Megdöbbentő hírek a pszichiátria területéről

Lassan fellélegezhetnek az antidepresszánsokat szedő betegek

Tanulmány készült arról, hogyan csökkenthető az antidepresszánsok ijesztő méreteket öltő használata a világban. A szerző stratégiákat mutat be, hogyan lehet hatékonyan megszabadítani az embereket a roppant kellemetlen tüneteket okozó tabletták véget nem érő szedésétől.

taking pillAz antidepresszánsok tudatmódosító szerek, melyeket főként hangulati zavarok esetén írnak fel a betegeknek. Bár a működési mechanizmusaik a mai napi nem tisztázottak, annyi bizonyos, hogy igen súlyos hozzászokást okozhatnak a használóiknak: sokan akár évtizedek óta képtelenek megszabadulni tőlük.

Egy frissen megjelent tanulmány több olyan stratégiát is bemutat, melyekkel a receptek kiállítói segíthetik a betegeket az antidepresszánsokról való leszokásban. A tanulmány felhívja a figyelmet annak fontosságára is, hogy tovább kutassák az antidepresszánsok megvonási tüneteit, illetve hogy megvizsgálják a már meglévő leszokási stratégiák működőképességét.

A tanulmány írója, Tony Kendrick, a Southampton Egyetem professzora a következőket írta:

„A felmérések alapján az antidepresszánsokat szedők 30-50%-ának nincs bizonyítható oka arra, hogy tovább szedje a szereket, viszont abbahagyásuk gyakran problémát jelent a visszaeséstől és az elvonási tünetektől való félelem miatt…”

Tisztán látható, hogy az antidepresszánsok használatát csökkenteni kell, ha megvizsgáljuk az elmúlt 30 évben felírt receptek rohamosan növekvő számát. Ennek az emelkedésnek az az oka, hogy egyre hosszabbra nyúlnak a kezelések, illetve egyre több ideig szedik az emberek az antidepresszánsokat – ez az időtartam tízévente megduplázódott az elmúlt három évtizedben.

A hosszú távú antidepresszáns-használat gyakorisága azért is aggasztó, mert ennek arányában növekszik a mellékhatások kockázata is: testsúlygyarapodás, alvási zavarok, szexuális diszfunkció, az ellenállóképesség csökkenése, illetve az érzelmek teljes eltompulása. Az idősek számára ez a veszély még jelentősebb, mert a kor előrehaladtával egyre erősebbek lehetnek az antidepresszáns mellékhatások. A 65 éves kor felettiek az antidepresszánsok hatására fokozottan ki vannak téve azok negatív hatásainak: rohamok, elhalálozás, elesés, stroke, gyomor-bél vérzés, és más egészségügyi problémák.

Mindemellett pedig minél tovább szed valaki antidepresszánsokat, annál valószínűbb, hogy súlyos elvonási tünetekkel kell szembenéznie, ha abbahagyja a szedésüket. Az elvonási tünetek hasonlíthatnak az eredeti problémához, például a depressziós tünetekhez. Emiatt a beteg azt hiheti, hogy depressziója tért vissza, így ismét elkezdheti szedni a tablettákat. A háziorvosok is gyakran megerősítik ezt a gyanút, és újra felírják az antidepresszánsokat ahelyett, hogy hagynák elmúlni az elvonási tüneteket.

Mivel félnek az elvonási tünetektől vagy a visszaeséstől, és a háziorvosoktól sem kapnak segítséget a leszokásban, a betegek gyakran inkább beletörődnek, hogy egész életükben szedniük kell az antidepresszánsokat.

Kendrick arra ösztönzi a receptek felíróit, hogy ne adjanak antidepresszánsokat az enyhe depresszióra vagy szorongásra panaszkodó betegeknek. Emellett felhívja a háziorvosok figyelmét arra, hogy ne terjesszenek valótlan információkat az antidepresszánsokról, nevezetesen, hogy azok a szerotonin hiányát hivatottak helyreállítani az agyban. Ez egyrészt sosem nyert tudományos bizonyítást az agykutatás részéről, másrészt egyúttal azt hiteti el az emberekkel, hogy életük végéig szedniük kell a tablettákat, hogy „helyreállítsák” ezt az egyensúlyzavart.

A kémiai egyensúlyzavar mítosza, az antidepresszánsokkal kapcsolatos egyéb tévhitek mellett, igen elterjedt a népszerű weboldalakon. Ez aggodalomra ad okot, mivel az emberek azt hihetik, hogy a szerotoninhiányuk miatt kell antidepresszánsokat szedniük.

