Megdöbbentő - de nem meglepő - hirek a pszichiátriáról

Kényszerpszichiátria: segítség vagy erőszak?

m t elgassier 1164596 unsplashNem kell sokáig figyelemmel követnünk a médiahíreket, hogy előbb-utóbb beleütközzünk olyan híradásba, amely elmezavartól szenvedő emberekkel és társadalomra gyakorolt hatásukkal riogatja az egyszeri olvasót. Utcára került skizofrén hajléktalanok, combino-s gyilkos, öngyilkossági statisztikák, amelyek hátterében pszichiátriai betegségek állnak – aki a médiából szerzi értesüléseit erről a témáról, mi egyebet gondolhat, mint amit ott mondanak neki? De vajon tényleg el kell hinnünk, hogy a pszichiátriai betegségek tengerének hullámai elborítani készülnek minket, és csak a pszichiátria dobhat mentőövet fuldokló társadalmunknak?

Ma már vezető pszichiáterek is egyetértenek abban, hogy a hatalmas, hodályszerű intézetekben, vastag falak és zárt ajtók mögött alkalmazott pszichiátriai "kezeléseknek" nincs nagy jövője. Helyette, mondják, fokozni kell az ambuláns ellátást és a közösségi pszichiátriát, és kötelezni kell a hajléktanokat pszichiátriai kezelésre. Pénzt, pénzt, még több pénzt a pszichiátriába, hogy megmentsen minket e zavart elméjű emberektől, akikkel a társadalom nagy része nem szívesen néz szembe – csak vigyék el őket előlünk!

Nem is lenne nagy baj mindezzel, ha biztosak lehetnénk benne, hogy a pszichiátria meg tudja oldani ezt a társadalmi problémát. Ám a tényleges adatok más képet mutatnak.

Manapság még mindig nem eléggé közismert az a tény – bár egyre több nyilvánosságot kap –, hogy a pszichiátriai kezelések hatékonysága nagyon messze elmarad attól, amit a társadalom e kezelésektől elvár. A magyar pszichiátria egyik „nagy öregje”, a 2013-ban elhunyt Dr. Buda Béla így írt erről: „...az agy mélyreható megismerése ellenére nem találják a főbb betegségformák egyértelmű patológiáját [kórtanát]. … Viszont tény, hogy a diagnózisok vitathatók, nem validak [érvényesek], és az idők folyamán szembetűnően és zavaróan idomultak a gyógyszeripari kínálatokhoz.” Úgy tűnik, nem ok nélkül nyilatkozott így Gaszner Péter sem, a korábbi OPNI pszichiáter professzora 2002-ben, a pszichiátria gyógyítási hatásfoka kapcsán: „Nem véletlen, hogy tünetmentességről beszéltem és nem gyógyításról. Gyógyítani azt a betegséget tudjuk, aminek biztosan tudjuk az okát.” A pszichiátriai kezelések nem mérhetőek össze a testi orvoslásban használt kezelések eredményességével.

Emberek lelki, szellemi nehézségeit nem lehet kémiai anyagokkal megoldani. A pszichiátriákon adagolt szerek csupán arra szolgálnak, hogy kémiailag elnyomják a kellemetlen mentális megnyilvánulásokat, ez azonban hosszabb távon nem segít az illetőnek a mentális nehézsége leküzdésében. Nem véletlen, hogy ha a gyógyszerezett páciensek abbahagyják a szer szedését, „visszaesnek”: tüneteik kiújulnak, amire a pszichiáterek rendszerint azt mondják: „nem szedte elég ideig a gyógyszereit”, de valójában arról van szó, hogy ezek a szerek nem állítják helyre az illető mentális egészségét, és csupán addig nyomják el a tüneteket, ameddig szedik őket.

A világ különböző egészségügyi szakhatóságai az elmúlt egy-két évtized során sorozatban adtak ki hivatalos figyelmeztetéseket arról, hogy bizonyos pszichiátriai szerek (amelyek jó része Magyarországon is használatos) fokozhatják az erőszakos viselkedés és az öngyilkossági gondolatok kockázatát. Így ezek a szerek éppenséggel fokozhatják a kezelés alatt állók erőszakos késztetéseit, kiszámíthatatlan magatartását – amit éppen elkerülni szeretnénk. Magyarországon is hosszúra nyúlik az olyan esetek listája, amikor pszichiátriai kezelés alatt vagy közvetlenül utána követett el a páciens értelmetlenül erőszakos cselekményt – sokszor a saját családját mészárolva le.

