Megdöbbentő - de nem meglepő - hirek a pszichiátriáról

Testi problémával az elmeosztályon: ezúttal sem lett jó vége

Fejsérülése volt, mégis pszichiátrián kezelték évekig azt a Fejér megyei férfit, aki ma már egy idősek otthonában kénytelen tölteni hátralévő napjait – önálló életvitelre nem lesz képes többé. Az egyéves késéssel elvégzett vizsgálat után is indokolatlanul tovább adagolt pszichiátriai szerek és a tényleges kezelés hiánya drámai módon törték derékba a fiatal férfi életét. Az ügyben nemrég rendőrségi nyomozás indult.

A harmincas éveiben járó férfi 2017 májusában fordult orvoshoz, mert úgy érezte: "kihagy az agya", és a fejében sugárzik a fájdalom. Az orvos azonban nem találta szervi okát a tüneteknek. Később, amikor már hallucinációi és indokolatlan dühkitörései lettek, kórházba szállították, de az ott elvégzett vizsgálatok sem találtak egyértelmű okot. Ezért aztán átszállították egy másik kórházba, ahol a tüneteiből adódóan már egy pszichiáter lett a kezelőorvosa. Bár tünetei miatt szükséges lett volna egy MR-vizsgálatot (mágneses rezonancia) végezni, ez azonban nem történt meg, helyette megszületett a diagnózis: skizofrénia.

Ennek megfelelően el is kezdték adagolni neki a pszichiátriai szereket, a következő három hetet pedig a kórházban töltötte. Amikor a hallucináció és a zavartság enyhülni látszott, hazaengedték, de a tudatmódosító szereket továbbra is szednie kellett. Ezek hosszabb távú "eredményei" aztán nem is maradtak el: a férfi állapota hamarosan romlani kezdett, megjelentek a gyógyszermellékhatások, mint például akaratlan testmozgások (pl. nyelvöltögetés), kézremegés, nehéz járás. Dolgozni így már nem tudott, és nemsokára vissza is került a pszichiátriára.

A kórházban az egyre súlyosbodó mellékhatások miatt változtattak a gyógyszerezésén, bár ez mindössze csak egy másik antipszichotikus szert jelentett. Az új hatóanyagnak jelentős szerepe lehetett abban, hogy a férfi vizeletkiválasztása hirtelen leállt, és húgyúti fertőzése alakult ki, ami csak azután állt helyre, hogy a pszichiátriai szert minimális adagra csökkentették.

Az oly régóta szükséges MR-vizsgálatra végül 2018 májusában került sor. Ekkor derült ki: a férfinak agyzúzódása volt, amelynek kezelését – a sikeres felépülés reményében – már sokkal korábban el kellett volna kezdeni. Az MR-vizsgálat már kimutatta a kezeletlen agyzúzódás miatt kialakult károsodást, ám a helyes orvosi kezelést a pszichiátrián még ezután sem kezdték meg.

A férfi 2018 júliusától kezdve egy teljes évig feküdt a pszichiátriai rehabilitációs osztályon. Állapota egyre súlyosabbá vált, a „gyógyszeres kezelés” ellenére pszichotikus tünetei felerősödtek, veszélyeztető magatartása miatt végül zárt osztályra helyezték. 2019 júliusában, miután a pszichiátriai szerek adagját megemelték, eszméletvesztéssel járó epilepsziás rohama lett – ekkor instabil állapota miatt az intenzív osztályra tették át. Az intenzíven kapott kezeléstől állapota javult, stabilizálódott – ezután visszahelyezték őt a pszichiátriára. Ott testi állapota újra romlásnak indult, olyannyira, hogy emiatt többször kellett sebészeti beavatkozást végrehajtani rajta.

2019 októberében egy súlyos keringési zavar miatt egy másik kórház belgyógyászati osztályára helyezték, ahol teljes körű kivizsgáláson esett át. Itt végre megállapították, hogy a tüneteit a régi fejsérülés és a férfinak éveken át adagolt pszichiátriaiszerek váltották ki. Ezeket a szereket így le is állították nála.

