Megdöbbentő - de nem meglepő - hirek a pszichiátriáról

A gyógyszergyári befolyás és a káros kezelések ellen tiltakoztunk

• Nyomtatás
• E-mail

BUDAPEST – Január 25-én, szombaton a pszichiátria káros kezelései és a gyógyszergyárak pénzügyi befolyása ellen tartott tüntetést az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány. A demonstráció apropója a Magyar Pszichiátriai Társaság éves vándorgyűlése volt, amely nyolc különböző gyógyszergyártó cég pénzügyi támogatásával került megrendezésre, miközben a pszichiátriai tudatmódosító szerek káros, sokszor romboló hatásairól egyre több információ kerül napvilágra.

A Magyar Pszichiátriai Társaság éves vándorgyűlésének helyszínén, a Budapesti Kongresszusi Központ előtt békés demonstrációt tartott egy nemzetközi jogvédő szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért magyarországi csoportja. A konferenciát nyolc olyan gyógyszergyártó cég pénzelte, amelyek komoly profitot termelnek azon szerek eladásából, amelyeket a pszichiáterek futószalagon írnak fel az élet egyre több emberi problémájára, hamis "megoldásként". A tüntetők tiltakoztak az egyre jobban elharapózó, szükségtelen tudatmódosító gyógyszerezés ellen, és szót emeltek amiatt is, hogy napjainkban még mindig használnak elektrosokkot, Magyarországon is, amelyről az átlagember többnyire úgy hiszi, már régen betiltották.

A közelmúlt számos tragikus, Magyarországon történt eseménye tanúskodik arról, hogy a mai pszichiátria elsősorban gyógyszeres kezelései valójában alkalmatlanok arra, hogy ténylegesen jobb állapotba hozza a mentális gondokkal küzdő embereket.

- Egy férfi fél évvel azután, hogy egy elmeszakértő veszélytelennek nyilvánította, puszta kézzel ölte meg fogadott lányát és saját fiát, mielőtt felakasztotta magát.

- Egy másik férfi tíz éve szedett egy antipszichotikus szert, majd pszichiátere döntésére elkezdett egy másik szert szedni a régi helyett. Nem sokkal később brutálisan megölte a feleségét saját otthonukban, pedig az emberek elmondása alapján nagyon szerették egymást. A férfi pszichiáterében a jelek szerint fel sem merült a lehetőség, hogy az idegrendszerre ilyen erőteljesen ható szerek hirtelen megváltoztatása bármi bajt okozhat majd.

- Az elmúlt hetekben egy 22 éves fiatalember váratlan halálhírét adta hírül a média, miután 9 napot töltött bent egy budapesti pszichiátrián.

- Nem sokkal utána egy idősebb férfit ért utol a halál, pszichiátriai kezelés következtében. A férfi egy bőrgyógyászati műtét okán került be a kórházba, majd a kórház udvarán epilepsziás rohamot kapott, és az esés következtében térdsérülést szenvedett. Azonnali ellátást kapott a traumatológián, ahol hallucinálni kezdett, és ahelyett, hogy ténylegesen kivizsgálták volna ennek okát, pszichiátriai szereket kezdtek adagolni neki. Röviddel ezután kritikus állapotba került, így átvitték őt az intenzív osztályra, ám ekkor már késő volt.

Dacára annak, hogy állításaik szerint folyamatosan fejlődnek és bővítik tudásukat, a pszichiáterek mind a mai napig aktívan használnak több mint 50 évvel ezelőtt szabadalmazott idegbénító szereket, melyek mellékhatásai között az akaratlan mozgások, a pszichotikus állapot és a hirtelen halál is szerepel. Emellett több magyar kórházban még mindig használnak elektrosokk-terápiát, melynek során akár 460 volt feszültségű áramot vezethetnek át az ember koponyáján, epilepsziás nagyrohamot idézve elő ezzel, amely elméleteik szerint gyógyító hatást vált ki.

A tüntetők a rendezvény helyszínén írásos üzenetet juttattak el a Magyar Pszichiátriai Társaság vezetőségének, amelyben felhívták figyelmüket a fenti visszásságokra.

Három kivégzés, egy öngyilkosság, nulla felelősségre vonás

• Nyomtatás
• E-mail

 Öt hét leforgása alatt két brutális gyilkosság írható a mentális egészségügy számlájára, derült ki a média híreiből. Hasonló esetek az elmúlt évtizedek alatt is szép számmal fordultak elő, érdemi változás mégsem történt: továbbra sem vonják felelősségre azt, aki tehet róla.