A gyógyszergyártó cégek szintén valótlan adatokat terjesztenek az antidepresszánsokról. Emiatt lekerült a figyelem az antidepresszánsok jelentős placebo-hatásáról (rövid távú hatásuk 88%-ban tulajdonítható placebo-hatásnak, és csak 12%-ban a tényleges kémiai hatásnak), illetve az elvonási tünetekről, melyeket gyakran a páciens betegségének tüneteivel magyaráznak.

Kendrick kiemeli, hogy a betegeket megfelelően tájékoztatni kell az antidepresszánsokkal kapcsolatban. Ismertetni kell velük, hogy csak korlátozott ideig fogják szedni a tablettákat, és időről időre újra megvizsgálják majd, hogy indokolt-e a tovább szedniük azokat. A betegeket tájékoztatni kell az antidepresszánsokkal kapcsolatos elvonási tünetekről is, hogy felelős döntést hozhassanak, elkezdik-e a kezelést vagy sem.

A szerző több különböző leszoktatási programot ismertet, melyek segítségével a betegek elkerülhetik a súlyos elvonási tünetek megjelenését. Többek között egy Angliában használt online programot is bemutat (REDUCE), amely segít az orvosoknak információkhoz jutni az antidepresszánsokról való leszoktatással kapcsolatban. Ez a program minden elérhető antidepresszánsra kiterjed, és leírja az adagok fokozatos csökkentésének módját.

Ez a tanulmány végre figyelmet irányít arra a rendkívül kétségbeejtő szituációra, melybe több millió antidepresszánst szedő ember került az elmúlt évtizedek során. Ma már a depresszión kívül rengeteg más életbeli problémára is felírják az antidepresszánsokat – így lehetséges, hogy csak Magyarországon 8 milliárd forintot meghaladó forgalmat generáltak a tavalyi évben. Éppen itt volt az ideje lépéseket tenni arra, hogy visszafordítsuk ezt a tendenciát, és hatékony segítséget nyújtsunk azoknak, akik minden reményt elvesztettek az antidepresszánsoktól való megszabadulással kapcsolatban.

Az elektrosokk betiltásáért emeltek szót Angliában

Egészségügyi szakemberek írták alá azt a levelet, melyben a brit egészségügyi minisztert szólítják fel az elektrosokk-kezelések betiltatására. Az aláírók között szerepelnek orvosok, mentális egészségügyi dolgozók és az elektrosokk-kezelések túlélői.

ect 500x281 1Matt Hancock, a brit egészségügyi miniszter nem mindennapi levelet kapott július 10-én: negyvenen követelték tőle, hogy vizsgáltassa ki az elektrosokk-kezelések létjogosultságát, ennek megtörténtéig pedig szüntesse be annak használatát. Sőt, szó szerint arra szólítják fel a nehéz helyzetbe került minisztert, hogy az egész egészségügyi terület nevében kérjen bocsánatot azoktól, akiknek az életét ez a kezelés tette tönkre. Szintén sérelmezték, hogy panaszaik rendre süket fülekre találnak: a betegek valahányszor egészségkárosodásról számoltak be, a válasz egy újabb diagnózis és még több sokk-kezelés volt.

Az elektrokonvulzív terápiát (ECT) majdnem egy évszázada használják a pszichiátriákon “kezelésre”, ideértve a depressziót, katatóniát és skizofréniát.

A használatát alátámasztó bizonyítékok azonban gyenge lábakon állnak, míg a lehetséges mellékhatásai – beleértve a memóriavesztést, látási problémákat és a traumát – gyakran okozzák az állapot romlását.

Az ECT hatásait remekül ábrázolták az 1975-ös „Száll a kakukk fészkére” című filmben – Jack Nicholsonnal a főszerepben –, bár az orvosok szerint a félelmetes, kitalált beszámolónak köze sincs a valóságoz. Jelenünkben valóban nem így fest egy ECT-kezelés, mivel ma már egy igen erős izombénítószert (szukcinilkolin) fecskendeznek a páciens ereibe, mielőtt megkezdik a beavatkozást. Ennek hatására átmenetileg minden egyes izom lebénul a testben a szívet kivéve, így a beteg lélegeztetőgépre van kötve, mialatt a nagyfeszültségű áramot keresztülvezetik a koponyáján.