A több éves pszichiátriai kezelés után önfenntartásra képtelenné vált, mindössze 39 éves férfit nemsokára egy idősek otthonában helyezték el. Az otthonban ápolónőként dolgozó testvére odaadó ápolása következtében a férfi mostanra újra tud járni, ám bal keze maradandóan lebénult. Bár tudata tiszta, önálló életvitelre többé már nem képes.

A férfi családja felvette a kapcsolatot egy jogvédő szervezettel, a feljelentésük nyomán a napokban indult el a rendőrségi nyomozás.

Senki sem segít az antidepresszáns-függőkön

woman taking white pill Egy friss tanulmány megdöbbentő adatokat tárt fel arról, mekkora a baj a receptre felírt antidepresszánsok terén: függővé vált pszichiátriai kezeltek óriási tömegei kényszerülnek online közösségektől segítséget kérni a tengerentúlon, amikor függőségükkel az ellátórendszer magukra hagyja őket. Hazánkban sem feltétlen jobb a helyzet, mivel zömmel ugyanazok a pszichiátriai szerek forognak a magyar egészségügyben is.

Bárki fel tud sorolni olyan szereket, amelyek fájdalmasan épülnek be az ember hétköznapjaiba – hiszen társadalmunk jelentős része személyesen is érintett a témában. Nem is kell ehhez messzebbre mennünk napi rituáléinknál, mint a reggeli kávé, a cigaretta, vagy a fárasztó munkanap végén elfogyasztott egy-két sör. Gondolkodás nélkül ide sorolnánk a hírhedt illegális drogokat is, hiszen ezek látványosan tesznek tönkre emberi életeket.

Van azonban egy szervesen ide tartozó kategória, amire talán csak a közvetlenül érintettek gyanakodnának: a receptre felírt pszichiátriai szerek. Bár a legtöbben tisztában vannak vele, hogy az altató- és nyugtatószerekre könnyen rá lehet szokni, az antidepresszáns tabletták esetében ez már nem ilyen közismert. Különösképp azért, mert orvosi körökben az a népszerű álláspont, hogy a depresszióra felírt hatóanyagokat egészen könnyedén el lehet hagyni. Ezt azonban rémálomba illő történetek tízezrei cáfolják, hiába tartanak ki magyar pszichiáterek is az antidepresszánsok ártalmatlansága mellett.

Egy januárban publikált nemzetközi tanulmány arra mutatott rá, hogy a betegek gyakran kénytelenek saját megoldásokat találni, amikor az ellátórendszer cserben hagyja őket: emberek tízezrei fordulnak közösségi média csoportokhoz segítségért az antidepresszánsokról való leszokásban. 16 különböző Facebook-csoport bejegyzéseit követték nyomon 13 hónapon át, melyekben 67 125 résztvevő osztotta meg tapasztalatait.

„Több tízezer ember elvonási tapasztalatai rejtőznek ezekben a csoportokban, ahol segítséget kapnak a leszokásban, pedig ezért az egészségügyi ellátórendszernek kellene felelnie” – írja a két angol és egy amerikai kutató által jegyzett tanulmány. A kutatók azt figyelték meg, hogy a betegek sok esetben éppen a pszichiáter javaslatára felezték le az adagot, majd pedig hagyták el teljesen, mindezt pedig egyetlen hét vagy akár csak néhány nap leforgása alatt. „Ez a megközelítés gyakran jelentős szenvedést és szorongást okoz a pácienseknek, amely után teljesen elveszítik a bizalmat és hitet abban, hogy a kezelőorvosuk képes segíteni nekik a biztonságos leszokásban” – írják.

Egy korábbi tanulmány szerint a betegek 56%-a tapasztal elvonási tüneteket, amikor megpróbálják abbahagyni az antidepresszánsok szedését. Az elvonási tüneteket tapasztalók 46%-a a súlyos kategóriába esik, náluk esetenként akár egy éven át is fennmaradhatnak ezek a tünetek. A probléma ezzel az, hogy az említett tünetek, melyek olykor a létezést is elviselhetetlenné teszik az ember számára (pánikrohamok, szorongás, hangulatingadozás, szexuális zavarok), gyakorta egybevágnak a „betegség” tüneteivel, amelyre eredetileg felírták őket, csak éppen nagyságrendekkel meghaladják azokat. A pszichiáter azt a következtetést vonhatja le, hogy a beteg „depressziója rosszabbodott”, így ismét felírja a korábban szedett tablettákat – így beletaszítva a pácienst egy olyan lehúzó örvénybe, amelyből nagyon keserves a visszaút.

