Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Kétszer annyian halnak meg ettől a pszichiátriai szertől

elderly taking red pillFegyelmezőeszközként használt pszichiátriai szerek és megrövidített életek: a kórházakban és idősek otthonaiban meglepően gyakran választják ezeket a szereket valódi gondozás helyett. Éppen a napokban került nyilvánosságra egy szívszorító történet, ahol hasonlóképpen bántak el egy idős hölggyel.

A WHO jelentéséből már korábban kiderült, hogy a pszichiátriai betegek akár húsz évvel rövidebb ideig élnek, köszönhetően a nekik felírt pszichiátriai szerek káros hatásainak. Az igazság azonban az, hogy ez a hatás közel sem csak a pszichiátriai betegeket érinti. A pszichotikus állapotokra alkalmazott idegbénító szereket, az antipszichotikumokat igen széles körben alkalmazzák a nem pszichiátriai betegek körében is – például az idősek otthonaiban lakóknál, ha túl mozgékonyak, vagy egyéb okokból kifolyólag okoznak nehézséget az intézmény dolgozóinak.

Éppen a napokban látott napvilágot egy cikk a Magyar Hírlapban, melyben egy, a Pesti úti Idősek Otthonában elhunyt idős hölgy fia számolt be ugyanerről a helyzetről. Édesanyját – bár ő határozottan kérte, hogy ne tegyék – mégis pszichiátriai szerekkel tömték. A férfi egy másik lapnak tett nyilatkozata szerint édesanyjának azért adták a rengeteg tudatmódosító szert, hogy ne kelljen törődni vele. Az otthonban azt állították róla, hogy demenciában és érelmeszesedésben szenvedett, fia szerint azonban egyik sem volt igaz.

„Ezzel a mesével próbálták alátámasztani, hogy miért kapta azt a rengeteg nyugtatót, amitől folyamatosan kába volt.”
„Biztosan tudom, hogy az édesanyámnak nem volt ezekre szüksége! A zárójelentés szerint anyám idegrendszere ép volt, neurológiai eltérést sem tapasztaltak a kórházban, ez alátámasztja, hogy nem voltak pszichés betegségei. Az egyetlen ok, amiért ezeket kaphatta, hogy ne kérjen és ne tegyen szóvá semmit, magyarán, ne kelljen vele törődni.”



Az időseket tizedelő tabletták

Számos tanulmány felmérte már az antipszichotikumok hatását a nem pszichiátriai betegek halálozási arányára nézve. Ilyenek az idősek, a demens betegek, a Parkinson-kórban szenvedők, a krónikus tüdőbetegek, az általános kórházi páciensek, a serdülők és a gyermekek. Nagy általánosságban a kutatók jelentései arról tanúskodnak, hogy az antipszichotikus szerek növelik a halálozási arányt.
Íme egy összefoglaló a tanulmányok legfontosabb eredményeiről:

  • Egy 2018-ban készült meta-analízis (korábbi kutatások eredményeit kiértékelő elemzés) szerint az antipszichotikumok megkétszerezik a halálozási arányt a demenciával diagnosztizált betegek között. „Újabb keletű tanulmányok több országból is megerősítették, hogy antipszichotikus szereket nem szabadna felírni demens betegek részére, mivel jelentősen megnövelik a rohamok és a bármilyen okból adódó halálozás kockázatát.” – írták a szerzők.

  • Egy 2016-ban készült, 15 000 Parkinson-kórral kezelt háborús veteránt vizsgáló tanulmány szerint azok között, akiket antipszichotikumokkal kezeltek, 2,35-ször nagyobb volt a hat hónapon belüli halálozási arány.
  • Egy 2009-es tanulmányban, amelyben 27 500 Medicaid (az alacsony keresettel rendelkezők számára fenntartott egészségbiztosítási program az USA-ban) résztvevőt vizsgáltak, azt találták, hogy a nem-pszichiátriai betegek, akiket antipszichotikumokkal kezeltek, kétszer olyan gyakran haltak meg szívbetegségben, mint a szereket nem használó résztvevők.
  • Egy 2019-ben készült tanulmány 190 000 gyermeket és serdülőt követett nyomon 5-24 éves korig. Az eredmények alapján a bármilyen okból származó halálozás mértéke közel kétszerese azok körében, akiket antipszichotikumokkal kezeltek.

