Bence 4 évesen, év közben érkezett a csoportunkba, mert az előző óvodában folytonos panasz volt a viselkedésére. Ott azonos életkorú (homogén) csoportban kezdte óvodás életét, míg nálunk vegyes életkorú csoportok voltak, 3-7 éves korig.
Bence enyhén túlsúlyos volt, de ez mozgékonyságában nem zavarta. Bár értelmileg kiegyensúlyozottabb volt a fejlődése, érzelmileg és szociálisan lassabban fejlődött. Lényegesen hevesebben, őszintébben, ösztönösen fejezte ki érzelmeit. Erőteljes öröm és dühkitörései voltak, melyet csoporttársai nehezen toleráltak, de rengeteg türelemmel és még több szeretettel mindig találtunk megoldást a konfliktusok feloldására.
Szívesen, gyakran és hosszan játszott egyedül, mély átéléssel, melyből nagyon nehéz volt kizökkenteni. Fantasztikus csodákat hozott létre. Többféle típusú építőjátékokat kombinálva, az asztalt és a székeket is felhasználva alkotott egész városokat hidakkal, alagúttal, függővasúttal. Elképesztő volt.
Az első két hónapban nem volt elvárás, hogy a mesélés, vagy versgyakorlás miatt félbehagyja a tevékenységét, távolról követhette a történéseket, ennek ellenére néhány nap múlva már ő is visszamondta a verseket, sőt a meséket is, mint a többi gyermek.
Először csak a számára érdekes tevékenységeknél volt képes figyelmét összpontosítani. A közösség szokásaihoz, szabályaihoz nehezen alkalmazkodott, mindenre rákérdezett, hogy miért, mindenre magyarázatot várt, amit természetesen meg is kapott tőlünk.
A kerületi Nevelési Tanácsadó szakemberei megfigyeléseik alapján többféle véleményt is megfogalmaztak Bencéről, úgymint lehet Asperger szindrómás, autisztikus, illetve ADHD-s. Fejlesztőpedagógus foglalkozott külön Bencével, hogy figyelme összeszedettebb, tartósabb legyen. Mi pedig drámapedagógiát alkalmaztunk érzelmi és szociális fejlődése érdekében. Lassan, de biztosan érzékeltük, tapasztaltuk a fejlődést.
Édesanya eközben a gyermekorvossal konzultálva kivizsgáltatta Bencét a túlsúlyossága miatt. A szakorvostól javaslatot kapott étrendi változtatásra, kevesebb cukor és glutén, több zöldségféle, és magvak. Pár hónap alatt a hízás megállt, az idegrendszeri terhelhetősége nőtt.
Bence iskolaköteles korba lépett. Iskolaérettségi vizsgálatot kértünk a Nevelési Tanácsadó szakembereitől, mert úgy véltük, láttuk, hogy még egy év óvodai nevelés megerősítené a már eddig elért eredményeket, és valóban éretten mehetne iskolába. Három év elteltével a szakértői vizsgálat már nem feltételezte se az Asperger szindrómát, se az autisztikus jelleget, se az ADHD-t, alátámasztotta az óvónői szakvéleményt, és ők is még egy év óvodai nevelést javasoltak.
Mivel Bence „évvesztes” volt, októberben már a hetedik évét töltötte be, ezért minisztériumi engedélyre volt szükség, melynek feltétele, hogy gyermekpszichiáter is véleményezze a gyermeket.
Így került Bence egy budapesti gyermekpszichiátriai intézetbe 10 napos megfigyelés, foglalkozás céljából. A szülőnek lehetett választani, hogy naponta felviszi a gyermeket, vagy bent marad.
Mivel már voltak információim az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány jóvoltából a pszichiátria működéséről, javasoltam az édesanyának, ha tudja vállalni, inkább naponta vigye fel Bencét a foglalkozásokra. Felhívtam a figyelmét, hogy esetleg a pszichiáter ajánlani fog valamilyen orvosságot, hogy a gyermek nyugodtabb legyen. Megmutattam az alapítvány ide vonatkozó cikkeit hasonló esetekről és az orvosságok hatásáról.
A gyermekpszichiáter aki Bence megfigyelését végezte, a szülő elmondása szerint valóban javasolta a gyógyszerezést, mert talán ADHD-s, de akkor akár mehetne is iskolába kissé lenyugtatva. A szülő ezt nem akarta, hivatkozva a kerületi szakértői és az óvónői szakvéleményekre. Így készült egy gyermekpszichiátriai szakvélemény, mely megerősítette és javasolta a még egy év óvodai nevelést, fejlesztést, és kivételesen majdnem 8 évesen kezdheti az iskolát. A minisztériumi engedélyt megkapta az édesanya.
Fotó: Designed by Freepik