Az epilepsziás nagyroham, amit az elektromos impulzusok hivatottak kiváltani, ezáltal apró lábujjmozdulatokká szelídülnek. Ellenben a páciens agya maradéktalanul átélheti a görcsroham élményét, akár fél órán keresztül is. Sőt, a pszichiáter csak akkor elégedett a kezeléssel, ha az EEG készüléken monitorozva megfelelő erősségű és időtartamú rohamot tudott előidézni betegénél – ez jelenti a “terápiás értékű kezelést”.

A levél egyik írója, Dr. Sue Cunliffe, Worcestershire-ből azt mondta: „Az emberek nem hinnék, hogy egy olyan primitív dolog, mint az ECT még mindig használatban van a modern pszichiátriában. Ezt évtizedekkel ezelőtt be kellett volna tiltani.”

Dr. Cunliffe állítása szerint kénytelen volt abbahagyni gyermekorvosi karrierjét az agykárosodás miatt, amit az egy év alatt kapott 21 ECT-kezelés okozott – ez majdnem kétszerese az ajánlott kezelésszámnak.

“Olyan állapotba kerültem, hogy az arcokat nem tudtam felismerni, kezeim önkéntelenül rángtak, és nem tudtam egyenes vonalban járni” – mondta. Érthetetlenül beszélt, és küzdött a szavak kiolvasásával, vagy akár csak azzal is, hogy emlékezzen rájuk. Azt mondta, ez erősen befolyásolta a memóriáját is.

Egy másik aláíró, klinikai pszichológus, Dr. Lucy Johnstone Bristolból, azt mondta: „A köztünk lévő ECT-kezelteket súlyos pszichológiai trauma érte, és kognitív működésük egy életre szóló károsodást szenvedett.”

A múlt hónapban a Harvard Orvosi Egyetem (Egyesült Államok) és a Kelet-Londoni Egyetem pszichológusai által végzett felülvizsgálat (korábbi ECT-kutatásokat elemeztek ki) arra az eredményre jutott, hogy az hatástalan a depresszió kezelésében. Ugyanolyan hatékonyak voltak a „placebo” kezelések, ahol a betegek úgy gondolták, hogy ECT-n esnek át, de valójában nem haladt át áram az agyukon.

Dr. John Read a Kelet-Londoni Egyetemről, aki szintén aláírója a miniszternek címzett levélnek, azt mondta, hogy azok a bizonyítékok, amelyekre az ECT használatát alapozták, „a legalacsonyabb minőségűek, amit 40 éves karrierem során láttam”.

A brit Pszichiátriai Királyi Főiskola (Royal College of Psychiatry) azonban továbbra is támogatja használatát, mondván, hogy „életmentő” lehet a súlyos depresszióban szenvedő betegek számára.

Az elektrosokk-kezelés hazánkban is alkalmazásban van, mind a mai napig aktívan használják több intézményben is. Az ECT mellett kampányoló Gazdag Gábor pszichiáter egy korábbi nyilatkozata szerint nem létezik ennél hatékonyabb módszer a súlyos depresszió kezelésére. Arról viszont, hogy pontosan hogyan is működik, nem tudott mit mondani, ahogyan szerinte a világon senki sem tudna.

Ami viszont kétségtelen: sok más probléma mellett életre szóló memóriavesztést képes okozni, melyről mostanáig rengetegen számoltak be, akik átélték a sokk-kezelést. Bár a pszichiáterek úgy beszélnek róla, hogy hatékonyan megelőzi az öngyilkosságot, amikor valaki véglegesen elfelejt 10 év házasságot, főiskolai tanulmányokat és a szerettei neveit, az még inkább sarkallhatja őt arra, hogy eldobja magától az életét.

Remélhetőleg az eletrosokk-kezelések beszüntetésére tett törekvések ezúttal célba érnek – és ezt a mintát követve más nemzetek is fellépnek majd e cél érdekében. Éppen itt van már az ideje, hogy ez a nagyon is barbár eljárás végre történelem legyen.

A miniszternek szóló levél itt tekinthető meg:

https://www.uel.ac.uk/-/media/staff/r/john-read/call-for-independent-review-of-ect-july-10.ashx

Ellátás helyett szedálás

elderly wheelchairEgy idős hölgyet rendőri segítséggel mentett ki a családja a gondozóotthonból, ahol ellátásban és higiéniában nem, szedálásban viszont bőséggel volt része az ott töltött három hónap alatt. Az igazgatónő szerint az erős tudatmódosító szerekre azért volt szükség, mert a néni túl sokat beszélt.

