tudná nevezni, hogy mi baj van az életével, és minek kéne történnie, hogy jobban érezze magát. Kiváltképp igaz ez arra, aki a karácsonyi időszak alatt érzi úgy, hogy összecsapnak a feje felett a hullámok.

Ha a szakemberek rászánnák az időt, hogy megkérdezzék a „hangulati zavarokkal” küzdő betegeiket, vajon mi tenné őket újra boldoggá és energikussá, kicsi eséllyel mondanák azt, hogy egy tudatmódosító tabletta nyújtana megoldást. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a magányt, a kilátástalanságot, a céltalanságot, a pénzügyi problémákat vagy emberi kapcsolatokból adódó szituációkat oldanának meg, mert lelki kínjaikat ezek a dolgok okozzák.

Természetesen nem várhatjuk el egy pszichiátertől, hogy mindenkinek oldják meg az életbeli gondjaikat. Azt azonban nagyon is elvárhatnánk, hogy a problémák megoldására ösztönözzék a pácienseiket ahelyett, hogy megalapozatlan betegségtudatot plántálva beléjük, kémiai anyagokkal tömjék tele őket.

Segíts magadon, és…

Ha elfogadjuk a tényt, hogy a jelenlegi összes körülményünk saját döntéseink eredményeként jött létre, felelősséget vállalhatunk a sorsunkért, és nem lesz szükség egy diagnózisra, ami „mindent megmagyaráz”.

1. Aludjunk eleget, együnk rendesen, és mozogjunk rendszeresen!

A testünk számára alapvető dolgok ezek, mégis megfeledkezünk róluk. Nem titok, hogy a kialvatlanság bárkinél mentális tüneteket okozhat, hagyjunk hát elég időt a pihenésre. A megfelelő étkezés nem keverendő össze az éhség csillapításával: jól lehet lakni üres kalóriákkal is, de ettől még a sejtjeink tovább éheznek. Ügyeljünk rá, hogy értékes tápanyagokkal lakjunk jól, vagyis részesítsük előnyben a zöldségeket a finomított cukrokkal és gyors ételekkel szemben. A testmozgás pozitív hatással van a hangulatra, az egészségre és az ellenállóképességre is, ezt tanulmányok is igazolják.

2. Tartsuk a kapcsolatot a szeretteinkkel, és támogassuk egymást!

Bár a korlátozások megnehezítik a személyes találkozókat, összejöveteleket, most is használhatjuk okoseszközeinket a kapcsolattartásra. Az ember nem is gondolná, mennyit tud néha jelenteni pár kedves szó, vagy ha valaki egyszerűen csak hogylétünk felől érdeklődik, és meghallgat minket.

3. Tűzzünk ki célokat, gondolkodjunk megoldásokban!

Az elme, akár az izmok, akkor működik jól, ha aktívan használjuk. Dolgoztassuk hát meg, és ne engedjünk teret a kétségbeesésnek. Az ember akkor boldog, ha vannak céljai, amik felé nap mint nap haladni tud.

Ügyeljünk hát az ünnepi időszakban is magunk és szeretteink mentális egészségére, és ne engedjük, hogy az olyan álmegoldások, mint a pszichiáter vagy háziorvos által felírt tudatmódosító gyógyszerek, árnyékot vessenek életünkre!