Magyarországon is rengeteg ember esik bele abba a csapdába, hogy függőséget okozó pszichiátriai szert kezd el szedni, egy életbeli probléma megoldása képpen. Minden ilyen eset egy szubjektív pszichiátriai diagnózissal indul, amely betegségként határozza meg az életbeli problémák által kiváltott lelki és érzelmi tüneteket, nélkülözve bármiféle fizikai vagy laborvizsgálatot. Amellett, hogy ezzel testi (agyi) eredetű rendellenességként állítja be a normális emberi reakciókat, utat nyit a receptre felírható tudatmódosító „gyógyszerek” sokaságának is.
Hogy a szóban forgó szerek milyen mértékben képesek függőséget és elvonási tüneteket okozni, arról rengetegen tudnának mesélni. Hatásuk alatt az agy működése megváltozik, alkalmazkodva a szer által felborított egyensúlyhoz. Mindeközben pedig mellékhatásként többek között kóros testsúlygyarapodást, szexuális diszfunkciót (tartós libidócsökkenést és az aktusra való képtelenséget, érzéketlenséget, mely a gyógyszerek abbahagyása után sem múlik el), hallucinációkat, erőszakos viselkedést, vagy öngyilkosságra való hajlamot válthatnak ki.
Annak, akinél már kialakult egy pszichiátriai szertől való függőség, semmiképpen sem javasolt, hogy szakember segítsége nélkül próbálja meg abbahagyni a szer/szerek szedését. A legjobb, amit egy ember megtehet, hogy nem sétál bele önként a csapdába: soha nem egyezik bele pszichiátriai szerek szedésébe.
Dr. Peter Breggin, amerikai pszichiáter a következőket nyilatkozta erről:
„A pszichiátriai szerek idegmérgek. Megmérgezik az agyat, károsítják az agysejteket, súlyos biokémiai egyensúlyzavarokat okoznak és potenciális biológiai káoszt.”
“Nem tudnak »kijavítani« biokémiai egyensúlyzavarokat, mivel nincs biokémiai egyensúlyzavar a zaklatott, szenvedő emberek agyában, és még konkrétabban azért, mert eleve úgy tervezik őket a laborokban, hogy megzavarják az agy működését, ne pedig javítsák azt. Mint idegmérgek, már az első adagjuk rossz hatással van az agyra. Tragikus károkat képesek okozni, mint az öngyilkosság és az erőszak a kezelés korai szakaszában, és egyre inkább okoznak agykárosodást és apátiát hosszú távon.”
