Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Betiltották az elektromos sokkolót

45420Az amerikai gyógyszerhatóság március elején betiltotta annak az elektromos sokkolóeszköznek a használatát, amivel főként fogyatékos embereket büntettek „viselkedésterápia” címszóval. A hatóságnak több mint 20 évbe telt, mire erre a döntésre eljutott – hogy mikor születik ugyanilyen döntés a sokkal nagyobb áramot használó és így sokkal nagyobb kárt okozó elektrosokk-gépekkel kapcsolatban, arról egyelőre nincs hír.
 Az „averziós terápiának” is nevezett viselkedéskontroll-módszer lényege, hogy a nemkívánatos viselkedést valamilyen kellemetlen vagy fájdalmas tapasztalathoz kötik, például elektromos áramütéshez, arra tett erőfeszítésként, hogy a pácienst e viselkedéstől „megszabadítsák”. A dolog etikai-erkölcsi oldalán túl az amerikai élelmezésügyi és gyógyszerhatóság (FDA) úgy találta, hogy az elmúlt 20 év során bebizonyosodott: az erre a célra használt elektromos stimuláló eszközök – más komoly kockázatok mellett – fájdalmat, égési sérüléseket, traumát, szöveti károsodást okoznak, így megérett az idő a betiltásukra.
 Az elektromos stimuláló eszközök (ESD) használata során a karra, a lábra vagy a hasra elektródákat csatolnak, amelyek 60 voltos és 15 milliamperes áramütést bocsátanak a páciens testébe, két másodperces lökésekkel – néha akár naponta 77 alkalommal. Az FDA szerint a kutatók úgy gondolták, hogy a fájdalom vagy rossz közérzet a „hatékonyság” jele. Ez az indoklás éppoly abszurd, mint azt mondani, hogy a szokványos elektrosokk során az árammal kiváltott epilepsziás nagyroham „hatékony” kezelés a mentális zavarokra.
 Annál is inkább, hiszen az ESD-eszköz 60 voltjával és 15 milliamperével szemben az elektrosokk (ECT) során akár 460 voltot és mintegy 900 milliampert használnak. Míg a 10 milliamperes vagy afölötti erősségű áram fájdalmas sokkot válthat ki, a 100 és 200 milliamper közötti áram már halálos is lehet.
 Ennek ellenére az elektrosokk, amelynek során pszichiáterek az áramot a páciens fejébe vezetik, továbbra is használatban van szerte a világon, és évente több mint egymillió alkalommal hajtják végre. Bár a legtöbben nem hinnék, az elektrosokkot Magyarországon is használják, ám hogy milyen mértékben, arról alig érhető el adat. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű jogvédő szervezet, amely a pszichiátriákon történő jogsértések feltárásával foglalkozik, több mint 10 éve beszerzett adatai szerint Magyarországon évente több száz embert elektrosokkolnak, ám ennél frissebb adatokat a jogvédőknek nem sikerült beszerezniük, többszöri próbálkozás ellenére sem. Úgy tűnik, a hivatalos szervek kerülik a válaszadást azzal kapcsolatban, hogy napjainkban hány embert tesznek ki hazánkban ennek az ellentmondásos eljárásnak.
 A szervezet szívből reméli, hogy az FDA mostani döntése az első lépés volt afelé, hogy ez az idejétmúlt és káros eszköz, az elektrosokk, végre a múlt süllyesztőjébe kerüljön.
 
Forrás: https://www.cchrint.org/2020/03/09/fda-took-25-years-to-ban-painful-behavioral-shock-device/ 
 

Amikor végleg búcsút mond a libidó

man on couch 1080x704Lehengerlően sokféle módon keseríthetik meg az emberek életét azok a tudatmódosító szerek, melyeket például depresszióra írnak fel egyes fehér köpenyt viselő jóakaróink. Nem másról van szó, mint a sokat emlegetett antidepresszánsokról. Ha pedig mellékhatásként a szexuális teljesítőképesség veszik oda, akár örökre, azzal senki sem áll ki dicsekedni.

A szerek jól ismert mellékhatásként előfordulhat némi émelygés, alvási nehézség vagy éppen túlzott fáradtság, testsúlygyarapodás, hasmenés, vagy akár szorongás, nyugtalanság, remegés is. Ezekre általánosan jellemző, hogy a szerek elhagyásával (feltéve persze, hogy nem okoznak azonnal elvonási tüneteket) maguktól elmúlnak. Van azonban egy sokkal kellemetlenebb jelenség is, melyet orvosi nyelven ekképp jelölnek meg: szexuális diszfunkció.

