Árammal “gyógyítják” a mentális problémákat
– az elektrosokk terápia

Az elektrokonvulzív terápiát (ECT) majdnem egy évszázada használják a pszichiátriákon “kezelésre”, ideértve a depressziót, katatóniát és skizofréniát.
A használatát alátámasztó bizonyítékok azonban gyenge lábakon állnak, míg a lehetséges mellékhatásai – beleértve a memóriavesztést, látási problémákat és a traumát – gyakran okozzák az állapot romlását.

Az ECT hatásait remekül ábrázolták az 1975-ös „Száll a kakukk fészkére” című filmben – Jack Nicholsonnal a főszerepben –, bár az orvosok szerint a félelmetes, kitalált beszámolónak köze sincs a valóságoz. Jelenünkben valóban nem így fest egy ECT-kezelés, mivel ma már egy igen erős izombénítószert (szukcinilkolin) fecskendeznek a páciens ereibe, mielőtt megkezdik a beavatkozást. Ennek hatására átmenetileg minden egyes izom lebénul a testben a szívet kivéve, így a beteg lélegeztetőgépre van kötve, mialatt a nagyfeszültségű áramot keresztülvezetik a koponyáján.

Az epilepsziás nagyroham, amit az elektromos impulzusok hivatottak kiváltani, ezáltal apró lábujjmozdulatokká szelídülnek. Ellenben a páciens agya maradéktalanul átélheti a görcsroham élményét, akár fél órán keresztül is. Sőt, a pszichiáter csak akkor elégedett a kezeléssel, ha az EEG készüléken monitorozva megfelelő erősségű és időtartamú rohamot tudott előidézni betegénél – ez jelenti a “terápiás értékű kezelést”.

2011-ben az FDA felülvizsgálta az elektrosokk-készülékek besorolását (kevésbé veszélyes kategóriába szándékozták átminősíteni), ennek kapcsán pedig több szakértő tanusítását is meghallgatták, illetve a kezelések túlélőit.

Alább ezekből a tanusításokból olvashat néhányat.