A Facebook-csoportok jellemzően arra tanítják a tagokat, hogy havonta 10%-kal csökkentsék az adagot, elkerülve ezzel a bénító erejű elvonási tüneteket. A kutatás szerzői szerint ez egy jól megalapozott és dokumentált eljárásmód.

Szintén ezt a területet fedi le a SurvivingAntidepressants.com (túlélni az antidepresszánsokat) című weboldal, melynek tulajdonosa maga is átélte az antidepresszánsokról való leszokás borzalmait. Annak idején ő maga is orvosról orvosra járt, hogy találjon végre valakit, aki elhiszi neki: a tünetei nem valami rejtélyes elmebaj visszatértét jelzik, csupán az idegrendszere kiált segítségért, mert képtelen visszaállni a normális működésre az éveken át tartó antidepresszáns-szedés után. A weboldalon 6000 (!) különböző esettörténetet találunk, ahol korábbi pszichiátriai kezeltek mesélik el azt a kínokkal teli utat, ahogyan ők maguk végül sikeresen kiszabadultak az antidepresszánsok szorításából. Ha egy megbízható ellátórendszer a rendelkezésükre állt volna, amikor le akartak szokni a tudatmódosító szerekről, valószínűleg ezek a történetek sohasem születtek volna meg. Ironikus tény, hogy mindezek dacára az OPAI főigazgatója, Németh Attila is a makacs tényekkel szemben álló nézetet képviseli: „Az antidepresszánsoknál bizonyított, hogy nem okoznak függőséget.”

Egy külső szemlélőben joggal fogalmazódhatnak meg kérdések. Vajon Magyarországon ki vállal felelősséget azokért, akik hasonló helyzetbe kerülnek – főként most, hogy az ellátórendszer a járványkezelést helyezi előtérbe, és a tablettákat online, személyes találkozók nélkül írják fel? Másodszor pedig: a pszichiáter vajon megfelelően tájékoztatja-e a pácienseit az antidepresszánsokról való leszokás lehetséges elnyújtott időtartamáról – ami a példákból okulva akár egy éven át is eltarthat, kínok között?

A mindennapi gyakorlatban egy pszichiáter teljes egészében a szabályok szerint jár el, ha bármiféle agyi vizsgálatot mellőzve, az agy kémiai folyamatait befolyásoló tudatmódosító szereket ír fel. Hogy ezek után mekkora felelősséget tud vállalni pácienseiért és azok egészségéért, az éppen annyira jó kérdés, mint az, hogy az így létrejövő, kétes hatékonyságú elmeegészségügy hosszú távon hova vezet.

68 éve halt meg Sztálin – Diktatúrájának csökevényei ma is velünk élnek

1953. március 5-e egy egész történelmi korszakot zárt le: meghalt Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, vagy ahogy a világ ismerte: Sztálin. Az Acélember (mert neve ezt jelenti) halála talán nem túl dicsőséges évforduló, mégis alkalmat nyújt rá, hogy tanulságként visszatekintsünk diktatúrájára, és arra is, hogy a szovjet pszichiátriai rendszer hogyan játszott kulcsszerepet rémuralma fenntartásában.

Kevés olyan időszaka van a világtörténelemnek, amely akkora ellenérzést kelt az emberek többségében, mint a Sztálin-korszak. Politikai tisztogatás, diktatúra, az „állam ellenségeinek” gyors eltüntetése – és mindezek egyik jellemző, bár manapság nem eléggé hangsúlyozott eszköze, a pszichiátria.

