Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Életeket tesznek tönkre a tabletták

ryan whitlow 535703 unsplash 1080A legtöbben úgy tekintenek rájuk, mint hatékony átmeneti megoldásra: segíthetnek elnyomni a fájdalmat, megkönnyíthetik az elalvást, enyhíthetik a lelki eredetű kínokat – gondolják az emberek. Azt azonban kevesebben tudják, hogy olyan csapdába ejthetnek minket, melyből szinte lehetetlen kijutni, számtalan ember élete futott zátonyra már emiatt.

A különféle tabletták, kapszulák és egyéb készítmények olyannyira életünk részévé váltak, hogy szinte alig akad élethelyzet, amire ne találnánk valamilyen kémiai megoldást a gyógyszertárakban. Hogy hogyan is működnek, milyen változásokat idéznek elő testünkben, szinte senki sem tudja, hiszen egy átlagember aligha tűnődne el ilyesmin – elvégre mobiltelefonjaink működését sem értjük, mégis hűségesen kiszolgálnak minket életünk minden percében. Ha ránk tör a fejfájás, reflexszerűen nyúlunk a fájdalomcsillapítóért. Egy kósza pillanatig sem morfondírozunk rajta, hogy vajon miért kezdett épp most hasogatni fejünk, lényeg, hogy a szertől hamarosan elmúlik. Ugyanezen mintázat szerint kezdtek beépülni mindennapjainkba a nyugtató és hangulatjavító szerek is, melyekről szintén nem nagyon tudjuk, milyen közvetlen hatást váltanak ki. Mivel orvos írja fel őket receptre, így szinte vakon bízunk benne, hogy különösebb kompromisszum nélkül segítenek enyhíteni mentális terheinken, amolyan lelki fájdalomcsillapítóként. De mi történik valójában, amikor valaki elkezd ilyen szereket szedni?

A pszichiátriai szerek – melyek közé a nyugtató, a hangulatjavító, és az antidepresszáns szerek is tartoznak – a központi idegrendszerre, vagyis az agyra fejtenek ki erőteljes hatásokat, befolyásolják a kémiai úton történő kommunikációt. Egyszerűbben fogalmazva ráerőszakolják az agyra, hogy egy bizonyos módon működjön, és hagyja figyelmen kívül az akár jelenleg is fennálló gondokat. Senkit nem ér meglepetésként, hogy egy hirtelen bekövetkezett veszteség, egy családi konfliktus, vagy épp egy pénzügyi válsághelyzet lelkileg is erőteljes megterheléssel jár. Annak az ára viszont, hogy az agy – ilyenkor nagyon is normális – kémiai reakcióinak megálljt parancsoljunk, jóval túlmutat a fájdalomcsillapítókén.

A pszichiátriai szerek hatóanyagai által kiváltott hatások dacára az idegrendszer mégis megpróbálja fenntartani az egyensúlyát, így egy bizonyos idő után az új „normális” működéshez már folyamatosan szüksége lesz ezekre a szerekre. Ez a folyamat okozza azt a jelenséget, hogy körülbelül minden második embernél, aki hosszabb ideig szed pszichiátriai tudatmódosító szereket, különösen súlyos függőség alakul ki. Ez azt is jelentheti, hogy ha néhány órával később veszi be a szokásos tablettát, egészen bénító tünetek törhetnek rá: szorongás, izzadás, remegés, zavartság, vagy akár szabályos pánikroham – ha pedig az emberek ilyesfajta tüneteket látnak valakin, bizony hajlamosak mentőt hívni. Nem okoz különösebb fejtörést kitalálni, hogy a mentősök egy ilyen állapotban lévő embert hová fognak elsőként szállítani: egyenesen a pszichiátriára. Ott pedig, miután felvették őt sürgősséggel az osztályra, csak a szerencséjén múlik, hogy elhiszik-e neki a történetét, vagy azon nyomban elkezdik a pszichotikus tünetekre megszokott kezelést – ami pedig további pszichiátriai szereket jelent, immár egy hivatalos diagnózis kíséretében.
Azt hihetnénk, hogy ezeket a szereket csak súlyos esetekben írják fel az embereknek, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy akár olyan hétköznapi dolgokra is rendszerint írnak róluk receptet, mint az alvási nehézségek, a testi fájdalmak, vagy egy elhúzódó betegségből adódó aggodalom.

