Dr. Daniel Fisher 2011 január 27-én nyilatkozatot tett az Egyesült Államok Élelmezési és Gyógyszerhivatala testülete előtt, amely az elektrokonvulzív terápia (ECT) eszközeit felülvizsgálatával foglalkozott. Nyilatkozata alábbi részleteit publikálták a nyilvánosság számára.
Egy korábbi kérdésre válaszolnék: ezen a meghallgatáson egy országos mentálhigiénés fogyasztói szervezet képviseletében veszek részt, amely egy összefogás a mentális egészség helyreállításának céljára, több millió fogyasztót képviselve a mentális egészségüggyel kapcsolatba kerülő ügyfelek köréből. Nincs pénzügyi kapcsolatom az ECT készülékek gyártóival.
Nyilatkozatomat tanúsítvánnyal rendelkező pszichiáteri gyakorlatom alapján teszem, neurokémiai kutatásaim alapján az Országos Mentális Egészségügyi Intézet (National Institute of Mental Health) égisze alatt, valamint a National Empowerment Center (országos támogatási központ) vezetőjeként, amely feladatot 19 éve látok el. Ezen intézmény finanszírozása szövetségi szinten valósul meg.
Megdöbbent, hogy az FDA azt tervezi, hogy az ECT-eszközöket a III-as osztályból a II-es osztályba sorolja át, oda, ahová a kerekes szék tartozik. A szakértői véleményem szerint, és ez a legutóbbi ECT szakirodalom áttekintésén alapszik, Dr. Reed és Mentel (ph.), akik kijelentik, hogy az ECT bármely rövid távú hasznát ellensúlyozzák a hosszútávú kockázatok. Először is azt javaslom, hogy az ECT eszköze maradjon a III-as osztályban. Másodszor pedig azt, hogy függesszék fel az alkalmazását, amíg érdemi bizonyítékokat találunk a kezelés hosszú távú hasznosságára, a rövid távú memóriavesztés, kognitív zavar, agykárosodás és halálozás kockázatával szemben, független szakértők által, a forgalomba hozatal előtti jóváhagyás követelményének megfelelve.
Két esetet említek az ECT néhány negatív aspektusának bemutatására.
Egy 19 éves fiatalember jött járóbeteg-rendelésre. Súlyosabb mértékű depressziótól szenvedett, és nem reagált a Prozacra. Felvették kórházi ápolásra, ahol a pszichiátere azonnal elkezdett egy 8 ECT kezelésből álló sorozatot. A fiatalember depressziója alábbhagyott, viszont képtelen lett megismerni a korábbi ismerőseit. Ettől az ECT-mellékhatástól annyira kétségbeesett, hogy felakasztotta magát.
Ez az eset rámutat arra, hogy az ECT nemcsak hogy nem csökkenti az öngyilkosság valószínűségét, hanem valójában növeli azt, és ennek sokkal szélesebb körű bizonyítékai vannak a beadványomban.
A másik esetben felülvizsgálati minőségemben megtudtam, hogy egy 51 éves nő memóriavesztéssel és zavarodottsággal küzd, amely havonta egyszer jelentősen fokozódik. Egy idő után elmondta, hogy havonta egyszer járóbetegként ECT-t szokott kapni. Az orvosa azzal fenyegette, hogy ha ennek ellenáll, akkor újra bekerül a kórházba. Az orvos azt is javasolta neki, hogy ne mondja el senkinek, hogy ECT-ket kap. A nő nem akart ECT-kezelést kapni, de ezt csak akkor merte elmondani az orvosának, amikor én is jelen voltam. Akkor kijelentette, hogy nem szeretné, ha továbbra is az az orvos lenne a kezelőorvosa. Ezután sikeresen átváltott antidepresszáns-kezelésre, kevesebb mellékhatással. Az eset bemutatja, hogy az ECT zavarodottságot és memóriavesztést okozhat.
A memória legrészletesebb vizsgálatát Dr. Irving Janis végezte, aki úgy találta, hogy az elektrosokk mind hosszabb időszakok kiesését, illetve bizonyos részletekkel kapcsolatos memóriavesztést is okozhat, valamint általános lassúságot és azt, hogy bizonyos részletekre az illető csak nagy erőfeszítések árán tud visszaemlékezni. Ezeket a mellékhatásokat az ECT támogatója, Dr. Harold Sackeim is említette. 2007-ben leírta, hogy felléphetnek memóriazavarok, és azt mondta: „Ez a tanulmány egy nagy leendő mintában bizonyítékot nyújt arra, hogy a káros kognitív hatások hosszabb ideig fennállhatnak, és ezek a rutin kezelést jellemzik az ECT közegészségügyben való használata során.”
Az ECT-re vonatkozó APA (Amerikai Pszichiátriai Szövetség) tájékoztatása pontatlanul állítja azt, hogy az ECT memóriakárosító hatása minimális. Emellett az APA hozzájárulási nyomtatványa jelentősen alábecsüli az ETC-vel összefüggésbe hozható halálozási kockázatot, azt állítva, hogy 10 000 ECT-ből 1 haláleset fordulhat elő, míg különféle tanulmányok ennél tízszer magasabb halálozási arányról számolnak be az APA kiadványával szemben. Az APA szerint „az agykárosodást nem kell belefoglalni a kezeléshez szükséges beleegyezési tájékoztatóba a kezelés kockázataként.”
Úgy tűnik, hogy az APA ECT-vel foglalkozó munkacsoportja figyelmen kívül hagyta azokat a bizonyítékokat, amelyek szerint az ECT agykárosodást okoz, ahogyan azt Dr. Peter Sterling neurobiológus megállapította. Először is, az ECT egyik célja egy epilepsziás nagyroham kiváltása, amelynek során a megemelkedő vérnyomás gyakran az agy kisebb bevérzéseit okozza.
Másodszor, az ECT ideiglenesen megszünteti a vér-agy gátat. Ez a gát megakadályozza, hogy a vérben levő anyagok elérjék az agyat. Ahol ez a gát megsérül, ott az idegsejteket károsodás érheti. Agyi ödéma, anoxia és neuronális (idegsejti) halál fordulhat elő. Harmadszor, az ECT miatt az idegsejtek nagy mennyiségben bocsátanak ki glutamát neurotranszmittert (ingerületátvivő anyagot), és ez megnövekedett toxicitást és agysejtpusztulást eredményez.
Dr Fisher: Dr. Peter Breggin szerint az agy kezelésével kapcsolatos szomatikus pszichiátriai terápiák hipotézise, például az ECT és a cingulotomia során, éppen az agykárosodás és diszfunkció az elsődleges –
Dr. Brott: 30 másodperce van még.
Dr. Fisher: – jótékony hatás.
Végül azt kérdezem, hogy hogyan lehetséges ez a világ legfejlettebb demokráciájában, hogy az ország alkotmánya ellenére emberek egész csoportját agyi működésképtelenséget előidéző eljárásoknak tehetik ki kormányzati szabályozás nélkül.
Csak arra következtethetek, hogy az a tény, hogy valakit mentálisan betegnek nyilvánítanak, azt jelenti, hogy elveszíti az alkotmányos jogait és a törvény védelmét. Azt kérem, hogy védjék meg ezeknek az embereknek a jogait azáltal, hogy ezeket az eszközöket továbbra is a III-as osztályba sorolják, és szüntessenek meg minden összeférhetetlenséget –