Mit is jelent ez tulajdonképpen?

Nők és férfiak esetében is jelentheti a libidó csökkenését vagy teljes elvesztését, tehát a szexuális érdeklődés hiányát. Emellett az együttlétekben szerepet játszó szerveink érzéketlenné válhatnak, akár olyannyira, hogy az érintett abszolút képtelenné válik élvezni az intim pillanatokat. Nemcsak hogy sokkal inkább zavarba ejtő ez az állapot, mint az általános rosszullétek, de van egy roppant ijesztő jellemvonása is: hajlamos maradandóvá válni.

A Psychology Today nevű szaklap egy olyan vizsgálat eredményeiről számolt be, mely szerint az antidepresszánsok okozta szexuális zavaroktól szenvedő betegek 81%-a a tabletták abbahagyása után 6 hónappal még semmilyen javulást nem érzékelt a tüneteiket illetően. Egy korábbi, 2001-es tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a manapság oly népszerű SSRI-antidepresszánsok (legnagyobb arányban ezeket írják fel hazánkban is) 58-73%-os bizonyossággal okoznak szexuális problémákat azok használóinak. Ez az arány kétségkívül roppant hervasztó, hiszen az arányból kiindulva az a kevésbé valószínű, hogy valaki megússza libidócsökkenés, vagy a nemzőszervek tartós érzéketlensége nélkül. És ugyan ringathatjuk magunkat abba a naiv hitbe, hogy ez már egy régi tanulmány, napjainkban bizonyára már korszerűbb szereket használnak – ezzel kapcsolatban sem tudunk megnyugtató hírekkel szolgálni, mivel a tanulmányban vizsgált szerek országunkban jelenleg is az antidepresszáns forgalom gerincét képezik, számszerűsítve pedig forgalmuk ötmilliárd forint feletti éves forgalmat tesz ki.

Az Európai Gyógyszerhatóság (EMA – European Medicines Agency) éppen a tavalyi év júliusában adott ki egy tájékoztatót arra vonatkozólag, milyen figyelmeztetéseket volna indokolt feltüntetni a gyógyszeres dobozokon. Az EMA javaslata szerint rá kellene írni a dobozokra, hogy az SSRI/SNRI típusú antidepresszánsok szexuális diszfunkciót okozhatnak – továbbá jelentések érkeztek olyan esetekről, akiknél a szer abbahagyása után is hosszú ideig fennmaradtak a tünetek.

2018 áprilisában egy állampolgári petíciót adtak be az amerikai FDA-nak, mely igen hosszasan taglalta, miért volna szükségszerű kötelezővé tenni, hogy feltüntessék a szexuális diszfunkció veszélyét az antidepresszánsok dobozain. A petíció benyújtója tanulmányok és egyedi esetek felsorolásával támasztotta alá érveit, olyan esetekkel, akik akár két hét antidepresszáns szedés után súlyos tünetekre panaszkodtak, melyek egészen a petíció elkészültéig nem múltak el – ez több esetben 10-20 évet is jelentett.

Arról ugyan nincs pontos adatunk, hogy Magyarországon hányan szenvednek ettől a megalázó jelenségtől, egyet azonban biztosan tudunk: azok az emberek, akiknek antidepresszáns-kúrát javasolnak, távolról sincsenek megfelelően tájékoztatva a szer veszélyeiről. Hiszen némileg kisarkítva a dolgot, egy ilyen „tájékoztatás” olyan volna, mintha azt mondanánk a páciensnek: „Dobjunk fel egy érmét; ha fej, akkor továbbra is működni fog a varázspálca, ha írás, akkor nem. Nos, kezdhetjük a kezelést?”

Ahelyett, hogy az antidepresszáns javítana az illető életminőségén, gyakorlatilag szó szerint hátrányos helyzetűvé teheti őt, akár élete végéig. Egy fiatal vagy középkorú ember életét túlzás nélkül tönkre teheti; párkapcsolat, családalapítás: ilyen célok már elérhetetlenné válnak. Ha korábban nem volt elég életbeli oka a depresszióra, most már bőséggel rendelkezésére áll, a kezelés pedig jó eséllyel erre is egy újabb tabletta lesz...