A közelmúltban két tragikus eset is történt, ahol a mentális egészségügy szakértőinek döntései tettek lehetővé kegyetlen gyilkosságokat. Mindkét esetben úgy ítélték meg, hogy a későbbi elkövető veszélytelen, nyugodtan mehet a társadalomba. Egyikük három évvel ezelőtt megtámadta alvó feleségét egy kalapáccsal, és olyan erővel ütötte, hogy a a kalapács nyele is eltört. Két és fél év börtön után a férfit kiengedték jó magaviselet miatt, majd egy igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a férfi most már veszélytelen, sőt mi több, szerető családapa. Az első alkalommal, amikor lehetősége nyílt rá, puszta kézzel ölte meg fogadott lányát és saját fiát, mielőtt felakasztotta magát.
A másik férfi tíz éve szedett egy skizofréniára adott pszichiátriai szert, majd pszichiátere döntésére elkezdett egy másik szert szedni a régi helyett. Nem sokkal később brutálisan megölte a feleségét saját otthonukban, pedig az emberek elmondása alapján nagyon szerették egymást. A férfi pszichiáterében a jelek szerint fel sem merült a lehetőség, hogy az idegrendszerre ilyen erőteljesen ható szerek hirtelen megváltoztatása bármi bajt okozhat majd.

Ilyen esetek után a szakértők arra hivatkoznak, hogy ezek a mentális betegek sajnos kiszámíthatatlanok, nem lehet biztosan tudni, mit fognak tenni, ha közösségbe mennek. Honnan is tudhatnák, hiszen a mentális egészségügyben használt diagnózisokat semmilyen kézzelfogható módon nem lehet kimutatni, sem tesztekkel, sem laborvizsgálatokkal. Az e területtel foglalkozó pszichiáterek és igazságügyi elmeszakértők merőben szubjektív megítéléseit mégis elég komolyan veszik ahhoz, hogy ezekre alapozva döntsenek emberek szabadságáról vagy éppen beszámíthatóságáról.

Ezen két eset közel sem egyedülálló. A múltban számtalanszor fordult már elő, hogy gyógyultnak nyilvánított beteg gyilkolt, vagy pszichiátriai szerek mellékhatásai, illetve elvonási tünetei sarkalltak valakit mészárlásra.

Ha alaposan megvizsgáljuk ezt a területet, nagyon is ijesztő, sőt kétségbeejtő, hogy az ilyen "eredményeket" felmutatni képes szakértőknek hatalmukban áll az embert mentális betegnek nyilvánítani és minden jogától megfosztani, vagy éppen gyilkosokat gyógyultnak nyilvánítani.

Fotó: Designed by Racool_studio / Freepik

Hasznos újévi fogadalmak

• Nyomtatás
• E-mail

Az újév beköszöntével sokan fogalmaznak meg olyan magasztos gondolatokat, mint hogy idén elhagyják rossz szokásaikat, még egészségsebben fognak élni, még nagyobb sikereket érnek el, ezek azonban leginkább csupán általánosságok. Miért ne tehetnénk ezt idén tudatosan?

Ahogy az év utolsó napján eljön a nagy visszaszámlálás, és ujjongással üdvözöljük az újév első napját, gyakran azt is fontosnak érezzük ilyenkor, hogy az új, reményekkel és tervekkel teli évet újévi fogadalmakkal indítsuk el. Ilyenkor az ember hajlamos kissé felelőtlen ígéreteket is tenni saját magának, melyekről szinte már akkor sejthető, hogy aligha fogja azokat következetesen betartani. Olyan általános dolgok jellemzik ezeket, mint hogy idén kevesebb alkoholt iszom majd, leszokom a dohányzásról, diétázni fogok, és így tovább.
Az új esztendő kihívásai emellett mentálisan is igénybe vehetik az embert: még magasabb kvóták, még szigorúbb elvárások, ezek bizony nem könnyítik meg az ünnepek alatti lazulás után az újrakezdést.
Tegyünk hát tudatosan olyan újévi fogadalmakat, melyek hatékonyan segítik fenntartani a mentális egyensúlyunkat!

