Az 55 éves férfi egy nap összeesett saját házának kertjében, mint később kiderült, lába nem bírta el testének súlyát egy gyulladás következtében. Szomszédja segített neki bejutni a házba és kihívni a mentőket, akik be is szállították a legközelebbi kórházba. Sajnos azonban a sürgősségi osztályon nem volt hely a számára, így átszállították a neurológiára, ahol szintén telt ház volt. Így végül a pszichiátrián helyezték el, és mivel péntek volt, az orvos pedig csak hétfőn tudta megvizsgálni, így ott kellett töltenie három napot, mielőtt bármilyen vizsgálatra sor kerülhetett volna.
Bár a férfit mozgásszervi panasz miatt vitte be a mentő, ettől a pillanattól kezdve mégis pszichiátriai betegként kezelték. Panaszlevelében leírtak szerint bepelenkázták, éjjelre az ágyához, nappal pedig egy műanyag székhez, vagy a radiátorhoz kötözték. Szó szerint így fogalmazott a levélben: „A zárt osztály rosszabb a lidércnyomásnál”
A következő három hónap tehát gyakorlatilag maga volt a rémálom. Korábban a férfi sosem volt pszichiátrián, teljesen el tudta látni magát és látássérült élettársát is, most mégis tudatmódosító szereket szedettek vele, pelenkázták és kikötözték. Orvosi dokumentáció szerint azért kapott antipszichotikus szert (amit a pszichotikus tünetek vagy hallucinációk elnyomására alkalmaznak), mert „kissé nyugtalan” volt. Ha pedig nem akarta bevenni a „gyógyszert”
Mindennek tetejébe a kórház – mivel a férfi élettársának családja napi szinten telefonált a kórházba – gondnoksági eljárást indított a férfi ellen, azt állítva, hogy elmeállapota miatt képtelen ellátni önmagát.
„Fent nevezett beteg ügyei viteléhez szükséges belátási képessége -pszichés állapota, valamint szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel tartósan, teljes mértékben hiányzik, ezért cselekvőképességét érintő gondnokság alá helyezése szűkséges.
Három hónap múltán végre kiengedték azzal a kitétellel, hogy a család szerezzen be tolószéket és felnőtt pelenkát – bár a férfinek gyakorlatilag egyikre sem volt szüksége, az első naptól fogva el tudta látni magát csakúgy, mint azelőtt. Három héttel később egy másik kórházban felülvizsgálták az állapotát, és a korábban felírt pszichiátriai szereket azonnal le is állították, hiszen a férfinak semmi szüksége nem volt rájuk.
A korábban elindított gondnoksági eljárást a bíróság megszüntette, mivel a kirendelt elmeszakértő megállapította a férfiról, hogy nagyon is cselekvőképes, el tudja látni saját magát és az élettársát is.
A hosszú hónapokig tartó pszichiátriai „kezelés” tehát úgy tűnik, teljesen indokolatlan volt – ellenben felejthetetlen lelki traumákat okozott a férfinak.