Bíróság előtt a hallucináló édesanya

woman drivingA napokban állt a Győri Törvényszék előtt az édesanya, aki hallucinációi miatt autójával frontálisan ütközött, miközben óvodáskorú kisfia a hátsó ülésen utazott. Egy látomástól vezérelve balra tekerte a kormányt, így a szembejövő autóba rohantak – csodával határos módon könnyebb sérülésekkel megúszták. Fontos kérdés azonban: az anyának felírt pszichiátriai szerek megelőzhették volna, vagy éppen okozták a hallucinációkat? A per márciusban folytatódik.

A TV2 híradója szerint a középkorú nő éppen szüleitől tartott hazafelé gépkocsijával, amikor az a gondolata támadt, hogy a hátsó gyerekülésben utazó kisfia valamiféle isteni lény, ezért követnie kell az utasításait. Elmondása szerint a visszapillantó tükörben lett figyelmes rá, hogy fiú enyhén balra biccent a fejével, melyet isteni jelként értékelt. Meg is kérdezte gyermekétől: „Menjünk balra?” Az akkor óvodáskorú fiú ösztönösen igennel felelt, ezzel fel is tette az i-re a pontot: a következő pillanatban 120 km/órával csapódtak bele a szembejövő sávban közlekedő autóba. A másik sofőr szerencsére idejében észlelte a közeledő veszélyt, sikerült eléggé lelassítania a kocsiját, hogy a sorsdöntő találkozásnak ne kelljen halállal végződnie. Könnyebb sérülésekkel megúszták az esetet mindannyian, az anyát azóta pszichiátrián kezelik.

Továbbra is kérdés azonban, hogy az anyának felírt pszichiátriai szerek milyen szerepet játszottak a kis híján tragédiába torkolló esetben.
Az édesanyát korábban depresszióval diagnosztizálták, melyre „nyugtatókat és hangulatjavítókat” kapott, melyeket a TV2 tudósítása szerint „nem szedett rendszeresen”. Könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy a hébe-hóba szedett pszichiátriai szerek juttatták a nőt ebbe az állapotba, és ha rendesen szedte volna a szereket, nem lett volna semmi baj. Kevéssé ismert tény, hogy a depresszióra alkalmazott szerek egyik mellékhatása a hallucináció és az öngyilkosságra való késztetés is, emellett a nyugtatószerek is okozhatnak hallucinációkat. Amikor tehát a nő depresszióra jellemző tünetei miatt kért segítséget, lelki problémáit kémiai anyagokkal próbálták megoldani – ez általános jelenség ma a mentális egészségügyben. Most, hogy élete talán éppen a kapott szerek miatt vett tragikus fordulatot, korábbi depressziója immár új diagnózisokkal is bővülhetett, lehetővé téve, hogy még több pszichiátriai szert írhassanak fel a nőnek – sőt, ezúttal szigorúan kontrollálják azok szedését.

A valódi sorsfordulat tehát nem az autópályán, hanem annál jóval korábban, egy orvosi rendelőben következhetett be. Mi történt volna, ha annak idején tudatmódosító szerek helyett valódi segítséget kap depressziós tüneteire? Ha valaki tényleg meghallgatta volna a problémáit ahelyett, hogy agyi működési zavart feltételez, melyet kémiailag kell helyreállítani? Alighanem mind az ő, mind pedig gyermeke – akinek az eset óta szintén pszichiáterhez kell járnia – élete normális lehetett volna. Ám szomorú tapasztalat, hogy ha az ember egyszer elindul ezen a lejtőn, az eredmény szinte már akkor borítékolható: a rendszer soha többé nem ereszti el.

A hallucináló anya pere márciusban folytatódik a bíróságon.

Lelki bajokra zárt osztály

Male taking pill freepikA húszas éveiben járó férfi durva rosszullétét éppen a lelki problémáira kapott szerek okozhatták, ám amikor segítségért fordult a kórházhoz, ahol a gyógyszereket kapta, a dolgok rémisztő fordulatot vettek. Médiahírekből gyakorta értesülünk a mentális egészségüggyel összefüggő, olykor tragikusan végződő esetekről, melyek roppant aggasztó képet festenek erről a rendszerről.