Először is, megfogadhatnánk, hogy idén sokkal jobban odafigyelünk majd, hogyan étkezünk! Ma már rengeteg tanulmány megerősítette, hogy bélrendszerünk – vagyis bélflóránk – állapota közvetlen kapcsolatban van a mentális állapotunkkal. A finomított cukrokban gazdag, és a feldolgozott ételek bizonyítottan sok kárt tudnak tenni a bélflóránkban, pedig itt termelődnek azok a kiemelt fontosságú anyagok is, melyek a hangulatunkat, mentális állapotunkat befolyásolhatják. Kerüljük hát a cukros és feldolgozott ételeket (mint a gyorséttermi ételek, „zacskós”, félkészen vásárolható termékek), és együnk sokkal több friss zöldséget-gyümölcsöt, olajos magvakat!

Kiváló fogadalom lenne az is, hogy idén rendszeresen végzünk majd testmozgást! Egyes pszichiáterek szerint a legalább heti 3 alkalommal végzett intenzív testmozgás akár a súlyos depressziós tüneteket is képes enyhíteni, mivel a testmozgásnak közvetlen hatása van az agysejtek vérellátására és osztódására. Vagyis agyunk annál jobb állapotban lesz, minél többet mozgunk. Testmozgás alatt pedig közel sem csak az edzőtermi önsanyargatást kell érteni, hiszen számtalan sportág és intenzív szabadidős tevékenység létezik, amivel jó alaposan megmozgathatjuk tagjainkat.

Ami pedig talán a legfontosabb: fogadjuk meg, hogy idén szembenézünk a problémákkal, és nem próbáljuk meg elkendőzni őket, legyen az akár anyagi, akár személyes természetű. Példának okáért, ha a hangulatunk ingadozni látszik, ne próbáljuk azt alkohollal vagy idegrendszerre ható gyógyszerekkel elnyomni, keressük meg az okát és kezeljük! Ne érjük be holmi átmeneti enyhülést ígérő vegyi anyagokkal, melyektől később talán szabadulni sem tudunk majd, hanem vegyük fel a kesztyűt!
Ha idén azzal a döntéssel kezdjük el az évet, hogy igenis képesek vagyunk jobbá tenni saját helyzetünket, és ehhez semmilyen szerre vagy italra nincs szükség, máris sokkal jobb eséllyel indulunk. Olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik hozzánk hasonlóan fejlődni akarnak, és segítik a fejlődésünket. Bármennyire is népszerűtlen lehet ez az álláspont, nagyon is rajtunk áll, hogy milyen közösségben éljük az életünket, és hogy mindez milyen hatással van ránk.

Tegyünk tehát a jövő évre olyan fogadalmakat, melyeket van értelme követni és megtartani.

Még ma is bántalmazzák az időseket

• Nyomtatás
• E-mail

Súlyos bántalmazásra utaló nyomokat talált unokahúga egy idős hölgy testén, akit nem sokkal azelőtt szállítottak be egy budapesti kórház pszichiátriájára – többek között egy vérző vállsérülést is, melyet az ápolók ellátatlanul hagytak.

Október második felében történt, hogy az idős asszonyt megkérdőjelezhető okokból egy budapesti kórház pszichiátriai osztályára szállították. Amikor unokahúga tudomást szerzett az esetről, azonnal felkereste a kórházat, hogy személyesen bizonyosodjon meg a hölgy hogyléte felől. Szeretett nagynénje azonban közel sem olyan állapotban volt, ami elvárható lett volna egy kórház fekvőbeteg osztályán. Testszerte ütésnyomokat talált rajta, köztük egy ellátatlanul hagyott bedagadt zúzódással, melyet friss vérnyomok tarkítottak. A nagynéni eszméletlenül feküdt, mivel felvételekor igen erős pszichiátriai szereket tartalmazó injekciót kapott. Mint utóbb kiderült, egyetlen vizsgálat vagy röntgenfelvétel sem készült a sérülésekről, holott ez nagyon is indokolt lett volna: a hölgy vállán két héttel a kórházból való elbocsátása után is még gyógyulófélben lévő seb volt, amit azóta is fájlalt.

A hölgy unokahúga több ízben próbált felvilágosítást kérni a kórház dolgozóitól, hogy mégis mi történt nagynénjével a pszichiátrián, megadta saját elérhetőségeit is, hogy őt – mint egyetlen elérhető rokonát – értesítsék, mégis megtagadtak tőle szinte minden információt. Ahogyan az sejthető is, cseppet sem a véletlen műve volt, hogy a kórház dolgozói ekképp álltak a hölgyhöz és unokahúgához; korábban is megesett már velük hasonló incidens ebben az intézményben.

