small AdobeStock 169775301Képzeljünk el egy osztálytermet, tele életvidám, átlagos képességű tanulókkal. Az órákon hellyel-közzel odafigyelnek, olykor jelentkeznek, aktívan részt vesznek. Van azonban egy fiú, nevezzük Péternek, akinek nagyon nehezére esik végigülni az órákat. Gyakran fészkelődik, rajzolgat, álmodozik, s mikor a tanárnő felszólítja, hogy válaszolja meg a legutóbb elhangzott kérdést, halvány fogalma sincs, mi volt a kérdés. Péter, bár ez az órákon nem mutatkozik meg, jóval intelligensebb az átlagnál, így nehezen jön ki az osztálytársaival, hiszen egész más dolgok iránt érdeklődik, így gyakran kerül konfliktusba velük. 
Hogyan fogja a tanárnő kezelni a helyzetet? Például javaslatot tesz, hogy vizsgálják ki Pétert, mivel nyilvánvalóan viselkedési problémái vannak. 
A „szakértő”, aki a fiú állapotát kivizsgálni hivatott, közli Péter szüleivel, hogy jobban menne neki az iskola, ha szedni kezdené ezt a szuper hatékony ADHD gyógyszert. „Vannak ennek a szernek mellékhatásai?” – kérdezi a szülő. „Mint minden gyógyszernek, így ennek is vannak mellékhatásai, ezek azonban csak ritkán jelentkeznek, és az előnyeivel szemben eltörpülnek, nem lesz semmi baj.” – feleli a „szakértő”. 
 
A szakma képviselője, a pszichiáter jellemzően elfelejti itt megjegyezni, hogy a fent nevezett mellékhatások között helyet kap a szabálytalan szívverés, hangulatingadozás vagy személyiségváltozás, öngyilkosságra való késztetés vagy ezzel kapcsolatos gondolatok, nem létező dolgok érzése vagy hallása (hallucinációk, ezek az elmezavar, a pszichózis jelei), akarattól független beszéd vagy testmozgások (ún. Tourette-szindróma) is. 
Szintén nem mindig tesz említést arról, hogy e szer szedése alatt folyamatos orvosi vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy kizárják az esetleg felmerülő komplikációkat. 
 
Gyakorta hallani szakmai körökben, hogy ha idejekorán nem kezdi el szedni a gyermek az ADHD-gyógyszereit, sokkal rosszabbra fordulhatnak a dolgok, így „a gyermek érdekében” minél előbb el kell kezdeni a gyógyszeres kezelést. 
 
Az első olyan tanulmány azonban, amely 12 éven át követte a metilphenidáttal (Ritalin) kezelt, „ADHD”-val diagnosztizált gyermekek életét, meglepő eredményeket hozott. Bár a kutatók azt próbálták igazolni, hogy a gyógyszerrel nem kezelt hiperaktív gyerekek jóval nagyobb arányban szorulnak pszichiátriai segítségre serdülő korukban, azt találták, hogy éppen az ADHD gyógyszerrel kezelt gyerekek kezdtek 50%-kal valószínűbben antidepresszáns szereket szedni felnőtté válásuk előtt. 
 
A szóban forgó pszichiátriai serkentőszer hatóanyaga az amfetamin, ismertebb nevén a speed egy módosított változata, melyet a 60-as évek óta alkalmaznak a mentális egészségügyben. A gyermekek viselkedése bizonyosan megváltozik tőle, hiszen folyamatos droghatás alá kerül. 
 
Mi azt gondoljuk, egyetlen gyermek sem érdemel olyan sorsot, hogy fiatalkorának jelentős hányadát drog hatása alatt kelljen töltenie, kitéve magát a rövid- és hosszú távú káros hatásoknak, mindezt azért, mert különlegesnek született, vagy épp egy fel nem fedett testi vagy lelki probléma miatt produkál ADHD-ra jellemző tüneteket. 
 
Kép forrása: Adobe Stock