A 47 éves P. István egy nap úgy találta, hogy lakásából fontos dolgai tűntek el, ezért kihívta a rendőrséget. A rendőrökkel konfliktusba keveredett, akik mentőt hívtak, és anélkül, hogy a férfit orvos megvizsgálta volna, az egyik budapesti pszichiátria osztályra szállították – természetesen akarata ellenére.
Az ilyenkor kötelezően megtartott bírói szemlén – ahol a bíróság képviselője hivatott megvizsgálni: jogosan szállították-e az illetőt kényszerrel a pszichiátriára – azonban mindenről volt szó, csak arról nem, amiről kellett volna: a férfi közvetlenül és súlyosan veszélyt jelent-e magára vagy másokra nézve – ez ugyanis az egyetlen lehetséges feltétele az azonnali pszichiátriai kényszerkezelésnek. Erről azonban szó sem esett, hiszen ilyesmi nem is állt fent.
A bíróság tehát a pszichiáter véleményére alapozva simán elrendelte P. István kényszerkezelését, tiltakozásával mit sem törődve. A férfinak más segítség után kellett néznie. Egy barátja segítségével felvette a kapcsolatot egy emberi jogvédő szervezettel, amely kimondottan a pszichiátriákon történő jogsértések feltárásával foglalkozik. A szervezet segítségével fellebbezést nyújtott be a bíróság döntése ellen, ám – mint utólag kiderült – ezt nem továbbították a másodfokú bíróságnak. A férfi 11 napot volt kénytelen eltölteni a pszichiátrián akarata ellenére.
Kikerülése után beszerezte az ügyről készült összes hivatalos dokumentumot, amelyekből – miután a jogvédő szervezet szakértője alaposan áttanulmányozta őket – számos turpisság derült ki, többek között az is: a kényszerkezelés elrendelésekor egyben kiállították a 30 nappal később esedékes felülvizsgálat végzését is, amely továbbra is elrendelte a kényszerkezelést…
A férfi panaszával a Kúriához fordult, amely elrendelte az ügy alapos vizsgálatát. Ennek végeztével bebizonyosodott: a férfit jogtalanul szállították be és tartották bent a pszichiátrián.
A bíróság a végzésben így írt: „A kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelés elrendelése… súlyos kényszerintézkedés, amely lényegesen korlátozza a személyi szabadság és önrendelkezés Alaptörvényben védett jogát.” Továbbá, a dokumentumokban „még utalás sincs arra, hogy a kérelmezett… veszélyeztető magatartást tanúsított volna akár a sürgősségi gyógykezelésre történő beszállításakor, akár a személyes meghallgatás időpontjában.”