Egy 2018-ban készült vizsgálatban ausztrál kutatók összefoglalták a fentieket: az antipszichotikumok növelik a halálozási mutatókat minden betegcsoportban. A vizsgálatban az alábbi hét pontot fogalmazták meg:

1) A bármilyen okból származó halálozás viszonylagos kockázata közel kétszeresére nő az antipszichotikumokat szedő betegeknél.
2) A megemelkedett halálozási kockázat a kezelés első 180 napjában a legmagasabb.
3) A halálozás kockázatának mértéke a dózis nagyságától függ, és a dózis emelésével növekszik.
4) Kevés különbség van a tipikus (régebbi típusú) és az atipikus (újabb típusú) antipszichotikumok között a kockázatokat tekintve.
5) A halálozás kockázatának mértéke jelentős, és hasonlóan magas minden használó esetében, ideértve a demens és a nem demens betegeket is.
6) Az antipszichotikumok felírásának és használatának jelenlegi gyakorlatát jobban kellene korlátozni, és szigorúbban kellene felügyelnie az egészségügyi hatóságoknak.
7) Erősen bátorítani kellene az orvosokat arra, hogy ne írjanak fel antipszichotikumokat, és néhányat, mint például a haloperidolt, a korlátozott gyógyszerek közé kellene sorolni, és neurotoxikus (idegméreg) szerként kellene kezelni.


A haloperidol nevű antipszichotikus szert, amelyet a fenti tanulmányban idegméregként jelöltek meg, és amely 1967 óta van forgalomban, nem mellesleghazánkban is aktívan alkalmazzák. Márciusban, vagyis egyetlen hónap alatt, nem kevesebb mint 10 millió forint forgalmat generált a gyógyszeriparnak. (Forrás: NEAK)

Kétségkívül indokolt volna végre felülvizsgálni ezeknek a szereknek az alkalmazási területeit: fegyelmezőeszközként történő használatuk aligha tekinthető orvosilag indokoltnak. A károk, amiket okozni képesek, ezzel szemben jócskán túlmutatnak azokon az „előnyökön”, melyek egyáltalán szóba kerülhetnek.

Új fejlemények a zárt osztályon meghalt fiatalember ügyében

showerVizes padló és pszichiátriai szerek okozhatták a halálát annak a fiatalembernek, akit tavaly december végén vesztette életét egy budapesti kórházban. 
 
A fiatalembert decemberben agresszív viselkedés miatt szállították a Péterfy Kórház pszichiátriájára. Kilenc napot töltött a zárt osztályon, majd az utolsó nap reggelén besétált a férfi zuhanyzóba, ahonnan már nem jutott ki élve. A médiában is nagy port kavart esetben ez idáig nem született helytálló magyarázat a történtekre, egy jogvédő szervezet azonban alaposabban utánanézett az incidens körülményeinek.
 
A fiatalember agresszivitása sokat javult a bent tartózkodása alatt, ami nem is csoda, ha számításba vesszük azt a négy igen erős pszichiátriai szert, amit a zárt osztályon kezelés gyanánt kapott. Ezen szerek közös jellemzője, hogy szédülést, járászavart és hirtelen szívhalált okozhatnak, együttes alkalmazásuk pedig kerülendő. 
A biztonsági kamera felvételeit visszanézve megállapították, hogy a fiatalember – aki a bekerülése napjáig aktív sportoló volt – erősen bizonytalan járással közelítette meg a férfi zuhanyzót. A reggeli vizit alatt nem találták őt a helyén, ezért egy ápoló benézett a férfi zuhanyzóba, ahol már eszméletlen állapotban talált rá.
 