Egy jogvédő szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért több olyan esettel is találkozott Magyarországon, amikor pszichiátriai szerek okozta elvonási tünetek juttattak valakit a pszichiátriára. Éppen a közelmúltban történt meg, hogy egy érettségi előtt álló fiatalember, aki nem tudta bevenni évek óta szedett tablettáit, az emiatt fellépő elvonási tünetek okán kénytelen volt felkeresni a közeli kórház sürgősségi osztályát. Bár a fiatalember felismerte a problémát, és jelezte is azt az őt vizsgáló orvosoknak, közben mégis olyan tüneteket produkált, melyek láttán indokoltnak látták őt – akarata ellenére – a pszichiátriai osztályra helyezni. Egyetlen szerencséje az volt, hogy egy utolsó hívást engedélyeztek a számára mielőtt elvették volna a telefonját, így jelezhette családjának hollétét, akik nem sokkal később ki is hozták őt a pszichiátriáról.

Belegondolni is szörnyű, hányan járhatnak ma is ebben a cipőben Magyarországon. Amellett, hogy ezek az esetek nagyon is indokolttá teszik a pszichiátriai szerek felírásának korlátozását, a legkézenfekvőbb megoldás kétségkívül az lenne, ha a betegek minden esetben valódi felvilágosítást kapnának a gyógyszeres kezelések veszélyeiről. Ha ténylegesen tudatában lennének a kezelés hosszú távú kimenetelének, csakis akkor hozhatnának felelős döntést jövőjüket illetően.

 

Halállal végződött a kényszerkezelés

flat.depression 2912404 1280Hat napon át kényszergyógyszerezték a férfit a pszichiátrián, melynek indokoltsága erősen kétséges volt. Kezelése a hetedik napon váratlan fordulatot vett egy új diagnózis kíséretében: hirtelen halál.

Egy hétfő délelőtt a férfi arra lett figyelmes, hogy mentősök és rendőrök gyülekeznek a háza előtt. Érte jöttek, hogy bevigyék őt a pszichiátriára. A férfi – nagyon is érthető módon – zaklatottá vált, eleinte nem akarta beengedni hívatlan vendégeit, de végül a karhatalom nyomására engednie kellett. Mivel esze ágában sem volt egyetérteni azzal, hogy őt a pszichiátriára vigyék, minden erejével ellenállt az intézkedéseknek, így a rendőrök megbilincselték, és erővel szállították el saját otthonából.
A kórházba érve zaklatottsága mit sem enyhült, tovább küzdött az ellen, hogy elvegyék a szabadságát, az ápolók lekötözték és leinjekciózták, sikeresen megtörve ezzel a férfi ellenállását. Hat napon át tartották a pszichiátriai osztályon, olyan tudatmódosító szereket adagolva neki, melyeket ismert testi betegségei miatt sosem kaphatott volna, és mivel a kezdetektől fogva pszichiátriai betegként kezelték, így sem EKG, sem laborvizsgálatot nem végeztek rajta a szerek beadása előtt. A hetedik napon kora reggel szobatársa a földön fekve talált rá, már nem lélegzett, ki tudja mióta. Röviddel a szobatárs jelzése után megpróbálták újraéleszteni a férfit, sikertelenül.

A férfi beutalásának körülményei szinte a múlt századot idézik: személyesen senki sem vizsgálta meg őt, mindössze a szomszédban lakó nő elmondása alapján írt sürgősségi beutalót a település háziorvosa – ennyi pont elég volt, hogy karhatalom segítségével, bilincsben vigyenek el egy embert saját otthonából. Az elhunyt férfi testvére keresett fel egy jogvédő szervezetet, akiknek elmondta: sohasem volt veszélyeztető sem magára, sem másokra nézve, egyáltalán nem érti, hogyan vihették őt karhatalommal a pszichiátriára. Az erőszakkal történő beszállításról a férfi testvérét nem is értesítették, a nő, miután nem találta a férfit sem otthon, sem máshol, betelefonált a kórházba. Ekkorra azonban a kórház dolgozója már csak halálhírét adhatta a nő tudtára, nem kis megrökönyödésére. A jogvédőkkel a nő azt is közölte, testvére már korábban is volt pszichiátrián, és az ott kapott szerektől látványosan leromlott az egészségi állapota.

