Az
utóbbi időkben egyre többen számolnak be arról, hogy hónapokig
vagy évekig tartott, mire sikerült teljesen elhagyniuk az évek óra
szedett antidepresszánsaikat, és gyakorlatilag semmilyen hatékony
segítséget nem kaptak az orvosiaktól. A hivatalos leírások
szerint ugyanis ezek az elvonási jelenség egy héten belül
megszűnik, de amúgy is csak enyhe tünetekkel jár. Közel sem
tekinthető sem véletlennek, sem kisebb mulasztásnak az, hogy
szakmai útmutatók ennyire valótlan adatokkal látták el az
orvosokat.
De hogyan is néz ez ki a valóságban?
Mikor
valaki huzamosabb ideje szed egy antidepresszánst, életének
egyik legstresszesebb része lehet, hogy időben sikerül-e bevennie
a következőt. Elég lehet
ugyanis, ha csak fél napot csúszik a soron
következő tablettával:
ahogyan
a szer koncentrációja csökken az agyban, máris jelentkezhet erős
szorongás, szédülés, hányinger vagy influenza szerű tünetek.
Egy Dél Wales-ben élő férfinak, aki – mivel nem lett jobban tőlük – abba akarta hagyni a szerek szedését azt javasolta a háziorvosa, hogy következő héttől kezdve csak fél adagot szedjen belőle. Az eredménye az lett, hogy nem tudott kikelni az ágyból a teljesen váratlanul rátörő elvonási tünetek miatt. Olyan szorongást élt át, mintha szívrohama lenne, és közben súlyosan betegnek érezte magát.
Következő alkalommal 2 és fél év alatt csökkentette az adagokat folyamatosan, így végül sikerült teljesen leállnia a tablettákkal.
Dr. Mark Horowitz, a Londoni Egyetem kutatója, aki PhD fokozatot szerzett az antidepresszánsok agyra gyakorolt hatásaiból, azt mondta: „Nem tudtam elképzelni, milyen súlyos tüneteket okoz az antidepresszáns megvonás, amíg én magam át nem éltem. Nehezemre esett elhagyni a Lexapro-t a tavalyi év során. Lefeleztem az adagot, de ettől szédülni kezdtem, álmatlanság, szorongás és ingerlékenység lett úrrá rajtam.” Hozzátette: „A NICE irányelvein kívül nem nagyon találtam semmit a szakirodalomban. Mikor az interneten kerestem útmutatást, betegfórumokon találtam észszerű tanácsokat – mindannyian egy sokkal lassabb elvonási programot javasoltak.”
Bár a mai napig semmilyen tudományos bizonyítéka nincs annak, hogy az agy kémiai egyensúlyzavara okozná a depressziót, mégis olyan szerekkel „kezelik” azt, melyek teljes függőségbe taszítják az agyat. Olyan kémiai változást idéznek elő – ez volna a szakértők szerint a megfelelő kémiai egyensúly –, mely a hatóanyagok, azaz a „kémiai mankók” megvonásával képes egyetlen nap alatt összeomlasztani az agy hírvivőrendszerét. Tényleg így képzelnénk el egy hatékony, modern kezelési formát?