Könnyen gondolhatnók, hogy – a kommunista rendszer más elemeihez hasonlóan – a pszichiátereket csak kényszerítették az együttműködésre. Ám a pszichiátria ilyetén szerepe és közreműködése a diktatúra fenntartásában nem is annyira meglepő, mint amilyennek elsőre tűnik. A pszichiátriának ugyanis több száz évvel ezelőtti kezdeteitől fogva jellemzője a kényszerítés, a társadalmilag nem kívánatosak eltüntetése. A korai pszichiátriai intézeteknek nem is volt egyéb társadalmi szerepe, mint falak mögé zárni a zavaró elemeket, és bár a későbbiekben e terület rossz hírén azzal igyekeztek javítani, hogy képét mindinkább az orvoslás képéhez közelítették, az elzárás, a kényszerítés sosem szűnt meg a pszichiátria részének lenni – a mai napig sem.

Lenin utódja, a grúz származású szovjet diktátor, aki a maga ízlésére formálta a Szovjetuniót és egész birodalmát átitató személyi kultuszt alakított ki, nem bízta a véletlenre politikai rémuralmát, amikor a pszichiátria szolgálatait vette igénybe bármely "rendszerellenség" gyors eltüntetéséhez, valamely mentális betegség diagnózisát varrva a nyakukba, amely épp elegendő okot szolgáltatott pszichiátriai erődítmények mélyén történő elsüllyesztésükhöz.

Ez a fajta pszichiátriai rémuralom Sztálin halálával sem ért véget. 1967 és 1987 között a Szovjetunióban több mint kétmillió embert tartóztattak le és bélyegeztek politikai okokból „mentális betegnek”, akik aztán „kényszergyógykezelés” címszóval tűntek el a szovjet pszichiátriai rendszer süllyesztőjében.

A politikai pszichiátria hatásától Magyarország sem mentesült. Számos eset került napvilágra (főleg a rendszerváltást követően), amelyek arról tanúskodtak, hogy politikai ellenvéleménnyel nem volt nehéz a zárt osztályra kerülni és a szörnyű kórra „kezelést” kapni. Egy fiatalember, a Vas megyei Mészáros Lajos a 70-es években adott rendszeresen hangot elégedetlenségének. Amikor a rendőrség megjelent nála, választás elé állították: a börtön vagy a pszichiátria. A férfi rosszul választott. A pszichiátriai osztályon számos alkalommal elektrosokkolták, méghozzá altatás, érzéstelenítés nélkül, olyan fájdalmat okozva neki, hogy kínjában maga alá vizelt. Bár néhány hét múlva kiengedték, életét és karrierterveit sikerült teljesen derékba törni.

A pszichiátria ilyen használata azonban – úgy tűnik – nem korlátozódott csupán az elmúlt politikai rendszerre. Ma is felbukkannak esetek, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a régmúlt ellentmondást nem tűrő pszichiátriai rendszerére. Számos példa volt ez elmúlt években is arra, hogy egy családtagot vagy házastársat próbáltak félreállítani olyan módon, hogy pszichiátriára juttatták, vagy gondnoksági eljárást kezdeményeztek ellene.

Egy Magyarországon is működő nemzetközi jogvédő szervezethez fordult segítségért az az esztergomi ügyvéd is, akit pszichiáter felesége juttatott kis híján a pszichiátriára, hogy ily módon szabaduljon meg a férfitól. Egy nap munka után hazaérkezve úgy találta, hogy felesége elköltözött, a lakást kipakolta, a gyerekeket magával vitte, és értesítette a mentőket, hogy férje délután fél ötkor fog hazaérkezni, és öngyilkosságot akar elkövetni, ezért jöjjenek ki érte, és szállítsák a pszichiátriára kényszerkezelésre. Így a férfival egy időben megérkeztek a mentők is, hogy az „önveszélyes őrültet” a pszichiátriára vigyék. Szerencséjére nem egyedül érkezett haza, hanem egy orvos barátja kíséretében, aki a mentősök előtt igazolta, hogy a vádak légből kapottak, így a férfi megúszta a pszichiátriai kényszerbeszállítást.

Egy másik esetben a háziorvos állított ki kényszerbeutalót egy hozzátartozó elmondására alapozva. A férfit így akarata ellenére szállították be, és tartották is ott a pszichiátrián egy teljes hétig, ahol semmi keresnivalója nem lett volna.

Szívderítő volna azt gondolni, hogy a politikai pszichiátria borzalmai már csak a történelemkönyvek hasábjain köszönhetnek vissza ránk. A pszichiátria rendszere azonban ma is lehetőséget adhat emberek eltüntetésére, és életek tönkre tételére.