Két évvel ezelőtt az akkori élettársa vitette be ugyanazon kórház pszichiátriájára, szorongásos tünetek miatt. Amellett, hogy az ekkor kapott erős pszichiátriai szerek hatására jelentősen leromlott az egészségi állapota, fizikai bántalmazás is érte, melynek körülményeit a kórház sohasem vizsgáltatta ki. Az asszony unokahúga ezek okán feljelentést is tett, mellyel ugyan érdemi eredményt nem tudott elérni, sikerült azonban kivívnia a kórház dolgozóinak ellenszenvét.

A hölgy a tavalyi évben a területi ideggondozó rendelésén kapott beutalót a pszichiátriai rehabilitációra „felerősítés” címén, ahová ezután mentők szállították be, lánya kíséretében. Mivel azonban korábban az asszony unokahúga már tett egyszer feljelentést a kórház ellen, nem voltak hajlandóak felvenni a rehabilitációs osztályra, ehelyett azonnal a zárt osztályon helyezték el. Bár ez ellen ő és a lánya is tiltakoztak, az asszonyt nem engedték haza, ott kellett maradnia a pszichiátria zárt osztályán. Ott tartózkodása alatt ismét jelentős állapotromlás ment végbe rajta, ráadásul olyasmi történt, amire rémálmaikban sem gondoltak volna: a kórház gondnoksági eljárást kezdeményezett az asszony ellen. Ha unokahúga nem kezd el harcolni az asszonyért, a nőt minden maradék rendelkezési jogától is megfosztották volna.

A legutóbbi eset után az asszony unokahúga megpróbált feljelentést is tenni a rendőrségen, amikor azonban meghallották, hogy pszichiátriai betegről van szó, senki sem volt hajlandó felvenni a nő panaszát, mondván, hogy "ezek a betegek gyakran tesznek kárt saját magukban".

Ideje megkongatni a vészharangot egy olyan elmeegészségügyi rendszerrel kapcsolatban, ahol a betegek ilyen szinten ki vannak szolgáltatva a bántalmazásoknak és más emberi jogi sérelmeknek.

Fotó:Designed by pressfoto / Freepik

Mentális egészség a szeretet ünnepén

• Nyomtatás
• E-mail

Az ünnepekkel, főleg a karácsonnyal kapcsolatba hozott "mentális zavarok" gondolata egyesekben azt az érzést keltheti: talán ők maguk is mentális betegek. Nincs azonban semmilyen tudományos alapja annak, hogy ez így lenne, ellenben több dolog is van, amivel enyhíthetünk az ünnepi hangulat esetleges negatív hatásain.

Karácsony idején elkerülhetetlenné válik, hogy letámadjon minket az ünnepi hangulat, hiszen fel van díszítve a város, a TV családi műsorokat közvetít, és mindenki ajándékokra vadászik a szeretteinek. Legtöbbünk számára ez természetes, sőt, sokan egész évben várják a karácsony eljöttét. Azok viszont, akik lelki gondokkal küzdenek, vagy magányosak, ezt az időszakot igazi teherként élik meg, és ez cseppet sem teszi elviselhetőbbé amúgy sem kellemes hétköznapjaikat. Valójában nincs ebben semmi meglepő: amikor az ember szomorú vagy magányos, egy önfeledten, boldogan ünneplő társaságban csak még szomorúbb, még magányosabb lesz. Nem nehéz egyetérteni azzal, hogy ez nagyon nem jó így, de mégis tény, hogy teljesen emberi dolog, és nem valamiféle rendellenesség.

A szeretet ünnepének időszakában igen sokat hallani az úgynevezett „karácsonyi depresszióról”, amit lassan már tényleges "betegségként" kezdenek számon tartani, és kezelni.

Bár egy ilyen személy számára nem könnyű egyedül átvészelni a mindenhonnan áradó karácsonyi hangulatot, nagyon is vannak dolgok, melyekkel érdemben tenni lehet a mentális egyensúly fenntartásáért.

