A szorongásoldók mára már olyan mértékben részét képezik mindennapjainknak, hogy alig találkozni olyan felnőtt emberrel, kinek élete során még egyszer sem írtak fel ilyesmit. Nincs ugyanis szükség ehhez semmiféle pszichiátriai diagnózisra: éppen elég, ha túl sok idegeskedésre panaszkodunk háziorvosunknak, és perceken belül egy szorongásoldóról szóló recepttel a kezünkben távozhatunk a rendelőből.
Az igazság az, hogy egy átlag ember pont ezeknek az okán, egyszer sem gondol bele, hogy vajon mik is ezek a szerek, és miért is van neki szüksége rá? Hiszen „mindenki” szedi őket, az orvos minden további vizsgálat vagy óvintézkedés nélkül felírta, hát mégis mi baj lehet? „Elvégre nekem is járhat egy kis nyugalom!”– mondhatnánk egy zűrösebb munkanap után.
Ezen tényezők eredményeképpen, hazánkban a tavalyi évben összesen két és fél milliárd forint értékben értékesítették az alprazolam nevű hatóanyagot (Frontin, Xanax, Helex), amely negyedmillió ember átlagos napi adagját elégítené ki az év minden egyes napján – és ez csupán egyike a Magyarországon forgalomban lévő szorongásoldó szereknek.
Tény, hogy valóban sokkal egyszerűbb bevenni egy „gyógyszert” minden alkalommal, ha valami felbosszant. Ha nehezen alszunk el. Ha túlzottan aggódunk valami miatt. Vagy éppen csak egy kis „nyugalomra” vágyunk. Oly mértékben be tud épülni e szerek szedése az életünkbe, mint a reggeli kávé, vagy éppen a fogmosás. És a probléma éppen itt kezdődik.
Mint tudjuk, ezek a szerek éppen annyira jelentenek megoldást a problémáinkra, mint a kávé egy rövidre sikerült éjszaka után, vagy az alkohol, ha bánatunkat próbáljuk elűzni vele. Pillanatnyi közérzetünket korrigálja. Mikor azonban az ember ráébred, hogy ezért milyen árat kell fizetnie, addigra már túl késő.
Az alprazolamhoz hasonló szorongásoldó szerek – más néven a benzodiazepinek – ugyanis rendelkeznek egy kevésbé ismert tulajdonággal: oly mértékű függőséget képesek kialakítani idegrendszerünkben, ami könnyedén túltehet az illegális utcai drogokon is. A róluk való leszokás pedig, sokaknak egy valódi rémálommal érhet fel: alvászavarok, ingerlékenység, feszültség, szorongás, remegés, pánikrohamok, verejtékezés, zavartság, memóriaproblémák, szívdobogásérzés, fejfájás, izomfájdalmak és izommerevség, hallucinációk, rohamok, pszichózis, és öngyilkossági késztetések jelentkezhetnek, mely tünetek jelentős része akár egy időben is kínozhatja a szerek abbahagyásával próbálkozó személyt.
Nem kétséges, hogy mindezek tudatában, lényegesen kevesebben fordulnának szorongásoldókhoz.
Dacára annak, hogy szorongásos tünetekre ezek a szerek legfeljebb 8-12 héten át adhatóak, számtalan olyan esetről hallottunk, akik évek vagy évtizedek óta szednek szorongásoldókat, mivel orvosaik minden alkalommal kiállítják róluk a recepteket – „enyhe nyugtatóként” beállítva azokat.
Hosszabb időn át alkalmazva azonban a szorongásoldók meghatározó szerephez jutnak mindennapok során, és bár mellékhatásokat is igen széles skálán tudnak okozni, nagyon halványnak tűnhet a remény, hogy valaha abba tudjuk hagyni őket. Bár az adott időszakban ez tűnhet a legkézenfekvőbb megoldásnak, mégis mérlegelnünk kell: megéri-e a kockázatot, hogy talán egész hátra lévő életünket e szerek rabjaként kell majd leélnünk.
Fotó: Designed by Freepik
