A média gyakran csap nagy hírverést azoknak az úgynevezett „csodáknak”, amelyeket a modern idők pszichofarmakológiai kutatása ér el a gyerekkori tanulási és érzelmi „problémák” és „fogyatékosságok” terén. Ésszerűnek hangzik. Meggyőzően hangzik... a tudomány az emberiség érdekében ismét meghódítja az anyagi világot. Ki ellenezhetné egyáltalán, hogy normálissá tegyük a bajba jutottak életét?
Daniel szülei megtennék. És Cory szülei is. Ők bizony hevesen és szenvedélyesen vitába szállnának ezzel. És tekintetbe véve a mintegy 17 millió iskolást világszerte, akikről azt mondják, mentális zavaruk van, amely szükségessé teszi, hogy erőteljes tudatmódosító szerek segítségével kémiailag korlátozzák őket, közel sincsenek egyedül. Kicsoda Daniel és Cory, miért lázadnak a szüleik? Olyan gyerekek ők, akik az úgynevezett „csodaszerektől” nemcsak hogy képtelenek többé normális életet élni, hanem tragikus módon, éppen ezen szerek miatt, ma már nem lehetnek közöttünk.