Valamilyen szinten persze nevezhetjük megoldásnak, ha a zavart elmeállapotú, „skizofrén”, kiszámíthatatlan, a környezetét zaklató vagy veszélyeztető embereket elszállítjuk, hiszen így legalább el vannak különítve a környezetükben élő emberektől. Ezt azonban ne nevezzük szépítően „gyógykezelésnek”, hanem nevezzük annak, ami: elkülönítésnek, elzárásnak. Ez rendészeti, nem orvosi kérdés. Az ilyenkor alkalmazott pszichiátriai "kényszergyógykezelések" hosszú távon semmit nem fognak javítani a helyzeten; kikerülésükkor ezek az emberek legtöbbször ott folytatják, ahol abbahagyták.

Sajnos úgy tűnik, a pszichiátriai rendszer további fejlesztése nem oldaná meg a társadalmunkban jelen lévő mentális problémákat, mert napjaink pszichiátriai rendszere és kezelései erre nem alkalmasak. De hogy szükség van egy olyan elmeegészségügyi rendszerre, amely hatékonyan tud gondoskodni a mentálisan zavart emberekről, az nem kétséges. Több példa van a világban olyan intézetekre, amelyek tudatmódosító pszichiátriai szerek nélkül, erőszak nélkül, eredményesen tudtak segíteni a mentális nehézségekkel küzdőknek.

Egy olyan hely, ahol a puszta gyógyszerezés helyett inkább az emberek lelki bajainak valódi okait keresik és kezelik, egy hely, ahol a mentálisan zavart embereket a bizalom légköre, biztonság és nyugalom veszi körül, ahol nem háborgatják őket, ahol megfelelően táplálkoznak és eleget alszanak, teljes orvosi kivizsgálásban részesülnek, meghallgatják őket és olyan tevékenységeket végezhetnek, ami javítja önbecsülésüket, sokkal többet tehet ezekért az emberekért, mint napjaink elsősorban kemikáliákra épülő pszichiátriai kezelései.

Nem vállalja a kórház a felelősséget a 21 éves fiú haláláért

mCsupán másfél napra volt szükség ahhoz, hogy a 21 éves, életerős fiú megalázó körülmények között életét veszítse a pszichiátria zárt osztályán. Hiába bizonyosodott be a rendőrségi nyomozás során, hogy a kórház pszichiáterének felelőssége van a halálesetben, a bíróság büntetlen előéletére hivatkozva mégsem ítélte el, és most a kórház is kihátrál a család kártérítési igénye elől. A megdöbbent és felháborodott család a pert fontolgatja.

D. Árpádot édesanyja a fiú rosszulléte miatt vitte a városi kórházba még 2015 áprilisában. Ott megfigyelésre a pszichiátriai osztályra fektették be, de édesanyja kikötötte: a zárt osztályra nem tehetik át. A másnapi látogatáskor a család mégis a zárt osztályon találta meg Árpádot: önkívületi állapotban, bepelenkázva, lekötözve – a családját sem ismerte meg. Az édesanya rémült kérdésére, hogy mit művelnek a fiával, a személyzet megnyugtatta: ez a kezelés szokványos menete, másnapra minden rendben lesz. Másnap kora reggel az anya hívást kapott a kórházból: a fia meghalt.

Hosszú, és a család számára gyötrelmes jogi procedúra kezdődött. Az ÁNTSZ vizsgálata szerint a legvalószínűbb, hogy a fiúnál úgynevezett neuroleptikus malignus szindróma (NMS) lépett fel, amely kizárólag bizonyos pszichiátriai szerek mellékhatásaként alakul ki – a fiúnak éppen ilyen szert adagoltak a pszichiátrián. Az életveszélyes állapot orvosi konzíliumot, illetve intenzív osztályos kezelést igényelt volna, ezt azonban a kezelő pszichiáter elmulasztotta kezdeményezni.