Mind annak módja, ahogyan a férfit a pszichiátriára szállították, mind pedig a vizsgálatokat nélkülöző pszichiátriai szerekkel történő kezelése – mely jó eséllyel vezethetett a férfi halálához – olyan elrettentő képet fest korunk mentális egészségügyéről, melyet aligha feltételezne bárki is, hogy hazánkban valaha megtörténhet. Nem, amíg a hasonló esetek napvilágra nem kerülnek.

Nem maradnak büntetlenül a mentális egészségügy pénzügyi csalásai

cover face with palmsA teljes körű kivizsgálás érdekében a NEAK (korábban OEP) helyszíni ellenőrzést rendelt el azon a pszichiátriai szakambulancián, ahol korábban meg nem történt kezelések elszámlázását fedezte fel egy jogvédő szervezet.

A nő, aki korábban panasszal fordult az alapítványhoz, elmondta, hogy az ambuláns lapjain éveken át olyan kezeléseket látott felsorolva, melyekben ő emlékei szerint soha nem részesült. Tovább súlyosbítja a dolgot, hogy bizonyos vizsgálatokra elsődlegesen szükség lett volna, hogy szokásos havi pszichiátriai injekcióját – melyet a vizsgálatok hiánya ellenére ugyanúgy megkapott – beadhassák. Így azonban semmilyen érdemleges módon nem bizonyosodtak meg róla, hogy még mindig indokolt ennek a különösen erős pszichiátriai szert tartalmazó olajos oldatnak a beadása, mely egy hónapon át kering a nő ereiben, folyamatos bénító hatást gyakorolva az idegrendszerére.

Az alapítvány bejelentése nyomán a NEAK főosztályvezetője elrendelte, hogy helyszíni ellenőrzést tartsanak a szakambulancián, ahová a nő kontrollvizsgálatokra járt. Miután gondosan feltárták az összes jelentőséggel bíró körülményt, haladéktalanul meg is tették a szükséges intézkedéseket. Az ilyen esetekben kirótt büntetés szokásosan a hamisan kiszámlázott összegek másfélszeresének visszavonása.

Ugyan maga a pénzügyi csalás ténye is jócskán okot adhat a felháborodásra, elvégre a jelen körülményeket figyelembe véve egészségügyünk költségvetésébe aligha fér bele bármiféle túlszámlázás, sokkal inkább figyelmet igényelne a folyamatos pénzügyi visszaélések lehetőségének kezelése. Vannak ugyanis olyan havonta elszámolható "vizsgálati formák", melyeket még maga a beteg sem tud értelmezni – főként úgy nem, ha valójában sohasem vett még részt hasonló vizsgálaton. Ilyen például ez is:

„Az ép és a károsodott funkciók struktúrájának [neuropszichológiai] feltérképezése, ezek kölcsönhatásának elemzése, szubsztitúciós és reorganizációs lehetőségek feltárása és megtervezése.”

Mivel szakmailag akár indokoltnak is tűnhet egy ilyen vizsgálat - hiszen talán még maguk a pszichiáterek sem értik, mit is takar a fenti mondat -, így rendszeres ellenőrzések hiányában mindennaposak lehetnek a hasonló túlszámlázások. Tekintetbe véve, hogy a pszichiátriai betegek gyakran évtizedeken át járnak folyamatos kontrollkezelésekre, melyek a nagyon nehezen körülhatárolható (és tényleges fizikai vizsgálatokkal kimutathatatlan) mentális tünetek elnyomására irányulnak, kérdéses, hogy ez a tendencia valaha is csökkenni fog-e.

Valódi és végleges megoldást az jelentene, ha a mentális egészségügyben, ahogyan a gyógyító tevékenységek különféle területein, ténylegesen kimutatható betegségek okait kutatnák és gyógyítanák meg.