A „gyógyszerért” bármire hajlandó lett volna

Ijesztő történet rajzolódik ki az első ránézésre szokványos bűnügyi hír mögött: január 9-én egy fiatalember fogyatékkal élő férfira tört rá saját otthonában, hogy bántalmazza, majd gyógyszerét elvegye tőle. Úgy tűnik, olyan „gyógyszerek” keringenek társadalmunkban, melyek akár őrült erőszakra is rávehetik fogyasztójukat, épp úgy, mint a tiltott kábítószerek. Ráadásul e szereket nap mint nap írják fel segítséget kereső, gyanútlan pácienseknek. Ezekre a tablettákra az egészségbiztosító tavaly egyetlen hónap alatt 62 millió forintot fizetett ki.

A rendőrség hírei szerint a 19 éves fiatalember azért tört rá az 52 éves férfira saját otthonában, mert szüksége volt a gyógyszerre, amit a férfi szedett. Ahogy a rendőröknek később elmondta: bármire hajlandó lett volna ezekért a tablettákért.

Mégis miféle „orvosság” késztet egy embert ilyen tettekre?

Bár a tudósításból nem derült ki a válasz, a rendőrségi fotók egyikén jól kivehető, hogy az elkövető megszállottságának tárgya a „klonazepam” nevű hatóanyag volt, amit legtöbben Rivotril néven ismerünk. Ennek a tablettának, amelyet a pszichiáterek előszeretettel írnak fel szorongásoldóként, a legszembetűnőbb jellemzője, hogy akár hetek alatt képes meglepően erős függőséget kialakítani. A „beteg” viszont csak akkor kezdi el érezni a helyzet súlyát, amikor valamiért egy-két napig nem tudja, vagy nem akarja bevenni a következő adagot, és villámcsapásszerűen törnek rá a lehengerlő erejű elvonási tünetek, melyeket ha egyszer megtapasztal, bizonyosan nem akarja átélni többé.

Nem nehéz hát belátni, hogyan sarkall egy ilyen pszichiátriai szer valakit akár extrém dolgokra is azért, hogy elkerülje a bénító pánikrohamokat, hallucinációkat, zavartságot – hogy csak néhányat említsünk a tünetek hosszan kígyózó sorából. Persze arról nincs szó, hogy mindenki, aki ezt a szert szedi, őrülten fog rátörni szomszédjára, ha elhatalmasodnak rajta az elvonási tünetek. Kérdés viszont, hogy társadalmi szinten mindez megéri-e – különös tekintettel arra a közismert tényre, hogy ezek a szorongásoldók nem oldják meg a fogyasztók eredeti problémáját, ami miatt a pirulát felírták nekik. Napjainkban a pszichiátria megoldása a mentális nehézségekre még mindig egyszerű, mint a bot: kémiai anyagok használata a kellemetlen lelki tünetek elnyomására. Semmi valódi segítség.

A NEAK hivatalos adatai szerint a fent említett hatóanyagú szerekből csak 2020 novemberében 132 ezer doboz fogyott Magyarországon, amire az egészségbiztosító 62 millió forintot fizetett ki, természetesen az adófizetők által befizetett járulékokból. Vajon ebből az összegből nem lehetne valódi megoldásokat fejleszteni, melyek nem ejtik rabul a felhasználóit?

Ideje lenne ránézni, hogyan hat a társadalmunkra, ha tömegével alkalmazunk ilyen tudatmódosító, függőséget okozó szereket többek között szorongásra, depresszióra és kényszercselekvésekre is, melyeket a pszichiátria betegségként tart számon. Ami a pszichiáter számára gyors megoldás, az a betege életét szó szerint romba döntheti. Így akár sokkal rosszabb helyzetbe kerülhet végül, mint ami miatt besétált a rendelőbe.