A fiatalember magánéleti gondok miatt kereste fel a helyi pszichiátriát 2018-ban, ahonnan nem is kellett üres kézzel távoznia: miután beszámolt a közelmúlt eseményeiről, melyek kellőképp felforgatták az életét, erős tudatmódosító szereket kapott megoldás gyanánt. Mivel ezelőtt sohasem szedett ilyen szereket, mellbevágó élmény volt számára, amikor néhány hét múlva váratlanul rosszul lett a konyhában. Elájult, s miután magához tért, zavarosan kezdett beszélni, szemlátomást hallucinációi voltak. Szülei nem láttak más megoldást, mint hogy bevigyék őt a kórház sürgősségi osztályára. Itt azonban, amikor látták, hogy a fiú korábban már pszichiátriai kezelésben részesült, meg sem kísérelték kivizsgálni, vajon nem a mostanában szedett pszichiátriai szerek okozzák-e a tüneteit – azonnal továbbküldték a pszichiátriára. A szülők legnagyobb döbbenetére az ügyeletes pszichiáter késlekedés nélkül leinjekcióztatta és a zárt osztályra helyeztette – a szülők pedig tehetetlenül álltak a kialakult helyzet előtt, mintha csak egy ijesztő film szereplői lennének.

Bár szülei elmondása szerint ez idáig fiuk teljesen egészséges volt, most mégis megrendítő hirtelenséggel vették el a szabadságát és tették jóformán magatehetetlenné a tudatmódosító szerekkel: az eddig ragyogó szemű, életvidám fiatalember most lelkileg megtörve, üres tekintettel, gyakran az ágyához kötözve feküdt a pszichiátrián. Két hetes bent tartózkodása alatt rendszeresen látogatták fiukat, így az is feltűnt nekik, hogy fiuk arca egészen pirossá vált, elpattant hajszálerek tarkították, ami magas vérnyomásra utalhat. Egy alkalommal vizes ruhát is kért az arcára, annyira égett – a szülők szerint a pszichiátriai személyzet ezt teljesen figyelmen kívül hagyta. Ehelyett, mintha csak kísérletezgetnének a fiatalemberen, gyógyszereit többször megváltoztatták, hátha a következőre jobban reagál majd.

Amikor két hét után a kezelőorvos úgy találta, javult az állapota, a szülők kérésére hazaengedték a fiatalembert. A szülők, mivel a fiukkal történtek után rettenetesen fel voltak háborodva, felkerestek egy jogvédő szervezetet, akik segítségével kivizsgálást rendeltek el a kórházban történteket illetően. Mivel orvosi körökben köztudott dolog, hogy a fiúnak korábban felírt szerek ájulást, egyensúlyzavart, hallucinációt, szokatlan magatartást is okozhatnak, kiváltképp indokolt lett volna feltételezni, hogy a sürgősségi osztályra kerülésekor észlelhető tünetekért a pszichiátriai szerek mellékhatásai a felelősek. Egy vérnyomásmérésen és vérvételen kívül mégsem végeztek el semmilyen érdemi vizsgálatot, mielőtt eldöntötték, hogy mindezt egy "pszichiátriai betegség" okozza.

A kivizsgálás végül arra jutott, hogy bár a kórház több adminisztrációs dologban sem látta el megfelelően a feladatát, a fiú kezelését illetően mégiscsak szakszerűen járt el. Bármennyire is valószínűtlennek tűnik tehát, a mentális egészségügy ma ezt a mintát látszik követni: egy ember, aki lelki problémával fordul pszichiáterhez, egy beszélgetés után receptre felírt tudatmódosító szereket kap, amelyek döbbenetes mellékhatásokat okozhatnak. Amikor az említett mellékhatások ténylegesen megmutatják magukat (legalábbis teljes joggal feltételezhető, hogy azok), ennek tényével abszolút nem törődve, a "mentális betegség" súlyosbodásának könyvelik el a tüneteket, a beteg pedig azonmód meg is nyerte a zárt osztály messze földön híres vendégszeretetét.

Az egyik kérdés: van-e valódi létjogosultsága egy olyan elmeegészségügyi rendszernek, ahol a szabályosan kivitelezett, "szakszerű kezelések" eredménye a fentihez hasonló esetek rendszeres előfordulása. A másik kérdés: nem kellene-e ezt a rendszert inkább felváltani valami olyannal, ami valódi eredményeket képes produkálni. Lenne rá mód – csak szándék kérdése a dolog.

