Megdöbbentő - de nem meglepő - hirek a pszichiátriáról

Egyszer mérgez, másszor gyógyít...?

• Nyomtatás
• E-mail

Furcsa história kapott széles nyilvánosságot a napokban: egy pécsi ápolónő titokban pszichiátriai szereket adagolt kollégáinak. Az ügyészség egészségsértés miatt most vádat emelt ellene. De ugyanezeket a szereket még nagyobb dózisokban adagolják a pácienseknek. Az miért nem mérgezés?

A hírek szerint a pécsi idegsebészeti klinikán dolgozó ápolónő közel egy évig, heti rendszerességgel adagolt titokban kollégái italába pszichiátriai szereket, hogy megtudja, milyen hatásuk lesz. Az eredmény: feszültség, fáradékonyság, álmosság, izomgörcsök, illetve pánikszerű rosszullétek a kollégáknál. Nem is csoda, hogy az ügyészség vádat emelt: könnyű testi sértésért akár két évet is kaphat.

De várjunk csak: ugyanezeket a tudatmódosító szereket a pszichiátriákon is masszívan adagolják a kezelteknek. Nem heti alapon: naponta többször. Őket vajon nem mérgezik ezek a szerek?

Dehogynem. Bár egy pszichiáter alighanem itt azt mondaná: a szerek csak akkor fejtenek ki jótékony hatást, ha a páciens pszichiátriai rendellenességben szenved. Az a baj, hogy a hivatalos szakmai reklámszövegtől eltekintve ezek a szerek a páciensek körében is komoly gondokat okoznak.

Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a szerek csupán arra alkalmasak, hogy a kellemetlen mentális tüneteket kémiailag elnyomják, de valójában nem gyógyítanak meg semmit. Ráadásul pszichiátriai körökben is elismerik: csupán elméleteik vannak arra vonatkozóan, hogy ezek a szerek hogyan fejtik ki hatásukat. Mellékhatásaik listája viszont roppant hosszú: az ápolónő kollégái által tapasztalt álmosság, izomgörcsök, rosszullétek mellett a pszichiátriai szerek okozhatnak – számos egyéb mellékhatáson túl – akaratlan mozgást, összefolyó beszédet, tájékozódási zavart, sőt, bizonyos szercsoportok a vizsgálatok szerint okozói lehetnek akár erőszakos magatartásnak vagy öngyilkossági késztetéseknek is.

Mérgezés a javából. A szedálástól kábult, mellékhatásokkal küzdő páciensek szenvedéseiért mégsem vonnak felelősségre senkit. És ha egy-egy károsult mégis felemeli a hangját, az ügy rendszerint könnyen kimagyarázható „szakmai” érvekkel.

Az ápolónő és „kísérlete” jó figyelemfelhívás lehet a pszichiáterek számára: változtatni kellene, hogy a hivatalos mentális egészségügy ne mérgező tudatmódosító szerek adagolásából álljon.

Megkötözte az ápoltakat, kirúgták a gondozónőt

• Nyomtatás
• E-mail

Bemutatott a rendőröknek, a pszichiátriára zárták

• Nyomtatás
• E-mail

Nem szép dolog középső ujjat mutatni a rendőröknek, de ez nem ok arra, hogy a pszichiáterek két és fél hétig kényszerkezeljék az illetőt. Utóbb a bíróság úgy döntött: jogtalanul fosztották meg a személyi szabadságától.

A budapesti fiatalember az utcán került összetűzésbe a rendőrökkel, és bár a reakciója valóban nem volt épp udvarias, a pszichiátriára szállították – annak ellenére, hogy ilyen kényszerbeszállításra a törvény szerint csak akkor kerülhet sor, ha az illető közvetlenül és súlyosan ön- vagy közveszélyes. A pszichiátrián kapásból pszichózissal diagnosztizálták, az osztályvezető – aki nem is volt jelen a vizsgálatkor – megállapította: a kezelés indokolt. A pszichiáter ítéletét az úgynevezett bírói szemle is helybenhagyta.

A férfi megfellebbezte a bíróság döntését. A másodfokú bíróság ítéletében így írt: „a kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelése a polgári ügyekben eljáró bíróság által alkalmazott legsúlyosabb kényszerintézkedés, mely korlátozza a személyi szabadság és önrendelkezés Alaptörvényben és nemzetközi egyezményekben védett alapjogát. … Jelen esetben a kérelmezett intézetbe történt felvételét megalapozó dokumentált tényekből okszerűen és közvetlenül nem állapítható meg, hogy a törvényben előírt, életet, testi épséget közvetlenül fenyegető, akut és súlyos veszélyhelyzet fennállt volna. … A szakértő véleménye nem fejti ki, hogy a kérelmezett magatartásában miben nyilvánul meg az életet és testi épséget közvetlenül és súlyosan fenyegető vészhelyzet, illetve veszélyeztetés.”