A haláleset okán összehívott szemlebizottság a helyszínt átvizsgálva megállapította, hogy a zuhanyzóban eresztett a csap, emiatt a padló folyamatosan vizes volt. A végzetes napon tehát a fiatalember számára minden körülmény adott volt, hogy a baleset bekövetkezhessen: súlyosan leszedált állapotban, tudatmódosító szerek kölcsönhatásainak befolyása alatt közelítette meg a vizes padlójú zuhanyzót, ahol ráadásul nem volt rajta kívül senki más.
 
Az osztályos orvos elmondása szerint ráadásul a szóban forgó csap már egy hete csöpögött, melyet egészen a kérdéses napig nem javíttattak meg. 
Hogy hogyan tűnhetett indokoltnak ilyen mennyiségű pszichiátriai szer alkalmazása mindössze kilenc nap leforgása alatt, arra aligha találnánk elfogadható magyarázatot. Az azonban joggal feltételezhető, hogy ezek nélkül a fiatalember nem egy pszichiátria zuhanyzójában lelte volna halálát, hanem ma is élhetne, talán a hazánkat képviselő sportolók egyikévé válhatott volna.
 
Az alapítvány reméli, hogy a folyamatban lévő kivizsgálások eredményeképpen felelősségre vonják azokat, akik e tragikus eset létrejöttét elősegítették.
 

A koronavírus teszi etikussá a mentális egészségügyet

brain scansA pszichiátriákon már csak testi kivizsgálás után vesznek fel új betegeket, derült ki az EMMI által kiadott új pszichiátriai eljárásrendből. Ha mindig ilyen módon működne a pszichiátria, sokkal kevesebb félrekezelésből adódó sérelem keletkezne a területen.

Általános jelenség a mentális egészségügyben, hogy ha egy személy mentális tüneteket produkál, és nincs egyértelmű jele, hogy azokat egy testi állapot okozná, a diagnózis egy pszichiátriai rendellenesség lesz – annak ellenére, hogy ismert tény: számos testi baj válthat ki olyan tüneteket, mintha az "mentális zavar" volna. Bár ahogy a jelenleg érvénybe léptetett eljárásrendből is kiderül, nagyon is szükséges volna kiszűrni a háttérben meghúzódó testi problémát a pszichiátriai kezelés megkezdése előtt, ez jellemző módon idáig nemigen képezte részét a betegfelvételnek.

Méltatlan helyzetbe került betegek

Konkrét esetek szolgálnak bizonyságul arra, mit okozhat, ha vizsgálatok nélkül zárják ki a testi tényezőket, és kezdik meg az erős tudatmódosító szerekkel történő kezelést. Az alábbi történet csak egy azok közül, melyekkel az alapítvány az elmúlt évek során találkozott:

Egy férfi korábban azért kereste fel a pszichiátriát, mert állandó fejfájások gyötörték, melyek mellett később zavartság is jelentkezett. A pszichiátrián figyelmen kívül hagyva a tünetek lehetséges kiváltó okát, megkezdték a tudatmódosító szeres kezelést, amitől a férfi gyakorlatilag magatehetetlenné vált, bepelenkázott fekvő betegként töltötte a következő három hetet. Felesége vitette át egy másik kórházba, mellyel az életét mentette meg: ott már elvégeztek rajta egy MRI-vizsgálatot, ami fény derített egy kiterjedt agydaganatra – eddigi tüneteinek valódi kiváltó okára.

Az ehhez hasonló esetek egy mintázatra világítanak rá, mely alapján a pszichiátriai ellátórendszer kétségtelenül alkalmas volt hasonló szituációk kitermelésére, akár nap mint nap.

Hol került homokszem a gépezetbe?

