Megdöbbentő - de nem meglepő - hirek a pszichiátriáról

Az ADHD a rendszer betegsége, nem a gyerekeké

• Nyomtatás
• E-mail

Szeptemberben újra indul a tanév, azokra a gyerekekre pedig, akik nem férnek bele a „normális” kategóriába – például nem tudnak 45 percen át egy helyben ülni és csendben lenni – ismét pszichiátriai szerek várnak. Hiperaktívnak, vagyis "betegnek" tekintik őket, holott közülük került ki rengeteg olimpikon és elismert művész a történelem során, akik éppen „rendellenességüknek” köszönhették sikereiket. Modern világunk gyengesége, hogy ezeket a különleges embereket diagnózisokkal címkézik fel ahelyett, hogy engednék őket kibontakozni. Alapítványunk egy átfogó kiadványt készített erről a jelenségről, amely mostantól ingyenesen letölthető az alapítvány honlapjáról.

Mit nevezünk manapság „normálisnak”? Egyszerű: a legtöbb emberre jellemző tulajdonságok normálisak, hiszen „mindenki” ilyen. Normális, ha egy gyermek képes arra, hogy egy helyben üljön és figyeljen 45 percig, holott tele van energiával, és legszívesebben szaladgálna az udvaron. Normális, ha egy gyermek nem beszél túl sokat, nem mozog túl sokat, megfelel a viselkedési szabályoknak, elfogadhatóan teljesít az iskolában, és még lelkesedik is azért, hogy ilyen lehet.

A rendszerünk, amely minden gyerektől elvárja, hogy egy bizonyos módon viselkedjen és gondolkodjon, ugyanazokat a szabályokat követve nem enged teret senki másnak, aki különleges – ehelyett átadja őket a pszichiátriának, ahol igyekeznek „normálissá kezelni” őket.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány a napokban jelentetett meg egy ismeretterjesztő kiadványt, amely az ADHD témakörét járja körbe kínos részletességgel – különös tekintettel mindarra, amit egy diagnózis felállításakor a pszichiáter nem közöl a szülőkkel, amit nem hallhatunk a televízióban és nem szerepel a betegtájékoztatón, de mégis mindenkinek joga van tudni. Az alapítvány kiadványából mindezt most megtudhatja.

A kiadvány innen ölthető le ingyenesen.

Gondatlanság miatt halt meg a nő a pszichiátrián – nem egyedi az eset

• Nyomtatás
• E-mail

A vádlottak padjára került egy nagykanizsai pszichiátriai rezidens, miután hagyta meghalni egy páciensét, aki épp csak egy napja volt a zárt osztályon – adta hírül a napokban a Zala Megyei Főügyészség. A WHO egy korábbi jelentéséből már kiderült, hogy hasonló esetek a világ minden táján jellemzőek a pszichiátriákon. A nagykanizsai incidens egy rendszerszintű probléma tünete, ami ellen épp ideje lenne fellépni.

Másfél méterre a mosdó ajtajától esett össze a nő hajnali fél négy körül a pszichiátria folyosóján – még egy nap sem telt el azt követően, hogy felvették őt pszichiátriai betegként a Kanizsai Dorottya kórház zárt osztályára. Az ápolók, miután észrevették, azonnal megvizsgálták őt és jelezték az ügyeletes orvosnak a történteket, akinek normális esetben, látva a nő állapotát (gyenge pulzus és mérhetetlenül alacsony vérnyomás), haladéktalanul intézkednie kellett volna a beteg megmentése érdekében. Azon az éjjelen viszont nem ez történt: a pszichiátria rezidens orvosa mindössze visszahelyeztette a nőt az ágyába, és utasított egy ápolót, hogy adjon rá pelenkát. A nő röviddel ezután szívelégtelenségben meghalt.

