Félmillió felett lehet azok száma, akik hazánkban pszichiátriai szereket szednek*. Joggal merülhet fel a kérdés bárkiben: vajon tényleg ennyi mentális beteg lenne Magyarországon, vagy csak az egyre inkább minden emberi problémára kiterjedő pszichiátriai diagnózisok hadát használják hatékony eszközként a gyógyszergyártó cégek termékeik terjesztésére?
Bár ez a mutató önmagában is igen riasztó képet fest jelenünkről, azonban még ennél is sokkal aggasztóbb a tény, hogy az elmúlt évek során ezek a törekvések gyermekeinket is célba vették. Napjainkban, ha egy gyerek valamilyen módon kilóg a sorból és ezzel a „megszokottnál” több problémát okoz környezetének, szinte biztosra vehető, hogy előbb vagy utóbb megkörnyékezik egy pszichiátriai diagnózissal, melyet – hacsak a szülő közbe nem lép – ugyanekkora valószínűséggel pszichiátriai szerek felírása is követ. A szóban forgó pszichiátriai diagnózisokat – élükön a figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral – a gyermekeknél is éppolyan szubjektív módon állítják fel, mint a felnőtteknél: a „szakember” néhány perc beszélgetés után előáll a „betegség” nevével (vagy épp neveivel), nélkülözve bármiféle fizikai vagy laborvizsgálatot. A hatás azonban, melyet e diagnózis a gyermek egész hátralévő életére gyakorolhat, nagyságrendekkel súlyosabb, mint amilyennek az adott pillanatban tűnhet. A be nem bizonyított „betegségére” felírt pszichiátriai szerek erőteljesen károsíthatják fejlődésben lévő idegrendszerét, melyet felnőtt élete során újabb és újabb szerekkel „kezelhetnek” majd a pszichiáterek.
Segítséget, megoldást ígérnek a gyermek szüleinek, ehelyett veszélyes tudatmódosító szereket adnak, melyekkel elérik, hogy a gyermeknek újra meg újra vissza kelljen térnie a mentális egészségügyhöz – mivel egyre rosszabb és rosszabb állapotba kerül.
Vajon láthatunk erre ellenpéldákat is?
Természetesen. Ahogyan a fiatal droghasználók sem épülnek le néhány hét alatt, egy erősebb idegrendszerű gyermek sokáig ellenállhat a neki adagolt pszichiátriai szerek káros hatásainak, mielőtt a súlyosabb problémák jelentkeznének. Ez azonban nem változtat a tényen: a viselkedési problémákra leggyakrabban felírt szer bizony egy utcai drog, a speed (amfetamin) közvetlen rokona, így legfeljebb annyira tekinthető ártalmatlannak az idegrendszerre nézve, mint az eredeti illegális drog.
Bármennyire is elterjedté vált ez az irányzat, bármennyire is épül be a mindennapjainkba, nem kell egyetértenünk vele.
Megtehetjük, hogy nemet mondunk a kétes diagnózisokra és a veszélyes tudatmódosító szerekre.
*A NEAK gyógyszerforgalmi adatbázisa alapján.