Az öngyilkossághoz vezető tabletták futószalagján

elder woman having her medicines freepik Nem hogy nem segített édesanyján a pszichiátriai ellátás, hét év kezelés után öngyilkos lett, írta a nő lánya, aki egy internetes fórumon osztotta meg édesanyja szívszorító történetét. A dél-dunántúli nő mentális nehézségei miatt került pszichiáterhez, de segítség helyett állapota egyre csak romlott, egészen a végzetes napig. Az eset ismét csak felhívja a figyelmet a jelenlegi pszichiátriai kezelések hatástalanságára, illetve veszélyeire, véli egy emberjogi szervezet hazai csoportja, különösképpen a február 11-i, közelmúltbeli betegek világnapja alkalmából.

„Édesanyám kb. 7 éve került először kapcsolatba az ideggondozóval, ahol egy pszichológushoz járt havi rendszerességgel – kezdi beszámolóját a szociológusnő, aki jelenleg szociális munkásként igyekszik jobbá tenni a mélyszegénységben élők életét. A szakember úgy érezte, fontos megosztania édesanyja megrendítő történetét a nyilvánossággal. – Ide én küldtem el, egyre súlyosbodó állapota miatt. … 2018 nyarán az első szuicid [öngyilkossági] kísérlete után rengeteg pszichiáterrel kellett volna kapcsolatba kerüljön, de ez csak papíron történt meg… 3 üveg szorongásoldó szert [klonazepám] vett be a 0,5 grammosból, így próbálta megölni magát. Ez akkor nem sikerült, és 3 hét pszichiátriai ellátás várt rá, ahol a leszedáláson kívül más nem történt. Velem többször beszélt pszichiáter, mint vele.

Beültették ilyen csoportos foglalkozásokra, amiket kb. egyedül is el tudott volna vezetni. De igazán orvos, aki a gyökereket feltárta volna, nem foglalkozott vele. Minden kezelőorvost megkerestem, akinek a neve szerepelt a dokumentációjában, és elmondtam, hogy mik történtek vele gyermekkorától napjainkig, olyan információkat átadtam, amiket tudtam, hogy édesanyám nem mondana el. Letelt a három hét, és amit a mai napig nem tudok feldolgozni, kiadták ugyanazokkal a gyógyszerekkel, amik bejuttatták őt oda. Napi háromszori adagolásban, mert abban a 3 hétben azt beállították. Kb. 10 éve szedte ezeket a gyógyszereket, olyan szinten hozzá volt szokva, hogy 3 üveg nem ölte meg… és ez volt az ellátás.”

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű szervezet szerint, akikkel a nő megosztotta édesanyja történetét, az eset egyáltalán nem egyedi. Sőt: a jogvédő szervezet tapasztalatai szerint a mai elmeegyészségügyi ellátásnak kifejezett jellegzetessége, hogy a kezelés csupán tudatmódosító szerek éveken, évtizedeken át tartó felírására korlátozódik, ami azonban igen messze áll a gyógyítástól. Nem csoda, hogy vezető pszichiáterek többször elismerték már, Magyarországon is: kezeléseikkel nem is célozzák a gyógyulást.

“Kikerült, próbáltam felvenni a kapcsolatot a pszichiáterrel rendszeres gondozást igényelve. Ez júniusban volt, szeptemberig szabadságra ment, de a gyógyszert szívesen felírják az asszisztensek… Eljött a szeptember, kapott egy gyógyszert, ami nem segített az állapotán, majd kértem, hogy váltsanak gyógyszert, így kapott egy antidepresszánst. Szedte, de nem volt jól… Járt a pszichológushoz rendszeresen, és 10 percre látta kb. félévente pszichiáter, aki felírta neki az adott gyógyszereket. Ebből állt a pszichiátriai gondozás.

Majd jött a február, és édesanyám nem kért telefonos konzultációt, tartott minden gépesített dologtól, még vezetékes telefonon kommunikált. Eljött a június, szedte a gyógyszereit, a korona hatása ezekre a pszichiátriai betegekre elképesztő hatással lehetett… Június 12-én öngyilkos lett, másodszorra már biztosabbat választott: felakasztotta magát.”