Az ügy egyedi esetnek tűnhet, ám tény, hogy ez a fajta bánásmód nem áll messze a mentális egészségügytől sem Magyarországon, sem a világ többi országában. A WHO, vagyis az Egészségügyi Világszervezet 2015-ben kiadott jelentésében már rámutatott erre a helyzetre: „A súlyos mentális beteg személyekkel az ellátó személyzet gyakran méltatlanul bánik, figyelmen kívül hagyják őket vagy hosszabb ideig váratják, hogy megkaphassák a kezeléseket…”

Nem ritka jelenség a pszichiátriákon, hogy a páciensek minden testi állapotát a „mentális betegségük” tüneteiként értékelik, ideértve azokat az akár életveszélyes állapotokat is, amelyeket maguk a pszichiátriai szerek okozhatnak. A pszichiáterek körében szintén közismert tény, hogy a zárt osztályokon rutinszerűen alkalmazott pszichiátriai szerek egyik veszélye a hirtelen szívhalál, ami kísértetiesen egybecseng a nagykanizsai halálesettel.

Íme néhány példa azokból a pszichiátrián történt tragikus esetekből, melyek az elmúlt években nyilvánosságot kaptak:

2020 őszén halt bele a kezeletlenül hagyott tüdőgyulladásba egy férfi egy Hajdú-Bihar megyei kórházban, ahol az egy hétig tartó pszichiátriai kényszerkezelése alatt visszafordíthatatlanul leromlott az állapota: a testi problémára utaló jeleket végig figyelmen kívül hagyták, és csak pszichiátriai szereket adagoltak neki.

2019 decemberében egy húszas éveiben járó fiatalember meghalt a Péterfy utcai kórház pszichiátriáján, miután 4 különböző pszichiátriai szer hatása alatt megcsúszott a mosdó vizes padlóján, és beverte a fejét. A testét csak később fedezték fel a reggeli vizit alatt, mivel nem találták őt a szobájában.

2019 szeptemberében kényszerrel szállítottak be egy Baranya megyei férfit a pszichiátriára saját otthonából. Ott egy ágyhoz kötözték, és erős pszichiátriai szerekkel leinjekciózták, majd ezt követően még hat napon át folytatták a tudatmódosító szerek adagolását anélkül, hogy egyetlen labor- vagy EKG-vizsgálatot elvégeztek volna rajta. A férfi végül meghalt, egy utólag elkészült szakvélemény szerint pedig halálához sok köze volt a szünet nélkül adagolt pszichiátriai szereknek.

2015-ben egy 21 éves fiú rosszullét miatt került kórházba, ahol a kivizsgálás után a pszichiátriára fektették be azzal, hogy két-három napig infúziót kap, és minden rendben lesz. A másnap esti látogatáskor a családtagok már a zárt osztályon találták meg. A család a látványtól sokkos állapotba került: a fiú magán kívüli állapotban volt, kikötözve, bepelenkázva, szeretteit nem ismerte meg. Az édesanya kérdésére, hogy mégis mit csináltak a fiával, azt a választ kapta: „nyugodjon meg, ez természetes folyamat, másnapra már semmi baj nem lesz.” Másnap reggel 6-kor az édesanya telefonhívást kapott a kórházból, amiben közölték: a fia meghalt.

Úgy tűnik, a problémát nem csupán egy-egy kórházi dolgozó hanyagsága okozza, hanem a mentális egészségügy betegekhez történő általános hozzáállásának is köze van hozzá. Számos nemzetközi kutatás és vizsgálat hívta már fel a figyelmet: a pszichiátriákon fizikailag kimutathatatlan „rendellenességeket” és „zavarokat” diagnosztizálnak, majd pedig lehengerlő erejű tudatmódosító szereket vetnek be, sokszor kényszerítő eszközök kíséretében, a „kezelések” pedig esetenként tragikusan végződnek.