E kérdés megválaszolásához nem szükséges túlzottan mélyre ásnunk, hiszen maga a betegfelvételi folyamat szolgál rá magyarázatul. Nevezetesen ahhoz, hogy mentális zavart állapítsanak meg valakinél, nem szükséges testi vizsgálat, hiszen a pszichiátriai diagnózisokat nem műszerekkel vagy laboreredmények alapján állapítják meg. Csupán tünetek alapján teszik azt, így az esetleges testi kiváltó okok észrevétlenül átcsúszhatnak a rostán.

Mindezt pedig csak súlyosbítja az a tényező, melyre a WHO is felhívta a figyelmet egy 2015-ben kiadott jelentésében: a pszichiátriai kezelteket az ellátórendszer is gyakran hátrányosan különbözteti meg.


„Példának okáért, a súlyos mentális zavarokkal küzdő emberek gyakran részesülnek alacsony minőségű fizikai ellátásban, […] a betegségmegelőzéstől a beavatkozásokig. Mikor a súlyos mentális zavaros személyek kórházi ellátásban részesülnek, az gyakorta végződik rossz kimenetellel. Az ellátó személyzet negatívan állhat hozzá a súlyos mentális zavarokkal küzdőkhöz, vagy hiányozhat a megfelelő képzettség az ellátásukhoz.”


Ha tehát egy személy fizikai betegség okán produkál mentális tüneteket, a korábbi eljárásmód szerinti kezelés akár azonnal borítékolható módon jelentett számára közvetlen életveszélyt.

Krízis kellett a változtatáshoz

Határozottan aggasztó a tény, hogy az eredeti eljárásrend szerint egy testi betegségtől szenvedő személy éppen az egészségügyi ellátórendszer közepén kerülhetett életveszélybe, ha tünetei alapján pszichiátriai szerekkel történő kezelésnek vetették alá, figyelmen kívül hagyva a fizikai kiváltó okokat. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány arra hívja fel a figyelmet, hogy a vírusveszély elhárultával továbbra is kiemelten indokolt volna fenntartani azt az eljárásmódot, hogy pszichiátriai osztályra csakis testi kivizsgálás után vegyenek fel betegeket.

Tovább küzd a maradandóan károsodott férfi

 man 2734073 1920A bajai családapa 2016-ban lett lítiummérgezés áldozata. A lítiumot feszültségre és alvászavarra írták fel neki, ám a szer ellenőrizetlenül addig halmozódott fel a testében, amíg a férfi súlyos beszédkárosodása maradandó lett. Az első rendőrségi vizsgálat eredménytelenül zárult, ám egy friss toxikológiai szakvélemény megállapította a kezelő pszichiáter mulasztását. A férfi és családja most újabb jogi csatát indít.

A lítiumtartalmú pszichiátriai szert még 2013-ban írták fel a férfinak a bajai kórházban. Mivel a lítium elemi állapotában egy fém, amely idővel képes felhalmozódni a szervezetben, így annak szintjét az előírás szerint folyamatosan ellenőrizni kell a páciens vérében. E szerint fél év szedés után legalább háromhavonta kellett volna a lítium szintjét vizsgálni a vérszérumban, mégis eltelt 14 hónap anélkül, hogy egyetlen ilyen vizsgálatra sor került volna. Így történhetett meg, hogy a férfi vérében a – mellesleg mobiltelefonok akkumulátorában is használt – fém végül a megengedett érték háromszorosát is elérte.

A férfi munkája részeként rendszeresen járt külföldre vásárolni, és a kezelés alatt teljesen megváltozott: például vezetés közben nem figyelte a közlekedési táblákat, fogalma sem volt, induláskor mennyi üzemanyag van az autóban, vagy hogy mennyi pénz van nála.

2016 júniusában már olyan rossz állapotban volt, hogy ismét pszichiáterhez került, aki újabb két pszichiátriai szert írt fel neki. Miután ezeket szedni kezdte, rémálmok, alvajárás, térbeli és időbeli dezorientáció jelentek meg viselkedésében. Így aztán újra befektették a pszichiátriára, ahol visszaállították a lítium-terápiát.