A rendőrségi nyomozás többszöri nekifutásra végül megállapította, hogy a pszichiáternő többszörösen szakmai szabályszegést követett el, ami alkalmas foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének megállapítására. Ennek ellenére az ügyészség először úgy döntött, hogy mivel az elkövető idős korú és büntetlen előéletű, a vádemelést egy évre elhalasztja, és ha az egy év alatt a pszichiáternő újabb bűncselekményt nem követ el, az eljárást megszünteti. Újabb panaszok benyújtására volt szükség, hogy a család kierőltesse a vádemelést az ügyészségtől. Ám amikor ez megtörtént, a bíróság úgy döntött: nem szabnak ki börtönbüntetést, csupán azért, mert a pszichiáternő idős és büntetlen előéletű. Történt ez annak ellenére, hogy a Fejér Megyei Ügyészség előzőleg így fogalmazott: „A gyanúsított a felelősségét és az annak alapjául szolgáló tényeket mindvégig vitatta, a cselekmény miatti őszinte megbánásának nem adott hangot, ehhez képest nincs alap azt feltételezni, hogy az ügyészi intézkedés kedvező irányba mozdítaná a gyanúsított magatartását. Minderre kizárólag a bírósági eljárás lefolytatása és joghátrány alkalmazása esetén van esély.” Így a pszichiáternő megúszni látszik a felelősségre vonást a kezelése alatt állt fiú halálával kapcsolatban.

Mindezek után a kórház, amely korábban már hajlott rá, hogy a családnak kártérítést fizessen, most visszakozik, és semmilyen megegyezésre nem hajlandó, mondván: nem történt semmi.

A haláleset óta a család gyakorlatilag szétesett, az anya azóta is engesztelhetetlen egyetlen fia értelmetlen elvesztése miatt. Bár a hazai jogi lehetőségeket nagyrészt kimerítették, azért két irányba még tehetnek lépéseket: kártérítési pert indíthatnak a kórház ellen, illetve európai szintű jogi fórumokhoz folyamodhatnak igazságszolgáltatásért. A család jogi szakértői ezek lehetőségeit most vizsgálják.

Az édesanya addig is szeretne minél szélesebb nyilvánosságot adni szívszorító történetüknek, ezért várja a média jelentkezését.

 

Öt éve nincs velünk a "Nagy Nevettető" – Robin Williams halálának évfordulóján

Robin Williams pinterestÖt esztendeje már, hogy a "Nagy Nevettető" Robin Williams önkezével vetett véget életének. A halálát követő boncolás eredménye szerint az Oscar-díjas színész vérében Parkinson-kór elleni gyógyszert, valamint kétféle antidepresszánst találtak. Miért végez magával valaki, aki nemcsak filmszerepben játszotta tökéletesen, hanem lényével s egész életművével is szinte azt bizonyította: a nevetés gyógyít?
 
Mint utóbb megemlékezik róla, valaha a nevettetés a „túlélést” jelentette számára: gyermekként sokat költözött családjával, s Egyesült Államok-szerte a humora mentette meg a kis Robint attól, hogy új lakhelyein a helyi fiúk eltángálják. A zeneoktatása révén világhírnévnek örvendő New York-i Juilliard School színművészképzőjét látogatja huszonkét évesen 1973-tól, ahol emelt szintű, kétfős osztályba (a Superman szerepében a későbbiekben filmcsillaggá váló) Christopher Reeve-vel jár. Bár szellemességével nem mindegyik tanára elismerését vívja ki, a páratlanul tehetséges Robin Williams tanulmányai végeztével nem a színházat, hanem azt a színpadot választja, ahol sziporkázó humorát s rögtönzőképességét együttesen kamatoztathatja: stand-up show-kban lép föl San Franciscóban és Los Angelesben. 
 
Önálló műsoraival a sikere akkora, hogy őt magát a műfaj megújítójaként jegyzik, a hetvenes évek végén pedig önálló tv-sorozatot kap: az Egy úr az űrből című helyzetkomikumon alapuló sorozat címszerepében alakíthat földönkívülit. S amint a továbbiakban több mint száz filmben szerepel, örökké emlékezetes drámai alakításokkal világhírnevet és számos más díjat – köztük egy Oscart – hozó filmalkotásokban érvényesül sziporkázó személyisége: Holt költők társasága, Jó reggelt, Vietnam!, Good Will Hunting, Színes álmok jönnek, Patch Adams, Jumanji, Pán Péter a Hook-ban... S életén végigkíséri a sikeres hollywoodi színészek sorsa: kokain-függősége és alkoholizmusa ki-kiújul – idevágó sziporkája: „A kokain: Isten így közli veled, hogy túl sok pénzt keresel.” 
 
A színpadot-közönségét egymaga bármeddig eluralni kész, szókimondó parodista-humorista – aki még a halála előtti évben is televízió élő műsorában szórakoztat –, egy 2002-es önálló fellépésén, melyben a „bolygónk egyik legmókásabb hapsijaként” konferálják fel, az antidepresszánsokról – „a Zolofttól a Prozacig” – megvallja, szerinte mire jók: „...nem érzel semmit, nem is csinálsz semmit. Cs*szd meg mindet!” 
 
