image from rawpixel id 7509 jpegEgy új tanulmányban a kutatók autista, ADHD-s és diagnózis nélküli (vagyis normálisan fejlődő) gyerekek fMRI agyi képalkotó vizsgálatainak adatait elemezték ki. [Az fMRI a funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat, ami az agy és a gerincvelő idegi aktivitását méri – a ford.]
Különösen a funkcionális kapcsolatokat vizsgálták, annak mértékét, hogy az agy egyes területei mennyire jól kommunikálnak egymással.
Úgy találták, hogy nincs agyi eltérés az egyes diagnózis-típusok között. A kutatók azt feltételezték, hogy a kognitív képességek, mint a figyelem, a memória, a tervezés és a problémamegoldás, összefüggésben lehetnek az agyi funkcionális kapcsolatokkal. Azonban ebben sem találtak agyi eltérést a különböző kognitív képességekkel rendelkező gyerekek között. Dina R. Dajani, a Miami Egyetem kutatója a következőt írta:
„Jelenlegi eredményeink megerősítik a szakirodalmak azon, egyre növekvő részét, amelyek azt mutatják, hogy a hagyományos diagnosztikai kategóriák nem határoznak meg neurobiológiailag elkülöníthető csoportokat.” [Vagyis a jelenleg alkalmazott, megfigyeléseken és véleményeken alapuló diagnózisok, melyek az agy eltérő fejlődését és működését feltételezik, nem támaszthatóak alá képalkotó eljárásokkal, mivel nem találtak különbséget az agyműködésükben. – a ford.]
A korábbi kutatások az agy funkcionális kapcsolatait illetően nem vezettek egyértelmű eredményre. Néhány tanulmány talált némi eltérést ezzel a biológiai vizsgálattal az ADHD-diagnózissal rendelkező és nem rendelkező gyermekek, illetve az autizmus diagnózisával rendelkező és nem rendelkező gyermekek között. A tanulmányok túlnyomó része azonban nem talált semmilyen agyi eltérést. Még a talált különbségek is származhattak hamis pozitív eredményekből, melyek megfertőzték a neurobiológia területét az elmúlt évek során.
Dajani és a többi kutató tisztázni akarta ezeket az ellentmondásos eredményeket, ezért jelen tanulmányuk során nagyobb célcsoportot és célzottabb módszertant alkalmaztak. 168 gyermek fMRI vizsgálati eredményeit tanulmányozták (8-13 évesekét) három csoportra osztva: ADHD-val diagnosztizált gyerekek, autizmussal diagnosztizált gyerekek, és diagnózis nélküli gyerekek (akikre „átlagosan fejlődőként” hivatkoztak a tanulmányban).
Néhány gyerek egyszerre volt autista és ADHD-s, ezért további elemzéseket végeztek el, hogy felmérjék, jelent-e különbséget mindkét diagnózis megléte.
A kutatók nem találtak különbséget a diagnosztikai csoportok között. Vagyis az „átlagosan fejlődő” gyermekek agyi aktivitása nem tért el azokétól, akiket ADHD-val vagy autizmussal diagnosztizáltak.
A kutatók ezután csoportokra osztották a gyerekeket kognitív képességeik alapján – függetlenül a diagnózisaiktól. Három csoportot alkottak: átlag feletti, átlagos és átlag alatti képességek. Majd összehasonlították a három csoport agyi funkcionális kapcsolatait.
A kutatók ezúttal sem találtak agyi aktivitásbeli eltérést a három csoport résztvevői között. Még az átlag feletti és az átlag alatti csoportok is hasonló agyi aktivitást mutattak.
A kutatók úgy érvelnek, hogy a korábbi agyi eltéréseket mutató eredmények „hamis pozitívak voltak a minták alacsony száma miatt”. Azt mondják, hogy a diagnosztikai osztályozó rendszer – legalábbis ami ezt a két diagnózist illeti – neurobiológiailag nem megalapozott, ahogyan a kognitív képességek alapján történő viselkedési osztályozásrendszer sem.
A végkövetkeztetés az, hogy az agytudomány nem tud különbséget tenni az ADHD-s, az autista és az átlagosan fejlődő gyerekek között, sem pedig a különböző szintű kognitív képességek között.

Az eredeti cikk: https://www.madinamerica.com/2019/04/no-brain-connectivity-differences-autism-adhd-typical-development/