Elítélték a drogdílerként tevékenykedő pszichiátert

• Nyomtatás
• E-mail

Három hónap alatt közel 10 000, függőséget okozó tablettát írt fel a coloradoi pszichiáter egyik páciensének, melyek nagy része amfetamint, azaz utcai nevén speedet tartalmazott. Bár a pszichiáter egyelőre megúszta a börtönt, tekintélyes kártérítés fizetésére kötelezték.

A vádirat szerint összesen 16 betegének írt fel nagy mennyiségű pszichiátriai szert a Denverben praktizáló pszichiáter, Dr. Howard Weiss. Egyiküknek három hónap leforgása alatt 9000 darab Adderall nevű tablettáról írt receptet – ezt a szert az Egyesült Államokban a „hiperaktivitás” kezelésére írják fel, hatóanyaga pedig az amfetamin, azaz a speed két kémiai variánsa, és még terápiás adagokban is eufóriát okoz. Emellett rengeteg függőséget okozó nyugtató és fájdalomcsillapító szert írt fel olyan betegeknek, akikről eleve tudott volt, hogy drogfüggőséggel küzdenek. A dokumentumok szerint legalább egy betege túladagolásban halt meg, bár ez nem szerepel a vádak között.

Weiss letartóztatása után július 16-án pénteken jelent meg a coloradói kerületi bíróságon. Az online bírósági feljegyzések szerint ártatlannak vallotta magát. Később százezer dolláros óvadékot helyezett letétbe – amiből látható, hogy kétségkívül nem ment rosszul a gyógyszerüzlet a pszichiáternek.

A pszichiátert három év próbaidőre ítélték a csalás vádja miatt, és arra kötelezték, hogy fizessen több mint 35 000 dollár kártérítést a Medicare-nek és két biztosítótársaságnak.

“A testület áttekintette azokat az információkat, amelyek szerint (Weiss) több betegének ellátása és kezelése elmaradt az orvosi gyakorlat általánosan elfogadott normáitól” – állapította meg az orvosi testület vizsgálóbizottsága. “Konkrétan, (Weiss) egyszerre több, szigorúan ellenőrzött anyagot írt fel nagy dózisban több betegnek, minimális dokumentációval a betegekkel való találkozásáról” – derül ki a vádiratból.

Az amfetamin származékait tartalmazó tablettákkal eleve gyakori a visszaélés a használói körében, így a gyakorlatilag drogdílerként tevékenykedő pszichiáter felelősségre vonása – bár megúszta egy felfüggesztettel – igen nagy jelentőséggel bír.

Eredeti cikk: https://www.dailymail.co.uk/news/article-9806275/Cash-doctor-prescribed-ONE-patient-9-000-Adderall-pills-THREE-months.html

Gyermekpszichiátrián történt horror rémtettek után nyomoz Új-Zéland királyi vizsgálóbizottsága

• Nyomtatás
• E-mail

Büntetésként alkalmazott elektrosokk, pokoli fájdalmakkal járó injekciók és szexuális bántalmazás jellemezte az új-zélandi Lake Alice pszichiátriai kórház fiatalkorú lakóinak napjait, az elkövetők pedig évtizedekig büntetlenül maradtak – derül ki az új-zélandi királyi vizsgálóbizottság honlapjáról. A Bizottság most a törvény erejével hozza napfényre a 70-es évek óta sötét homályba burkolózó szörnyűségeket.

Összesen negyven tanút hallgat meg két hét leforgása alatt az Új-Zéland kormánya által életre hívott „Gondozásban elkövetett visszaélések királyi vizsgálóbizottsága” a Lake Alice pszichiátriai kórházban történt embertelenségeket feltáró bírósági tárgyalássorozatban. Az első számú vádlott egy ma már 92 éves pszichiáter, Dr. Selwyn Leeks, az intézmény egykori vezetője. A tanúk között szerepelnek többek között a kórház egykori páciensei, akik túlélték a válogatott kegyetlenséggel végrehajtott kínzásokat, illetve az intézmény volt dolgozói is, akik közül – bevallásuk szerint – néhányan nem is tudtak a szemük előtt zajló barbarizmusról.