A Parkinson-kór velejárója lehet depresszió, a depresszióé pedig öngyilkosság – nyilatkozzák a bennfentesek. De ha a színész kapott antidepresszánst, mégis, miért végzett magával? Vagy lehet, hogy éppen az antidepresszánsok – mivel van ilyen mellékhatásuk – idézték elő öngyilkosságát, mint annyi más ember esetében?
 
„A személyiség sérüléseinek katartikus feldolgozásában segíthet a komédiázás” – vallotta korábban a Komédiás, aki fölött végül győzedelmeskedett a drog- és gyógyszeripar. A hálószobájában egy notebookban böngésző oldalak maradtak megnyitva: élete utolsó óráiban további lehetséges betegsége és gyógyszerek után kutatott... Az öngyilkosságát kivizsgálók jelentésében ez áll: „...arra panaszkodott, nem tetszik neki az, ahogyan a gyógyszerei miatt érzi magát.” 
 
A Nagy Nevettető nem az első művész, akinek a halálán megdöbbentünk, bár tudjuk, hogy pszichiátriai szereket szedett, amelyek akár öngyilkossági hajlamot, továbbá erősebb függőséget váltanak ki, mint az utcai kábítószerek. 
 
Ideje lenne megvizsgálni a gyógyszergyártók és pszichiáterek felelősségét, miután oly sokan esnek áldozatul világszerte ezeknek a szereknek – nem csak hírességek, hanem a közönségük is.
 

"A derű az élők halhatatlansága" Ernest Hemingway születésének 120. évfordulóján

1081px Ernest Hemingway Writing at Campsite in Kenya NARA 192655„Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha” - írta Hemingway Az öreg halász és a tengerben, mégis, 1961. július 2-án önkezével vetett véget életének. A Nobel-díjas és Pulitzer-díjas író a halála előtt kapott pszichiátriai elektrosokk-kezeléseket maga is felelősnek tartotta azért az állapotért, amelyből már nem látta a kiutat. Bár Hemingwayt a 20. század közepén tették tönkre elektrosokkal, kevesen vannak tisztában azzal a ténnyel, hogy elektrosokkot a mai napig végeznek, méghozzá százezerszám minden évben.
 
Ha Hemingway ma élne, valószínűleg heves vitát folytatna azokkal a pszichiáterekkel, akik őt tartották „az elmebajban szenvedő nagy írók” példaképének. Miután bekerült egy pszichiátriai intézetbe, ruhájától és méltóságától megfosztva, 20 alkalommal elektrosokkolták. Hetekkel később ezt közölte bizalmasan: „Amit ezek a sokk-doktorok nem tudnak, az az, hogy kik is azok az írók… Minden pszichiáterrel el kéne végeztetniük egy írói tanfolyamot, hogy tudják, mi az, hogy író… mi értelme van tönkre tenni az elmémet és kitörölni az emlékezetemet, ami a szellemi tőkém, és hogy munkaképtelenné tesznek? A kezelés kitűnő volt, de a pácienst elvesztettük…”
 
1961 júliusában, alig pár nappal azután, hogy kiengedték a Mayo pszichiátriai klinikáról, Hemingway vadászpuskájával főbe lőtte magát.
 
Bár a legtöbben talán úgy hiszik, hogy a Száll a kakukk fészkére című film után, amelyben a Jack Nicholson által játszott főhőst zombivá teszik a pszichiátriai intézetben, az elektrosokkot brutális volta miatt már sehol a világon nem használják, ez sajnos távolról sincs így. Annak ellenére, hogy vezető pszichiáterek is elismerik: nem tudják, hogyan „működik” az elektrosokk, és annak ellenére, hogy veszélyes, sokszor visszafordíthatatlan mellékhatásai jól ismertek, még ma is jelentős számban elektrosokkolnak embereket szerte a világon. Az Egyesült Államokban például a becslések szerint évente több mint 100 000 elektrosokkot adnak, ennek felét 60 év felettieknek.
 
A pszichiáterek rendszerint azzal érvelnek, hogy az elektrosokk alkalmazása az eltelt évtizedekben sokkal humánusabb lett: ma már altatásban, izomlazító beadása mellett adják, így a páciens nem érzékel belőle semmit (legalábbis az eljárás során), az izomlazító pedig megakadályozza, hogy a nagyfeszültségű áram következtében létrejövő rettenetes görcs miatt a páciensnek eltörjenek a csontjai vagy leharapja a nyelvét. Azonban hiába szépítettek a külsőségeken: a páciens agyát láthatatlanul átégető elektromos áram ma is ugyanolyan pusztító, mint amilyen mindig is volt.
 