Erőforrások hiányára hivatkozva sok panaszt hallani manapság az egészségügyi ellátásról, különösképpen a pszichiátriai betegellátást illetően. Azt hihetné az ember, hogy egy magánkézben lévő idősgondozóház, ahol 160 ezer forint havi költség ellenében laknak az ellátottak, biztosan nincs ebben a kényszeredett helyzetben.

Az idős hölgy idén februárban költözött be a gondozóházba abban a reményben, hogy itt vigyáznak majd rá és gondoskodnak róla, míg fel nem épül a stroke-ból. Sajnos azonban a dolgok nem egészen a terv szerint alakultak. Röviddel bekerülését követően az otthon dolgozói úgy találták, hogy a néni túl sokat beszél, így arra a döntésre jutottak, hogy jobb lesz, ha ezentúl erős pszichiátriai szerekkel tartják őt „könnyen kezelhető” állapotban. Családtagjai, akik napi szinten látogatták a hölgyet, természetesen nem voltak elragadtatva ettől a döntéstől, mivel egy idő után már szó szerint kommunikálni sem tudtak vele. Ezzel azonban közel sem értek véget a kellemetlen meglepetések

A magánintézményi ellátás „előnyei”

A 160 ezer forintos havidíj ellenében az idős hölgynek napi ötszöri étkezést, szakszerű ellátást és napi rendszerességű mentálhigiénés foglalkozást kellett volna kapnia. Az öt étkezésből végül csak három lett, melynek minősége abból is kiviláglik, hogy a hölgy három hónap alatt több kilót lefogyott.

Egy korábban ott dolgozó nővér elmondása szerint az ebédet egy étteremből rendelték, épp annyi adagot, ahányan a gondozottak voltak. Itt jön azonban a trükk: az egyszemélyes adagokat összeöntötték, majd újra szétosztották, ám ezúttal már az igazgatónőnek és a dolgozóknak is jutott egy-egy tállal. Roppant gazdaságos megoldásnak vélhették ezt, hiszen így a gondozottak látták vendégül ebédre az összes dolgozót nap mint nap. A reggelit és a vacsorát pedig a gondozók készítették el, olyan “fejedelmi” fogásokat, mint a virsli vagy a bundáskenyér.

Ami a szakszerű ellátást illeti, a három hónap leforgása alatt egyetlen orvos sem jutott az idős hölgy közelébe, de ez talán el is törpülne amellett, ahogyan a higiéniát biztosították számára az otthonban. Ha ugyanis lánya nem járt volna be hozzá rendszeresen, és nem fürdette volna meg őt, a tisztálkodás lehetőségéről gyakorlatilag le is mondhatott volna. Sajnos a korlátozások bevezetésével a lánya már nem juthatott be hozzá, így amikor végül sikerült hazavinnie édesanyját az otthonból, hólyagos kiütéseket talált a testén, melyek egyértelműen a higiénia hiányára utaltak.

Különösen említésre méltó, ahogyan az otthonban a mentálhigiénés foglalkozásokat megoldották. Az idős ellátottakat – hogy ne csak szobájuk falait kelljen nézniük naphosszat – napközben kitelepítették egy közös helyiségbe, ahol lehetőségük volt TV-t nézni. Ha a foglalkozások címén napi 12 óra televíziózás lett volna feltüntetve a megállapodásban, a hölgy családja kicsi eséllyel választotta volna ezt az otthont. Mindemellett talán elvárható lett volna, hogy néhanapján kivigyék a lakókat egy rövid időre a levegőre, mégis be kellett érniük a TV-ben látott képsorokkal.

A járvány miatti korlátozások előtt rendszeresen kezelte az idős hölgyet egy gyógytornász – ezért persze minden alkalommal elkértek 4000 forintot –, amikor azonban bevezették a karantént, egyúttal ennek is vége szakadt. Mivel a nő egy korábbi stroke miatt kerekesszékhez volt kötve, rendszeresen mozgatni kellett volna a lábát, gyógytornász hiányában azonban ez is a fürdetés és a foglalkozások sorsára jutott.

