Szeptemberben újra indul a tanév, azokra a gyerekekre pedig, akik nem férnek bele a „normális” kategóriába – például nem tudnak 45 percen át egy helyben ülni és csendben lenni – ismét pszichiátriai szerek várnak. Hiperaktívnak, vagyis "betegnek" tekintik őket, holott közülük került ki rengeteg olimpikon és elismert művész a történelem során, akik éppen „rendellenességüknek” köszönhették sikereiket. Modern világunk gyengesége, hogy ezeket a különleges embereket diagnózisokkal címkézik fel ahelyett, hogy engednék őket kibontakozni. Alapítványunk egy átfogó kiadványt készített erről a jelenségről, amely mostantól ingyenesen letölthető az alapítvány honlapjáról.

boy runningMit nevezünk manapság „normálisnak”? Egyszerű: a legtöbb emberre jellemző tulajdonságok normálisak, hiszen „mindenki” ilyen. Normális, ha egy gyermek képes arra, hogy egy helyben üljön és figyeljen 45 percig, holott tele van energiával, és legszívesebben szaladgálna az udvaron. Normális, ha egy gyermek nem beszél túl sokat, nem mozog túl sokat, megfelel a viselkedési szabályoknak, elfogadhatóan teljesít az iskolában, és még lelkesedik is azért, hogy ilyen lehet.

A rendszerünk, amely minden gyerektől elvárja, hogy egy bizonyos módon viselkedjen és gondolkodjon, ugyanazokat a szabályokat követve nem enged teret senki másnak, aki különleges – ehelyett átadja őket a pszichiátriának, ahol igyekeznek „normálissá kezelni” őket.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány a napokban jelentetett meg egy ismeretterjesztő kiadványt, amely az ADHD témakörét járja körbe kínos részletességgel – különös tekintettel mindarra, amit egy diagnózis felállításakor a pszichiáter nem közöl a szülőkkel, amit nem hallhatunk a televízióban és nem szerepel a betegtájékoztatón, de mégis mindenkinek joga van tudni. Az alapítvány kiadványából mindezt most megtudhatja.

A kiadvány innen ölthető le ingyenesen.