Jó eséllyel az idei karácsonyt is ágyhoz kötözve tölti majd a fiatal lány, aki már hetedik éve él egy pszichiátriai osztályon. Jóformán semmilyen emberi jog nem illeti meg a mentális egészségügyben azt, akit veszélyesnek ítélnek önmagára vagy a környezetére – ezt az esetet már az ombudsman sem nézte tétlenül, az alapjogi biztos nemrég adott ki jelentést az ügy visszásságairól.
A fogyatékossággal élő lány szinte egész életében állami gondozásban vagy nevelőszülőknél élt, soha nem tapasztalhatta meg, milyen egy szerető család. Magatartászavarai miatt nem töltött sok időt egy helyen; sem a nevelőszülők, sem az ellátórendszer nem találta meg vele a közös hangot. Jó néhány intézményben kezelték, élt gyermekotthonban is, nagykorúvá válása után viszont már ott sem fogadták többé. A hányattatott sorsú lány 2016-ban végül egy Pest megyei kórház pszichiátriai osztályán kötött ki, ahol ma is fekszik: egy négyágyas, üvegfalú szobában. A szinte folyamatos ágyhoz kötözést azzal indokolják, hogy a lány azon nyomban megpróbál kárt tenni magában, amint lehetőséget kap rá. Mivel a telefonját elvették, és nem engedik ki a szabad levegőre, semmilyen kapcsolata nincs a külvilággal.
Bár valójában semmilyen érdemi rehabilitáció nem történik, az osztályvezető főorvos nyilatkozata szerint a lány minden olyan terápiát megkap, amelyet a pszichiátria jelenlegi legmagasabb színvonalú ellátása megkövetel. A gyakorlatban viszont ez nemigen jelent többet a szinte folyamatos ágyhoz kötözésnél és erős pszichiátriai szerek adagolásánál. Jogos kérdés lenne, ilyen körülmények között hogyan várhatnák el, hogy egy emberi lény még ha nem is boldog, de legalább épelméjű maradjon, és ne akarjon véget vetni saját életének.
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány az eset kapcsán beadvánnyal fordult az Alapvető Jogok Biztosához. A nemrég zárult ombudsmani vizsgálat feltárta, hogy a közel hét éve – kvázi életvitelszerűen – a kórház pszichiátriai osztályán tartott, fogyatékossággal élő lány „ellátása” számos módon idéz elő visszásságot: a minden embert egyenlő mértékben megillető emberi méltóság jogában, a személyes szabadsághoz való jogban, az egyenlő bánásmód követelményében és a fogyatékossággal élő személyek kiemelt védelmének állami kötelezettségében is. Továbbá az ellátás nem felel meg aFogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezményből (CRPD) eredeztethető nemzetközi kötelezettségeknek sem.
Az ombudsman a fentiek miatt felkérte a belügyminisztert, hogy biztosítsa és támogassa egy munkacsoport felállítását és működését, amely garantálja a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény érvényre jutását a mentális egészségügyi ellátásban.