Néhány hónap elteltével a férfi állapota rohamosan romlani kezdett: éjjel már nem tudott aludni, szaladgált, dobálta magát az ágyon, izomrángásai és remegése egyre erősebbé váltak. A felesége szállíttatta a kórházba, ahol a vérvételt követően kiderült: a férfi lítiumszintje már meghaladta a megengedett érték háromszorosát. Csupán ezután kezdték meg a lítiummérgezés kezelését. A férfinak ekkor már nyelési nehézségei voltak, a feleségének nem tudott válaszolni; a kórházban öntudatlanul, bepelenkázva és kikötözve feküdt.

A pszichiátriáról az intenzívre került, ahol gerinccsapolást végeztek rajta. Egyéb kiegészítő terápiáknak köszönhetően állapota lassacskán javulni kezdett. Miután állapota stabilizálódott, rehabilitációs kezelésekben vett részt, hogy ellensúlyozni próbálják a pszichiátriai szer okozta mérgezés káros hatásait. Gyógytornász segítségével lassan ismét lábra tudott állni, és a négy végtagra kiterjedő bizonytalan mozgása és egyensúlyzavara fokozatosan javult, de teljesen nem múlt el. Viszont súlyos beszédkárosodása úgy tűnik, maradandóvá vált.

Bár a korábban elindított rendőrségi nyomozás eredménytelenül zárult, a család nem adta fel a harcot. A napokban elkészült toxikológiai szakvélemény újfent megállapította, hogy a férfi – bár elméletileg folyamatos orvosi felügyelet alatt állt – mégis lítiummérgezés áldozata lett. A szekértő megállapította, hogy más, egy időben szedett gyógyszerek (melyekről a pszichiáter is tudott) hatására nem tudták a férfi veséi megfelelően kiválasztani a lítiumot, így érhetett el mérgező szintet a vérében.

A család egy jogvédő szervezet segítségével most új kivizsgálást indítványozott a férfit kezelő pszichiáter ellen.

Mégsem volt jogos a kismama kényszerkezelése

Igazat adott a bíróság annak az édesanyának, akit akarata ellenére zártak a pszichiátriai osztályra. Az anya magánéleti problémák miatt fordult pszichiáterhez, ám a kórházban szinte azonnal elvették tőle gyermekét, és a nőt veszélyeztető állapotra hivatkozva leinjekciózták. A másodfokú bíróság úgy találta: nem volt alapja a kényszer alkalmazásának, a nőt fölöslegesen fosztották meg szabadságától.

woman covering her face 1080819 freepikAz Angliában élő, középkorú édesanyának tavaly romlott meg a viszonya a párjával, olyannyira, hogy kapcsolatuk meg is szakadt. A nő ezután egyéves kisfiával hazautazott Magyarországra a családjához, ám párkapcsolati problémája erősen rányomta bélyegét lelkiállapotára: viselkedése zaklatottá vált. Ekkor testvére tanácsára pszichiáter segítségét kérték, aki írt is neki egy beutalót egy úgynevezett baba-mama programba, ahol lehetősége nyílt volna nap mint nap látni gyermekét. A kórházban azonban, állítása szerint, rögtön a betegfelvételt követően szinte azonnal elvették tőle a kisfiút, mondván, hogy a nő veszélyeztető magatartást tanúsít, és kényszerkezelésre lesz szüksége - mindezt úgy, hogy az egészségügyi törvény szerint csak akkor lehet valakit a pszichiátriára kényszeríteni, ha közvetlenül és súlyosan ön- vagy közveszélyes, amire pedig a nő esetében semmiféle bizonyíték nem volt. A kisfiú hiába sírt, édesanyját már nem engedték a közelébe, ehelyett, a nő elmondása szerint, négy ápoló az ágyához kísérte, és nyugtató injekciót adtak be neki. Hogy mire alapozták a nő veszélyeztető magatartását, valójában egyetlen dokumentumból sem derül ki – és a probléma éppen itt mutatkozik meg. Veszélyeztetőnek tekintik azt, akit a jelen lévő pszichiáter annak nevez. Mivel ez idáig nem kellett soha megindokolnia döntését, így erre még csak kísérletet sem tett.