Bár a pszichiátriai kényszerkezelés jogtalan volt, a férfi tizenhét napot volt kénytelen a pszichiátrián tölteni, mielőtt kiengedték. Jelenleg jogi lépéseket kezdeményez az intézettel szemben személyi szabadságának önkényes korlátozása miatt.

A fiát lefejező anya előzőleg pszichiátriai kezelést kapott

• Nyomtatás
• E-mail

Konyhakéssel fejezte le hétéves fiát egy amerikai asszony New York államban. Vajon mi vihet rá valakit, hogy annyira kivetkőzzön önmagából, hogy saját gyermekét végzi ki? Ilyesfajta eszelős reakciók egyes pszichiátriai szerek mellékhatásaiként ismertek, és a nőt tíz nappal korábban engedték ki a pszichiátriáról.

Sajtóhírek szerint az ápolónőként dolgozó nő először hátba szúrta a fiát, majd olyan mélyen vágta át a torkát, hogy azzal lefejezte a hétéves fiút. A sokkolt családtagok szerint a tragédiának nem volt előzménye – legalábbis semmi jel nem utalt arra, hogy a nő gyilkosságra készült volna. Úgy tűnik, a késztetés hirtelen jött. Az viszont kiderült, hogy a nőt előzőleg többször kezelték pszichiátrián, és legutóbb épp a gyilkosság előtt tíz nappal engedték ki.

Mi köze lehet ennek a gyilkossághoz? Már 1975-ben megjelentek tanulmányok, amelyek olyan, tudatmódosító pszichiátriai szereket szedő betegeket írtak le, akik „heves késztetést éreztek, hogy megtámadjanak bárkit, aki a közelükben van”. Egy tanulmány, amely megvizsgált 950 olyan erőszakos tettet, amelyet antidepresszánsokat szedő emberek követtek el, 362 gyilkosságot, 13 iskolai lövöldözést, 5 robbantásos fenyegetést vagy robbantást, 24 gyújtogatást, 21 rablást, a repülőgépének lezuhanását okozó 3 pilótát, valamint több mint 350 öngyilkosságot és öngyilkossági kísérletet talált.

Az elmúlt tíz-tizenöt évben világszerte sorozatban láttak napvilágot gyógyszerészeti és egészségügyi szakhatóságok részéről olyan figyelmeztetések, amelyek egyes pszichiátriai szerek rémisztő mellékhatásaira hívják fel a figyelmet – többek között arra, hogy a mellékhatások között szerepelhet az öngyilkosság vagy az erőszakos viselkedés is. Az amerikai gyógyszerügyi hatóság, az FDA azt is szükségesnek látta, hogy egyes antidepresszánsok dobozán vastag fekete keretben figyelmeztessenek az öngyilkosságot okozó mellékhatásra – antidepresszánsoknál, amelyeket éppen „depressziósoknak” írnak fel leggyakrabban. Ezen szerek jó része Magyarországon is széles körben forgalomban van.

Nem is csoda, hogy hasonló esetek Magyarországon is megtörténnek. 2010-ben a Győrhöz közeli Tényőn egy pszichiátriai kezelés alatt álló férfi baltával végzett lányaival és feleségével. A férj ezután felvágta ereit, de mivel nem halt meg, egy késsel mellkason szúrta magát, de még ekkor is életben maradt. Ezután láncfűrészt vett magához, amelyet végighúzott a homlokán, majd elvágta vele a saját torkát. Néhány évvel ezelőtt Budapest belvárosában egy férfi a villamos alá rúgott egy idős asszonyt, aki belehalt a sérüléseibe. A „combínós gyilkos” néven elhíresült férfit egy nappal korábban engedték ki a pszichiátriáról. Sajnos a pszichiátriai kezelést (vagyis pszichiátriai gyógyszerezést) követő erőszakos cselekmények listája Magyarországon is nagyon hosszúra nyúlik.

Vajon hány hasonló tragédiának kell még történnie ahhoz, hogy a nyilvánosság végre felfigyeljen: a pszichiátriai szereknek és kezelésnek szoros köze lehet a brutális tettekhez?