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány – amely a pszichiátria területén történő jogsértések feltárásával foglalkozik – a mai napig találkozik olyan esetekkel, akiket az elektrosokk-kezelés tett tönkre. Ilyen esetekben bár jogi kompenzáció vagy kártérítés kieszközölhető, az okozott kárt ez már nem hozza helyre, ezért lenne rendkívül fontos, hogy az egészségkárosodást okozó pszichiátriai kezelések – így például a Hemingway szellemi tőkéjét elpusztító elektrosokk – végre kikerüljenek a gyakorlatból.
 
A világhírű író bár elpusztította önmagát, legyőzni mégsem lehetett – halhatatlan életműve napjaink kultúráját éppúgy gazdagítja, mint az utánunk jövő generációkét.
 

Frankfurti gyilkos és combinós gyilkos: a hasonlóság kísérteties

architecture 908851 1920A frankfurti vasútállomáson lökött a vonat alá egy édesanyát és nyolcéves fiát egy Eritreából Svájcba áttelepült férfi hétfőn. Az anya megúszta, de a fiút halálra gázolta a beérkező vonat. Az indíték ismeretlen, a férfi „példás hátterű” bevándorló volt. Ám az ügy kísérteties párhuzamot mutat a 2014-es, Budapesten történt combinós gyilkossággal.

Újabb tragédia, amelyre látszólag nincs magyarázat. Az afrikai, ortodox keresztény férfi 2006-ban érkezett Svájcba, menedékjogot kapott, és a hatóságok szerint azóta példásan integrálódott a társadalomba. Most mégis embert ölt. Miért?

A társadalom gyászol, a hatóságok pedig ismét – mint hasonló esetekben általában – biztonsági szigorításokat fontolgatnak. Ám a híradásokban feltűnik valami, ami nagyon is magyarázhatja az értelmetlenül erőszakos cselekményt, és ami furcsa hasonlóságot mutat a néhány évvel ezelőtti combinós gyilkossághoz.

Az Associated Press híradása szerint az eritreai férfi az utóbbi időben pszichiátriai kezelés alatt állt. Ha pedig pszichiátriai kezelés, akkor szinte biztosra vehető az is, hogy a férfi pszichiátriai szereket szedett. Ezekről pedig régóta jól ismert tény, hogy bizonyos típusaik kifejezetten kiválthatják az erőszakos viselkedést mellékhatásként. Olyannyira, hogy az amerikai gyógyszerügyi hatóság, az FDA kötelezően elrendelte, hogy bizonyos antidepresszánsok dobozán ezt a veszélyt vastag fekete keretben kell feltüntetni – mint a cigarettásdobozok oldalán.

Kísértetiesen hasonló volt a helyzet a 2014-ben történt combinós gyilkosság esetében is. Az elkövető, A. Áron, akit több napos pszichiátriai kezelés után engedtek ki a János kórházból, kiengedése másnapján a Margit híd budai hídfőjének villamosmegállójában a beérkező villamos alá rúgott egy idős asszonyt, aki belehalt a sérüléseibe. Itt is pszichiátriai kezelés volt a tragédia közvetlen előzménye.

Az is kiderült: nem a frankfurti volt az első ilyen eset Németországban. A Hirado.hu információi szerint január végén Nürnbergben három fiatalt löktek a vonat elé, ketten közülük meghaltak. Márciusban Berlinben egy 34 éves férfit egy ismeretlen támadó a sínek közé lökött; a férfinak eltört a nyakcsigolyája. Másfél hete Duisburg közelében egy támadó egy 34 éves nőt lökött a sínekre, aki belehalt sérüléseibe.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű emberjogi szervezet hazai csoportja szerint mostanra már túl sok brutális, értelmetlen gyilkosság köthető a mellékhatásként erőszakot okozó pszichiátriai szerek szedéséhez, ezért éppen itt lenne az ideje, hogy az ilyen esetekben a kezelő pszichiáter felelősségét is megvizsgálják.

A pszichiátria diagnózisai használhatatlanok – állítják a kutatók

psych diagnose freepikEgy új tanulmány, melyet a Psychiatry Research nevű pszichiátriai szaklapban publikáltak, arra a következtetésre jutott, hogy a pszichiátria diagnózisai tudományosan használhatatlanok az egyes mentális rendellenességek azonosítására.