Három nappal ezután került sor az ún. bírói szemlére, amely azt hivatott eldönteni, jogszerű-e a pszichiátriai kényszerkezelés. Az ott hozott "szakértői vélemény" jóváhagyta a kényszerítést, pusztán ezzel az indokkal: „a kérelmezett nyugtalan, felgyorsult, paranoid tartalmak kerülnek nála felszínre aktuális (reális) élethelyzeti problémákkal, bizonytalanság, lakhatás, kapcsolatok krízise témában”. Az anyukának egy egész hónapot kellett a pszichiátrián töltenie, ez idő alatt pedig mindössze egyszer sikerült találkoznia gyermekével. Eközben pedig olyan tudatmódosító szereket kapott, amelyek miatt nem is szoptathatta volna kisfiát.

A nő mélységesen megalázónak és igazságtalannak érezte a vele történteket, ezért fellebbezést nyújtott be a helyi törvényszéken, mint másodfokú bíróságon, a bírói szemle korábbi döntése ellen. Ez nem is bizonyult hiábavalónak. A törvényszék nem találta elégségesnek azt az indoklást, amely alapján egy hónapra megfosztották őt a szabadságától. Indoklásában a törvényszék kifejtette:

„A veszélyeztető magatartás megvalósulásának ténybeli megalapozását azonban sem a kérelem, sem a szakértői vélemény, sem a bíróság végzése nem tartalmazza. Önmagában az, hogy a kérelmezett szorong, nyugtalan, ellenséges, feszült, nem elégséges ahhoz, hogy a veszélyeztető magatartás törvényben meghatározott feltételeinek fennállása megállapítható legyen. A veszélyeztető magatartás megvalósulásának ténybeli megalapozása hiányzik, és ilyen következtetés a kérelmezett meghallgatásából sem vonható le okszerűen és közvetlenül.”

A törvényszék megállapítása élesen ráirányítja a figyelmet döntésének kiemelt fontosságára: „A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a kötelező pszichiátriai gyógykezelés elrendelése a polgári ügyekben eljáró bíróság egyik legsúlyosabb, személyi szabadságot korlátozó intézkedése.” Ennél kifejezőbben nem is fogalmazhattak volna, hiszen az egészségügy egyetlen más területén sem fordulhat elő, hogy az érintettet akarata ellenére ragadják ki mindennapi életéből és zárják be bizonytalan időre. Ilyen intézkedést a pszichiátrián kívül kizárólag a büntetőjogban tehetnek meg, ahol azonban a gyanúsítottnak lehetősége van érveket felhozni mentségére, vagy bizonyítani ártatlanságát. Egy pszichiátriai betegnek kikiáltott személy ezzel szemben azonmód jogfosztottá válhat, amint egy pszichiáter megkérdőjelezi mentális állapotát.

Az Alapvető Jogok Biztosa 2019-ben – már nem először – nagyító alá vette a pszichiátriai kényszerkezelések gyakorlatát. A kivizsgálás ez alkalommal sem talált megnyugtató eredményeket: Az elrendelő bírósági végzés az érintett önrendelkezésének, személyi szabadságának legsúlyosabb korlátozását megvalósító kényszerintézkedést tartalmaz. A jogszerűtlen, illetve aránytalan intézkedés következményei jóvátehetetlenek, a megelőzés biztosítása kulcsfontosságú lenne.”

