Nyilvánvalónak tűnik, hogy a pszichiátriai „gondoskodásnak” nem kellene megölnie a pácienseket, és senki sem számít arra, hogy páciensek halnak meg pszichiátriai kórházakban.
Mégis ez történik, csendesen, pszichiáterek figyelő szemei előtt, minden nap, a világ számos pszichiátriai intézetében.
A 9 éves Randy Steel nem akart megfürdeni az egyik pszichiátriai létesítményben, ahová felvették. A dulakodás eredményeként Randy hányt, majd leállt a légzése, miközben az ápolók erőszakkal lefogták. Újjáélesztése után gyorsan átszállították egy másik kórházba, ahol másnap meghalt.
A kórházi dokumentumok később kimutatták, hogy Randyt a halála előtti utolsó 30 napban 28 alkalommal fogták le. Olyan bizonyítékok ellenére, mint például hogy vér folyt az orrából, szájából, szemeibôl és a végbélnyílásából, valamint hogy zúzódásokat találtak az arcán és a hasán, sohasem indítottak bűnügyi eljárást.
1998-ban pszichiátriai dolgozók erőszakkal, arccal lefelé a földre fektették a 13 éves kanadai Stephanie Jobin-t (akinek már amúgy is öt különbözô pszichiátriai szert adtak be), rátettek egy babzsák-széket a hátára és ráültek, hogy leszorítsák, közben pedig tartották a lábát. Miután 20 percig szenvedett, Stephanienak leállt a légzése. A halálát balesetként könyvelték el.
Szintén 1998-ban, a 11 éves Andrew McClain fulladás és mellkasi nyomás következtében meghalt, 4 nappal a felvétele után egy Connecticut-i pszichiátriai intézetben. Andrew nem hajtotta végre az egyik pszichiátriai segéd utasítását, hogy menjen egy másik asztalhoz a reggelinél. Ezt követően két dolgozó egy kipárnázott elkülönítô szobában lefogta, úgy, hogy egyikük ráfeküdt a fiúra.
A pszichiátria törvény felett állóvá tette magát, hogy megtámadhassa és bántalmazhassa szerencsétlen áldozatait, mindenféle számonkérés nélkül. Mindezt a „kezelés” nevében.