Ennyi év után még ma is elektrosokkolnak embereket

A legtöbben úgy hiszik, mai modern társadalmunkban már régen nem használják az elektrosokknak nevezett pszichiátriai kezelést. Valószínűleg ez azért van, mert már maga az elektrosokk gondolata is annyira gyűlöletes, hogy az emberek egyszerűen képtelenek elhinni annak tényét, hogy még ma is alkalmazhatják. Az elektrosokk – vagy ahogy ma nevezik: elektrokonvulzív terápia (ECT) – gyakorlatilag az egyik legbrutálisabb „kezelés”, amit valaha egyéneken alkalmaztak mentális egészségügyi ellátás címén. Mégis, manapság mintegy 1,4 millió emberen használják világszerte minden évben, melybe beletartoznak gyermekek és terhes kismamák is.

shock doc 1080x680

Míg a pszichiáterek megpróbálják velünk elhitetni, hogy a modern elektrosokk kevésbé brutális, mint annak idején (melyet élethűen mutattak be a Száll a kakukk fészkére című filmben), amikor a betegek még csonttöréseket szenvedtek a heves izomrángások miatt, a ma alkalmazott ECT feszültsége és áramerőssége jóval magasabb, mint a kezdetekkor.Az ECT eljárása során akár 460 volt feszültségű áramot is átvezethetnek az ember agyán, hogy epilepsziás nagyrohamot váltsanak ki vele, egy olyan típusú görcsrohamot, amely eszméletvesztést és nagyon erős izomrángásokat okoz – ezen tüneteket pedig altató és izomrelaxáns (izomlazító) szerekkel fedik el. Az egyesült államokbeli FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság) egyetlenegyszer sem kért az ECT biztonságosságát vagy hatásosságát igazoló klinikai tanulmányokat, annak ellenére, hogy már több mint 80 éve használatban van.

Az egyetlen oka annak, hogy a betegek nem szenvednek súlyos csonttöréseket, az eljárás előtt történő izomrelaxánsok adagolása. Az izomrelaxánsok miatt az eljárás kevésbé brutálisnak tűnhet, de valójában nem az. A leggyakrabban alkalmazott izomrelaxánsok mellékhatásai között szerepel a szívroham, légzőszervi bénulás és a potenciálisan életveszélyes allergiás reakciók. Mivel az alkalmazott izomrelaxáns, a szukcinilkolin a szívet kivéve minden más izmot megbénít a testben, így az eljárás alatt lélegeztetőgépnek kell életben tartania a beteg testét. Ennek ellenére a fogak és a nyelv sérüléseit megakadályozó felszerelés használata továbbra is szükséges.

Egy 2017-ben levezetett kutatás elhanyagolható vagy egyáltalán semmilyen bizonyítékot nem talált arra, hogy az ECT hatásosabb lenne, mint a placebo, sem a depresszió, sem pedig az öngyilkosság megelőzésének esetében. Dr John Read és Chelsea Arnold átnézte a 2010 előtti 70 év során született tanulmányokat, melyek közül mindössze négyet találtak, amelyek hosszú távon vizsgálták az ECT hatásait. A négyből egyik sem támasztotta alá a placebóval szembeni hatásosságát. Ezzel szemben, a memória és a szellemi képességek ECT-kezelést követő jelentős romlásáról számoltak be azok a tanulmányok, melyek a felhasználók tapasztalatait vizsgálták. Úgy találták, hogy a résztvevők 51-79%-ánál memóriavesztés tünetei jelentkeztek. A memóriakárosodásokat gyakran jelölték meg „hosszan tartó vagy maradandó”-ként, függően az alkalmazott kezelések számától és az elektródák elhelyezésétől.

Később a kutatók a 2010-től 2016-ig született tanulmányokat is átvizsgálták, melyek közül mindössze egyetlenegy irányult az eljárás hatásosságának felmérésére, azonban még ez az egy sem tudott eredményt felmutatni. „Annak folyamatos kudarca, hogy bármilyen bizonyítékot felmutassanak, sokkal kevésbé volna aggasztó, ha nem állna rendelkezésünkre hatalmas mennyiségű bizonyíték a betegek jelentős részét érintő hosszútávú memóriavesztésről” – írták a kutatók.