A mentális nehézségekkel küzdő emberek öngyilkosságát a nagyközönségnek nyilatkozó pszichiáterek gyakran hajlamosak válogatás nélkül a “betegségre” fogni, nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva az egyre szaporodó mennyiségű, riasztó tudományos bizonyítékok sokaságát, amelyek arra figyelmeztetnek: számos pszichiátriai szer – közöttük sok olyan, amelyeket komoly mentális nehézségekre, vagy éppen öngyilkossági magatartás kapcsán írnak fel – mellékhatásként maguk is kiválthatnak öngyilkossági gondolatokat és késztetést. A helyzetet súlyosbítja, hogy – legalábbis az emberi jogi szervezet tudomása szerint – egyáltalán nem vizsgálják, hogy a megkísérelt vagy elkövetett öngyilkosságok vajon hány százaléka tulajdonítható éppen a felírt pszichiátriai szereknek. Pedig ennek nyomon követése idővel számos emberéletet menthetne meg.

Fotó: www.freepik.com

Mégis a gyógyszerek okozták a férfi halálát

Életébe került a Baranya megyei férfinak a pszichiátriai kezelés. Kényszerrel vitték a kórházba, ahol testi betegségeit figyelmen kívül hagyva pszichiátriai szerekkel kezdték "kezelni" – nem is bírta sokáig. A most elkészült gyógyszerészi szakvélemény szerint a gondatlanul adagolt szerek hozzájárultak a férfi halálához. Az Állampolgári Bizottság az Emberio Jogokért Alapítvány foglalkozás körében elkövetett, halált okozó veszélyeztetés gyanújával rendőrségi feljelentést tett.

A Baranya megyei férfi háza előtt rendőrök és mentők jelentek meg 2019 szeptemberében, hogy kényszerkezelésre szállítsák őt a pszichiátriára. Később kiderült: a háziorvos a szomszéd elmondása alapján állított ki beutalót anélkül, hogy az érintettet látta volna. A férfi gyanútlanul végezte szokásos napi tennivalóit az otthonában, érthető módon zaklatottá és elutasítóvá vált a hívatlan vendégek láttán – először nem is akart ajtót nyitni. Végül megbilincselve vitték el a saját házából, és még csak azt sem tudta, hogy miért.

A kórházba érve a férfi továbbra is hevesen ellenállt, ezért erős tudatmódosító szerekkel injekciózták le, és egy ágyhoz kötözték. A férfi jó ideje járt már ebbe a kórházba különféle szakrendelésekre, mivel súlyos krónikus testi problémái voltak. És bár mindez nyilvánvalóan nem volt titok a kezelő pszichiáter számára, a szerek beadását mégis úgy rendelte el, mintha nem állna fent semmilyen kizáró körülmény, sőt, ottléte alatt egyetlen labor- vagy EKG vizsgálatra sem került sor. A hat napon át tartó gyógyszerezés azért nem folytatódott tovább, mert a férfi szervezete végül feladta a küzdelmet, és eltávozott az élők sorából.

A történtek után az elhunyt férfi testvére a CCHR-hoz fordult segítségért, amely az ügy átvizsgálása után panasszal fordult az illetékes hatóságokhoz, hogy az eset kivizsgálását kezdeményezze. A család ezen kívül rendőrségi feljelentést is tett, és bár a vizsgálatok nyomán született igazságügyi orvosszakértői vélemény kimondta, hogy az elmaradt vizsgálatok szabályszegésnek minősülnek, és az alkalmazott szerek hozzájárultak a beteg korai halálához, a feljelentést ez alapján mégis elutasították.

A pszichiátriai jogsértések kivizsgálására szakosodott alapítvány azonban nem adta fel a harcot: az orvosi dokumentumok alapján gyógyszerészeti szakvéleményt készíttetett, amely rámutatott olyan pontokra is, melyekre az igazságügyi szakértő nem tért ki a véleményében. Így több súlyos szakmai tévedésre is fény derült, illetve arra is, hogy „nagy valószínűséggel a túladagolással adott, és a szakmai javallatokkal ellentétesen alkalmazott gyógyszer-kombináció okozták” a férfi halálát okozó szívelégtelenséget.

Az alapítvány az új szakvélemény birtokában most újra feljelentést tett a férfi korai halálának ügyében, hogy az eset ne maradhasson büntetlenül.

Fotó: Hand photo created by jcomp – www.freepik.com

További cikkeink...

1. oldal / 25

Első
Előző
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
Következő
Utolsó