A legtöbben úgy hiszik, mai modern társadalmunkban már régen nem használják az elektrosokknak nevezett pszichiátriai kezelést. Valószínűleg ez azért van, mert már maga az elektrosokk gondolata is annyira gyűlöletes, hogy az emberek egyszerűen képtelenek elhinni annak tényét, hogy még ma is alkalmazhatják. Az elektrosokk – vagy ahogy ma nevezik: elektrokonvulzív terápia (ECT) – gyakorlatilag az egyik legbrutálisabb „kezelés”, amit valaha egyéneken alkalmaztak mentális egészségügyi ellátás címén. Mégis, manapság mintegy 1,4 millió emberen használják világszerte minden évben, melybe beletartoznak gyermekek és terhes kismamák is.

shock doc 1080x680

Míg a pszichiáterek megpróbálják velünk elhitetni, hogy a modern elektrosokk kevésbé brutális, mint annak idején (melyet élethűen mutattak be a Száll a kakukk fészkére című filmben), amikor a betegek még csonttöréseket szenvedtek a heves izomrángások miatt, a ma alkalmazott ECT feszültsége és áramerőssége jóval magasabb, mint a kezdetekkor.Az ECT eljárása során akár 460 volt feszültségű áramot is átvezethetnek az ember agyán, hogy epilepsziás nagyrohamot váltsanak ki vele, egy olyan típusú görcsrohamot, amely eszméletvesztést és nagyon erős izomrángásokat okoz – ezen tüneteket pedig altató és izomrelaxáns (izomlazító) szerekkel fedik el. Az egyesült államokbeli FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság) egyetlenegyszer sem kért az ECT biztonságosságát vagy hatásosságát igazoló klinikai tanulmányokat, annak ellenére, hogy már több mint 80 éve használatban van.

Az egyetlen oka annak, hogy a betegek nem szenvednek súlyos csonttöréseket, az eljárás előtt történő izomrelaxánsok adagolása. Az izomrelaxánsok miatt az eljárás kevésbé brutálisnak tűnhet, de valójában nem az. A leggyakrabban alkalmazott izomrelaxánsok mellékhatásai között szerepel a szívroham, légzőszervi bénulás és a potenciálisan életveszélyes allergiás reakciók. Mivel az alkalmazott izomrelaxáns, a szukcinilkolin a szívet kivéve minden más izmot megbénít a testben, így az eljárás alatt lélegeztetőgépnek kell életben tartania a beteg testét. Ennek ellenére a fogak és a nyelv sérüléseit megakadályozó felszerelés használata továbbra is szükséges.

Egy 2017-ben levezetett kutatás elhanyagolható vagy egyáltalán semmilyen bizonyítékot nem talált arra, hogy az ECT hatásosabb lenne, mint a placebo, sem a depresszió, sem pedig az öngyilkosság megelőzésének esetében. Dr John Read és Chelsea Arnold átnézte a 2010 előtti 70 év során született tanulmányokat, melyek közül mindössze négyet találtak, amelyek hosszú távon vizsgálták az ECT hatásait. A négyből egyik sem támasztotta alá a placebóval szembeni hatásosságát. Ezzel szemben, a memória és a szellemi képességek ECT-kezelést követő jelentős romlásáról számoltak be azok a tanulmányok, melyek a felhasználók tapasztalatait vizsgálták. Úgy találták, hogy a résztvevők 51-79%-ánál memóriavesztés tünetei jelentkeztek. A memóriakárosodásokat gyakran jelölték meg „hosszan tartó vagy maradandó”-ként, függően az alkalmazott kezelések számától és az elektródák elhelyezésétől.

Később a kutatók a 2010-től 2016-ig született tanulmányokat is átvizsgálták, melyek közül mindössze egyetlenegy irányult az eljárás hatásosságának felmérésére, azonban még ez az egy sem tudott eredményt felmutatni. „Annak folyamatos kudarca, hogy bármilyen bizonyítékot felmutassanak, sokkal kevésbé volna aggasztó, ha nem állna rendelkezésünkre hatalmas mennyiségű bizonyíték a betegek jelentős részét érintő hosszútávú memóriavesztésről” – írták a kutatók.

Kutatásuk eredményeit a szerzők így összegezték: „Még mindig nincs semmilyen bizonyíték, hogy az ECT hatékonyabb lenne a placebónál a depresszió kezelésében vagy az öngyilkosság megelőzésében.” „Mivel a maradandó memóriakárosodás magas kockázatát bőven alátámasztják dokumentumok, az ECT előnyeinek és hátrányainak aránya annyira gyenge, hogy sem tudományosan, sem pedig etikailag nem igazolható a használata.” „Azon egyre csökkenő számú pszichiáterek, akik továbbra is használják ezt az idejétmúlt, hatástalan és veszélyes eljárást, egyszerűen nem fogadják el a klinikai munkájuk bizonyíték-alapú megközelítését.”

Dr. Gazdag Gábor magyar pszichiáter 2004-es értekezése szerint az áram dózisának csökkentése és az elektródák bizonyos elhelyezési formái kevesebb memóriakárosodással járnak, ám ezzel a hatásosság mértéke is csökken. Az e mögött álló, soha ki nem mondott gondolat tehát ez lenne: minél nagyobb agykárosodást sikerül elérni, annál hatásosabbnak tekintik a „kezelést”. Végül is találhatunk ebben némi logikát: ha a beteg nem emlékszik saját életére, akkor a gondjaira sem fog. Az ezzel együtt járó teljesen új keletű problémák, ideértve a memória károsodásából adódó jelentős intelligencia-csökkenést a szakemberek nézőpontjából nyilvánvalóan egyfajta járulékos veszteségnek tekinthetőek.

Gazdag egy korábbi interjúban elmondta: Magyarországon egyre kevesebbszer alkalmazzák az ECT-t, mivel jóval költségesebb a gyógyszeres kezeléseknél. Egy szabványos készülék ára 5-10 millió forint között van, és mivel egy aneszteziológusnak az egész eljárás alatt monitoroznia kell az életfunkciókat, így további műszerekre is szükség van.

Annak ellenére, hogy egyetlen valamirevaló tanulmány sem erősítette meg az ECT hatásosságát az elmúlt 80 évben, ezzel szemben egyértelmű bizonyítékok vannak az általa okozott memóriavesztésre és agykárosodásra, az elektrosokk-kezelést mégis mind a mai napig alkalmazzák Magyarországon, budapesti és vidéki intézményekben is.