Kutatásuk eredményeit a szerzők így összegezték: „Még mindig nincs semmilyen bizonyíték, hogy az ECT hatékonyabb lenne a placebónál a depresszió kezelésében vagy az öngyilkosság megelőzésében.” „Mivel a maradandó memóriakárosodás magas kockázatát bőven alátámasztják dokumentumok, az ECT előnyeinek és hátrányainak aránya annyira gyenge, hogy sem tudományosan, sem pedig etikailag nem igazolható a használata.” „Azon egyre csökkenő számú pszichiáterek, akik továbbra is használják ezt az idejétmúlt, hatástalan és veszélyes eljárást, egyszerűen nem fogadják el a klinikai munkájuk bizonyíték-alapú megközelítését.”

Dr. Gazdag Gábor magyar pszichiáter 2004-es értekezése szerint az áram dózisának csökkentése és az elektródák bizonyos elhelyezési formái kevesebb memóriakárosodással járnak, ám ezzel a hatásosság mértéke is csökken. Az e mögött álló, soha ki nem mondott gondolat tehát ez lenne: minél nagyobb agykárosodást sikerül elérni, annál hatásosabbnak tekintik a „kezelést”. Végül is találhatunk ebben némi logikát: ha a beteg nem emlékszik saját életére, akkor a gondjaira sem fog. Az ezzel együtt járó teljesen új keletű problémák, ideértve a memória károsodásából adódó jelentős intelligencia-csökkenést a szakemberek nézőpontjából nyilvánvalóan egyfajta járulékos veszteségnek tekinthetőek.

Gazdag egy korábbi interjúban elmondta: Magyarországon egyre kevesebbszer alkalmazzák az ECT-t, mivel jóval költségesebb a gyógyszeres kezeléseknél. Egy szabványos készülék ára 5-10 millió forint között van, és mivel egy aneszteziológusnak az egész eljárás alatt monitoroznia kell az életfunkciókat, így további műszerekre is szükség van.

Annak ellenére, hogy egyetlen valamirevaló tanulmány sem erősítette meg az ECT hatásosságát az elmúlt 80 évben, ezzel szemben egyértelmű bizonyítékok vannak az általa okozott memóriavesztésre és agykárosodásra, az elektrosokk-kezelést mégis mind a mai napig alkalmazzák Magyarországon, budapesti és vidéki intézményekben is.

Durva elváltozást okozott egy gyakran használt pszichiátriai szer

guy 2617866 1280Súlyos összeget kell kifizetnie egy gyógyszergyártó cégnek, mivel az általuk gyártott pszichiátriai szer hatására egy fiatal férfinak női mellei nőttek. Bár hasonló eset jó néhányszor előfordult már a múltban, a gyógyszerbirodalomnak mégis megéri, hogy az egészségre potenciálisan veszélyes termékeivel továbbra is ellássa a világot.

A Johnson & Johnson elleni per eredményeképpen a mamutvállalatnak összesen nyolcmilliárd dollárt kell kifizetnie, hasonló esetek pedig a múltban is történtek már. A fiatal férfinél a szer hatására egy gynecomastia nevű gyógyíthatatlan redellenesség alakult ki, ami azt jelenti, hogy mellkasán női mellszövet fejlődött ki, melyet csak műtéti úton lehet eltávolítani.

A risperidone nevű hatóanyag egy úgynevezett antipszichotikum (pszichotikus állapotokra előírt szer), melyet a pszichiáterek számtalan, az előírástól eltérő esetben is felírnak gyanútlan pácienseiknek, akiket csak részben vagy egyáltalán nem tájékoztatnak a szer veszélyeiről. Rámutatva a nagyságrendekre: Magyarországon a tavalyi évben 1,7 milliárd forint értékben adtak el risperidone tartalmú pszichiátriai szereket, ami körülbelül 13500 ember napi adagját fedezi az év minden napjára.

Szó sincs róla, hogy a gyógyszergyártó cég, vagy a pszichiáter, aki a recepteket írja, ne lenne tudatában a szer nem kívánt hatásainak, elvégre már 1993 óta forgalomban van. A helyzet sokkal inkább az, hogy a cég számára egy-egy elveszített per mindössze járulékos veszteséget jelent ahhoz képest, hogy milyen meghökkentő bevételeket generálnak az általuk forgalmazott pszichiátriai szerekkel minden egyes évben. Ami pedig a pszichiátereket illeti, egy jogvédő szervezet megfigyelése szerint a legritkább esetben veszik tekintetbe, hogy az általuk felírt szer milyen maradandó elváltozásokat okozhat a beteg testében.