Először is, ilyenkor hagyományosan süteményektől és egyéb édes finomságoktól roskadoznak az asztalok, melyek ugyan átmenetileg nagyon kellemes élményt nyújtanak, mentális állapotunkra viszont kimondottan rossz hatással lehetnek ezek az ízletes falatok. Dr. Eva Selhub, a Harvard egyetem orvosi előadója a következőket írta a témáról az egyetem weboldalán:
"Mint ahogyan egy drága autó, az agyunk minőségi üzemanyaggal működik a legjobban. A magas minőségű ételek, melyek sok vitamint, ásványi anyagot és antioxidánst tartalmaznak, táplálják az agyat, és megvédik az oxidatív stressztől – a szabad gyököktől, melyek a test oxigén használatakor keletkeznek, és károsíthatják a sejteket.

Sajnos azonban, csakúgy mint egy drága autó, az agyunk sérülést is szenvedhet, ha bármi olyat kap, ami nem minőségi üzemanyag. Az „alacsony minőségű” üzemanyagtól (mint a feldolgozott és finomított ételek) az agy nehezen tud megszabadulni. Több tanulmány is úgy találta, hogy a finomított cukrokban gazdag étrend káros hatással van az agyműködésre – és súlyosbítja a hangulati zavarok tüneteit, ahová depresszió is tartozik."

Ugyanakkor szintén hajlamosak vagyunk az ünnepek alatt megfeledkezni a testmozgás fontosságáról, pedig kutatások kimutatták, hogy a testmozgás közvetlen hatással van az agyra. A rendszeres testmozgás növeli az agy bizonyos régióinak térfogatát, úgy, hogy jobb vérellátást biztosít, ami javítja az agysejtek oxigén és tápanyagellátását, és elősegíti az agysejtek jelátvitelét (kommunikációját) és növekedését.

Olyan emberek társaságát érdemes keresni ilyenkor, akik jól bánnak velünk. Akik törődnek velünk. Akik hajlandóak elfogadni minket úgy, ahogy vagyunk. Bár a mai társadalomban olykor úgy tűnhet, hogy nem könnyű ilyen emberekre lelni, jusson eszünkbe, hogy mások ugyanúgy keresik a társaságot az ünnepek idejére. Érdemes felkutatni őket.

Ezekkel szemben a legrosszabb dolog, amit ilyenkor tehetünk, az az, hogy tudatmódosító anyagokhoz, például pszichiátriai szerekhez fordulunk. Az ilyen jellegű anyagok anyagok erőteljesen átalakítják az agyban végbemenő vegyi folyamatokat, azt az érzést keltve bennünk, hogy valójában nincs is olyan nagy baj. Mindeközben azok a lelki tényezők, melyek a nyomott hangulatot vagy kétségbeesést okozzák, teljesen kezeletlenül maradnak, eszünkbe sem jut majd, hogy szembenézzünk velük. A pszichiátriai szerek pedig szépen lassan átalakítják agyunk kémiai hírvivő rendszerét, így a szerek nélkül már (egyénenként változó, hogy milyen mértékben) nem lesz képes normális működésre, elvonási tünetek fognak jelentkezni, ha megpróbáljuk elhagyni őket. Ez az út így sokkalta inkább csapda, mint valódi megoldás.

Mi magunk is aktívan tehetünk tehát saját mentális épségünkért, még az ünnepek alatt is.

Életeket tesznek tönkre a tabletták

• Nyomtatás
• E-mail

A legtöbben úgy tekintenek rájuk, mint hatékony átmeneti megoldásra: segíthetnek elnyomni a fájdalmat, megkönnyíthetik az elalvást, enyhíthetik a lelki eredetű kínokat – gondolják az emberek. Azt azonban kevesebben tudják, hogy olyan csapdába ejthetnek minket, melyből szinte lehetetlen kijutni, számtalan ember élete futott zátonyra már emiatt.

A különféle tabletták, kapszulák és egyéb készítmények olyannyira életünk részévé váltak, hogy szinte alig akad élethelyzet, amire ne találnánk valamilyen kémiai megoldást a gyógyszertárakban. Hogy hogyan is működnek, milyen változásokat idéznek elő testünkben, szinte senki sem tudja, hiszen egy átlagember aligha tűnődne el ilyesmin – elvégre mobiltelefonjaink működését sem értjük, mégis hűségesen kiszolgálnak minket életünk minden percében. Ha ránk tör a fejfájás, reflexszerűen nyúlunk a fájdalomcsillapítóért. Egy kósza pillanatig sem morfondírozunk rajta, hogy vajon miért kezdett épp most hasogatni fejünk, lényeg, hogy a szertől hamarosan elmúlik. Ugyanezen mintázat szerint kezdtek beépülni mindennapjainkba a nyugtató és hangulatjavító szerek is, melyekről szintén nem nagyon tudjuk, milyen közvetlen hatást váltanak ki. Mivel orvos írja fel őket receptre, így szinte vakon bízunk benne, hogy különösebb kompromisszum nélkül segítenek enyhíteni mentális terheinken, amolyan lelki fájdalomcsillapítóként. De mi történik valójában, amikor valaki elkezd ilyen szereket szedni?