A civilizációtól távol épült, isten háta mögötti pszichiátriai kórházban Dr. Leeks rémuralma alatt fiúgyerekek százai éltek rettegésben éveken át. A pszichiáter a tanúvallomások egyre bővülő sorai szerint büntetőeszközként alkalmazta az elektrosokk-kezeléseket: érzéstelenítés nélkül sokkolta a gyerekek fejét, végtagjait, és néha még a nemi szerveiket is. Egyes beszámolók szerint Leeks a gyerekeket is kényszerítette, hogy feltekerjék az elektrosokk-készülék feszültségszabályozó tárcsáját, míg egy másik társuk eközben elszenvedte a letaglózó erejű áramütéseket. "Emlékszem a rémületre annak a fiúnak az arcán, aki ezt kapta. Úgy nézett ki, mintha sikoltozna, de egy hang sem jött ki a száján" – hangzott el az egyik túlélő beszámolójában.

Leeksnek szintén bevett szokása volt, hogy egy paraldehid nevű szert injekciózott a gyerekek fenekébe, ami pokolian kínzó fájdalmakat okozott nekik: "Az injekció először nagyon hideg érzés volt, de aztán forró, égető savvá változott.” – mondta az egyik tanú. A túlélők közül többen arról is beszámoltak, hogy a kórház dolgozói szexuálisan is bántalmazták a bent lakó fiúkat, melynek Leeks is aktív résztvevője volt.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nemzetközi szervezete (amely a pszichiátriákon történő jogtalanságok feltárására specializálta tevékenységét) hosszú éveken át látta el újabb és újabb bizonyítékokkal a vizsgálóbizottságot annak érdekében, hogy a kórházban megfordult közel 300 fiatal fiút ért felfoghatatlan kegyetlenségek ne maradjanak büntetlenül – fáradságos munkájuk pedig végül nem volt hiábavaló.

Az első számú vádlott, Dr. Selwyn Leeks még a 70-es évek végén Ausztráliába költözött, ügyvédjével a Bizottság (Royal Commission of Inquiry into Abuse in Care) már felvette a kapcsolatot.

A 2021. június 14-én kezdődött tárgyalások jelenleg is zajlanak.

Újabb fiatal életet követelt a pszichiátriai kezelés

• Nyomtatás
• E-mail

Nem adhatták volna a fiatal férfinak azt az erős nyugtatószert, amely a jelek szerint kiváltotta a halálát okozó szívelégtelenséget idén tavasszal a szegedi pszichiátrián. Az elmúlt évtizedek során mintegy fél tucat különböző pszichiátriai szert szedettek vele, amelyektől csak egyre rosszabb állapotba került. A család egy jogvédő szervezet segítségével az ügy hivatalos kivizsgálását kezdeményezte.

 A 38 éves szegedi férfit, aki már gyerek kora óta pszichiátriai kezelés alatt állt, tavaly júniusban a makói pszichiátriára szállították, mert bár folyamatosan szedte a neki felírt tablettákat, állapota mégis aggasztóvá vált. A makói telephelyen kapott erős pszichiátriai szerektől azonban fulladni kezdett, így átvitették Szegedre az intenzív osztályra, ahol sikeresen stabilizálták az állapotát. Itt került rá a kórlapjára először: „Benzodiazepint ne kapjon!” (altatók és nyugtatók csoportja, pl. Xanax, Rivotril stb.) – mivel ezen szerek számlájára írták életveszélyessé fajult rosszullétét.

Az idei év tavaszán ismét a pszichiátriára szállították, mert a folyamatos gyógyszerezés ellenére agresszívvé vált. A kezelés azonban ezúttal sem volt több, mint további tabletták adagolása – a három pszichiátriai szer között pedig ismét felbukkant a korábban veszélyesnek ítélt nyugtatószer. A személyzet “meglepetésére” a hatodik napon a férfinak leállt a légzése, és bár megpróbálták újraéleszteni, addigra már késő volt: szívelégtelenség lett a végzete harmincas éveinek végén.