A zárójelenet, amely önmagában is megér egy misét

Az idős hölgy saját kerekesszékében érkezett az otthonba, amikor pedig családja végül kiszabadította onnan, egy másik ütött-kopott tolókocsiban engedték útjára. Öltözék gyanánt ráadták valaki más pulóverét, lábbelinek pedig egy 46-os férfimamuszt. Távozásakor be kellett érniük ennyivel, mert a hölgy ruháinak egy részét – amelyek úgy tűnik, teljesen elvesztek – hirtelen nem tudták előkeríteni, csakúgy, mint a személyi igazolványát és a kórházi zárójelentést sem.

Később a hölgy saját tolószékét sikeresen megtalálták és visszaszolgáltatták a személyi igazolvánnyal együtt, a hiányzó ruhák és a zárójelentés holléte viszont örök rejtély maradt.

Ilyen sorsot senki sem szánna a szüleinek

Talán egy állami fenntartású gondozóotthonnal szemben elnézőbb volna az ember, hiszen az ottani erőforrások köztudottan korlátozottak, egy magánotthonban azonban, ahol a napi törlesztési díj egy horvátországi motel árával vetekszik, ennél alighanem nagyságrendekkel többet várnánk el.

Külön érdekesség, hogy a szóban forgó gondozóotthont korábban egy másik alapítvány működtette. A megyei Kormányhivatal Gyámügyi Főosztálya pénzbírságot szabott ki az alapítványra – negyedmillió forintot – és eljárást indított a szolgáltatás beszüntetésére, így az az alapítvány már hivatalosan nem működik. A gondozóházat jelenleg üzemeltető KFT-nek az ügyvezetője egy különös véletlen folytán az előző alapítványnak is kuratóriumi tagja volt.

Vajon ki szeretné olyan otthonban elhelyezni a szüleit, ahol rutinszerűen pszichiátriai szerekkel csendesítik le őket? Nagyon is észszerű lépés volna minden olyan bentlakásos intézményt alaposan kivizsgálni, ahol ekképp járnak el a gondozottakkal. Az idősekkel rendkívül könnyű visszaélni – miután becsülettel végigdolgozták az életüket, a nemtörődömségnél és a tudattompító szereknél jóval többet érdemelnek.

Pszichiáterek: egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet

psych argueEgy közelmúltban megjelent tanulmány szembeállította a pszichiáterek nézőpontjait az elmebajról, az eredmény pedig kifejezetten meglepő. A tizenkét megszólaltatott pszichiáter talán nem esne egymás torkának, de bizonyosan nehéz dolguk lenne, ha szakmájukat illetően közös nevezőre próbálnának jutni.

Egy friss tanulmány, melyet a The International Journal of Social Psychiatry (A Közösségi Pszichiátria Nemzetközi Folyóirata) nevű szaklapban publikáltak, azt elemezte ki, hogy az Egyesült Királyságban praktizáló pszichiáterek hogyan értelmezik a pszichózist, vagyis az „elmebajt”. Három domináns álláspontot azonosítottak a pszichiáterek között: a biológiai értelmezést, egy kritikus hozzáállást, amely a közösségi összefüggésekre fókuszál, illetve egy ambivalens nézőpontot, ami kissé mindkét irányban érdekelt.

Tizenkét egyént interjúvoltak meg: négy frissen végzett pszichiátert, akik „betanuló” szinten voltak, nyolcan pedig már „képzettek” voltak. Mindannyian lediplomáztak, és legalább hat hónapja foglalkoztak zavart elméjű emberekkel.

A szerzők három különböző nézőpontot azonosítottak a meginterjúvolt pszichiátereknél. Négy pszichiáter ambivalens (egyidejűleg két irányban érvényes) nézőpontot képviselt a pszichózist és a biológiai modellt illetően, az ő hozzáállásukat a genetikai nézetek és a kritikus csoportok állásfoglalásai is alakították. Bár szkeptikusak voltak az uralkodó nézőpontot illetően, mégsem tartoztak a kritikusok közé, illetve nem foglaltak állást egy nézőpont mellett.

Szóval egészen sok idő töltök ilyen buta nyomtatványok kitöltögetésével (nevet), amik egyáltalán nem válnak a beteg hasznára. És időt vesznek el a betegtől, sőt, szólnak érvek amellett is, hogy néhány dolog, amit csinálunk, nem próbálja szolgálni a pszichózisban szenvedők érdekeit, néhány inkább a rendszert hivatott szolgálni, és eközben akár hátrányos is lehet a betegekre nézve.”