Azt állítani, hogy a fiatalemberrel történt eset csupán egy ritka mellékhatás következménye, roppant módon alulértékeli a valós helyzetet. A szerek közvetlen és egyértelmű hatása ugyanis az, hogy az erőteljesen befolyásolják agy és a test kémiai folyamatait, melynek nyilvánvalóan lesznek következményei is.

Forrás:https://www.bbc.com/news/business-49982237?

A lelki egészség világnapján

410416 PD37GK 117 freepikOktóber 10-én, a lelki egészség világnapján újra nagyobb figyelem kerül a mentális egészség fontosságára. A világnap egyben arra is emlékeztet, hogy a mentális egészség „hivatalos” képviselője, a pszichiátria mennyire nem képes a lelki egészség megőrzésére vagy helyreállítására. Miközben a pszichiátriai szerek forgalma emelkedik, a mentális nehézségekkel diagnosztizált emberek száma szintén nem a kedvező irányba tart.

Senki nem vitathatja a társadalom és az emberek lelki egészségének fontosságát – talán ezért is olyan tragikus, hogy a mentális egészségügy jelenleg olyan kezekben van, amelyek nem képesek a mentális egészség megteremtésére. A pszichiátria régóta a terület szakértőjének hangoztatja magát, miközben vezető pszichiáterek nyilatkoznak a mentális betegségek szinte „járványszerű terjedéséről” és az ezek megfékezéséhez szükséges pénzek és eszközök mielőbbi biztosításának fontosságáról. „A pszichiátriai betegségek egyre gyakoribbá válnak, a 21. század a pszichiátriai betegségek évszázada lesz” – ilyen és hasonló riasztó nyilatkozatok jelennek meg a médiában, az ijesztő adatok pedig rendszerint arra sarkallják a kormányokat és a döntéshozókat, hogy mielőbb biztosítsák a pszichiáterek által kért erőforrásokat.

Pedig nem nehéz látni, hogy a pszichiátriai kezelések és programok nem a mentális egészség felé vezető utat jelentik – sőt, sokszor tragédiába torkollnak.

Igen éles kontrasztot láthatunk, ha példának okáért megnézzük az antidepresszánsok eladási mutatóit az elmúlt 10 évre visszamenőleg, szembeállítva a WHO állásfoglalásával, miszerint a depresszió a munkaképtelenség vezető oka az egész világon. Magyarországon az említett időszakban az antidepresszánsok forgalma 26 ezer ápolási napnak megfelelő mennyiséggel emelkedett, amely 27%-os emelkedést és becsülhetően több mint 100 ezer új, antidepresszánst szedő beteget jelent. Szintén nem elhanyagolható adat, hogy csak az antidepresszánsok a tavalyi évben meghaladták a 8 milliárd forintnak megfelelő bevételt, a pszichiátriai szerek pedig összességében megközelítették a 40 milliárdot. Az előbb bemutatott tendencia a világ többi részén is egyértelműen megfigyelhető, ezzel szemben sehol sem látni olyan mutatókat, melyek a depressziós betegek számának csökkenését bizonygatnák. Ebből is látszik, hogy aligha tekinthetőek a pszichiátriai szerek hatékony kezelésnek.

A mentális zavarok kezelésére szorgalmazott pszichiátriai megoldások döntő többségben nem állnak másból, mint tudatmódosító szerek alkalmazásából. Ezek elnyomják ugyan az egyén vagy a környezete számára kellemetlen mentális tüneteket, ám ennek szinte semmi köze nincs ahhoz a mentális egészséghez, amiről ez a világnap szól. A mentális egészségügyi kezeléseket annak alapján szükséges megítélni, hogy milyen mértékben javítják és erősítik az egyént, felelősségérzetét és mentális jóllétét. Mindehhez napjaink gyógyszerközpontú pszichiátriai kezeléseinek semmi köze. Akármennyire is fontos a társadalom és a benne élő egyének mentális egészsége, úgy tűnik, hogy a mai pszichiátriai programokkal, módszerekkel ez nem megvalósítható. Olyan programoknak kellene támogatást nyújtani, amelyek valóban az emberek lelki egészségét szolgálják.

 

Fotó: Designed by Freepik