Tudjuk-e, mit takar valójában az ígéretesnek hirdetett „Covid-csodagyógyszer”?
A közelmúltban nagy nyilvánosságot kapott egy magyar tanulmány, amely szerint egy antidepresszáns szer javította a kórházban kezelt covid-betegek túlélési arányát. A hír szép és reménykeltő – de mi ez az antidepresszáns valójában, és miért övezték botrányok már piacra dobása óta?
Ahogyan az utólag elkészített vizsgálatokat vezető pszichiáter, Holló András elmondta egy interjúban: „Pszichiátriai beavatkozás történt egy tömeges egészségügyi krízishelyzetben, annak reményében, hogy ez talán valamit segíthet.” Kár is volna belemenni, hogy volt-e létjogosultsága egy önkényes pszichiátriai beavatkozásnak egy harctérhez hasonlítható kórházi osztályon – hogy alkalmazták-e a pácienseknél vagy családtagjaiknál az ilyenkor kötelező tájékozott beleegyezést, az az eddigi hírekből nem derült ki –, ahol egyetlen páciens sem volt pszichiátriai beteg, „mindössze” csak rettegtek a lélegeztetőgéptől és a haláltól. Úgy tűnik, a recept ugyanaz, mint máskor a pszichiátriában: egy, a helyzet által teljesen indokolt szorongást nyomjunk el egy tudattompító pszichiátriai szerrel. Sokkal inkább figyelmet igényel azonban a szóban forgó hatóanyag, amelyről csupán annyi derül ki a tudósításból, hogy egy nagyon olcsón beszerezhető antidepresszáns, amit korábban is hatékonynak véltek vírusokkal szemben – a függöny mögött azonban ennél jóval több tudnivalót találunk.
A kutatásról nyilatkozók csak a hatóanyagot, a fluoxetint említik, bölcsen hallgatva arról, hogy ez a hatóanyag nem mást takar, mint (más elnevezések mellett) a Prozac nevű antidepresszánst, melyet oly bőszen reklámoztak csodaszerként a 90-es években történt piacra dobásakor, és amelyről oly bőségesen derültek ki botrányok néhány évvel később. Nem véletlen, hogy a 90-es évek óta az EU-ban és másik hat országban (köztük az Egyesült Állampokban) összesen 27 hatósági figyelmeztetést adtak ki azokra az antidepresszánsokra, melyekhez a Prozac is tartozik.
E szer gyakran megfigyelt mellékhatásai közé tartozik a szorongás, idegesség, nyugtalanság és az alvászavar, illetve szexuális zavarok, vagyis a nemi aktusra való képtelenség különböző formái. Ez utóbbi pedig, úgy tűnik, számos esetben bizonyult már maradandónak, konkrét áldozatok elbeszélései mellett hivatalos tanulmányok is megerősítették ezt.
A sor azonban csak itt kezdődik igazán. Ritkábban ugyan, de nagyon is előfordul, hogy a fluoxetin-jellegű antidepresszánssal kezelt beteg hallucinálni kezd, agresszíven viselkedik, vagy öngyilkossági gondolatai lesznek. Ezek bármelyike önmagában elég indok ahhoz, hogy valaki pszichiátriai diagnózist kapjon, amely onnantól kezdve kitörölhetetlenül benne marad a betegéletútjában, mgnyitva az utat előítéletek és szükségtelen pszichiátriai kezelések egész sora előtt. Előfordulhat továbbá az akatízia nevű, kifejezetten gyógyszerek által kiváltott állapot is: ez olyan, szélsőséges nyugtalanságot jelent, amikor az ember szó szerint ki akar ugrani a bőréből, nem tud nyugodt maradni egy pillanatra sem – olyan kínt okoz, ami az ember épelméjűségét veszélyezteti.
Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hány nagy nyilvánosságot kapott, erőszakos bűncselekménnyel hozták már összefüggésbe a Prozac szedését. 1998-ban a 14 éves Kip Kinkel vad lövöldözésbe kezdett Oregon állambeli középiskolájában; két személyt megölt, huszonkettőt pedig megsebesített. Kinkel lelőtte a szüleit is. A jelentések szerint Prozacot és Ritalint szedett. 2001-ben a kaliforniai Richard Lopez kétszer rálőtt egy autóra az iskola parkolójában, majd túszul ejtett egy diaklányt. Lopezzel végül a különleges egység egyik tisztje végzett. A fiú Prozacot és Paxilt szedett. 2005-ben a 16 éves Jeff Weise Minnesotában lelőtte a nagyszüleit, majd besétált az iskolájába, ahol lelőtt öt diákot, egy biztonsági őrt és egy tanárt, majd megsebesített még hét embert, mielőtt végzett magával. Prozacot szedett. 2013-ban a 12 éves Jose Reyes lelőtt egy tanárt és megsebesített két diákot, mielőtt végzett magával. A vizsgálat feltárta, hogy pszichiáterhez járt, és egy, a Prozac hatóanyagát tartalmazó szert szedett.
Éppen idén december 10-én publikáltak egy spanyolországi tanulmányt, amely a pszichiátriai szerek túl könnyelmű alkalmazását tárta fel. A szerző, Jose Luis Turabian szerint a pszichiátriai szerek egyre szélesebb körű használata jelentős problémákat vet fel: „A pszichotróp gyógyszerek megváltoztatják a gondolatokat, az érzéseket és a viselkedést, amelyek idővel maradandóvá válnak.” Esetünkben sincs ez másként, hiszen épp egy kifejezetten hírhedt pszichiátriai kezelési formát készülnek bevezetni egy fertőző betegség kezelési protokolljának részeként. Úgy tűnik, a lelkes kutatók a szerrel kapcsolatos szörnyű mellékhatásokról és botrányokról most nagyvonalúan megfeledkeznek.
Jó és fontos törekvés, hogy új gyógymódokat találjunk a járvány okozta betegségre – de nem mindegy, milyen árat kell fizetnünk, ha olyan szert veszünk be, amelynek valós természetéről egyáltalán nem esik szó…