Öt interjúalanyt biológiai pszichiáterként azonosítottak. Az ő csoportjuk nem volt hajlandó elismerni semmilyen alternatív értelmezést a pszichózisról, vagy egyszerűen haszontalannak tartották azokat, mivel elköteleződtek a testi kiváltó okok és kezelések mellett. Az elbeszéléseik olyan dolgokra fókuszálódtak, mint az orvosi képzésük iránti tiszteletük, illetve idősebb kollégáik iránymutatása. Jellemzően nem akartak személyes véleményt nyilvánítani, kivéve egyiküket, aki így nyilatkozott:

Annak egyértelműségétől, hogy mit is kezelsz, hogyan kezeled, és mit várhatsz ettől a jövőben, a legtöbb általános felnőtt pszichiáter azt mondaná, [ezek miatt] bármelyik nap pszichózist kaphatok.”

Három egyént kategorizáltak a pszichiáterek harmadik csoportjába, a kritikus pszichiáterekébe. Ők voltak a leginkább nyitottak saját tapasztalataikat illetően, illetve ők már „komplikációkról és bizonytalanságokról” is beszéltek a pszichózis értelmezésével kapcsolatban. Egyikük így nyilatkozott:

Ha elmész egy összejövetelre, és bejelented, hogy te egy pszichiáter vagy, majd az emberek körülötted hirtelen kiabálni kezdenek, mivel nem örülnek annak, amit a pszichiáterek művelnek, tudod, igazán érzéketlennek kell lenned ahhoz, hogy ne akard megérteni, mi is ez az egész.”

Ahogyan a tanulmányból is kiderül, jelentősen elkülönült nézőpontok alakultak ki a pszichiátrián belül. Nehéz volna még egy olyan területet találni az egészségügyben, ahol ennyire megoszlanak a nézőpontok, ám ez valójában nem meglepő. A többi orvosi terület ugyanis jellemzően rendelkezik egyértelmű diagnosztikai eszközökkel, képalkotó eljárásokkal, laborvizsgálatokkal, melyek kétséget kizáróan egy irányba tudják állítani a szakértők meggyőződéseit.

A pszichiátriában mindez hiányzik, a diagnózisokat mind a mai napig ellenőrzőlistákba rendezett tünetek alapján alkotják meg, így nem ritka, hogy három pszichiáter három különböző diagnózist állít fel egy betegről annak panaszai alapján. Ezek után pedig tudatmódosító szereket próbálnak ki a betegeken, annak reményében, hogy az agy feltételezett hibás működését épp a megfelelő módon fogják majd megváltoztatni.

Bár a biológiai pszichiáterek minden erejükkel próbálják elkerülni, hogy bizonytalannak tűnjenek az emberek szemében, valójában a megfigyeléseken és feltételezéseken túl semmire sem tudják alapozni a bizonyosságukat. Ezzel a kizárólag biológiai megközelítéssel részükről szóba sem kerülhet az, hogy a tüneteket lelki tényezők okozzák, melyek megoldása a közösségben rejlik. Sajnos mindeközben a tudatmódosító szerekkel, és az olyan módszerekkel, mint az elektrosokk, rengeteg tényleges kárt tudnak okozni a betegeknek anélkül, hogy bármilyen javulás mutatkozna náluk.

Nagyon is itt volna az ideje, hogy engedve a kritikus nézőpontoknak, újragondolják az „elmebaj” értelmezését, és a betegek igényeit figyelembe véve próbálják meg kezelni a problémákat.

Forrás: https://www.madinamerica.com/2020/07/prominent-uk-psychiatrists-divided-understand-psychosis/

Amikor túlzásba viszik a gondoskodást

Ashok Bharucha psychiatrist psychsearch.net psych psychs psychiatry psychiatric psychiatrists psychsearchRács mögé került egy pennsylvania-i pszichiáter, miután szexuális aktust kezdeményezett egy férfi páciensével. Még hotelszobájába is meginvitálta betegét, méghozzá nem is akárhogyan: ruhái nélkül látta volna vendégül a férfit.

Az 53 éves Ashok Bharucha mostanra a County Centre börtön vendégszeretetét élvezi, mivel nemrégiben kissé túl közel próbált kerülni egy gyanútlan férfi pácienséhez.