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű nemzetközi emberjogi szervezet rövid dokumentumfilmet készített erről a témáról, amely bemutatja legfontosabb adatokat és összefüggéseket. A mintegy tízperces film megtekinthető a szervezet nemzetközi honlapján:

http://hu.cchr.org/videos/psychiatrys-prescription-for-violence.html


-------------------------------

Források:
https://24.hu/kulfold/2018/04/10/lefejezte-7-eves-fiat-anyuka/
http://www.nydailynews.com/new-york/ny-mom-arrested-decapitating-7-year-old-son-knife-article-1.3918871
https://www.democratandchronicle.com/story/news/2018/04/06/sweden-mother-hanane-mouhib-charged-murder-son-abraham-cardenas/492426002/
http://abc11.com/police-mom-used-kitchen-knife-to-decapitate-7-year-old-son/3315913/

A figyelem ára

• Nyomtatás
• E-mail

A figyelemzavar az ADHD egyik alcsoportjaként számontartott rendellenesség, így a gyermek, akit egy pszichiáter ezzel diagnosztizál, jó eséllyel egy erős pszichiátriai szert kap kezelésképpen. Ez a szer hatásmechanizmusát tekintve nagyon közel áll a kokainhoz, ezt több tanulmány is alátámasztotta. Jelentős különbség a kettő között, hogy a tabletta hatóanyaga elnyújtott felszívódású, ellenben a kokain (mivel nem tabletta formájában kerül a szervezetbe, hanem por alakban szippantják fel) másodperceken belül eléri a hatását. Abban az esetben viszont, ha a  is összetörik és por alakban szippantják fel, közel olyan erős eufóriát okoz, mint a kokain.

Egy ADHD-val foglalkozó weboldal így ír a figyelemzavarról:

A kérdés nem egyszerűen az, hogy ilyen tünetek alapján ténylegesen „betegnek” tekinthető-e egy gyermek – mivel a pszichiátria alaptézise szerint mindezt az agy hibás működése okozza. A komoly dilemmát inkább az jelentheti, hogy lehetnek-e ezek a tünetek valaha is elég zavaróak ahhoz, hogy egy, a súlyos függőséget okozó kábítószerekkel (speed, kokain) egy kategóriába sorolt pszichiátriai szert válasszunk a kezelésére, vállalva a kockázatát annak, hogy a gyermek hosszú távon komoly testi és idegrendszeri károsodásokat szenvedhet. Hogyan lehetne valaha is észszerű döntés egy hamis diagnózisra alapozva kockára tenni gyermekeink egészségét, jövőjét?

Ombudsmani döntés a fiatal pap ügyében

• Nyomtatás
• E-mail

A Biztos számos pontban fogalmazta meg ajánlásait a jogsértő, megalázó pszichiátriai gyakorlatok megelőzésére.

A nyugat-magyarországi község plébánosa, L. atya munkaköri nehézségeiből adódó feszültsége miatt vett be gyógyszert. Döbbenettel tapasztalta, hogy öngyilkossági kísérlettel gyanúsítják – annak ellenére, hogy egy pap számára az öngyilkosság nem számít bocsánatos bűnnek. Aznap délután a megyei kórház pszichiátriájára vitték, ahol L. atya a békesség kedvéért beleegyezett az önkéntes felvételébe. A pszichiátriai osztályon hamar leinjekciózták, így amikor másnap a szülei meglátogatták, a szemét sem tudta kinyitni.

A gyógyszerektől még mindig kába L. atyát a szomszéd invitálta be magukhoz, ám hamarosan a mentő és a rendőrség jelent meg érte, hogy visszavigyék a pszichiátriára. A kórházban újabb adag injekciók következtek; a plébánia, a páncélszekrény és az autója kulcsát elvették. Másnap meglátogatták a szülei, akik a főorvossal történt hosszas beszélgetés során elérték, hogy fiukat elengedjék a pszichiátriáról.

A pap így írt:

„Beletapostak a becsületembe, a lelkembe, elvették az egyházi beosztásomat, munkámat, rangomat, letettek a legalsó szintre, a rokonaink, a barátaim, a falubeliek, az ismerőseim elpártoltak tőlem, azt terjesztik rólam, hogy megőrültem...”

L. atya egy független pszichiáterhez fordult szakvéleményért, aki a vizsgálat után ezt a megállapítást tette:

„Jelenleg psychiátriai betegségre utaló tünet nem észlelhető. … Véleményünk szerint hivatásának ellátására alkalmas.”

Az Ombudsman nemrég lezajlott vizsgálata számos pontban állapította meg, hogy a fiatal pappal a pszichiátrián történt események sérelmet vagy visszásságot okoztak a tisztességes eljáráshoz való joggal, az egészségügyi önrendelkezési joggal, a személyes szabadsághoz való joggal, és súlyos visszásságot okoztak az információs önrendelkezési joggal összefüggésben, illetve veszélyeztették az embertelen, megalázó bánásmód tilalmának érvényesülését. Az Alapjogi Biztos ezek fényében tette meg ajánlásait a kórházigazgató számára.

Az esetről szóló ombudsmani jelentés elérhető ezen a linken.