Úgy tűnik, közelít a “szép új világ”: hamarosan mesterséges intelligencia diagnosztizálná a depressziót – adta hírül a Semmelweis Egyetem. Van, aki számára izgalmas, másoknak aggasztó a mesterséges intelligencia (MI) ilyen térnyerése; ezek a diagnózisok azonban egy életre szólnak, így számos jogi aggály vetődik fel. Vajon hányunkat kiálthatnak ki depressziósnak, akár tudtunkon kívül, és terelhetnek pszichiátriai kezelésre?
A mesterséges intelligencia különösen nagy erővel robban bele mindennapjainkba az utóbbi időben. Olyannyira, hogy már ott tartunk: alkalmazást fejlesztenek a depresszió felismerésére hang alapján. A kezdeményezés jónak, sőt forradalminak tűnik – de vajon hogy nézne ez ki a gyakorlatban? És meddig mehetne el az MI életünk irányításában? Tényleg egy lélek nélküli gépre bíznánk, hogy döntsön lelki bajaink felől?
“Olyan szomorú a hangja, javaslom, hogy keressen fel egy pszichiátert!” – mondja Tibor bácsinak a háziorvosa, miután meghallgatta a hasi fájdalmairól szóló panaszait. Mindeközben ugyanis az erre kifejlesztett mesterséges intelligencia – anélkül, hogy ő tudott volna róla – elemezte Tibor bácsi hangját, és elég szomorúnak találta ahhoz, hogy jelezze a depresszió gyanúját. Tibor bácsi másnap jóhiszeműen meg is jelenik a pszichiátrián, ahol megtudja, hogy a depressziója is okozhatja a hasi fájdalmait, ám erre szerencsére van azonnali megoldás: egy antidepresszáns. Csak hónapokkal később derül ki, hogy Tibor bácsinak kezdődő gyomorfekélye volt, ami mostanra már műtéti beavatkozást igényel, ő pedig kórházi ellátásra szorul. Ha már az elején kivizsgálták volna őt tényleges orvosi eszközökkel, most nem feküdne a műtőben, és nem nézne akár hosszú hónapokig tartó tortúra elé, amit műtét utáni hosszú gyógyulás (vagy valami hasonlót kéne írni) és az antidepresszánsról való leszokás jelenthet.
A fenti példa sajnos nem irreális veszélye a “gépi diagnózisnak”; már napjainkban sem ritka, hogy pszichiátriai diagnózis gyanúja esetén lényegtelenné szürkülnek az egyén ténylegesen mérhető, fizikai bajai – noha jól ismert, hogy egy testi betegség hogyan ronthatja az egyén kedélyállapotát és okozhat “mentális tüneteket”. A WHO egy 2015-ben kiadott jelentésében arról számolt be, hogy a pszichiátriai diagnózissal élő személyek élettartama akár 20 évvel is rövidebb lehet az átlagnál, ennek egyik oka pedig most kezd igazán húsba vágó lenni. Sok esetben ugyanis “…a pszichiátriai diagnózis kerül az egyedüli fókuszba a mentális zavartól szenvedő személyeknél, és emiatt kevésbé követik nyomon, illetve kezelik a testi állapotaikat. Így a tüneteket vagy nem ismerhetik fel, vagy pszichoszomatikusnak tekinthetik.”
Ha a WHO már nyolc évvel ezelőtt is emiatt kongatta a vészharangot, nem kell hozzá sok képzelőerő, hogy lássuk, milyen irányba vinné mindezt a depresszió diagnózisának automatizálása.
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány az elmúlt évtizedek során számtalan olyan panasszal találkozott, ahol tényleges testi tüneteket, fájdalmakat pszichoszomatikusnak (vagyis lelki baj okozta testi betegségnek) hittek egy pszichiátriai diagnózis miatt, és túl későn került sor valódi orvosi vizsgálatra, ami nem egy esetben vezetett a páciens halálához. Ráadásul az MI segítségével úgy születhet meg rólunk egy pszichiátriai diagnózis, hogy mi ennek közben talán tudatában sem vagyunk.
“Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni” – mondja ki az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 12. pontja.
Akit egyszer depresszióval diagnosztizálnak, az ettől a címkétől soha többé nem szabadul meg, elvégre a depresszió megléte orvosilag ugyanúgy nem bizonyítható, amint a hiánya. A páciensnek azzal kell szembenéznie, valahányszor orvoshoz fordul egy testi panasszal, hogy valódi kivizsgálás helyett pszichiátriai kezelést fog kapni, hiszen le van írva róla, hogy pszichiátriai beteg.
Ezeket a jogi kérdéseket mindenképpen számba kell venni, mielőtt bárki komolyan kezdené gondolni, hogy egy számítógépes programmal “tehermentesítenénk az egészségügyi rendszert” – ahogyan ezt előrevetítették a Semmelweis Egyetem sajtóközleményében.