Rutinműtétnek indult, halállal végződött

NYUWork smallA borsod megyei férfit rosszindulatúnak látszó bőrelváltozás miatt utalták kórházba, ám a műtétet követően az események ijesztő fordulatot vettek, végül a férfi a pszichiátrián kötött ki – az ott kapott kezelések pedig, úgy tűnik, az életébe kerültek.

A negyvenes éveinek végén járó férfi azért kapott kórházi beutalót, hogy egy rutinbeavatkozással eltávolítsanak egy rosszindulatúnak látszó bőrelváltozást. A műtétet sikeresen elvégezték, így az ilyenkor szokásos háromnapos megfigyelés után haza is mehetett volna a családjához, aznap este azonban váratlan dolog történt. A férfi kiment a kórház udvarára dohányozni, ahol hirtelen rosszul lett és összeesett, egyik térdén ráadásul olyan súlyosan meg is sérült, hogy azonnali kezelést kellett kapnia rá a traumatológián. Másnap, amikor felesége bement hozzá, hogy meglátogassa, férjét már bepelenkázva találta a bőrgyógyászat egyik kórtermében. A nővérek elmondása alapján térdsérülése miatt kellett pelenkát alkalmazniuk. Az asszony egészen estig ott maradt férjével, és észrevette, hogy kissé hallucinál, amit jelzett is a dolgozóknak, bár amire elbúcsúzott tőle, már helyreállt az állapota. Aznap éjjel, mivel ismét hallucinációk törtek rá, a férfit átvitték a pszichiátriára, ahol igen erős tudatmódosító és antipszichotikus szereket kezdtek adagolni neki. Bár orvosai tudatában voltak a férfi testi állapotainak, amelyek mellett közel sem biztos, hogy kaphatott volna ilyen szereket, az előírások szerinti vizsgálatok elvégzését rendre elmulasztották.

Másnap felesége ismét meglátogatta őt a kórházban, a bőrgyógyászaton viszont közölték vele, hogy férje már a pszichiátriai osztályon van. Meg is találta őt egy ágyon fekve az osztály folyosóján, egy szál pólóban és pelenkában, takaró nélkül – ő maga takarta be férjét egy lepedővel. Mivel az asszony rendkívül embertelennek találta azt, ahogyan férjével bántak, megkereste a kezelőorvosát, hogy kérdőre vonja. A pszichiáter szerint a férfi delíriumos állapotban volt, és csak 24 órás megfigyelésre tervezték ott tartani őt, amíg elmúlnak a hallucinációi. Ez idő alatt azonban továbbra is kapta az erős pszichiátriai szereket.

Az asszony a következő napokban is folyamatosan bejárt férjéhez, akit egyre rosszabb állapotban talált: egyre többet aludt, egyre jobban legyengült, és egyértelműen kiszáradás jeleit látszottak rajta. Úgy tűnik, a pszichiátriai osztályon – bár a pszichiátriai szerek közismerten okoznak kiszáradást – nem adtak neki eleget inni.

A térdsérülése miatti kontrollvizsgálatra 4 nappal a kiírt időpont után került sor, ekkorra pedig már szövetelhalás kezdett kialakulni a térdébe ültetett elszívócsövek környékén. Mikor felesége a vizsgálatot követően meglátogatta őt, már beszélni sem tudott vele, mert a gyógyszerektől gyakorlatilag egyáltalán nem volt magánál.

Másnap hajnalban az események drámai fordulatot vettek: a férfinek váratlanul leállt a szíve. Sikeres újraélesztést végeztek rajta, majd az intenzív osztályra helyezték át. Itt nem sokkal később ismét szívleállás következett be, ám ezúttal az újraélesztés már nem járt sikerrel, a férfi elhalálozott.

A történet egy rövid bőrgyógyászati beavatkozással indult, de csakhamar rémálom lett belőle. Mivel többször felmerült a gyanú, hogy a későbbi állapotromlást egy nem túl gyakori, ám annál veszélyesebb mellékhatás okozhatta, melyeket a férfinek napokon át adagolt pszichiátriai szerek válthattak ki, felesége rendőrségi eljárást kezdeményezett a kórház ellen. Amikor a potenciálisan halálos kimenetelű szindróma lehetősége számításba került, megtehették volna, hogy leállítják a szerek adagolását, erre mégsem került sor. A nyomozás során fény derülhet arra, mi vezetett végül a férfi halálához, és remélhetőleg ezúttal a felelősségre vonás sem marad el.