A Liverpool Egyetem kutatói által vezetett tanulmány részletes elemzést tartalmazott a széles körben használt Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv (DSM) legújabb kiadásának öt kulcsfejezetéről: skizofrénia, bipoláris zavar, depresszív zavarok, szorongási zavarok, traumával kapcsolatos zavarok. Az olyan diagnosztikai kézikönyveket, mint a DSM, azért hozták létre, hogy közös diagnosztikai nyelvet biztosítsanak a mentális egészségügy szakértői számára, és elérhetővé tegyenek egy meghatározott listát a mentális problémákról, a tünetekkel együtt.

A kutatás fő eredményei ezek voltak:

  • Minden pszichiátriai diagnózist egyénileg eltérő döntéshozatali szabályok alapján állítanak fel.
  • Hatalmas az átfedés az egyes diagnózisokhoz tartozó tünetek között.
  • Szinte minden diagnózis elrejti a trauma és a kedvezőtlen események szerepét.
  • A diagnózisok igen keveset árulnak el az egyéni betegekről és a nekik szükséges kezelésről.

A szerzők arra a megállapításra jutottak, hogy a diagnosztikai címkék egy „hamis kategória-rendszert” képviselnek.

A vezető kutató, Dr. Kate Allesopp a Liverpool Egyetemről azt mondta: „Habár a diagnosztikai címkék látszólag magyarázatul szolgálnak, tudományosan értelmetlenek, és előítéleteket, stigmákat kreálhatnak. Remélem, ezek az eredmények arra bátorítják majd a mentális egészségügy szakértőit, hogy a diagnózisokon túl vegyék tekintetbe a mentális problémák más magyarázatait is, mint a traumákat és más kedvezőtlen életbeli eseményeket."

Peter Kinderman professzor a Liverpool Egyetemről azt mondta: „Ez a tanulmány még több bizonyítékkal szolgál arra, hogy a pszichiátriai diagnózisok biológiai megközelítése nem felel meg a célnak. A diagnózisok, melyeket gyakran és kritikátlanul állítanak be »valódi betegségekként«, valójában következetlen, zavaros és ellentmondásos, nagyrészt önkényes kritériumok alapján születnek. A diagnosztikai rendszer tévesen feltételezi, hogy minden probléma mentális zavarokból ered, és erősen támaszkodik szubjektív véleményekre azzal kapcsolatban, mi számít normálisnak.”

John Read professzor, a Kelet-London Egyetemről ezt mondta: „Talán eljött az ideje, hogy többé ne tegyünk úgy, mintha az orvosi hangzatú címkék bármivel is hozzájárulnának, hogy megértsük az emberi problémák összetett kiváltó okait, vagy hogy milyen segítségre van szükségünk az ilyen problémák esetén."

Eredeti cikk: https://neurosciencenews.com/meaningless-psychiatric-diagnosis-14434/

Kép: Designed by Pressfoto / Freepik

Friss hírek

Kényszerkezelések törvénytelenül
2019. szeptember 16. hétfő
Thumbnail Egy rehabilitációs otthonban évek óta lakó fiatalembert egy tucatnál is többször szállítottak át akarata ellenére a közeli kórház pszichiátriai osztályára anélkül, hogy az illetékes bíróságot erről értesítették...
Thumbnail Egy általános ADHD-szer befolyásolja az agy fejlődését a gyerekeknél, ezért fokozott elővigyázatossággal kellene felírni – mondták az orvosok. A metilfenidát, melyet Ritalin márkanéven ismerünk,...
Túlszámlázott kezelések
2019. szeptember 09. hétfő
Thumbnail A napokban egy nő különös panasszal keresett fel egy jogvédő szervezetet. Azt vette észre, hogy pszichiátere meg nem történt kezeléseket tüntet fel a leletein, hogy azok ezáltal elszámolhatóak legyenek a...
Thumbnail Egy civil jogvédő szervezet bejelentésére végzett vizsgálatot egy budapesti kórház pszichiátriai osztályán az Integrált Jogvédelmi Szolgálat, amely megállapította, hogy a panasz egyáltalán nem volt...
Az iskolakezdés veszélyei
2019. augusztus 25. vasárnap
Thumbnail Szeptembertől ismét rengeteg általános és középiskolás diák kezdi meg az új tanévet Magyarországon. Az iskolai tanulási problémákkal párhuzamosan – egyes nemzetközi mutatók szerint – egyre nő...
More inFriss hírek