Ismét egy fiatal életet követelt a kizárólag tudatmódosító szerekre épülő pszichiátriai kezelés, amely a férfi esetében az évek alatt látványos leépüléssel is járt: egyre agresszívebbé vált, többféle betegség alakult ki nála, és a tabletták miatt 160 kilóra hízott.

A gyászoló édesanya az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványhoz fordult segítségért, akik már be is nyújtották a kivizsgálásokhoz szükséges panaszokat a hatóságok felé.

A WHO új jelentésben marasztalja el a pszichiátriai kényszerkezeléseket

• Nyomtatás
• E-mail

Maga az Egészségügyi Világszervezet emelt szót a napokban az emberi jogokat sárba tipró kényszerkezelések ellen, amelyek teljes egészében átszövik a mentális egészségügy rendszerét a világ országaiban, és ez alól Magyarország sem kivétel. A WHO által kiadott júniusi jelentés a megoldásokra is rámutat – úgy tűnik, végre helyre kerülhetnek az emberi jogok a pszichiátria útvesztőiben.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb jelentésében erős bírálatokkal illeti a pszichiátriai kényszerkezeléseket, amelyek a jelentés szerint “mindenütt elterjedtek, és egyre gyakrabban alkalmazzák őket a világ országaiban, dacára annak, hogy semmi sem bizonyítja azok előnyös kimenetelét, ellenben jelentős bizonyíték van arra, hogy fizikai és pszichológiai károkhoz, sőt halálhoz vezetnek”. Ugyanakkor a kiadványban a WHO iránymutatással is szolgál a Föld nemzetei számára, azzal a céllal, hogy a jövőben a mindenkit megillető emberi jogokat szem előtt tartva alakítsák ki a mentális egészségügyi szolgáltatásokat.

14 pontban gyűjtötték össze azokat a kulcsfontosságú intézkedéseket, amelyeket az országoknak a WHO szerint be kellene vezetniük a mentális egészségügy hatékony reformjához. A felsorolt pontokban nyomatékosítják, hogy mind a pszichiátriai betegfelvételekre, mind pedig a kezelésekre (tudatmódosító szerek adagolása, elektrosokk) tájékozott beleegyezés után kerüljön sor – felülírva azt az eljárásmódot, hogy a veszélyesnek ítélt betegeket akaratuk ellenére zárják be és kényszerkezeljék, amely teljes egészében szembemegy korunk emberi jogi törekvéseivel. A WHO emellett törvényi szabályozást szorgalmaz a kényszerkezelések ellen, illetve a kényszerintézkedések helyett alternatívaként szolgáló megoldások biztosítására.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nemzetközi szervezete örömmel fogadta a WHO kiadványát – a Magyarországon is jelen lévő jogvédő szervezet évtizedek óta küzd a pszichiátriákon történő jogsértések, megaláztatások és károsodások ellen. Természetesen nem kérdés az, hogy egy zavart elmeállapotú személyt, aki tényleges veszélyt jelenthet a környezetére, el kell különíteni, amíg az állapot fennáll. Mindezt azonban gyógyító tevékenységként feltüntetni, és teljesen szubjektív módon alkalmazni bárkire, akinek viselkedése vagy gondolkodásmódja eltér az átlagtól, embertelen és jogsértő az elmeegészségügy részéről – megszámlálhatatlanul sokan estek már áldozatául ezeknek az önkényes eljárásoknak.

A jogvédők remélik, hogy a WHO üzenete elég erőteljes hatással lesz a törvényhozókra ahhoz, hogy érdemi változásokat vezessenek be a pszichiátria idejétmúlt és jogsértő gyakorlataiban.

Itt érhető el a WHO kiadványa:
https://www.who.int/publications/i/item/9789240025707