A gyógyszergyári befolyás és a káros kezelések ellen tiltakoztunk

IMG 1830BUDAPEST – Január 25-én, szombaton a pszichiátria káros kezelései és a gyógyszergyárak pénzügyi befolyása ellen tartott tüntetést az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány. A demonstráció apropója a Magyar Pszichiátriai Társaság éves vándorgyűlése volt, amely nyolc különböző gyógyszergyártó cég pénzügyi támogatásával került megrendezésre, miközben a pszichiátriai tudatmódosító szerek káros, sokszor romboló hatásairól egyre több információ kerül napvilágra.

A Magyar Pszichiátriai Társaság éves vándorgyűlésének helyszínén, a Budapesti Kongresszusi Központ előtt békés demonstrációt tartott egy nemzetközi jogvédő szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért magyarországi csoportja. A konferenciát nyolc olyan gyógyszergyártó cég pénzelte, amelyek komoly profitot termelnek azon szerek eladásából, amelyeket a pszichiáterek futószalagon írnak fel az élet egyre több emberi problémájára, hamis "megoldásként". A tüntetők tiltakoztak az egyre jobban elharapózó, szükségtelen tudatmódosító gyógyszerezés ellen, és szót emeltek amiatt is, hogy napjainkban még mindig használnak elektrosokkot, Magyarországon is, amelyről az átlagember többnyire úgy hiszi, már régen betiltották.

A közelmúlt számos tragikus, Magyarországon történt eseménye tanúskodik arról, hogy a mai pszichiátria elsősorban gyógyszeres kezelései valójában alkalmatlanok arra, hogy ténylegesen jobb állapotba hozza a mentális gondokkal küzdő embereket.

- Egy férfi fél évvel azután, hogy egy elmeszakértő veszélytelennek nyilvánította, puszta kézzel ölte meg fogadott lányát és saját fiát, mielőtt felakasztotta magát.

- Egy másik férfi tíz éve szedett egy antipszichotikus szert, majd pszichiátere döntésére elkezdett egy másik szert szedni a régi helyett. Nem sokkal később brutálisan megölte a feleségét saját otthonukban, pedig az emberek elmondása alapján nagyon szerették egymást. A férfi pszichiáterében a jelek szerint fel sem merült a lehetőség, hogy az idegrendszerre ilyen erőteljesen ható szerek hirtelen megváltoztatása bármi bajt okozhat majd.

- Az elmúlt hetekben egy 22 éves fiatalember váratlan halálhírét adta hírül a média, miután 9 napot töltött bent egy budapesti pszichiátrián.

- Nem sokkal utána egy idősebb férfit ért utol a halál, pszichiátriai kezelés következtében. A férfi egy bőrgyógyászati műtét okán került be a kórházba, majd a kórház udvarán epilepsziás rohamot kapott, és az esés következtében térdsérülést szenvedett. Azonnali ellátást kapott a traumatológián, ahol hallucinálni kezdett, és ahelyett, hogy ténylegesen kivizsgálták volna ennek okát, pszichiátriai szereket kezdtek adagolni neki. Röviddel ezután kritikus állapotba került, így átvitték őt az intenzív osztályra, ám ekkor már késő volt.

IMG 1771

Dacára annak, hogy állításaik szerint folyamatosan fejlődnek és bővítik tudásukat, a pszichiáterek mind a mai napig aktívan használnak több mint 50 évvel ezelőtt szabadalmazott idegbénító szereket, melyek mellékhatásai között az akaratlan mozgások, a pszichotikus állapot és a hirtelen halál is szerepel. Emellett több magyar kórházban még mindig használnak elektrosokk-terápiát, melynek során akár 460 volt feszültségű áramot vezethetnek át az ember koponyáján, epilepsziás nagyrohamot idézve elő ezzel, amely elméleteik szerint gyógyító hatást vált ki.

A tüntetők a rendezvény helyszínén írásos üzenetet juttattak el a Magyar Pszichiátriai Társaság vezetőségének, amelyben felhívták figyelmüket a fenti visszásságokra.