A másodfokú bíróság, úgy tűnik, ezúttal figyelembe vette az ombudsman ajánlásait, és részleteiben vizsgálta a szabadságkorlátozás indokoltságát. Az eset remélhetőleg kedvező hatást gyakorol a mentális egészségügy önkényességekkel sűrűn átszőtt területére: csökkenhet annak veszélye, hogy ködös magyarázatokra alapozva váljanak emberek a zárt osztályok lakóivá.

 

Fokozott vírusveszélynek teszik ki az időseket

old man looking az pill2Az idősek otthonainak lakói koruknál fogva fokozottan ki vannak téve a koronavírus fertőzésveszélyének, mégis olyan pszichiátriai szereket szedetnek velük, melyek a kutatók szerint káros hatással lehetnek immunrendszerükre, így lecsökkentve a vírussal szembeni védettségüket. Erre hívja fel most a figyelmet egy jogvédő szervezet, amely szerint fontos lenne felülvizsgálni az időseknek adagolt pszichiátriai szerek indokoltságát.

A szervezet (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért CCHR) szerint világszerte jellemző, hogy az otthonokban élő időseknél túlzott mértékben alkalmaznak antipszichotikus szereket (, mindössze azért, hogy a személyzet számára könnyebb legyen kezelni őket – és nincs ez másként Magyarországon sem. A New England Egyetem kutatói nemrégiben publikáltak egy tanulmányt, melyben a talált eredmények alapján kifejtik, hogy az egyik leggyakrabban alkalmazott antipszichotikum amely hazánkban is az egyik legtöbbször felírt ilyen szer jelentősen elnyomhatja az idősek immunrendszerét. Klinikai jelentések rendszeresen arra mutattak rá, hogy az ilyen szerekkel kezelt idős páciensek fogékonyabbak a fertőzésekre. Mindeddig nem volt magyarázat a jelenségre, ezért fogtak bele az ilyen irányú kutatásokba.

A kutatók azt írják, hogy az eleve legyengült immunrendszerű idősebb betegeknél erősen mérlegelni kell az ilyen pszichiátriai szerek felírását az úgynevezett indikáción túli esetekben (vagyis amikor a szert nem a hivatalos diagnózis alapján írják fel), mint a demencia vagy az álmatlanság, mivel az ilyen kórképekben jelentősen hiányosak a hatékonyságukat igazoló bizonyítékok.

A jogvédő szervezet jónéhány olyan magyarországi esettel is találkozott, ahol indokolatlanul alkalmaztak antipszichotikus szereket szociális otthonokban élő idős embereken. Az alábbi két eset például a közelmúltban történt:

2018-ban egy idős asszony szociális otthonba került, miután lánya pszichiátriai kivizsgálásra vitte. Korábban, míg saját házában élt, el tudta látni magát, másik lánya rendszeresen látogatta. A pszichiátrián, mivel nem viselte jól, hogy kiszakították saját lakhelyéből, antipszichotikus szert írtak fel neki, amit az otthonban is folyamatosan adagoltak tovább. Kilenc hónap múlva annyira leromlott az állapota, hogy elhalálozott.

2017-ben egy idősek otthonában élő férfit nyugtalanság miatt pszichiátriára szállítottak, ahol antipszichotikumot állítottak be neki, méghozzá az indokolt adag több mint négyszeresét. Bár a férfi egészségi állapota egyre romlott, súlyos fertőzések alakultak ki nála, a szert mégis csak bő két hónap után állították le, mikor már alig tudott kommunikálni a külvilággal. Néhány hónappal ezután a kialakult fertőzések okozták a halálát.

Figyelembe véve, hogy éppen az idősebb korosztályban a legnagyobb a halálozási arány a COVID-19 fertőzöttek között, a jogvédő szervezet felhívja a nyilvánosság figyelmét, hogy kiemelt fontosságú lenne felülvizsgálni az olyan szerek alkalmazását, melyek a jelenleginél is nagyobb veszélynek teszik ki őket.