„Ez az ellátás embertelen, megalázó és sérti az emberek jogait” – olvashatjuk az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrég megjelent, ingyenes képzési anyagában, annak kapcsán, hogy „a világ számos mentális egészségügyi szolgáltatásában olyan ellátást kapnak az emberek, amely számukra nem elfogadható és nem segíti a gyógyulásukat”. A WHO célként tűzte ki, hogy megváltoztassa az emberek hozzáállását, és visszaszorítsa az emberi jogsértéseket a mentális egészségügyben.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) példaértékű lépést tett a mentális egészségügyben jellemzően alkalmazott kényszerítésekből adódó sérelmek visszaszorítására: egy átfogó online tanfolyamsort hozott létre, és tett ingyenesen elérhetővé bárki számára – bár az anyagok elsődleges célközönségét nyilvánvalóan a mentális egészségügy dolgozói jelentik. A képzési anyagok egészen az alapoktól indulva mutatják be a mentális problémákkal küzdő emberek világát, és rámutatnak azokra a kulcspontokra, amelyek előidézik és fenntartják az olyan jogsértő gyakorlatokat, mint a pszichiátriai kezeltek ágyhoz kötözése, leinjekciózása vagy bántalmazása. Sőt, ennél is többet tesz: konkrét megoldásokra tanít az ilyen helyzetek elkerülésére, és a betegek megfelelő módon – vagyis kényszerítések és bántalmazás nélkül – való kezelésére.
Aki szeretne ezen a téren némi szakértelemre szert tenni, rövid videókon és szöveges dokumentumokon keresztül sajátíthatja el a témakör fontos tudnivalóit, megszerzett tudását pedig ezután változatos tesztekkel teheti próbára.
Az egyik tanfolyam végén szereplő gyakorlati feladat egy igen elrettentő történetet használ szemléltetőeszközként, ami pedig a mai pszichiátriákon akár nap mint nap előfordul. Egy Tom nevű fiatalember, aki jelenleg fekvőbeteg egy mentális egészségügyi intézetben, arra kéri az egyik nővért, hogy had hívja fel az édesanyját, hogy mesélhessen neki a gyógyulásáról. Ehhez azonban szüksége van egy telefonkártyára, a nővér pedig azt mondja neki, hogy várjon egy kicsit, mert éppen az orvosi dokumentumokkal van elfoglalva. Eltelik egy egész óra várakozással, mialatt Tom egyre frusztráltabb lesz, fel s alá járkál, majd végül dörömbölni kezd a nővérszoba ajtaján. A történet pedig mondhatjuk, hogy a megszokott módon végződik: néhány férfi ápoló a földre teríti Tomot, és majd pedig leszedálják egy nyugtató injekcióval – mindezt a saját érdekében. Az ezt megelőző tanfolyamból pontosan kiderül, hogy hogyan kellett volna a személyzetnek eljárnia Tommal szemben, így nem okoz komoly gondot a teszt kitöltőjének kiválasztani a megfelelő válaszokat.
Bár a tanfolyamok egyelőre tizenegy nyelven érhetőek el – a magyar még sajnos nincs közöttük –, hazánkban is hatalmas szükség volna ezekre a képzési anyagokra. Egy pszichiátriai jogsértések feltárására szakosodott nemzetközi jogvédő szervezet (Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért) magyarországi csoportja szerint a hazai pszichiátriákon is mindennaposak a kényszerintézkedések és a megalázó bánásmód – az alapítványt a közelmúltban is többen keresték fel hasonló problémákkal betegek és hozzátartozóik. A jogvédők üdvözlik a WHO kezdeményezését, és remélik, hogy mindez egy új korszak kezdetét jelenti a pszichiátriákon megalázó bánásmódot elszenvedő emberek jogainak védelme terén.