A pszichiátriai szerek – melyek közé a nyugtató, a hangulatjavító, és az antidepresszáns szerek is tartoznak – a központi idegrendszerre, vagyis az agyra fejtenek ki erőteljes hatásokat, befolyásolják a kémiai úton történő kommunikációt. Egyszerűbben fogalmazva ráerőszakolják az agyra, hogy egy bizonyos módon működjön, és hagyja figyelmen kívül az akár jelenleg is fennálló gondokat. Senkit nem ér meglepetésként, hogy egy hirtelen bekövetkezett veszteség, egy családi konfliktus, vagy épp egy pénzügyi válsághelyzet lelkileg is erőteljes megterheléssel jár. Annak az ára viszont, hogy az agy – ilyenkor nagyon is normális – kémiai reakcióinak megálljt parancsoljunk, jóval túlmutat a fájdalomcsillapítókén.

A pszichiátriai szerek hatóanyagai által kiváltott hatások dacára az idegrendszer mégis megpróbálja fenntartani az egyensúlyát, így egy bizonyos idő után az új „normális” működéshez már folyamatosan szüksége lesz ezekre a szerekre. Ez a folyamat okozza azt a jelenséget, hogy körülbelül minden második embernél, aki hosszabb ideig szed pszichiátriai tudatmódosító szereket, különösen súlyos függőség alakul ki. Ez azt is jelentheti, hogy ha néhány órával később veszi be a szokásos tablettát, egészen bénító tünetek törhetnek rá: szorongás, izzadás, remegés, zavartság, vagy akár szabályos pánikroham – ha pedig az emberek ilyesfajta tüneteket látnak valakin, bizony hajlamosak mentőt hívni. Nem okoz különösebb fejtörést kitalálni, hogy a mentősök egy ilyen állapotban lévő embert hová fognak elsőként szállítani: egyenesen a pszichiátriára. Ott pedig, miután felvették őt sürgősséggel az osztályra, csak a szerencséjén múlik, hogy elhiszik-e neki a történetét, vagy azon nyomban elkezdik a pszichotikus tünetekre megszokott kezelést – ami pedig további pszichiátriai szereket jelent, immár egy hivatalos diagnózis kíséretében.
Azt hihetnénk, hogy ezeket a szereket csak súlyos esetekben írják fel az embereknek, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy akár olyan hétköznapi dolgokra is rendszerint írnak róluk receptet, mint az alvási nehézségek, a testi fájdalmak, vagy egy elhúzódó betegségből adódó aggodalom.

Egy jogvédő szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért több olyan esettel is találkozott Magyarországon, amikor pszichiátriai szerek okozta elvonási tünetek juttattak valakit a pszichiátriára. Éppen a közelmúltban történt meg, hogy egy érettségi előtt álló fiatalember, aki nem tudta bevenni évek óta szedett tablettáit, az emiatt fellépő elvonási tünetek okán kénytelen volt felkeresni a közeli kórház sürgősségi osztályát. Bár a fiatalember felismerte a problémát, és jelezte is azt az őt vizsgáló orvosoknak, közben mégis olyan tüneteket produkált, melyek láttán indokoltnak látták őt – akarata ellenére – a pszichiátriai osztályra helyezni. Egyetlen szerencséje az volt, hogy egy utolsó hívást engedélyeztek a számára mielőtt elvették volna a telefonját, így jelezhette családjának hollétét, akik nem sokkal később ki is hozták őt a pszichiátriáról.

Belegondolni is szörnyű, hányan járhatnak ma is ebben a cipőben Magyarországon. Amellett, hogy ezek az esetek nagyon is indokolttá teszik a pszichiátriai szerek felírásának korlátozását, a legkézenfekvőbb megoldás kétségkívül az lenne, ha a betegek minden esetben valódi felvilágosítást kapnának a gyógyszeres kezelések veszélyeiről. Ha ténylegesen tudatában lennének a kezelés hosszú távú kimenetelének, csakis akkor hozhatnának felelős döntést jövőjüket illetően.