T. S. és felesége viszonya 2008-ra odáig romlott, hogy a férfi bejelentette válási szándékát. A feleség erre meglátogatta a háziorvost, mondván, férje fenyegeti őt, így a háziorvos pszichiátriai kényszerbeutalót állított ki, amit odaadott a feleségnek – anélkül, hogy látta volna a férfit.
T. S. szerint ezután a felesége provokálta, hogy a beutalót felhasználhassa. Miután ezzel nem járt sikerrel, két héttel később mégis kihívta a mentőt, hogy a beutalóra hivatkozva férjét a pszichiátriára szállíttassa. Bár a mentősöknek feltűnt, hogy a beutaló két héttel korábbi, és a férfi nem ad okot a pszichiátriára szállításra, rábeszélték, hogy „az ügy tisztázása végett” menjen be velük a kórházba. Egy hetet töltött el akarata ellenére a pszichiátrián, mire végül kiengedték.
Később arra is fény derült, hogy bár a férfit nem engedték haza a kórházból, papír szerint az első négy napon „járóbeteg kezelést” kapott, így a kórház nem értesítette a bíróságot, hogy a törvény általi kötelező bírói szemlét megtarthassák. A bírói szemlére végül csupán a hetedik napon került sor, ezt is részben a férfi bíróként dolgozó ismerőse segítségével sikerült kieszközölni.
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány több illetékes szervnél is panaszt, illetve bejelentést tett. Az ÁNTSZ vizsgálata 2010-ben azzal végződött, hogy a jogtalan kényszerbeutalást elrendelő háziorvost elmarasztalták, 2011-ben pedig az OEP állapította meg, hogy a férfi kórházban tartása nem felelt meg a jogszabályoknak, így az ezért fizetett támogatást visszavonták a kórháztól.
