V. G.-né kapcsolata megromlott férjével. A nő – aki az eset előtt 10 évvel egyszer kapott pszichiátriai kezelést, s emiatt időnként kontrollra kellett járnia egy pszichiáterhez – válni akart, ám a férj ezt próbálta megakadályozni. Ezért felkereste a pszichiátert, akihez felesége kontrollra járt, és előadta, hogy a felesége elmebeteg dolgokat művel. A pszichiáter pusztán a férj által elmondottakra alapozva kényszerbeszállításra szóló beutalót állított ki. A megdöbbent nőt aznap este rendőri kísérettel három mentős beszállította egy Budapest melletti pszichiátriai osztályra, ahol – bár nem volt sem mentálisan zavart, sem veszélyeztető – rögtön a zárt osztályon helyezték el. A pszichiátrián három napot töltött el akarata ellenére, szabadságától megfosztva – három nap után kiderült, hogy a nő épelméjű, ezért hazaengedték. Az alapítvány segítségével 2001-ben kártérítési per indult, amelynek köszönhetően a nő 700 000 forint kártérítésben részesült.