A férfi januárban lett a pszichiáter betege, így a koronavírus miatt ez az első személyes találkozásaik egyike volt – nem tudhatta hát, mire számítson a pszichiátertől. Ashok Bharucha először megölelte és arcon csókolta a férfit, aki azt gondolván, hogy ez hozzátartozik a doktor népi szokásaihoz, nem tette szóvá a történteket. Fél óra múlva azonban – mesélte a beteg –, a pszichiáter tovább folytatta a testi közeledést felé, végül pedig szexuális együttlétet kísérelt meg vele, a férfi nem kis meglepetésére.

Dr. Bharucha azt is betege tudtára adta a találkozás alkalmával, hogy szívesen látná őt hotelszobájában, már amennyiben ádámkosztümben érkezik.
A rendőrség házkutatási parancsért folyamodott, hogy lefoglalhassák Dr. Bharucha telefonját, melyről rendszeresen üzeneteket küldözgetett a férfinak. A páciens emellett távolságtartási végzést is szerzett volt kezelőorvosával szemben.

A pszichiáter azóta börtönben tölti a napjait óvadék nélkül, első meghallgatása július elején esedékes.

Nem ez a páciens az első, akit szexuális visszaélés ért a pszichiátrián, bár tény, hogy elsősorban a női páciensek vannak kitéve ennek a veszélynek. A betegek könnyen azt gondolhatják, hogy a szexuális közeledés a kezeléshez tartozik. Egy jogvédő szervezethez többen fordultak már segítségért Magyarországon is hasonló esetekben: a pszichiáter a terápia részeként fogadtatta el a beteggel azon tetteit, melyek valójában a szexuális zaklatás kategóriájába estek.

 

Forrás: https://wjactv.com/news/local/police-state-college-psychiatrist-accused-of-sexually-assaulting-patient

Orvosbőrbe bújt drogdíler

doc gives pillsVád alá helyeztek egy, a Pennsylvania-i Lancesterben praktizáló pszichiátert, mivel egyebek mellett több mint 70 receptet állított ki egy páciensének anélkül, hogy találkozott volna vele. A tabletták hatóanyaga egy jól ismert partydroggal azonos, nem csoda hát, ha a pszichiáter népszerű lett betegei körében.

A közelmúltban emeltek vádat az amerikai pszichiáter, Bassam El-Borno ellen, mivel a bizonyítékok szerint sok esetben úgy írta fel a pszichiátriai szereket betegeinek, hogy személyesen nem is találkozott velük.
A főállamügyész közleménye szerint 70-nél is több receptet állított ki az egyik, általa sosem látott páciensének. Méghozzá nem is csupán egy nyugtatószert, hanem az Adderallt, melynek hatóanyaga, az amfetamin, a hazánkban is aktívan használt utcadrog. A dolog iróniája, hogy ezt a tablettát a hiperaktivitás kezelésére írják fel, mégis rendkívül gyakran használják rekreációs célokra (drogként), illetve teljesítményfokozásra, akárcsak a speed-et.

Bassam El Borno psychiatrist psychsearch.net psych psychs psychiatry psychiatric psychiatrists

El-Borno még viccelődött is egyik betegével, saját magát „drogdílernek”, pácienseit pedig „drogfüggőknek” nevezve – mellyel nem is állhatott volna közelebb a valósághoz. A társadalombiztosítók felé természetesen minden egyes meg nem történt vizsgálatot elszámolt. Talán mindezek után nem is meglepő, hogy a pszichiátert hiába próbálták meg elérni, egyetlen működő telefonszámot sem találtak hozzá.

Az ügyészség az óvadékot 25 000 dollárban állapította meg.

„Megfékeztük ezt az orvost attól, hogy folyamatosan veszélyes és függőséget okozó szereket írjon fel, és ezzel megnyertünk egy csatát, de ezzel nem értünk a munkánk végére” – mondta John Shapiro főügyész. „Az irodám tovább folytatja azon egyének felelősségre vonását, akik kockára teszik mások életét a profitért, bárhol bukkanjunk is rájuk.”

Az eset ugyan az Egyesült Államokban történt, ám ez messze nem ad okot a megnyugvásra. Bár az Adderall hazánkban nem engedélyezett, nálunk is megvan rá az alternatíva: a metilfenidát. A pszichiáterek Magyarországon is gyermekek ezreinek írják fel ezt a szert a hiperaktivitás tüneteinek elnyomására. A metilfenidátot ugyanúgy szigorúan ellenőrzött hatóanyagként kezelik, mint az amfetamint, és a súlyos függőséget okozó szerek közé sorolják, ahová a kokain is tartozik.